A katalán klub egy fájó BL-nyolcaddöntős vereség után a hétvégén kínkeservesen húzta csak be a bajnokit a Sevilla ellen. Ám a mérkőzés több tanulsággal is szolgált…
A Milan elleni gyatra játékot elemezve több szempontra is felhívtam a figyelmet, ha nem is tancsáokat osztogatva, de felvetésekkel élve, mi lehet az egyetlen esély a Bajnokok Ligájában a visszavágón.
Nos, a Sevilla ellen az első félidő tökéletesen leképezte a milánói játékot. A csapat a labdajáratásban körülményes volt, nem játszatta a széleket kellőképpen, botrányos szabadrúgásokat végzett el ígéretes helyekről. Az való igaz, hogy Alba, Puyol, Busquets, Fabregas, Pedro és Xavi nélkül nem ugyanaz a csapat, de engedtessék megjegyezni, a jelenlegi problémák forrása nem egyes játékosokban keresendő, hanem csapatszinten jelentkezik. (Csak halkan hozzáteszem, hogy a Bayern München egy hasonlóképpen felforgatott, szinte B-csapattal nagyon durván kitömte a Werder Brement, amely a forduló előtt ugyanúgy a 11. volt a Bundesligában, ahogy a Sevilla a Primera Divisionban…)
Szomorú, de egyben szinte árulkodó jelenség volt, ahogy egy bedobáshoz készülődve Iniestának nem sikerült lábbal felvennie a labdát. Hogy értsük: a világ egyik legképzettebb játékosának gondot okozott egy olyan technikai trükk, amit bármely amatőr labdarúgó 10-ből 9-szer bármikor… Ez persze nem azt jelenti, hogy Iniesta elfelejtett futballozni. Csupán jól leképezte, hogy egyetlen villanástól eltekintve impotens volt a játéka a bal szélen.
Mégis! Mégis láttam pozitív jeleket. Na, nem Botia vezető góljának megszerzéséig. Az első 42 perc mehetett a levesbe. Azonban már az első félidő utolsó perceire összekapta magát a Barca. Ha nem is ment jobban a játék, de legalább akartak. Feltüzelték magukat. Ez az, amit nagyon hiányoltam Milánóban. Mind az első, de kiváltképp a második bekapott gól után…
Aztán a második félidőben gyakorlatilag negyedóra elég volt a fordításhoz. Miként? Nem akarom fényezni magamat, de pontosan azokkal a változtatásokkal, amelyeket követeltem a Milan-meccs után a visszavágóra! Gyors labdajáratás, bátran felvállalt cselek a szélen (kihasználva a széleket végre!), a védelem mögé kerülés és jó beadások… Első gól: Dani Alves a jobb szélen a védelem mögé kerül, tökéletes beadás és az apró Villa fejjel egyenlít. Második gól: Messi villámgyors súlypontáthelyezéssel megtalálja Tellót, aki a bal szélen kerül a védelem vonala mögé, aztán ugyanez a Messi – aki Milánóban nem volt hajlandó futni – a passz után beindul, visszalép a védőjéről levállva és gólt lő. Ilyen egyszerű ez! Ja, bocs, ez a második gól úgy született, hogy a kapussal együtt 8 Sevilla-játékos tartózkodott a 16-oson belül, +2 közvetlenül a büntetőterület előtt. Egy olyan szituáció, amilyen a Milan ellen is vár a Barcára. De mint mondtam, és mint láthattuk, van megoldás…
A héten Copa del Rey-visszavágó, majd bajnoki találkozó, mindkétszer a Real ellen. A legjobb alkalmak, hogy a Barca kikászálódjon a gödörből és feltankoljon magabiztosságból a BL-visszavágóra is.
apró villa?! hehe
ezt olvasd el:
http://martonbede.tumblr.com/post/44165960279/mi-tortenik-a-barcaval
Tetszik a bejegyzés! Sok jó meglátás van benne. Nagyobbrészt egyezik a szerző és forrásának véleménye a Barcával kapcsolatos legfrissebb bejegyzéseimben megfogalmazottakkal. Annyi kiegészítést tennék, hogy a változások a múlt szezonban kezdődtek, amikor Guardiola futsalos elemekkel egészítette ki a csapat játékát. Ez bizonyos szituációkban bejött, pl. szögletvédekezésnél, de a pályán védekező négyzetek kialakítása és azon belül a csillagformációk felállítása nem volt nyerő. A nagyobb tér, a súlypontáthelyezések lehetősége miatt, ezt könnyedén ki lehetett játszani.
Változások ide vagy oda, a védekező csapatokkal szemben a Barca akkor is megkínlódott, amikor még a topon volt. (pl. 2010. Inter, de akár az egy évvel korábbi Chelsea elleni párharcot is felidézhetnénk, ahol a későbbi BL-győztes katalán csapat csak nagy szerencsével és nem kevés bírói tévedésnek köszönhetően jutott tovább)
Érdekes, hogy amit a bejegyzés szerzője a Villanova-éra számlájára ír, több rúgott, de több kapott gól, nyitottabb védekezés, nagyobb távolságok a csapatrészek között, szinte egy az egyben igazak, a tavalyi Chelsea-re, amíg Villas-Boas volt a tréner. Aztán a portugál mester megbukott, segédedzője pedig visszatérve a “Chelsea-hagyományokhoz” megnyerte a BL-t… Villas-Boas most hasonlóval kísérletezik egy erre alkalmasabb csapattal, a Tottenhammel, amelynek támadó szekciója Modric, van der Vaart távozásával meggyengült ugyan, és talán nem is szerez olyan nagyon sok gólt, de mindenképpen eredményesen muzsikál…