A király elköszön

Pont aznap, amikor I. Juan Carlos spanyol király hivatalosan lemondott a trónról, a spanyol válogatottat is letaszították a futball trónjáról. A világbajnok, aki a legutóbbi két Európa-bajnokságot is megnyerte, hosszú évekig nem talált legyözőre és uralta Európa és a világ labdarúgását.

Igaz, tavaly már látszódtak a problémák, amikor a Konföderációs-kupa döntőjében csúnya vereséget mért Brazília a La Rojára, de talán ezt csak egyszeri kisiklásnak tekintették és nem próbáltak meg megfelelő változtatásokat eszközölni.

A Hollandia elleni megalázó vereség után, Chile válogatottja is legyőzte a spanyol nemzeti tizenegyet, Vargas és Aránguiz góljaival. Így a címvédő szégyenszemre – 6 -os gólkülönbséggel áll két meccs után a csoport utolsó helyén, úgy hogy már nincs esélye továbbjutni és csupán egy tizenegyesből sikerült egy gól(ocská)t összehoznia. Volt már hasonló a világtörténelemben, hisz pár évvel ezelőtt az olaszok, előtte pedig a franciák jártak hasonlóan címvédőként.

Egy korábbi cikkemben írtam azokról a spanyol focistákról, akik nem kerültek be az utazókeretbe és továbbra is tartom a véleményem, hogy megfelelő taktikával velük legalább a negyeddöntőig, de lehet, hogy tovább is el lehetett volna jutni.

Ez nem azt jelenti, hogy akik kint vannak Brazíliában és játszottak, rosszabbak. Mindannyian kiváló futbalisták, de valami most hiányzik magából a csapatból. Egy kicsit hiányzik a motiváció, az akarás és a képesség a fejlődésre: meccsről meccsre, hónapról hónapra. Ami a fiatalokban talán még megvan. Persze nehéz azt mondani Iniestának, vagy Xavinak, hogy figyi, te már mindent megnyertél, most inkább azoknak adunk lehetőséget, akik éhesebbek a sikerre. Nehéz lenne ezt mondani a többi játékosnak is, akik még mindig nagyon jók.

Ettől függetlenül a kapitány (aki mindennek ellenére nagyszerű szakember és ezt a rengeteg sikere is bizonyítja) nagy hibákat követett el. Csupán felküldeni a pályára 11 fantasztikus képességű játékost, még nem biztosíték a sikerre. Teljesen koncepciótlan volt az egész csapat felépítése. Xabi Alonso, az egyetlen gól szerzője, csapnivaló volt már az első meccsen és a legnagyobb probléma talán az volt, hogy ő próbálta szervezni a játékot (legalább a második meccs félidejében lecserélte del Bosque). Diego Costa eszméletlen jó focista és a szezonja alapján úgymond megérdemelten került be a kezdőbe, de egyrészt sérülése miatt formán kívül volt, másrészt egyáltalán nem illik bele a spanyol csapat játékába. Ha már őt rakja be, akkor az egész csapat játékát az Atléticora kellett volna elsősorban építeni, ami talán üdvös is lett volna, hisz ezek a játékosok tényleg sikerre éhesek és tudnak küzdeni.

Lehetne még sorolni a problémákat és persze utólag könnyű okosnak lenni, de mindenesetre felfoghatatlan, hogy egy ilyen keretből, hogy lehet ilyen keveset kihozni.
A spanyol foci legsikeresebb korszaka ezzel lezárult, de rengeteg a fiatal tehetség, akik közül sokan már most világsztárok. Ki kell találniuk valamit, hogy újra egy ütőképes csapatot rakjanak össze.

Kategória: Mundial 2014, avagy a vb-blog | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>