Az orosz válogatott szövetségi kapitánya is kihirdetette bővebb (26 fős) keretét:

kapusok:  Igor Akinfejev (PFC CSKA Moskva), Vjacseszlav Malafejev (FC Zenit St Petersburg), Anton Sunyin (FC Dinamo Moskva)

védők: Alekszandr Anyukov (FC Zenit St Petersburg), Alekszej Berezuckij (PFC CSKA Moskva), Vaszilij Berezuckij (PFC CSKA Moskva), Szergej Ignasevics (PFC CSKA Moskva), Vlagyimir Granat (FC Dinamo Moskva), Jurij Zsirkov (FC Anzhi Makhachkala), Dimitrij Kombarov (FC Spartak Moskva), Roman Saronov (FC Rubin Kazan), Roman Siskin (FC Lokomotiv Moskva)

középpályások: Igor Gyenyiszov (FC Zenit St Petersburg), Konsztantyin Zirjanov (FC Zenit St Petersburg), Roman Sirokov (FC Zenit St Petersburg), Gyenyisz Glusakov (FC Lokomotiv Moskva), Magomed Ozdojev (FC Lokomotiv Moskva), Igor Semsov (FC Dinamo Moskva), Marat Izmajlov (Sporting Clube de Portugal), Alan Dzagojev (PFC CSKA Moskva)

csatárok: Andrej Arsavin (FC Zenit St Petersburg), Alekszandr Kerzsakov (FC Zenit St Petersburg), Artem Dzjuba (FC Spartak Moskva), Alekszandr Kokorin (FC Dinamo Moskva), Roman Pavljucsenko (FC Lokomotiv Moskva), Pavel Pogrebnyak (Fulham FC)

Ebben a keretben 12-en szerepelnek a négy évvel ezelőtti Eb-bronzérmes társaságból, és hozzá kell még tenni, hogy akkoriban nem csak ott lett volna, hanem valószínűleg kezdő is Gyeniszov és Pogrebnyak, ám sérülés miatt nem utazhattak el a csapattal. Mindez azt jelenti, hogy a társaság összeszokottabb és érettebb – azaz jobb. Ahogy már korábbi bejegyzésben is utaltam rá, a keret nagy része vagy jelenlegi, vagy volt Zenit-játékos, nem kevesen vannak, akikekkel Advocaat, annak idején (2008-ban)  még a Zenit edzőjeként megnyerte az UEFA-kupát. A Szbornaja korábbi szövetségi kapitánya is holland volt (Guus Hiddink) – azaz kétség sem lehet afelől, milyen iskolát képvisel a játéka.

A 2008-as Eb-n csak az Európa-bajnok spanyolok voltak jobbak (kétszer is, a csoportban és az elődöntőben) az oroszoknál, akik például az addig a torna legjobb csapataként menetelő hollandokat is lemosták. (Az összefüggések felismerése kapcsán bólogathatunk. Igen. Nem véletlenül…)

Szerintem az orosz válogatott az A-csoport toronymagas esélyese – persze azért nem lesz sétagalopp a csoportkör. Utána pedig reménytelennek tűnő ellenfelek jöhetnek: Németország, Hollandia, esetleg Portugália. A hollandok azonban ezúttal is beleszaladhatnak az orosz késbe, de akár a németeket vesszük, akár a portugálokat (vagy ki tudja, a dánokat), ez a sokat próbált, a Zenit és a CSZKA révén komoly Bajnokok Ligája tapasztalattal rendelkező játékosokból álló társaság képes lehet a meglepetésre, és a 4 között már nehéz lesz megállítani őket, ha egyszer beindulnak.

Ha azt a látványos, gyors támadófutballt látjuk tőlük, mint az előző Eb-n, akkor sok örömteli percet szereznek majd minden igaz focirajongónak.

Jelzi az orosz bajnokság erejét, hogy mindössze 2 nem Oroszországban játszó futballista kapott meghívót. Dzsudzsák Balázs talán mégsem olyan rossz helyre igazolt 🙂 Számomra az azonban kissé meglepő volt, hogy az ősszel még Everton-játékos Biljaletgyinov, aki hosszú évek óta stabil válogatott kerettag, ezúttal nem kapott behívót, pedig tavaszra hazaigazolva a Szpartak Moszkvához végül BL-selejtezős helyen végzett csapatával…

A kontinensviadal előtt már belecsapnak a lecsóba, igazi nagy ellenfelekkel készülnek a tornára (Uruguay, Olaszország) és Litvánia ellen a támadófocijukat is gyakorolhatják, anélkül hogy túl sokat elárulnának magukról. Ez a felkészülési terv egyébként alátámasztja a fenti eszmefuttatásomat is: Oroszország nem epizódszereplőnek készül az Európa-bajnokságra!

Külön hír még, hogy Dick Advocaat szövetségi kapitány a torna után elhagyja eddigi posztját és a PSV kispadjára cseréli.

A horvát szövetségi kapitány is megnevezte bővebb keretét:

kapusok: Stipe Pletikosa (FC Rostov), Danijel Subašić (AS Monaco FC), Ivan Kelava (GNK Dinamo Zagreb), Goran Blažević (HNK Hajduk Split)

védők: Vedran Ćorluka (Tottenham Hotspur FC, on loan at Bayer 04 Leverkusen), Josip Šimunić (GNK Dinamo Zagreb), Gordon Schildenfeld (Eintracht Frankfurt), Darijo Srna (FC Shakhtar Donetsk), Šime Vrsaljko (GNK Dinamo Zagreb), Domagoj Vida (GNK Dinamo Zagreb), Danijel Pranjić (FC Bayern München), Dejan Lovren (Olympique Lyonnais), Jurica Buljat (Maccabi Haifa FC), Ivan Strinić (FC Dnipro Dnipropetrovsk)

középpályások: Luka Modrić (Tottenham Hotspur FC), Ognjen Vukojević (FC Dynamo Kyiv), Tomislav Dujmović (FC Dinamo Moskva), Ivan Perišić (Borussia Dortmund), Ivan Rakitić (Sevilla FC), Niko Kranjčar (Tottenham Hotspur FC), Milan Badelj (GNK Dinamo Zagreb)

csatárok: Eduardo (FC Shakhtar Donetsk), Mario Mandžukić (VfL Wolfsburg), Nikica Jelavić (Everton FC), Ivica Olić (FC Bayern München), Nikola Kalinić (FC Dnipro Dnipropetrovsk), Ivo Iličević (Hamburger SV)

Meglepetés nem nagyon van, a nevek és klubjaik önmagukért beszélnek. Hogy sokan nem nagyon kaptak elég játéklehetőséget egyesületükben? Erre csak azt tudom mondani: 1998-ban a horvát keret tagjai (köztük a jelenlegi szövetségi kapitány is) hasonlóképpen jól csengő nevű klubokból többnyire a kispadról érkeztek a vb-re – aztán ott a bronzéremig meneteltek…

A felkészülés során az észtekkel és a norvégokkal mérkőznek, nyilván a kulcsfontosságú, írek elleni első csoportmeccsre készülve. (Az észtek éppen az írekkel szemben buktak el a pótselejtezőn, a norvégok pedig a szigetországiakhoz hasonló futballt játszanak.)

A kapitány egyébként bejelentette, hogy az Eb után már nem folytatja tevékenységét.

Főhet a feje del Bosque-nak! Puyol sérülésével egy fontos láncszem esett ki a spanyol válogatottból. Ráadásul éppen a neuralgikus pontnak tekinthető védelemből. A világbajnok hátsó alakzatból jelenleg már csak Sergio Ramos tekinthető biztos pontnak. Ő jó szezont zárt a Reallal és enyhítheti a kapitány gondjait azáltal, hogy a védelem közepén vagy jobb szélén egyaránt bevethető.

Capdevila viszont gyakorlatilag pályára sem lépett a Benfica színeiben, 33 éves kora és válogatottbeli rutinja ellenére könnyen lehet, hogy nem kap behívót az Eb-re. Utolsó pályára lépése a Rojasban 2011. júniusában volt. Mellőzöttsége azóta szintén nem véletlen.

Pique háta mögött is egy felemás szezon van. Guardiola 3 védős rendszerébe darabossága miatt nem passzolt annyira, ezért sokszor kimaradt a csapatból. Utoljára a Chelsea ellen lépett pályára, ám egy szerencsétlen ütközés után korán el kellett hagynia a pályát.

A februári parádés meccsen mondjuk az Arbeloa – Ramos – Pique -Jordi Alba négyes kezdett, és ezek a játékosok jelenleg is del Bosque rendelkezésére állnak. Nagy kérdés, hogy tudnak-e olyan stabilitást nyújtani hátul, mint a korábbiak. Marchena reaktiválása pl. már valószínűleg nem fér bele, pláne, hogy 0 ponttal esett ki a BL-ből a Villareallal és a spanyol bajnokságban is még rezeg a léc a bentmaradást illetően…

Arbeloa egyébként messze nem olyan agilis előrefelé, mint Ramos volt/szokott lenni a szélen. Ezt egyébként a másik oldalon pótolhatja a villámléptű Alba, aki viszont szeret elkalandozni, aminek a védekezés láthatja kárát. (Ramos azért vissza szokott érni…) A vb-n a spanyol válogatott gyakorlatilag bal oldali középpályás nélkül játszott, Capdevila ezért többnyire hátul maradt biztosítani. Azóta persze más szelek fújnak. Persze, mitől kellene tartania egy olyan csapatnak, amelyik állandóan birtokolja a labdát? (A válasz legfeljebb az FC Barcelona idei szezonjában keresendő…)

A középpálya rendben lévőnek tűnik, a védekező középpályás posztra a Xabi Alonso – Busquets párosnál keresve se lehet jobbat találni, előttük pedig Xavi, Iniesta, Fabregas, D. Silva, Mata révén bő a választék.

A csatársorral azonban megintcsak fejfájás jár együtt: Villa hosszú sérülése után a visszatérés erősen kérdéses. Lehet, hogy ő is az otthon maradó világbajnokok számát gyarapítja majd. Meccsrutinja már biztosan nem lesz az Eb-ig, és ki tudja, fel tud-e pörögni erőnlétileg annyira, hogy bírja a sorozatterhelést. Torres a Chelsea BL-döntője ellenére is szerény szezont zár(ha)t. Jobb híján mégis ő lehet az, akiben bízhat a spanyolok mestere. Mondjuk 2004-ben Milan Baros sem villantott valami nagyot klubjában, aztán az Eb-n fantasztikusat focizott és gólkirály lett.

Visszatérve a spanyol csatárokhoz: marad még az EL-döntős Llorente és az EL-elődöntős Soldado. 16-17 gólt termeltek (eddig) a spanyol pontvadászatban, ami nem olyan rossz, de meglehetősen szerény a La Liga félelmetes gólvágói mellett, akik között egy spanyol sincs… Kettőjükre mindenképpen szükség van a keretben, de az szinte biztos, hogy nem rájuk fog épülni a címvédő támadójátéka.

Én csak halkan megjegyzem, a Bundesligában egy spanyol csatár vágott 15 gólt. Neki azért nem kis tapasztalata van. És ennyit igazán megérdemelne! Ha másért nem, kedves Vicente, gondolj arra, éppen 10 éve ezzel a sráccal nyertél Bajnokok Ligáját…

Az egyik aranyesélyes válogatott, a Nationalelf névsora:

kapusok: Neuer, ter Stegen, Wiese, Tieler

védők: Badstuber, Boateng, Höwedes, Hummels, Lahm, Mertesacker, Schmelzer

középpályások: L. Bender, S. Bender, Draxler, Götze, Gündogan, Khedira, Kroos, Müller, Özil, Podolski, Reus, Schürrle, Schweinsteiger

csatárok: Cacau, Gomez, Klose

A 27 névből még 4 ki fog esni, tekintve hogy csak 23 játékos nevezhető a tornára. A keretben helyet kapott jónéhány olyan játékos, aki még nem vagy csak egy alkalommal húzhatta magára a címeres mezt: ter Stegen, Zieler, Draxler, Gündogan, S. Bender. A szűkítésnél valószínűleg közülük kerül majd ki a kiesők zöme.

Érdekes módon kimaradt S. Kieβling, a Bundesliga tavaszi gólkirálya, pedig számára nem ismeretlen a válogatott és a nagy tornák légköre, a mostani szezonban pedig a BL-ben is szerepelt, azaz van “némi” nemzetközi rutinja, ellentétben például a 4-szeres válogatott Marco Reus-szal, akinek a tehetségéhez kétség sem férhet, ám Bundesligán kívüli tapasztalata egyáltalán nincs. Mint ahogy nem sokkal bír a még mindig tinédzser Götze sem (közvetlenül az Eb előtt tölti be a 20-at), miközben Löw egy interjúban hangsúlyozta, a két fiatal, rendkívül technikás, agilis játékosra nem csak kiegészítő szerep vár az Európa-bajnokságon.

Érdekes a kapus-kérdés is: korábban nagy fejtörést okozott, hogy ki legyen az első számú hálóőr, volt Kahn-Lehmann rivalizálás, majd az utánuk maradt űr betöltésére vetélytársa sérülése miatt bekerült Neuer, akinek a helye jelenleg megingathatatlan. Ha ő kiesne, csak Tim Wiese jöhetne szóba, ám csúcsformában már ő sincs régóta…

A kevés csatár, a nagyszámú középpályás – köztük számos, a klubjában csatárt vagy támadó középpályást játszó futballista is jelzi, hogy a német szakvezetés ragaszkodik a 2010-es vb előtt Ballack sérülése miatt kényszerűségből átvett holland karácsonyfa-felálláshoz: 4-2-3-1.

Kockázat azért elöl is van bőven. Gomez és Klose is ugyan jó szezon tudhat maga mögött, ám a csatárok doyenje a Lazio utolsó meccseit izomszakadás miatt már kihagyta (március 18. óta), mert az Eb-re ki akarta pihenni sérülését. Hogy felépül-e teljesen és legfőképp, csúcsformába tud-e lendülni az Eb-ig, nagy kérdés. Cacau pedig ezúttal sem élete szezonját futotta, igaz, szerény góltermésének a felét az elmúlt bő egy hónapban szerezte, ami azt jelzi, talán épp mostanra indult be igazán. Ez akár még egy jó Eb-előjele is lehet. Nem hiszem azonban, hogy főszerepet szánna neki a kapitány. Aki bajban is lenne, ha a másik két csatára kidőlne a sorból. Persze ez esetben még feltolhatná Podolskit vagy Müllert ék pozíciójába, azért ott egy jó Gomezt vagy akár egy jó Klosét ők is bajosan tudnának helyettesíteni. Ezért is hiányozhatna Kieβling, bár lehet, hogy Löwnek van igaza: a Leverkusen csatára ebben a rendszerben sem csatárként, sem pedig középpályásként nem nagyon illik a képbe…

Kérdőjeles még Mertesacker szereplése is, hiszen a hórihorgas belső védő az év eleje óta nem lépett pályára, bokaműtétje óta ugyan felépült és legutóbb az Arsenal honlapján idézett kijelentése szerint már most 90-95%-os a fittségi állapota. Helyén a védelem tengelyében a hazai BL-döntőig menetelő Bayern-kettős Boateng-Badstuber képzelhető el. Érdekes, hogy 2010-ben a vb-n még egymást szorították ki a kezdőből – szélső védőként… Szóba jöhet még belső védőként Hummels, bár Nationalelf-tapasztalata még nincs túl sok. Ugyanez a helyzet a balhátvéd Schmelzerrel. Bár azt is tudjuk, Löw nem fél kevésbé tapasztalt játékosokat bedobni a mélyvízbe, ha megbízik a játéktudásukban. Én viszont még azt sem tartanám kizártnak, ha az első csoportmeccsre a 3 Bayern-es védő (Lahm, Badstuber, Boateng) egészülne ki akár Mertesackerrel, akár valamelyik dortmundi sráccal, amelyik a felkészülés során meggyőző teljesítményt tud nyújtani. Ez esetben Badstuber akár ki is kerülhet szélre…

Érdekes lehet az is, hogy úgy általában a Bayern- vagy a Dortmund-játékosokat preferálja-e majd a kapitány. A két csapat szombaton még összecsap a német kupa döntőjében, a Bayernre pedig 1 héttel később még a BL-döntő megvívása is vár.

A két védekező középpályás posztra is még az elkövetkező hetek adják meg a választ. A vb után kézenfekvő lenne a Schweinsteiger-Khedira páros szerepeltetése, ám nem szabad megfeledkezni Kroos-ról sem, aki talán mindkét “riválisánál” jobb szezont zárt (zárhat, hiszen a hab a tortáról, két döntő, még ezután jön). Khedira egy nagyon jó csapat legszürkébb játékosa volt, míg pl. Kroos – többek között Schweinsteiger hosszas hiányzása miatt is – meghatározó egy másik nagyon jó csapat középpályáján. (Ráadásul ez a másik nagyon jó csapat ki is ejtette Khedira Realját a BL-ből…) A madridi BL-elődöntőn egyébként engem is meglepett Jupp Heynckes, a Bayern München edzője, amikor a Schweinsteiger – Kroos – Luiz Gustavo hármasból nem választott, hanem egyszerre szerepeltette mindhármukat. Persze így Robbennel és Ribéryvel a két szélen 4-5-1-re állhatott át a Bayern. A német válogatottban ugyanezt nem lehet megtenni, mert a csapat gyöngyszemének, Özilnek nem lenne helye. (Persze, ha belegondolunk egy nagyon merész húzásba, miszerint Schweinsteiger-Kroos-Khedira mellett a két szélen Reus és Götze keverne, a szervezés-előkészítés özili feladatát is megosztva… Mindez azonban csak arra az eshetőségre jöhetne szóba, ha a Real Madrid karmestere sérülés miatt kiesne.)

A támadó középpálya hármasa sem túlzottan egyértelmű: Özil a centrumban ugyan nem vitás, ám a két szélén a pedzegetett Reus és Götze nem elképzelhetetlen, bár én még mindig inkább a klubjában felemást szezont futott Poldira (18 gól, de kiesés a Kölnnel) és Müllerre szavaznék.

Ha most hétvégén kellene pályára lépnie a Nationalelfnek, nálam így nézne ki a kezdő 11:

Neuer – Lahm, Badstuber, Boateng, Schmelzer – Kroos, Khedira – Reus, Özil, Podolski – Gomez.

Az elmúlt napokban újfent a válogatottaké volt a főszerep és természetesen pályára lépett valamennyi Európa-bajnoki résztvevő is. Lássuk, hogyan állnak a felkészülésben, ami miatt egyébként az eredmények sokszor csak másodlagos jellegűnek tekinthetőek, lévén, hogy a szövetségi kapitányok meglehetősen sokat kísérleteztek.

A címvédő:

Spanyolország a vb óta a barátságos meccseken mutatott felemás mérleg miatt biztonsági (???) ellenfelet választott. Igaz, a tavalyi Copa America-elődöntős, azóta vb-selejtezőn Argentínát is legyőző Venezuela akár meg is izzaszthatta volna del Bosque fiait, ám a Vinotinto zsinórban 4. barátságos meccsét is elvesztette, méghozzá csúnya különbséggel. A világbajnok spanyolok gyakorlatilag a jelenleg legerősebb összeállításban léptek pályára egyetlen ékként a sérült Villa és a formán kívüli Torres mögött évek óta 3. számú támadó Llorentével. A bilbaói csatár nem talált be az első félidőben a hálóba, a 2. játékrészben helyére beálló Soldado viszont alaposan “megrázta a gólfát” és mesterhármasával bejelentette igényét egy lengyelországi repülőjegyre. Talán mégis a Valencia sztárja jelenti a megoldást a csatárnélküli játék feladására?

Silváék egyébként csúcsfocit játszottak: kombinatív, támadóharmadban rendkívül gyors, kispasszos játékot mutattak be. A csapat erejét mutatja, hogy mind az első, mind pedig a második félidőben számos helyzetet dolgoztak ki és több gólt is szereztek, pedig a második játékrészre del Bosque alaposan felforgatta a csapatot és hatot is cserélt.

A lehetséges kihívók:

Közülük Hollandia és Anglia egymással csapott össze és igazi közönségszórakoztató meccset játszott. Az angolok nehéz időszakon vannak túl. A Terry-ügy miatt Capello lemondott, pedig irányítása alatt a legutóbbi időkben ígéretes eredményeket értek el barátságos meccseken. Helyét ideiglenesen a 96-os Eb-harmadik Stuart Pearce vette át, aki erre a mérkőzésre némi vérfrissítést hajtott végre. A világ jó eséllyel (legalább) második legjobb futballcsapata ellen egy ideig úgy tűnt kevés lesz a még kissé éretlen, kevesebb nemzetközi rutinnal rendelkező társaság tudása, ám az mindenképpen jó jel az angol szurkolóknak, ahogy hatalmas küzdéssel felállt a csapat kettő-nullás hátrányból is. (Mindez egyébként hűen tükrözi az új kapitány mentalitását is, de nem túl valószínű, hogy ő fogja meghatározni a háromoroszlánosok játékfelfogását a kontinenstornán. Talán, ha sikerült volna egy bravúr az Oranje ellen…)

A hollandok kiküszöbölték a csorbát, amit legutóbb a németországi zakó alkalmával elszenvedtek. Ráadásul visszatért Robben és nem akármilyen formát mutatott: az első gólnál egyszerűen átszáguldott az egész, lassúnak éppen nem nevezhető angol csapaton (és jóformán az egész pályán ), az utolsó utáni percben pedig egy világklasszis megmozdulással döntötte el a találkozót.

Az olaszoknak úgy tűnik, nem fekszenek az amerikai kontinensről érkező ellenfelek: az őszi, Uruguay elleni fiaskó után ezúttal az Egyesült Államok is legyőzte az azzurit. Még szerencse, hogy júniusban csak európai csapatokkal találkoznak . A támadójátékon volna mit javítani: nagyon érzik Cassano hiányát, Pazzini pedig idén még csak 2 gólt rúgott az Interben, pedig már pályára lépett 10 meccsen… Prandelli úgy nyilatkozott, hogy Cassano és Rossi korai visszatérését nem akarja erőltetni, di Nataléval pedig ezúttal – kisebb sérülése miatt – sem akart kísérletezni, mondván, egyébként is tisztában van a veterán csatár képességeivel és emiatt most Matrival és Giovincóval próbálkozott. Úgy tűnik sikertelenül – mondjuk a két játékos a Serie A-ban együtt rúgott annyi gólt, mint di Natale egyedül. (Apropó, Klinsmann, az amerikai szövetségi kapitány visszavágott a német válogatott kispadján a hazai rendezésű vb-n elveszített elődöntőért…)

További kihívók közül Németország Franciaországot fogadta. Löw mintegy 6 alapembert nélkülözni kényszerült, de mindez nem vette el a kísérletező kedvét. Csapata így is erőltette a németekre Klinsmann óta jellemző támadófocit, ám a Blanc alatt kifejezetten szervezett együttes benyomását keltő franciák hatékonyabb támadásokat vezettek és Lloris parádéinak nem kis részben köszönhetően megnyerték a meccset. A tricolore immáron 18 meccs óta veretlen! A németeknél meg törheti a fejét a kapitány, mert ez volt az utolsó meccs az Eb-kerethirdetés előtt, a merítési lehetősége óriási, ám míg a bevált válogatott játékosokkal tűzdelt Bayern botladozik BL-ben, Bundesligában egyaránt, addig a Dortmund magabiztosan közelít a címvédés felé, menedzsere pedig több BVB-játékost követel a válogatottba… (Csakhogy a kétségkívül nagyon tehetséges dortmundi fiatalok ősszel a BL-ben is bizonyították: nagy nemzetközi kihívásokhoz egyelőre még éretlenek.)

Nézzük a két házigazdát, akikkel kapcsolatban lassan lehet, hogy revideálnom kell korábbi nem túl hízelgő véleményemet? A lengyelek ezúttal egy másik Eb-résztvevő, a portguál válogatott ellen léptek pályára és 0-0-s döntetlent értek el egy olyan meccsen, ahol mindkét csapat inkább a ziccerek kihagyásában jeleskedett. Igaz, a két kapus magabiztos teljesítményt nyújtott, ráadásul meglepetésre Rui Patricionak kellett nagyobb bravúrokat bemutatnia. Klopp kérésére nem lépett pályára a lengyelek, de főleg a Borussia Dortmund gólerős csatára, Lewandowski. A már korábban is kiemelt dortmundi trióról annyit azért érdemes megemlíteni, hogy meghatározó játékosok a Bundesliga-éllovas sárga-feketéknél. (Lewandowski pl. már 16 gólnál tart a bajnokságban.) A portugálok kicsit fásultak voltak ezúttal, vagy csak annyit játszottak, amennyit az ellenfelük engedett nekik. Ennek ellenére többen is valós tudásuk alatt teljesítettek, egyedül Nani volt igazán aktív…

Az ukránok úgy tűnik, a könnyeb utat választották, és a korábbi sorozatos kudarcok után rendre felhozó ellenfeleket választanak. Ennek köszönhetően a legutóbbi 5 meccsükből 4-et, így ezt a legutóbbit is Izrael ellen, megnyerték, ezeken kívül csak egy Németország elleni döntetlen “csúszott be”, persze a Nationalelf nem illeszthető a fent említett ellenfelek sorába, amelyek nagyjában a magyar válogatottal egyenlő játékerőt képviselnek. Mindez önbizalomszerzéshez nem rossz, ám az Eb-n sokkal jobb ellenfelek ellen kell majd helyt állniuk. S ebből a szempontból nem jó hír szomszédunknak, hogy a korábban már elemzett francia és angol válogatott mellett azt a svéd válogatottat kapták csoportellenfelül, amelyik ezúttal a szintén Eb-résztvevő horvátokat verték meglepő magabiztosággal 3-1-re ideigenben. Erik Hamrénnek megvan a kialakult csapata (gyakorlatilag ugyanaz, amelyikkel a selejtezőket megvívták), az összeszokottságra és a rutinra mindenképpen építhet. Mondjuk a horvátoknak is relatív stabil, állandó keretük van, itt azonban a fiatalság még egyelőre egy olyan tényező, ami ilyen rapszodikussá teszi a csapat teljesítményét.

Szintén Eb-résztvevők találkoztak a dán-orosz és az ír-cseh meccsen. Az előbbin a többnyire volt és jelenlegi zenites játékosokra épülő orosz válogatott magabiztos győzelmet aratott idegenben. (Advocaat, a jelenlegi orosz szövetségi kapitány évekig a Zenit kispadján ült és kinevelte annak idején az előző Eb-bronzéremes csapat gerincét, akikkel nem mellesleg abban az évben – 2008 – UEFA-kupát is nyert.) Az írek ikszeltek a csehekkel, a játék képe és az eredmény sok várható meglepetésre a csoportjukban nem enged következtetni. Mint ahogy az sem, hogy Görögország 1-1-es döntetlent játszott a magát az Eb-re nem kvalifikáló Belgium ellen. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az A-csoportban a cseheknek és a görögöknek fel kell kötniük a gatyát, ha fel akarják venni a versenyt az oroszokkal és a lengyelekkel.

Ez egy meglehetősen érdekes csoport. Itt van Anglia, amely magabiztosan nyerte a selejtezőcsoportját, ám a 2010-es vb-n nem hagyott senkiben mély nyomot, a 2008-as Eb-n meg ott sem volt. Itt vannak a franciák, akik egy sokat vitatott Henry-kezezéssel jutottak ki a dél-afrikai vb-re és egy hasonló vagy még vitathatóbb esetnek köszönhetően a mostani Eb-re. A legutóbbi Eb-n és a 2010-es vb-n a csoportból sem mentek tovább. Ennek ezúttal kicsi a valószínűsége (bár akkor is az volt…), mert a házigazda ukránok és a szintén megkérdőjelezhető módon kijutott svédek sem a legacélosabb ellenfelek.

Az angolok a nem túl jó emlékű vb után ellenünk feltankoltak egy kis önbizalommal és utána veretlenül, de nem pontveszteség nélkül meneteltek a csoportelsőségig a selejtezők során. Az azért szembetűnő, hogy Montenegróval oda-vissza ikszeltek, pedig Vucsinicsékat a csehek is oda-vissza verték. Az elmúlt másfél évben az angolok csoportellenfeleik közül kikaptak a franciáktól és megverték a svédeket barátságos meccsen, ebből mondjuk az utóbbi friss élmény, mint ahogy a világ- és Európa-bajnok spanyolok legyőzése is. Erre lehet építeni, na, meg a vb óta megújult keretre is. Sok jó játékosa van Capellónak, ám ezek a futballisták többnyire még nem rendelkeznek sok nemzetközi rutinnal. Éppen ezért nagy érvágás, hogy Rooney az utolsó selejtező mérkőzésen kiállíttatta magát és két meccses eltiltást kapott. A franciák elleni nyitómeccsen nagyon hiányozhat majd a játéka, mert egyelőre a többi csatár – bármilyen tehetségesek is – nem ontja számolatlanul a gólokat… Ettől függetlenül a továbbjutás a csoportból nem lehet kérdéses, viszont a 8 között könnyen megálljt parancsolhat nekik a spanyol vagy az olasz válogatott.

A franciák, mint már említettem, megint bírói segédlettel jutottak ki. Ezúttal az utolsó meccsen Bosznia ellen hazai pályán 1-0-ás vesztésre álltak és pótselejtezőre kényszerültek volna, ha nincs az ajándék 11-es, amit Nasri „harcolt ki”. Az alábbi linken megtekinthető a párharc:

Ha történt szabálytalanság, akkor az még bőven a 16-oson kívül volt (visszarántás), hogy utána összeakaszkodtak és a játékvezető (utólag látható, szinte testközelből) Nasri javára ítélt, benne van a pakliban, az összeakaszkodás viszont a 16-oson kívül történt, Nasri csak „beesett” a büntetőterületre. Ha alaposan megfigyeljük azonban a párharcot, akkor látható, a francia játékos már akkor „elindult” a talaj felé, amikor még nem is találkozott a lába a védőével, azaz joggal feltételezhető, hogy ő akasztotta be, mégpedig tudatosan a lábát Szpahicséba… Egy rutinos játékvezető ilyet nem kajál meg, ráadásul azt is mérlegeli, hogy a 16-os sarkában veszélytelen pozícióban nem fúj be egy erősen vitatható 11-est, amely nem csak egy meccset, hanem a csoportelsőséget és Eb-részvételt is eldöntött. Hacsak nem eleve ez volt a célja és csak az alkalmat várta…

Az iksszel a franciák ezúttal pótselejtező nélkül kvalifikálták magukat, míg Bosznia ezúttal is elbukott a jobb portugálok ellen. A pótselejtező sorsolásán fordított felállásban a franciák az első kalapba kerültek volna és nagy valószínűséggel lazán kvalifikálják magukat a csehek, a törökök, az észtek vagy Montenegro ellenében…

A keret Blanc alatt a botrányos kimenetelű világbajnoki (le)szereplés után jelentősen átalakult, és a 2010 őszén elszenvedett kezdeti két vereség óta nem kaptak ki. Igaz, az eredménysort jónéhány döntetlen is tarkítja. Legutóbb, 2011 novemberében megverték 1-0-ra az USÁ-t, ami újabban már fegyverténynek számít, illetve döntetlenre végeztek Belgiummal szemben. Az elmúlt évben mindkét házigazdát megverték barátságos meccsen, és ugye, az ukránok csoportbeli elenfeleik is lesznek. Nem rúgnak sok gólt, de nagyon keveset is kapnak. Valahogy olyan focit játszanak, mint amilyet a védőből lett szövetségi kapitány Blanc-tól várhatunk, aki egykori mestere, Jacquet iskoláját követi. Azzal mondjuk világbajnokok lettek 1998-ban…

A svédek is ajándékba kapták a kijutást. Nem sokon múlott, hogy mi, magyarok elorozzuk előlük a csoportmásodik helyet. Meggyőződésem, hogy pótselejtezőn nem jutottak volna ki Ibráék, ám a hollandokkal szemben szerzett „ajándék” 3 pont, amiért azért persze meg kellett küzdeni, elegendő volt a legjobb csoportmásodik pozíciójára, és így nem kényszerültek play-off-ra. A csapat húzóemberei továbbra is azok, akiket már évek óta megszokhattunk, ám köztük többen is már a korosabb futballisták közé tartoznak (Mellberg, Majstorovic, A. Svensson, Wilhelmsson). Az előző Eb-n nem nyújtottak maradandót, a vb-re ki sem jutottak. A sorsolást elnézve, itt sem terem sok babér számukra, bár Ukrajnával kezdenek és ebből még jól is kijöhetnek. Mondjuk, 2000-ben nem volt szerencséjük a házigazda elleni nyitómeccsel…

Végezetül Ukrajna. Sevcsenkóék 2006-ban vb-negyeddöntőig jutottak és ott is csak a későbbi világbajnok ellen estek ki. A 2008-as Eb-re a pótselejtezőn nem sikerült a kijutás, aztán a legutóbbi vb-n sem vehettek részt. A felkészülési meccseken elért eredménysoruk eléggé vegyes képet mutat, győzelmet azonban jobb csapatok ellen nem tudtak elérni. A 2011-es évben két csoportbeli ellenfelükkel szemben (franciák, svédek) is alulmaradtak, ami nem túl jó előjel. Nemzetközileg jegyzett labdarúgójuk Timoscsukon és Csigrinszkijen kívül a pályafutása zenitjén már túljutó Voronyin és Sevcsenko, az utóbbi ráadásul valószínűleg csak a hazai rendezésű Eb miatt tartott ki ilyen sokáig. A hazai pálya előnye sokat jelenthet, ha sikerül az első meccsen a számukra talán egyetlen verhető csoportellenfelet, Svédországot elkapni. Utána akár két döntetlen is elég lehet, de mindkettő csak a meglepetés kategóriában születhetne.

Ebbe a csoportba került a legutóbbi két világbajnok, ráadásul az egyik az Európa-bajnoki cím védője is egyben. Az íreknek és a horvátoknak nem sok esélyük lehet a két sztárcsapat ellen, tehát nagy valószínűséggel Olaszország és Spanyolország jut tovább a csoportból, ahol a papírforma alapján az angolokkal és a franciákkal ütközhetnek, és megítélésünk szerint jelenleg mindkét válogatottnál erősebbek, tehát az olaszokat és a spanyolokat jó eséllyel az elődöntőbe várhatjuk. Persze nem szabad elfelejteni, hogy novemberben barátságos meccsen Capello csapata legyőzte a del Bosque-alakulatot.

A spanyol válogatott egyebekben is felemás szereplést tudhat maga mögött a világbajnokság óta. Tétmeccsen 100%-os, bár hozzá kell tennünk, a cseheken kívül komoly ellenfele nemigen akadt a selejtezők során, és hát jelenleg őket sem sorolnák az európai szűk elitbe. Eközben azonban barátságos találkozókon nem egyszer és volt hogy alázós arányban maradt alul a Rojas. Xaviék kikaptak Portugáliától, Argentínától, Olaszországtól és Angliától is. Messzemenő következtetéseket persze nem szabadna mindebből levonni, de azért nem árt a címvédőnek alaposan felkészülnie ellenfeleiből, mert az olaszokkal mindenképp, a fentebb vázoltak tükrében pedig az angolokkal jó eséllyel találkoz(hat)nak az Eb-n. Ráadásul nem vet jó fényt a csapatra, hogy nagynevű csapatokat nem vertek meg Dél-Afrika óta.

Mondjuk, hasonló problémával a 2000-es évek első felében a németek is sokat küszködtek, a világbajnokságokon (2002, 2006) azonban ennek ellenére is sikerült jó eredményeket elérniük, de azt általában úgy, hogy a nagy csapatokat ezeken a tornákon elkerülték, vagy ha egyik-másikkal össze is futottak, szerencsével sikerült túljutniuk rajtuk. Ebben a spanyolok most nem bízhatnak. Persze, nem kell aggódni értük. Del Bosque sokat kísérletezett az elmúlt időkben, ritkán játszott a csapat kétszer ugyanolyan összeállításban.

A keret viszont iszonyatosan erős. Elég csak arra gondolni, hogy a spanyol válogatott elsősorban az FC Barcelonára épül (és a játéka is nagyon hasonló), márpedig a katalánok idén is minden létező viadalt diadallal zártak, egyedül a spanyol kupát engedték ki a kezükből, a szintén spanyol válogatottaktól hemzsegő Real Madrid javára… Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a Barca és a Real a földkerekség két legerősebb futballklubja és belőlük áll össze szinte (néha kivétel nélkül, teljesen) a spanyol válogatott komplett kezdősora. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy más elit klubokban is vannak spanyol játékosok, pl. Silva a City-ben, Mata és Torres pedig a Chelsea-ben rúgja a labdát…

Nagy érvágás viszont a válogatott gólrekorder David Villa kidőlése, aki az Eb-selejtezőkön is a legeredményesebb spanyol játékos volt. Remélhetőleg felépül az Eb-ig, de az erősen kérdéses, hogy csúcsformába tud-e lendülni addig. Márpedig a válogatott nem bővelkedik más gólvágóban. Torres most már években mérhető ideje keresi régi önmagát, Llorente pedig nem is nagyon passzol a spanyol csapat játékához, másrészt azért ő sem az a fajta gólgyáros, amit Villa megtestesít. A középpályáról mondjuk, mindig odaérhet valaki és meg lehet próbálkozni a Barca ún. csatárnélküli focijával is, csakhogy ott van egy Messi… Alternatív megoldások? Esetleg Soldado, de egyelőre ez sem az igazi. Lehet, hogy tényleg a csatár nélküli foci, ami a vb-n mutatott 1-0-s győzelmekkel operálva elég is lehet, csakhogy ott a 8 góljukból 5-öt Villa jegyzett…

Az olasz válogatott a dél-afrikai világbajnokságon címvédőként csúnyán leszerepelt és egy nem túl acélos csoportból még a továbbjutásra sem volt képes. Az Eb-selejtező csoportja ellenben nem volt könnyű, hiszen ott volt rajta kívül még két további vb-résztvevő (Szerbia és Szlovénia), amelyeket ráadásul megelőzte egy meglepetéscsapat, az észt válogatott. Jól jellemzi az olaszok erősségét, hogy ebben az erősnek mondható csoportban veretlenül zártak, 8 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen csúszott be (a második akkor, amikor már számukra semi tétje nem volt a Szerbia elleni idegenbeli fellépésükön) és 10 meccsen csupán 2 gólt kaptak (!) – és ezzel övék az Eb-selejtezők leghatékonyabb védelme. Imponáló gólkülönbségüket (+18) csak a spanyolok, a hollandok és a németek múlták felül, ami hűen tükrözi a csapatok világranglistán elfoglalt helyét, de azért nem árt tudni, megítélésünk szerint az olaszok a másik 3 válogatottnál lényegesen nehezebb csoportban hozták ezt az eredményt.

A keret nagyobbrészt a Juve-Milan-Inter hármas játékosaiból tevődik össze, ám meghatározó labdarúgók szerepelnek más klubokból is (Balzaretti, Criscito, de Rossi, Giovinco, Maggio, Montolivo). A keret nagyjából állandó, ám Prandelli egyszer sem küldte fel ugyanazzal a kezdővel a csapatát. Látható, hogy egy nagy generációváltáson megy át az olasz futball, amelynek ugyan áldozatául esett a 2010-es vb, ám az Eb-re már beérhetnek az első eredmények és ez az olasz válogatott akár elődöntőig, döntőig is eljuthat. A spanyolokhoz hasonlóan a selejtezők legeredményesebb olasz csatára is kidőlt a sorból egy időre. Antonio Cassano szívműtéten esett át, ám ha nem lépnek fel komplikációk, a tavasz folyamán visszatérhet a pályára. Ettől függetlenül nem baj, ha van alternatív lehetőség a csatársorban, mert 2011-ben Cassano leggyakoribb válogatottbeli csatártársa, Pazzini az Interben jelenleg nem nagyon rugdossa a gólokat. Az olaszok nagy szerencséje, hogy a fiatal ígéret Mario Balotelli olasz mestere kezei alatt szárnyal a Manchester City-ben, és novemberben a lengyelek ellen meg is rúgta első felnőtt válogatott gólját.

Apropó a lengyelek! Novemberben az olaszok két barátságos meccset játszottak, az egyiken az erőviszonyoknak megfelelően magabiztosan verték az Európa-bajnokság egyik házigazdáját, a másikon viszont kikaptak a Dél-Amerika-bajnok Uruguay-tól.

A csoport másik két csapata, Horvátország és Írország egyaránt pótselejtezőn biztosította a kontinenstornán való részvételét. Az egyetlen esélyük az lehet, hogy egymás ellen kezdenek. Ha valamelyik nyer, lépéselőnybe kerül. Persze, ehhez még sok minden más is kellene, pl. az hogy a két sztárcsapat ne döntetlennel kezdjen, és a horvát-ír párharc nyertese a másik találkozó vesztesével játsszon a második mérkőzésen. Ha ott sikerül egy bravúrdöntetlen, lehet esély a pontszerzésre az utolsó fordulóra esetleg 100%-osan érkező másik nagy csapat ellen is. Ez egy igen erőteljes spekuláció. Rokonszenves az ír és a horvát csapat is, nem is játszanak rossz focit, de az igazán nagyokkal nincsenek egy súlycsoportban

A hollandok ezúttal sem úszták meg, hogy ne a halálcsoportba kerüljenek. Három éve az azelőtti vb-döntő résztvevői ellenében kellett kivívnia a továbbjutást – mindkét csapatot lefocizva abszolválta is a feladatot, ezúttal pedig a vb-bronzérmes németek mellett a szintén vb-résztvevő Portugália és Dánia ellen kell megküzdenie. A hollandok fantasztikus menetelést mutattak be az elmúlt években. Gyakorlatilag az előző Eb óta most őszig egyes-egyedül a világbajnoki döntőt bukták el – azt is csak hosszabbításban, minden egyéb tétmeccsüket megnyerték. Ez a szép sorozat a számukra már tét nélküli utolsó selejtezős meccsen, a nem éppen acélos svédek ellen szakadt meg: a vereség Svédországnak pótselejtező nélküli automatikus kvalikiációt jelentett, míg a hollandokat a némi presztízsveszteségen felül nagy kár nem érte. Legalábbis úgy tűnt, aztán mindjárt jött két nagy pofon, mondhatni, már a kontinenstornára történő felkészülés jegyében. Döntetlen a még pótselejtezőre is kevés Svájc ellen, majd egy csúnya zakó a németektől. Különösen azok után, hogy a világranglista 2. és 3. helyezettjét összesorsolták a csoportkörre, van miért aggódni…

Habár az Oranje egyik (ha nem a) legjobb játékosa, Arjen Robben hosszabb ideje kínlódik a sérülésekkel, csatárgondjai nincsenek van Marwijknak: van Persie és Huntelaar is csúcsformában van és ontják a gólokat klubjukban. Utóbbi nem mellékesen az Eb-selejtezők gólkirálya lett. E mellett a többi poszton is továbbra is sztárklubok húzóemberei vethetők be, egy-egy poszta akár több is. Ez a holland válogatott eltekintve az utolsó 3 meccsén mutatott teljesítményétől mindenképpen aranyra esélyes, persze most is, már a csoportban csúcsformában kell futballoznia, hogy egyáltalán a továbbjutás meglegyen. Egyebekben meg nem ártana az első helyet elcsípni, ellenkező esetben ugyanis a spanyolokkal találhatják szembe magukat már az elődöntőben.

Ha aszerint kellene rangsorolni az országokat, melyik tudja a legtöbb válogatott szintű labdarúgót kiállítani, akkor kétségkívül Németország nyerne. Löw jó eséllyel össze tudna hozni két komplett, teljesen azonos képességű válogatottat is, de hát, ugye, elsősorban az számít, a pályára küldött 11 mit tud kezdeni ellenfelével. Igaz, a Nationalelfnek e téren sem volt gondja. Az Eb-selejtezőket csak a németek és a spanyolok zárták 100%-os teljesítménnyel. Nagy formában vannak a Bayernes sztárok, Mario Gomez számolatlanul rugdossa a gólokat mind a Bayern, mind a DFB mezében, Klose sokadvirágzását éli a Lazioban, Khedira és Özil beilleszkedett a fergeteges Real Madridba, a Leverkusen a Chelsea-vel és a Valenciával nehezített csoportban is kivívta a továbbjutást a BL-ben, és a dortmundi csikók is – mégha nem is szerepeltek kifejezetten sikeresen – komoly nemzetközi tapasztalokra tehettek szert az ősz folyamán. Minden adott tehát egy kiemelkedő szerepléshez, és az előző Eb ezüstérmeséről tudjuk, a nagy tornákon mindig rá tudnak tenni még egy lapáttal, mert mentálisan hihetetlenül erősek.

A már említett hollandok és persze a címvédő spanyolok mellett a német csapat számít még az Európa-bajnokság nagy esélyesének. Szerintem nagyon nagy csodának kell történnie ahhoz – de hát láttunk már ilyet is, pl. 2004-ben – hogy ne e 3 válogatott közül kerüljön ki a végső győztes. A csoportkör 2. meccsén igazi csemege lesz a német-holland meccs, kiváltképp annak ismeretében, hogy a vb óta a németek is a 4-2-3-1-es holland rendszerben futballoznak… Az viszont a németek balszerencséje, hogy a papíron talán kicsivel gyengébb 4. csapat, a dánok ellen az utolsó fordulóban játszanak, azaz addig olyan eredményeket kell elérniük a két riválissal (Hollandia és Portugália) szemben, hogy azok ne tudják kigolyózni egy békés döntetlennel.

Portugália – az örök ígéret. „Európa braziljainak” korábbi aranygenerációja, a Figo-Rui Costa nevével fémjelzett társaság, amely a 1990-es évek elején utánpótlás vb-ket nyert, végül üres kézzel fejezte be pályafutását. Néhányuknak a hazai rendezésű Eb 2004-ben még meghozhatta volna a kései örömöt, ám ott is csak egy 2. helyre futotta. (Négy évvel korábban még behúztak egy EB-bronzot, de tudnunk kell, mindez messze elmaradt a magas, bár az előzmények tükrében nem feltétlen irreális elvárásoktól.) A mostani csapat nem kevésbé tehetséges játékosokból áll. Sőt, van egy korszakos zsenijük is! C. Ronaldo nem csak napjaink, hanem a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Ám Puskáson, Eusebión és Cruyffon kívül nem sokaknak adatott meg, hogy bekerüljön ebbe az illusztris társaságba anélkül, hogy nyert volna vb-t vagy Eb-t. Roninak is össze kell kapnia magát, mert válogatott szinten elég halvány teljesítményt nyújt: a pályára lépések száma/rúgott gólok aránya meg sem közelíti a realos, de még a machesteres mutatóit sem…

Mondjuk, azért Ronaldón kívül is számos tehetséges játékos erősíti a luzitán keretet, amelyből egy jó Carvalho azért mindenképpen hiányozni fog. Ráadásul Pepe komoly kockázati tényező. A portugálok egy barátságos meccsen egy éve csúnyán elintézték a világbajnok spanyolokat is (4-0), ám az Eb-selejtezők végén, amikor egy döntetlen is elég lett volna a csoportelsőséghez, kikaptak a dánoktól. Ez intő jel lehet, mert a dánokkal az Eb-n is egy csoportba kerültek. A németek és a hollandok mellett nagyon nehéz lesz megcsípniük az egyik továbbjutó helyet, de ha úgy futballoznak, ahogy a Bosznia-Hercegovina elleni visszavágón, akkor nem esélytelenek. És a továbbjutás ebből a csoportból már szinte elődöntőt ér, mert az A-csoportból nem kaphatnak igazán nehéz ellenfelet!

Azért a múltba merengve ez a csoport is szinte csak volt Európa-bajnokokból áll, köztük az 1992-ben győztes Dániával. Morten Olsen csapatát kissé lesajnáljuk, ha erre a csoportra tekintünk, pedig utolsó 5 meccsét magabiztosan nyerte, mégpedig úgy, hogy legyőzte Norvégiát, Portugáliát és Svédországot is. Persze, ezt az eredménysort árnyalhatja, hogy Dánia hagyományosan a portugálok mumusa, a hasonló focit játszó északiak közül pedig jelenleg, úgy tűnik, tényleg ők a legjobbak. A keretet böngészve nem találunk nemzetközi sztárt, klubcsapataik alapján kis túlzással még azt is mondhatnánk, ennél már a magyar válogatott kerete is többet tud felmutatni. És valóban. Nem több ez, mint egy jó kis munkáscsapat! Az A-csoportból akár még tovább is juthatna, innen viszont az lenne maga a csoda.

Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a politikai közvéleménykutatások arra kíváncsiak, miként voksolnának a választópolgárok, ha most vasárnap kellene az urnához járulniuk, áttekintjük a résztvevő válogatottak jelenlegi formáját, egymás elleni esélyeit, esetleg legutóbb egymás ellen játszott mérkőzéseit, persze egy kis kitekintéssel is arra nézve, mi várható nem egészen fél év múlva…

Ha a múltat nézzük, akkor ez az egyik legerősebb csoport, mert Görögország, Csehország (mondjuk Csehszlovákia jogutódjaként) és Oroszország (a Szovjetunió utódállamaként) személyében 3 korábbi Eb-győztest köszönthetünk itt. Ráadásul az oroszok a legutóbb elődöntőig jutottak, a csehek pedig hagyományosan Eb-menőnek számítanak

Lengyelország-Görögország összecsapással kezdődik majd a 2012-es Európa-bajnokság. A két csapat legutóbbi mérkőzéseit tekintve a lengyelek rendelkeznek jobb mutatóval, igaz, a két évvel ezelőtti győzelmükre már nem nagyon építhetnek. Idén márciusban viszont idegenben voltak jók egy ikszre. A házigazda legutóbbi 5 meccséből két döntetlent, két győzelmet és egy vereséget hozott ki. A két iksz Dél-Korea, illetve Németország ellen igazi fegyverténynek számít, az olaszok elleni 2-0-s vereség, valamint a beloruszok és a mieink legyőzése viszont már többé-kevésbé papírforma. Aki látta a magyar válogatott elleni meccset, megállapíthatta, a lengyel csapat nem egy világverő együttes. Keretében az Arsenal hálóőre, valamint a dortmundi trió (Piszczek, Kuba, Lewandowski) számít nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgónak, ezenkívül jónéhány kisebb Bundesliga- és francia csapatban játszó futballista teszi a keretet stabilabbá. Kijelenthetjük, hogy szinte csak ebből a csoportból van esélyük továbbjutni, de így is nagyon fel kell kötni a gatyát.

A görögök három éve is ott voltak az Eb-n, mondjuk címvédőként elég csúnyán leszerepeltek, de végső soron kijutottak a legutóbbi vb-re és most az Eb-re újra, csont nélkül, megnyerve a selejtezőcsoportjukat. Habár senki sem zárta szívébe a helléneket a kevésbé progresszív futballjuk miatt, azért az eredmények azt mutatják, hogy ez egy jó csapat. Érdekes, hogy novemberben játszottak két barátságos meccset: akkor még nem tudták, hogy az egyik csoportbeli ellenfelükkel, az oroszokkal, és a románokkal. Az előbbi elleni döntetlen még biztató is lehet, hiszen az oroszokat sokan az A-csoport legerősebb csapatának tartják, ám a románok – akik nagyjából a lengyelekhez hasonló játékerőt képviselnek – elleni vereség kijózanítóan hathatott, bár az is lehet, hogy egyszerűen csak leeresztett a csapat az év végére a sikeres selejtezők után… Ha jól kezdenek a házigazda ellen, lépéselőnybe kerülhetnek az első fordulóban az oroszok ellen esetleg alulmaradó csehekkel szemben, jöhet a kontrákra építő bekkelős foci, és ki tudja, ha a második meccs is megvan, akkor már borítékolható a továbbjutás… A 7 évvel ezelőtti kontinensbajnok csapatból még vannak páran a keretben (Szeitaridisz, Karagunisz, Katszuranisz, Hariszteasz stb.), amivel ugyan öregítik a csapatot (már ha fél év múlva is bizalmat kapnak), de emlékezhetünk, Portugáliában is a legidősebb kerettel nyerték meg a tornát.

Az oroszok továbbra is holland szakemberrel a kispadon (ezúttal a Zenit korábbi edzője Dick Advocaat személyében), képzett, gyors futballistákkal a keretben örülhetnek a sorsolás szeszélyének. Az tény, hogy az UEFA-koefficiens egy többé-kevésbé objektív mérőszám, amely alapján a második kalapba kerültek, ám a 3. és 4. kalapban is voltak – meggyőződésem szerint – erősebb csapatok (Portugália, Franciaország, Dánia), mégis sikerült mindegyiket elkerülni és talán a lehető leggyengébb összeállítású kvartettbe kerülni. Nyilván, a győzelmet itt sem adják majd ingyen, ám az oroszoknak vannak a legjobb kártyáik. A selejtezőcsoportjukat a kezdeti bizonytalankodás után simán nyerték, legjobb klubcsapataik (Zenit, CSZKA Moszkva), amelyek játékosaira a keret elsősorban épül, bejutottak a BL-ben a legjobb 16 közé, ezenkívül van néhány Angliában légióskodó sztárjuk is: Arsavin (Arsenal), Pavljucsenko (Tottenham), Biljaletgyinov (Everton). És ne feledkezzünk meg az egyik orosz milliárdos által pénzelt Chelsea-ből egy másik milliárdos által pénzelt Anzsiba „hazatérő” Zsirkovról sem. Összességében ezzel a kerettel a csoportelsőség szinte kötelező, a 8 között azonban csak bitangerős ellenfelet kaphat. Persze, ahogy már korábban is spekuláltunk, ha a B-csoportban a németek nyernének és mögöttük a hollandok végeznének a 2. helyen, akkor újra holland-orosz párosítás lenne az egyik negyeddöntő, és emlékszünk, hogy az előző Eb-n a torna addigi legjobb csapataként menetelő Oranje simán kikapott a „hollandos” focit játszó Szbornajától…

7 évvel ezelőtt a csehek közönségkedvenc csapattá nőtték ki magukat az Eb-n szellemes támadófocijuknak köszönhetően. Leoktatták a hollandokat, a németeket, a dánokat, de az elődöntőben ők is beleestek a „görög csapdába”. Pedig elég lett volna a 100%-os ziccereiknek pusztán a felét-negyedét kihasználni…
A mai keretben már nagy öregnek számít az akkori csapatban is húzóemberként játszó Cech, Rosicky, Baros fémjelezte trió, és ott volt azon az Eb-n Plasil és Hübschman is. Rajtuk kívül a többiek is többnyire idegenlégiósok, de a leverkusenes Michal Kadlecen kívül, akinek a papája 1996-ban EB-ezüstöt vitt haza, más nagyon nem igazán nemzetközi szinten jegyzett csapatban.
A csehek a spanyolok mögött végeztek 2. helyen a selejtezőcsoportban, aminél többet jóformán egyetlen válogatott sem várhat el magától, a pótselejtezőn pedig magabiztosan, oda-vissza verték – a Svájcot megelőző, és Angliát is oda-vissza döntetlenre kényszerítő – Montenegrót. Az ősz elején csúnyán eltángálták (4-0) a szintén házigazda és nézetünk szerint a lengyeleknél azért erősebb ukrán válogatottat, ami biztató lehet a csoportkörre nézve, ahol az oroszok mögött feltehetően nagy tülekedés lesz a másik továbbjutó helyért. Továbbjutás esetén a 8 között azonban már teljesen esélytelen a csapat, bárkit is kapjon a B-csoportból.

A sors néha tud furcsa dolgokat művelni, ezúttal azonban nem rakta helyre – nagyon nem is tehette – azt, amit a lebonyolítási rendszer hibája magában hordozott.

Egyenesen vérlázító, hogy létrejött egy olyan A-csoport, amelyből még egy jól felkészített magyar válogatottnak is lenne esélye továbbmenni.

A-csoport

Lengyelország, Görögország, Oroszország, Csehország

A szláv tesók körberöhögik egész Európát, hogy míg az európai sztárok egymást gyilkolják halomra, ők “strandfociznak” egyet a csoportkörben. A görögök reaktiválják Otto Rehagelt, mert újra az Eb-aranyra törhetnek. A fenti 4 csapatból egyébként csak a hellének voltak jelen a tavalyi vb-n és ők sem hagytak maradandó nyomot Afrikában… Ez mindent elmond az itt szereplő csapatok erejéről.

B-csoport

Hollandia, Dánia, Portugália, Németország

Itt aztán elszabadult a pokol. Ez a 4 csapat kivétel nélkül ott volt a vb-n, a németek és a hollandok a legjobb 4-ig is eljutottak. A portugálokat csak a későbbi világbajnok állította meg. Itt van a világranglista 2. és 3. helyezettje, és a portugáloknál talán a világ, de mindenképpen Európa legjobb labdarúgója. (Csak azért nem mind a 4 csapat csoportelsőként jutott ki, mert Dánia és Portugália történetesen egy selejtezőcsoportból érkezett.) Szégyen, hogy ez megtörténhetett!

C-csoport

Spanyolország, Olaszország, Írország, Horvátország

Csak halkan jegyezzük meg, hogy az UEFA rangsor első négy helyezettje – mely csapatoknak értelemszerűen külön csoportokba kellett volna kerülniük – a B (Hollandia, Németország) és a C (Spanyolország, Olaszország) jelű kvartettbe kerültek. Mellesleg ez a 4 csapat a FIFA-világranglista 4 legjobb európai szereplője is egyben. Még az a szerencse, hogy a 8 között a továbbjutóik nem egymással meccselnek majd. Az íreknek és a horvátoknak úgy tűnik, nem lesz sok sikerélményben részük, pedig az A-csoportból akármelyikük továbbmehetne, azért persze ne írjuk le őket. Az olaszok a legutóbbi (igaz, barátságos) találkozón legyőzték a címvédőt, úgyhogy a spanyoloknak fel kell kötniük a gatyát – mindjárt a nyitómeccsen. Márpedig a hangzatos nyitány a legutóbbi vb-tapasztalatokból kiindulva nem erősségük.

D-csoport

Anglia, Franciaország, Ukrajna, Svédország

Az angolok és a franciák dörzsölhetik a kezüket a csoportbeosztás láttán, ám a 8 között már bitangerős ellenfelek, a legutóbbi két világbajnok fogadja majd nagy valószínűséggel őket. A negyeddöntőbe jutást mondjuk csak ők ronthatják el, mert Ukrajnában és Svédországban nem látunk annyi átütő erőt. Persze, a jövő nyárig még összekaphatják magukat…