Huszti Szabolcs csapata, a Bundesligában szereplő Hannover 96 az átigazolási időszak káoszában egy proficsapathoz kissé méltatlan módon mellényúlt egy igazolással.
Bár a brazil Francával még jól járhat a védelme megerősítésén fáradozó Mirko Slomka tréner, már csak azért is, mert a Wolfsburg ellen szerencsésen megnyert meccsen kiállítás, sérülés, kisárgulás miatt mindjárt több védőjátékosa is kiesett, ugyanakkor mégsem erre számítottak, amikor zsákban vásároltak macskát.
Úgy látszik, a németek sem mindig precízek (sőt erről tudnék mesélni, de most inkább hagyjuk :-): pusztán videófelvételek alapján megvásároltak egy brazil focistát, akit egy igazi kufárvérrel megáldott menedzser 192 cm magas, jól fejelő védőként sózott rájuk. Nos, lehet, hogy a transzatlanti járatokkal van a baj, mindenesetre Alsó-Szászországban a repülőgépről leszállva már csak 182 cm-esnek mutatkozott Franca…
Ettől még persze fejelhet jól, és Slomka első benyomásai is pozitívak az edzések alapján. Azt a malőrt persze már elkerülték, amit Pásztor Józsiéknak Békéscsabán a 90-es években nem sikerült, így pályára egyelőre még nem lépett… 🙂
A Stieber–Szalai párharcból az erősebb csapat magyarja jött ki jól. Ráadásul igazolva Ádám legutóbb is fényezett formáját, kiegészítve egy ilyen vérbeli csatár gólérzékenységével. Válogatottunk támadója 2 gólt szerzett a Fürth ellen. Most már semmi panasz nem lehet a játékára. Jöhetnek a neves csapatok az aláírásáért!
Az elmúlt 20 év egyik legnagyobb futballista egyénisége vénségére jutott el oda, hogy 4 gólt szerezzen egy hivatalos profimérkőzésen. Nem az ő képességein múlott, hogy erre csak most, a földkerekség túlsó végén került sor…
Miután fél Európa aláírásáért üldözi a Borussia csatárát, Lewandowskit, Dortmundban elkezdtek gondolkodni az esetleges pótlására kiszemelteken. Szerencsére a Ruhr-vidéken sem az eszetlen költekezésben, hanem a tudatos építkezésben látják a jövőt. Éppen ezért külön öröm, ha a fenti célra egy magyar futballista került a látókörükbe.
Szalait egyébként hírbe hozták már más európai nagycsapattal is (végtére is nem akárki ő: a Real Madridtól került Mainzba 🙂 Ajánlólevélnek az őszi szezonban szerzett 9 gólja tudható be, na, meg a válogatottban nyújtott teljesítményének is…
Már az előző szezonja is jól indult, sajnos, akkor egy súlyos sérülés visszavetette. Most viszont minden adott nála, hogy még előrébb lépjen! Valóban minden adott?
Nos, korábban én több mindent hiányoltam nála, ami egy topcsatártól elvárható. Ilyen magasság mellett erős fejjáték, továbbá hogy testi adottságait a talajon is kihasználva több labdát tartson meg és játsszon le a felérkező társaknak. Ezekből a válogatott meccsek és a Bundesliga-találkozók során hosszú ideig nem sokat láttunk. Fájdalmasan tanulságos volt, hogy pl. a meglehetősen szerény képességű andorraiak ellen nem sikerült túl sok fejpárbajt nyerni, pedig csapattársai szorgalmasan, és persze eszetlenül ívelgették fel a labdákat…
A hiányosságok miatt Tuchel mester elővehette, és valószínűleg külön foglalkozott vele, mert Ádám már az ősz során több találatot fejjel ért el. Amit pedig ma lehetett látni tőle a Freiburg ellen, az több volt mint kielégítő – igaz, ezúttal meg a gól hiányzott 🙂 Szalai nagyon jól fejelgette le a labdákat, a felpasszoltakat megtartotta, sőt nagyon jól meg is játszotta őket. Nem rajta múlt, hogy nem született gól azokból a támadásokból.
Ha ezt a formát más csapatok ellen is állandósítani tudná, és megmaradna a gólerőssége is, akkor igenis helye van abban a Dortmundban, amely ha meg tudja tartani fiatal, tehetséges játékosai többségét, illetve jól igazolva pótolgatja őket (ld. Kagawa-Reus esetében), akkor az elkövetkező években Európa 10 legerősebb futballcsapata között lehet.
Hát erre lehet rásütni azt, hogy “na, mit mondtam!” Guardiola nyártól a Bayern München edzője lesz egy 3 éves szerződés keretében.
Az elmúlt napokban a bajorok olyan hevességgel tagadták a Pep leszerződtetésével kapcsolatos híreszteléseket, hogy már akkor egyértelmű volt: a megegyezés megszületett. A Barca történetének legsikeresebb trénere az anyagi szempontból rendkívül vonzó ajánlatok helyett szakmai döntést hozott. Amit maximálisan helyeselni tudunk (az érveket lásd január 9-i bejegyzésemben), de azért hozzátehetjük, Münchenben sem minimálbéren lesz bejelentve 🙂
Az UEFA Financial Fair Play-e, a bajorok ehhez messzemenőkig igazodó játékospolitikája és a futballklub anyagi helyzete, valamint távlati dimenziói is azt támasztják alá, hogy ez a kapcsolat közép- és hosszú távon is gyümölcsöző lehet.
Ami futballszakmai szemmel nézve a legérdekesebb lesz, hogy milyen focit akar majd Guardiola játszatni a müncheniekkel. A Barca-iskola meghonosítása szerintem nem járható út! A Bayern lendületes, sok futásra, gyorsaságra építő focit játszik. Ez ránézésre eléggé távol áll attól, amit a katalán klub képvisel. A két csapat mutatói között van számos egymáshoz meglehetősen közel álló, de azért statisztikailag is látszanak a lényegi különbségek.
A passzpontosság mindkét csapatnál hasonló, a Barcánál 90-91% (a bajnokságban és a BL-ben), a Bayern stabilan hozza mindkét fronton a 88%-ot. A passzok, azon belül is különösen a rövid passzok tekintetében már nagy az eltérés: Barca/La Liga 781 passz/meccs, Bayern/Bundesliga 632.
A kapura lövések mutatóiban sincs nagy különbség, csakhogy a katalánok 3,36 meccsenkénti gólátlagot hoznak ki ebből, míg a bajorok “csak” 2,58-at (ezek az adatok a La Ligára, illetve a Bundesligára vonatkoznak). Tito Villanova csapata tehát sokkal hatékonyabb. (Hozzátehetjük viszont, hogy a bajorok meg a BL-ben voltak sokkal gólerősebbek.) Fura ellentmondás látszik viszont a kapott gólok tekintetében. Xaviék rendkívül magas labdatartási arányából, ráadásul azon tényből adódóan, hogy ezen keresztül a játék ritmusát is messzemenőkig ők határozzák meg, egyenesen következne, kevesebb gólt is kapnak. Hiszen az embernek az az érzése, a Bayern néha fejetlenül rohan előre. Ezzel szemben Valdes csak a BL-ben kapott alig valamivel kevesebb gólt, a hazai bajnokságokban 1,05-ös átlaga van, míg Manuel Neuernek csak 0,41. (A Bayern 17 bajnokin mindössze 7 gólt kapott!) Azaz Heynckes mester nagyon összerakta a csapata elejét és végét is. Persze, nem mehetünk el a mellett sem szó nélkül, mekkora különbség van a két kapus között, mert a kapura érkező lövések számában nincs lényegi eltérés…
Egy szó, mint száz: Guardiola megpróbálkozhat vele, de nem biztos, hogy érdemes meghonosítania a tiki-takát Schweinsteigeréknél. Frank de Boer, az Ajax trénere, Guardiola egykori csapattársa úgy látja, Pep alapfilozófiája nem fog változni, művészi ihletésű támadófutball előrefelé, és iparos-munkás koncepció visszafelé labdavesztés esetén. Nagy sokk tehát nem éri a Bayern játékosait, mert most is ezt játszák.
És ha már az Ajax edzőjét említettem: a holland mintaklub a saját nevelésű játékosokra, és fiatalkoruktól beléjük nevelt, a felnőtt csapatnál alkalmazott filozófiára építi működését. Csakúgy mint az egykori Ajax-edzők, játékosok nyomán időközben az FC Barcelona is teszi. És újabban az FC Bayern München is. Frank de Boer és Guardiola a Barcábanvan Gaal alatt játszott együtt. Előbbi a holland tréner tanítványa volt a 90-es évek közepén a csúcsra ért Ajaxban is. Van Gaal pályafutásának íve a főbb állomásokat nézve: Ajax – Barcelona – München. A szálak tehát összeérnek.
Jupp Heynckes az elmúlt két évben gyakorlatilag a van Gaal által lerakott alapokat fejlesztette tökélyre. Azaz Guardiolának talán nem is lesz olyan nehéz dolga. Egy általa jól ismert iskolába kell bemennie tanárnak. A Bayern a holland taktikai felállást követő 4-2-3-1-et játsza, amit PepBarcelonában csak azért nem alkalmazott, mert a tehetséges futballistái rendkívüli adottságait úgy jobban kiaknázhatta. De BoerGuardioláról: “…tekintetbe fogja venni, milyen játékosokkal rendelkezik, és abból kiindulva alakítja majd ki a lehető legjobb játékkoncepciót.” Ami pedig, ugye, adott…
A Barcával néhány év alatt fantasztikus sikereket elért tréner és a jelenleg szinte barcelonai magaslatokat elérő bajor csapat románca egy lehetséges opció.
Érdekes, hogy a Deportivo Sport napilap, ami Spanyolországon belül (a Real Madriddal szemben elfogult Marca mellett vagy éppen azzal szemben) a katalán futballklub “bérencének” számít, ősszel címlapsztoriban fejtegette Pep jövőjét.
Az edzősködéssel járó idegi feszültséget és fáradalmait a játékosként és edzőként is Barca-színekben a csúcsra jutott Guardiola jelenleg New Yorkban piheni ki (ahol viszont állítólag német tanár jár hozzá!), és bár Tito Villanova kiújuló betegsége miatt visszatért Barcelonába, annak jelenleg kicsi az esélye, hogy visszavegye a Blaugranát.
Szóval, a Deportivo november legelején még azt fejtegette, melyik sztárklub edzője lehet a jövőben Pep, mert az talán senkit nem lep meg, hogy most újabb kihívásokra vágyik. Talán van benne egyfajta bizonyítási vágy is, mert például korszakos riválisa, Mourinho azért már letette a névjegyét jó pár csapatnál, míg Guardiolára könnyű rásütni, hogy tudása Barca-specifikus.
Számomra már akkor is furcsa volt, hogy a Bayernnek alig adtak pár százalék esélyt, holott a münchenieknél már a szezon kezdetén tudvalévő volt: Heynckes kétéves kontraktusa a szezon végén lejár, és ő maga jelentette be, szeretne végre nyugdíjba vonulni. Valahogy ezt látszik igazolni az is, ahogy búcsúzóul csúcsra járatta a Bayern-gépezetet az ősz folyamán. Mondjuk, éppen emiatt akarják nehéz szívvel elengedni Hoenessék.
Természetesen a spanyol lapban felmerült esélyesként az összes nagy európai klub neve, csupán a Realnak és a Barcához való visszatérésnek adtak 0%-nyi valószínűséget. Én azonban hozzáteszem, szerintem Guardiola döntésében nem csak a nagyszerű játékosanyag, a pénz nem számít elv és a magas elvárások játszanak majd szerepet. Ő inkább szeretne majd egy olyan csapatot irányítani, amelynek kialakításán tudatos építkező munka látszik. Ez jelenleg sem a PSG, sem a Manchester City, sem pedig az AC Milan játékospolitikáján nem vehető észre.
Ezzel szemben a Bayern hosszú évek óta folyamatosan beépíti a csapatba tehetséges fiataljait – a jelenlegi keretet is 7 egykori saját nevelésű játékos erősíti, akik ráadásul többnyire meghatározó futballistái is a klubnak (Lahm, Schweinsteiger, Müller, Kroos, Badstuber, Alaba, Contento), továbbá sok esetben tehetséges fiatalokat hoznak máshonnan (Shaqiri, Martinez). Ez a modell sok szempontból hasonlít a La Masiában megszokott tudatos Barca-politikára. Azaz Guardiolának megnyerheti a tetszését!
Ehhez hasonló hozzáállás nem sok nagy klubot jellemez. Szóba jöhetne még a Manchester United, de Sir Alex (aki mellesleg 3 évvel idősebb a 68 éves Jupp Heynckesnél) épp a napokban jelentette be: szeretne még maradni egy kicsit… A Borussia Dortmund pedig jelenleg és egyelőre még nem ugyanaz a kategória, mint a Bayern vagy az MU.
Szóval, marad az FC Hollywood. Uli Hoeness klubelnök decemberben egy kis falusi egyesületi összejövetelen nem akármilyen pénzügyi beszámolóval állt elő. A klub helyzete anyagi szempontból stabil, pár éven belül kifizetik az Allianz Arena utolsó törlesztőrészletét is, és abban a pillanatban a Bayern München a világ legvagyonosabb klubjává válik! Nem semmi. És mindezt nem egy szeszélyes arab olajmilliárdossal vagy Putyin börtöne elől menekülő orosz oligarchával a háta mögött éri el…
Ráadásul, az a fajta látványos, lendületes támadófutball, ami hihetetlen eredményességgel is párosul a Bayernnél a legutóbbi időben, csak még inkább vonzóvá teheti Pep szemében az ajánlatot. Persze, nem lesz könyű dolga, ha a veterán mester utcahosszal megnyeri idén a bajnokságot és esetleg begyűjti a BL-trófeát is. Mint azonban emlékszünk: Guardiola első szezonjában a Barcával történelmet írt. Mi lehetne annál szebb, minthogy a Bayernnel a Bajnokok Ligája történetében először sikerül a címvédés?
Persze ehhez TitoBarcelonájának (minden idők legjobb katalán szezonkezdete a La Ligában!), egyelőre még MourinhoRealjának, és akár már februárban WengerArsenaljának is lesz (lehet) egy-két szava! 🙂
Matthias Sammer sportigazgató mindenesetre szigorúan kijelölt határidőkről beszélt az edzőkérdés kapcsán. Hogy Guardiola neve meglehetősen előkelő helyen szerepel a kívánságlistán, azt nem rejtette véka alá. Ugyanakkor a Heynckes-vasat is a tűzben tartják még. (A korábbi elképzelés, hogy az idős tréner egy ideig még segítené valamilyen formában utóda munkáját, Guardiola esetében nem reális.) Az mindazonáltal érdekes, hogy még mindig áll a tavalyi ígéret, legkésőbb a tél végére kiderül, ki irányítja majd a csapatot 2013 nyarától.
A végső győztes egy Real-Barca párharcból kerül ki, ahol a katalánok két játékost (Iniesta, Messi), a királyiak pedig Ronaldót delegálták. Nagy meglepetés már pusztán ennek tükrében nem várható. De majdnem biztos, hogy idén is az argentíné lesz a díj. Ha a korábbi években ő kapta, 2012-ben, amikor nyugdíjba küldte Gerd Müller a modern futballban már teljesíthetetlennek tűnő gólrekordját, miért ne ő kapná. Pedig…
Pedig C. Ronaldo elorozta előle a spanyol bajnoki címet, és a válogatottjával is többet ért el, mint Messi. És ha már válogatott, Iniesta, ugye, Európa-bajnokságot is nyert. Nem tudom, ma már a konfúz szubjektív értékítéleteken túl, milyen objektív kritériumok játszanak szerepet, de emlékszem azokra a régi (régebbi) szép időkre, amikor a csatároknak a góllövés volt a dolguk, és ezért rendszerint gólkirályi címmel jutalmazták őket -meglehetősen objektív mércék alapján 🙂 – a legjobb játékos címét pedig rendre olyan valaki vitte el, aki nemcsak gólt tudott lőni, hanem a játék más elemeiben is kiválót alkotott, azaz rendszerint középpályások, és csak nagy ritkán csatárok kerültek a trónra.
Tény és való, Ronaldo és Messi nemcsak a közönséget szolgálják ki góljaikkal, hanem igen gyakran csapattársaikat is gólpasszokkal, és úgy általában jó helyen van náluk a labda, szórakoztató, élvezetes, amit csinálnak vele. Mégis azt mondanám, ha már hármójuk közül kellene választani, akkor jöjjön a klasszikus megközelítés, és köszönjük meg Iniestának a 2012-es évet!
Hamarosan jelentkezem egy exkluzív El Clásicóval, ahol a két spanyol sztárcsapat sajátos megközelítésben lesz összehasonlítva.
A FIFA futballanalfabétái újfent kitettek magukért. Számomra egyébként is felháborító, hogy az év góljának merik nevezni a Puskás-díjat elnyerő találatokat, holott idén is november közepén lezárták a top 10-es jelöléseket.
Zlatan a nagy visszhangot kiváltó gólját az angolok ellen mindössze pár órával később lőtte. De azóta is gőzerővel zajlanak a topligák küzdelmei, továbbá BL-fordulók (pl. Mexes gólja), válogatott meccsek, na, meg egy klubvilágbajnokság találatai maradnak le erről a számunkra oly kedves megmérettetésről. (A FIFA válasza: Zlatan gólját majd a 2013-as jelöléskor figyelembe vehetik. Persze! De hol van az még? És nem kicsit fog sérülni az év gólja megközelítés is…)
Nem az a fő gondom, hogy nem szép gólok kerültek be a válogatásba, hanem inkább az, hogy a FIFA a jelöléseknél a saját szabályait rúgja fel. (Részletek a videó után!)
Íme, a top 10-es lista, bónuszként Zlatan ollózása is rajta van:
Ezek közül a top 3-ba végül Falcao gólja, Stoch bombája és Neymar szólója került be.
Falcao a valóban látványos gólját egy klubok közötti, tét nélküli, szezonvégi barátságos meccsen lőtte. Ha már tőle szerettek volna valamit, lehetett volna mondjuk az Európa Liga döntőjéből is szemezgetni…
Stoch gólja tényleg bombasztikus, de egyértelműen látszik, csak beletöltött egy nagyot minden tudatosság nélkül, aztán jól sült el (a lába). És most komolyan: tényleg egy török bajnoki meccs gólja kapjon Puskás-díjat?
Neymartól is vélhetően lehetett volna szebb találatot jelölni, de az legalább mellette szól, hogy Libertadores Kupa összecsapáson született. (A tavalyi díjnyertes góljával nem is lehet egy napon említeni!) Az viszont, hogy kétszer is visszapattan elé a védőktől a labda a szóló közben, továbbá gyakorlatilag a kapusba rúgja, és csak nem kis szerencsével a hálóőrről csorog be a kapuba, mindenképpen ellentmond az alapszabályoknak…
(A fenti videón sajnos, ennek a gólnak a felvétele nem olyan szép, itt egy jobb minőségű, több kameraállásból:)
Sajnálom, hogy Gaston Mealla szokványosnak semmiképpen sem tekinthető gólja nem jutott a legjobb 3 közé. Ez, ugye, már a szurkolók szavazatán múlt.
Számomra a leginkább csalódást keltő viszont az volt, hogy az Európa-bajnokságról egyetlen gólt sem jelöltek a 10-es listára. Ne mondja senki, hogy Balotelli gigantikus bombagólja (egy Eb-elődöntőben!) nem érdemelte volna meg, hogy ott legyen. Ki vitatná, hogy David Silva zseniális és egyben furfangos gólja az írek ellen Puskás Öcsi valódi szellemi öröksége? És ha már Zlatant hiányoltuk egy másik gólja miatt: a top 10-es lista melyik gólja szebb annál, mint amit félfordulatból elvetődve a franciáknak lőtt?
Nekik és nektek vigaszul egy top 10-es lista az Eb-ről:
Már október végén nyilvánosságra hozták a FIFA Aranylabda 2012-re jelöltek szűkített névsorát. Mint ismeretes, a 23-as listát egy szakértő testület állítja össze, amelyből válogathatnak FIFA-tagszövetségenként 1-1 szavazattal a válogatott szövetségi kapitányok és válogatott csapatkapitányok, illetve egy-egy újságíró. (Nem vagyok egy Uli Hoeness, ezért elnézést is kérek a hölgyektől, de itt és most csak a férfi mezőnyről lesz szó…) Nem sikerül nyomára bukkannom a szavazás határidejének, de ha a korábbi évekből indulok ki, amikor is december elején nyilvánosságra hozták a top3-at, akkor feltehetően november vége.
Ezt, már korábban is jeleztem más fórumokon, nem tartom szerencsésnek, hiszen a BL-ből még egy forduló hátravan, decemberben lesz még egy klubvilágbajnokság és a topligákban is játszanak néhány meccset…
A tavalyi évvel ellentétben számomra van néhány meglepetés a kiemeltek listáján, de mielőtt belevágnék, elárulom, én kiket tartok arra a legérdemesebbnek.
Kezdem azzal, hogy bár nagy Messi– és Ronaldo-rajongó vagyok, nálam egyik sem érdemelte ki, hogy idén megkapja. Lenyűgöző, amilyen mennyiségben termelik a gólokat, tényleg minden elismerésem, de annak díjazására ott van az Aranycipő, meg a gólkirályi címek. A legjobb játékos státuszhoz ennél több kell! A csatár feladata, hogy gólt lőjön, pusztán ennek hatékonysága alapján nálam még nem jár Aranylabda. Ennyi erővel kaphatná egy védő is, aki hasonló (vagy, ami valószínűbb egy jó védő esetén, még nagyobb) hatásfokkal szerel, mint ahogy Roni és Leo a gólokat termeli. Hogy ők ketten azért jól is futballoznak? Tény! Egy bizonyos fokig. Az idei évet nézve Ronaldóra még nem is lehet panasz, Messi azonban korábbi játékához képest nagyon visszaesett. Sok labdát veszít, keveset van játékban, ez utóbbi a rendkívül kevés mozgásával van összefüggésben. Mindezt az eredményesség szempontjából ellensúlyozza a rengeteg gólja és a szintén nem kevés gólpassza, de ez akkor sem az Év játékosa-teljesítmény volt!
Korábban sokat nyomot a latban, az utóbbi pár évben éppen Messi miatt ez kissé háttérbe szorult, mit ért el egy potenciális Aranylabda-esélyes csapatával-csapataival az adott évben. Messi mérlege? Egy kupagyőzelem. Ez nem sok. A BL-ben “csak” elődöntő, a bajnokságot is elbukta a Barcával, az argentín válogatott ugyan nyugodtan menetel a Brazília nélküli vb-selejtezős csoportban, de be- becsúsztak kínos vereségek, pontvesztések… Ez olyan csapattársak mellett, mint ami jellemzi az Albicelestét és a Blaugranát, szégyenteljesen kevés. (A két társaságból 6-an is ott vannak a kiemeltek között.)
Ronaldónak ezzel szemben több van a zsákjában: a spanyol bajnoki cím többet ér a Copa del Rey-trófeánál, de a BL-t ők is bebukták, és bár egész jól szerepeltek, csak egy bronzérem jött ki az Európa-bajnokságból is. Ráadásul most ősszel annyira nem hengerel a Real: a bajnokságban a Barcát nagyon elengedte maga mellől, a BL-ben a Borussia oda-vissza megfricskázta a bajszukat…
Na, de ha ők nem, akkor ki?
Hát, van több jelölt is…
Zlatan Ibrahimovic! Tudom, most mindenkinek felszalad a szemöldöke, de gondoljunk csak bele, ő sokkal szerényebb képességű csapattársak mellett képes varázsolni a pályán, és ha már a friss élményeknél tartunk, az utóbbi hetekben ontja a gólokat és a gólpasszokat, az előbbiekből pedig rendre szépségdíjas találatokat jegyez. A svéd válogatott kellemes meglepetésként jó meccseket játszott az Eb-n, mégha el is bukott némiképp balszerencsésen. Zlatan ott is vezéregyéniség volt, a PSG-be kerülve pedig az őszre – ha lehet ilyet mondani a korábbi teljesítménye után – egyenesen megtáltosodott.
Didier Drogba. Ő ugyan a futball fősodrából a nyártól már kiírta magát, de azért ő szinte mindenki másnál többet tud felmutatni: BL-t nyert a nagy riválisok mellett szerényebb erőkből álló Chelsea-vel és nem mellesleg az év elején csak tizenegyespárbajban bukta el az Afrika Nemzetek Kupáját az elefántcsontparti gárdával. Mindkét sikerben nem kis része volt neki, a Bajnokok Ligája döntőt Drogba nélkül nem a Kékek nyerik…
És akinek a régi logika mentén mindenképpen meg kellene kapnia az idei Ballon d’Ort, holott még csak a 23-as listára sem nevezték: Fernando Torres! Nyugi, nyugi! Nem kell felszisszenni! A Bajnokok Ligája-győztes, Európa-bajnok, Eb-gólkirály Torresről beszélek. Így már egészen másképp hangzik, ugye? Torres már messze nem az a goleador, aki volt 2010-es térdműtétje előtt, ez igaz, DE: nagyon fontos gólpasszt adott a Benfica ellen Lisszabonban a BL-negyeddöntőben, megszabadító gólt lőtt a Camp Nouban a Barca elleni elődöntőben, az Eb-n a futball alapelveit felforgató szövetségi kapitánya ellenére is képes volt az alatt a kevés játékidő alatt, amit kapott, gólkirályi címre elengendő találatot (és gólpasszt;-) összehozni.
Fura, hogy ő nincs a listán, de ott van Rooney, Benzema, Balotelli. Számomra az is kérdés, hogy az Eb-n a szárnyait bontogató, azóta viszont válogatott- és klubszinten is világklasszissá érett Marco Reus miért nincs például a keretben, vagy ha már az előbbi három csatárt említettük, helyettük Mario Gomez miért nem került fel rá. Gomez tavasszal és nyáron az Eb-n ontotta a gólokat, válogatottban és a Bayernben egyaránt. BL-döntőt játszott és Eb-bronzérmet szerzett. Aztán megműtötték és csak most tért vissza. Hogyan? 26 másodperccel azután, hogy becserélték a Bundesligában, vágott egy gólt. Mérlegre lehet tenni az idei teljesítményét a másik 3 úriemberével…
