Románia – Magyarország 3-0

A vb-pótselejtezős álmainktól gyakorlatilag elbúcsúzhatunk. Megint. Sokadjára. Pedig szinte ajándék volt, hogy ilyen gyenge csoportba kerültünk, és sokáig úgy nézett ki, a saját kezünkben a sorsunk, hogy legalább a világbajnokságra kijutás küszöbére eljussunk. Kijelenthetjük, hogy ez után a meccs után Egervári Sándor (és csapata) megbukott. Az okok elemzésre méltóak és rendkívül tanulságosak.

1. Lélektelenül játszott a magyar csapat. Egyetlen pillanatig sem lehetett látni rajtuk, hogy felfogták és átérezték volna ennek a mérkőzésnek a jelentőségét. Egy hihetetlenül gyenge román válogatot gurított nekünk egy sima hármast. Hogy történhetett mindez? Ők legalább akartak. Nagyon…

2. Alapvetően a 4-2-3-1 egy világszerte gyakran alkalmazott, sikeres taktikai felállás. Feltéve, hogy megvannak az ehhez megfelelő emberek. Egervári a kezdőt ezzel a “karácsonyfa-formációval” küldte pályára, ám ez a gyakorlatban egy gyengén összerakott 4-4-2-re módosult. Elméletileg Böde lett volna a támadó középpálya irányítója, egyfajta hamis kilences (false nine), amire az ő játéka teljességgel alkalmatlan. Böde egy erőcsatár, akinek a hozzáállásával még nem is lett volna különösebben baj, de azt messze nem hozta, nem is hozhatta, amiért a pályára küldték.

Azzal viszont, hogy Böde már csak a korai kedvezőtlen eredmény miatt is feljebb tolódott, hangsúlyosabb szerep jutott a két eredetileg védekező középpályásnak: Vargának és Korcsmárnak. Nekik a rombolás többé-kevésbé ment, ám az építkezéshez kevesek voltak, mint ahogy ezt egyébként sem lehetett volna elvárni tőlük. (És most nem mennék bele abba, hogy mit tud ugyanezen a poszton mondjuk egy Sneijder, egy Xabi Alonso, egy Busquets vagy egy Schweinsteiger.) Tehát a centrális térben volt 3 játékosunk, akik képességeik alapján nem alkalmasak a játék szervezésére.

Ezt a feladatot a teljesen súlytalan két szélsőnk Koman és Dzsudzsák sem tudta pótolni, egyrészt mert középről nem jutott ki hozzájuk használható labda, másrészt maguk is mélyen saját tudásuk alatt játszottak. Egervárit nehezen értem, hogy miért nem próbálta meg már a kezdetektől Komant irányítóként játszatni. Hajnal becserélése a 34. percben e hiányposzt tűzoltásszerű pótlását hivatott megoldani, ám ő már évek óta képtelen a játékot szervezni, pedig egykor úgy tűnt, kivételes érzéke van hozzá. A betömörülő román védelem ellen tanácstalan volt, energiáit pedig felemésztette a visszazárás a gyors hazai kontrák kivédésére.

3. Egyes játékosok szerepeltetése. Mondhatnánk azt, hogy szegény ember vízzel főz, Egervári abból tud válogatni, ami a rendelkezésére áll, és abból a merítésből ez a legjobb magyar nemzeti tizenegy. Ezzel mondjuk messzemenőkig nem értek egyet. Összehasonlítva a két válogatottat, még ez a szegényes magyar keret és komolyabb referenciákat tud felmutatni klubszinten, mint a román.

Továbbra sem tudom, hogy beleszólnak-e és milyen mértékig az ősz mester munkájába, az viszont azért önmagában elszomorító, ha egy bankár (aki véletlenül épp az MLSZ elnöke) nyíltan kijelenti, hogy nem ért egyet egyes játékosok kezdőbe jelölésével és – bár neveket a sajtónak nem kívánt mondani – ezt tudatta is Egervári Sándorral.

Már korábban is sokszor kikeltem az ellen, hogy egyes játékosok az NB I középmezőnyéből a válogatottba kerüljenek. Ha valaki címeres mezt akar húzni magára, az igenis érje el, hogy a csapata az élmezőnybe kerüljön, vagy igazolja le egy magyar élcsapat vagy egy erősebb külföldi bajnokság klubja. Guzmics, aki köztudottan lassabban fordul, mint egy repülőgépszállító anyahajó, szerintem a középszintű Haladásból ne kerülhessen be, főleg ne ilyen fontos posztra. Mint ahogy Kádárnak is többet kellene letennie az asztalra klubszinten.

Persze, a keret többségénél lehet mutogatni erre és arra, hogy hát ők sem váltották még meg a világot az egyesületüknél, de azért, ha már a hazai pontvadászatból merítünk, akkor inkább egy kupaaugusztust sem megérő Videotonból, Debrecenből, a most gyengélkedő, de bajnoki címvédő Győrből, esetleg az éppen izmosodó Fradiból válogassunk, már ha van kit…

Juhász Roland, akinek a karrierje az elmúlt években csalódást keltő fordulatokon ment át, kiesése még mindig gondot okoz. Ennek ellenére érthetetlen számomra, hogy miért nem a Korcsmár-Lipták belső védő párossal operált Egervári, amely duó 2 éve (de szép is volt!) olyan jól muzsikált a svédek ellen.

4. Egyes játékosok hiánya. Ebbe a keretbe nagyon simán beférne még Huszti, Stieber, Pintér, de akár egy Sándor Gyuri is. Hogy Huszti és Stieber egyaránt balszélső középpályás? Valóban! De én azt mondom, hogy amennyiben Dzsudzsák úgy futballozik, mint tegnap, akkor nincs keresnivalója a pályán. Kell a versenyhelyzet, kell, hogy mindenki érezze, 120%-ot kell nyújtania ahhoz, hogy a következő meccsen is bizalmat kapjon.

Huszti az elmúlt szezonban a sérüléséig a Bundesliga egyik legjobbja volt. Ki merem jelenteni, hogy BL-döntős Bayern és Dortmund ide vagy oda, a német bajnokság 20-30 legjobb játékosa között van a helye. Ráadásul idén ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta: gólok, gólpasszok futószalagon… Luxus egy ilyen futballistáról lemondani. A keretbe kerülésének nem lehet személyi konfliktus a gátja. Éppen ezért: Husztit a válogatottba!

Stieber szintén a tavalyi sérüléséig a gyenge Fürth egyetlen reménysége volt. Megállta a helyét a német élvonalban, hétről-hétre jól játszott, és most felépülve is a Bundesliga 2-t vezető csapata meghatározó játékosa.

Persze, bosszantó, ha a nagy tehetségekben nem bővelkedő magyar labdarúgásnak éppen balszélső középpályán van 3 kivételes képességű labdarúgója, de ennek a helyzetnek a válogatotton belüli kezelése a szövetségi kapitány dolga. Éppenséggel lehetett volna elég ideje, hogy kísérletezzen és úgy variálja meg a csapat játékát, hogy akár mindhárman pályán lehessen, vagy legalább egyfajta versenyhelyzetet teremtve még jobb teljesítményre sarkallhatta volna őket… Az így választott megoldás gyáva és konfliktuskerülő. Továbbá sokat árt a magyar labdarúgásnak.

5. Mégis mit vártunk? Sajnos, ez is igaz. A magyar foci jelenlegi állapota nem feltétlen vetítette előre, hogy kijuthatunk a vb-re. Valljuk be, bár nagyon jó kártyáink voltak egészen idáig a pótselejtezős helyre, ott azért egy Portugália, Franciaország fajsúlyú csapattal szemben nem sok esélyünk lett volna. De mégis…

Pedig Egervári ténykedése ígéretesen indult. Rég nem látott magasságokba emelkedtünk a világranglistán, egész jó Eb-selejtezőket zártunk, 3. hely Hollandia és Svédország mögött, az előbbiekkel egy nagy meccset játszva, utóbbiakat jó játékkal egyszer még meg is verve. Ám!

A nyáron a kupacsapataink kiábrándítóan szerepeltek. Nemhogy az őszt, még az augusztust sem érték meg. A keret tagjai pedig az egyetlen Szalai Ádámot leszámítva nemhogy előrelépni nem tudtak klubkarrierjükben, hanem még inkább visszalépésre kényszerültek:

Bogdán – az angol másodosztályú (!) Boltonnal jelenleg tökutolsó a bajnokságban

Vanczák – a svájci élvonalban utolsó előtti a Sionnal

Korcsmár – a nyáron a norvég élvonalból a Bundesliga 2-be igazolt, igaz, a Fürth jelenleg vezeti a bajnokságot, csakhogy Zsolt nem nagyon játszik

Guzmics – 6. az NB I-ben a Haladással

Lipták – a Győrrel a BL-selejtezők első körében totál esélytelenül zúgott ki egy izraeli csapat ellen, jelenleg a magyar élvonalban is gyengén muzsikálnak (12. hely)

Kádár – 7. az NB I-ben a Diósgyőrrel

Koman – az elmúlt szezonban keveset játszott az orosz bajnokság gyenge középcsapatában, a Krasznodarban, ezért most a kiesőjelölt Uralba igazolt, ahol még nem lépett pályára.

Dzsudzsák – habár röpködtek a nagy nevek a nyáron, maradt az orosz bajnokság középcsapatának számító Dinamo Moszkvában

Varga J. – tavasszal a csontutolsó Greuther Fürthben nem sikerült gyökeret ereszteni a Bundesligában, most az angol másodosztály középcsapata, a Middlesbrough játékosa, ott legalább játszik

Böde – tavaly 17 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, jelenleg 3. helyen állnak a hazai élvonalban, ha vb-kről, Eb-kről álmodozunk, akkor ebből a karrierből is többet kell kihozni

Szalai – tavaly nagyon jó őszt produkált a Bundesligában a Mainz-cal, tavasszal egyénileg sokat fejlődött, ám elmaradtak a gólok. Nyáron a Schalkéhoz igazolt, ahol jól sikerült a beilleszkedése. Habár egy nemzetközi klasszissal kell megverekednie a játéklehetőségért (Huntelaar viszont sérülés miatt egy időre kidőlt.), sokat játszik, gólokat rúg, hathatósan hozzájárult, hogy a gyenge bajnoki rajt ellenére sikerült felkerülni a BL-főtáblára a selejtezőn.

Hajnal – Az elmúlt szezonban (is) gyengélkedő Stuttgartban alig jutott szóhoz, a nyáron a másodosztályú Ingolstadtba igazolt, amellyel azonban 6 meccs után kieső helyen állnak

Lovrencsics – általában számítanak rá a Lech Poznanban, amellyel az elmúlt szezonban ezüstérmesek voltak, jelenleg az 5. helyen állnak a magyar bajnokságnál egy picivel magasabban jegyzett lengyel élvonalban

Szabics – őrá még mindig sokat számítanak a tavalyi 4. Sturm Grazban, amely az új szezon rajtját nem éppen optimálisan kapta el. Imre is túl van már a saját pályája csúcsán. Azért az osztrák bajnokság is magasabban jegyzett, mint a magyar, és a szezononkénti néhány gólja szerintem elég a válogatott meghívójához, ám egy vb-részvételhez ezzel nehéz érdemben hozzájárulni…

Német útkeresés a vb-ig címmel nemrég összeállítást közöltem a Nationalelf világbajnoki esélyeiről, amelyben szóba került a csatárkérdés problematikája is.

A hétvégén Joachim Löw a Bayer Leverkusen – Borussia Mönchengladbach mérkőzésre látogatott ki, ahol több válogatott, illetve utánpótlás válogatott német játékos is pályára lépett. Természetesen a riportereket, ahogy engem is, a leginkább a Stefan Kiessling esete foglalkoztatta, tekintve hogy a válogatott két oszlopos csatára Klose és Gomez továbbra is, illetve idén nyártól nem európai elitklubokban futballoznak, ami a formájukra is kihat.

Löw lehűtötte a kedélyeket: nála továbbra is a két korábbi sztárcsatár az, akikre építeni kíván, de természetesen mögöttük helyet kap(hat) minden tehetséges német támadó, így akár Kiessling is. Bár azért odaszúrva egyet megjegyezte, nála a meccs legjobbja Sidney Sam volt, aki 2 gólt rúgott és egy gólpasszt adott.

A kérdés azért is érdekes, mert miközben a Löw által megtekintett meccsen Kiessling értékesített egy büntetőt, valamint Sam mindkét gólját ő készítette elő a Bundesligában 3 forduló után 100%-os, BL-induló Bayer Leverkusenben, addig “riválisai” Olaszországban meglehetősen szürkén teljesítettek.

Gomez konkrétan sok nagy zicceréből egyetlen gólt sem tudott szerezni, egyszer üres kapura pár lépésről még a kapufát is sikerült telibe találnia. Klose legalább a mezőnyben jól teljesített, adott egy gólpasszt, ami inkább gólt megelőző passz volt és a találat elsősorban Hernanes zsenialitásának köszönhetően született, illetve kiharcolt egy tizenegyest. Gólt azonban ő sem rúgott… Ha ezek után a Bundesliga tavalyi gólkirálya, Stefan Kiessling még mindig outsider Löw számára, akkor szerintem nem ért a futballhoz…

Kiessling egyébként keserűen csak annyit mondott: számára a válogatott és a vb-álom elintézett kérdés, de ha mégis hívnák, természetesen szívesen megy. Na, ezek után, főleg a Kurányi-affér ismeretében, szinte biztosra vehető, hogy a német szövetségi kapitány nem fog számítani rá!

Ezúttal nem a sok földrészen még folyó vb-selejtezőkkel foglalkozunk, hanem a szurkolókkal. Milyen helyszínek, stadionok várnak azon szerencsésekre, akik az óriási futballeseménynek személyesen lehetnek tanúi.

Ahogy ahhoz az utóbbi időben hozzászokhatunk, egyre több ország kapja meg úgy a rendezés jogát egy-egy nagy versenyre, hogy kicsit túlvállalja magát. A problémáktól nem mentes Brazília sem, a helyszínek fele ugyan az idei Konföderációs Kupán jól vizsgázott, a másik fele azonban még jó 70% körüli készenléti állapotban leledzik – és már ugye, nincs egy év a Mundialig.

Milyen időjárás várható a játékosok és szurkolók számára? Ha a térképen megtekintjük a rendező városok elhelyezkedését, azt látjuk, hogy néhány Egyenlítő-környéki helyszíntől (Manaus, Fortaleza, Natal) eltekintve a meccsek többsége az ország déli részében koncentrálódik, körülbelül ugyanolyan szélességi körön, mint ahogy az előző vb rendezője, a Dél-Afrikai Köztársaság is elterül. Azaz, egyfajta szubtrópusi télre lehet számítani, ami – ahogy 3 éve is láttuk – nem előnytelen az európai válogatottak számára, igaz, egyelőre még tartja magát az a mindeddig megdönthetetlen statisztika: az amerikai kontinensen csak dél-amerikai válogatott tudott világbajnokságot nyerni.

Többnyire kellemes meleg várható napközben, ám az esti meccsekre már némiképp lehűlhet a levegő, kiváltképp Porto Allegrében és Curitibában. A nagy melegtől az esetek többségében azért sem kell tartani, mert a legtöbb rendező város vagy az ócán által is befolyásolt klímával rendelkezik a tengerparton, vagy mint Brazíliaváros és Belo Horizonte esetében a mintegy 1000 méter magas fekvése enyhíti a szubtrópusi hőséget. Ugyanakkor tekintve hogy a déli féltekéről beszélünk, évszak szerint téli világbajnokság lesz, ami az ország dél-keleti csücskében okozhat fagyokat, havazást.

A nyitómeccs a Corinthians stadionjában lesz Sao Paoloban, a döntőre pedig csakúgy mint 1950-ben, a rioi Maracana stadionban kerül sor. Igaz, ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az 1950-es brazil rendezésű vb-n nem volt igazi döntő, a hármas döntő világbajnoki cím sorsáról határozó mérkőzése, a Brazília-Uruguay találkozó játszotta el ezt a szerepet, amelyen a brazilok nagy csalódására – habár a hazai csapatnak egy döntetlen is elég lett volna – az uruk nyertek és hódították el a világbajnoki serleget. Az a találkozó nézőszám tekintetében futballtörténelmi volt: 208 000 néző láthatta a legendás összecsapást. Ez mind a mai napig rekordnak számít, sőt a modernizálódó stadionok és a FIFA-előírások ismeretében biztosan állíthatjuk is: ez a rekord örök időkre szól. Az átépített és felújított Maracana befogadóképessége 76 935 fő, ezzel a rendező stadionok közül is a legnagyobb. Utána a fővárosban újonnan felhúzott Estádio Nacional Mané Garrincha következik 70 000-es kapacitással.

Nagyon bízunk benne, hogy jónéhány magyar srácnak sikerül bejutniuk a stadionokba – címeres mezben, résztvevőként! 🙂 Ez esetben felértékelődnének számunkra a belépőjegyek is, amelyek megszerzése legalább akkora fegyvertény, mint kijutni a világbajnokságra…

A FIFA 3 értékesítési periódust szabott meg, ebből az első épp ma, 2013. augusztus 20-án indul. Mivel egyelőre a résztvevők kiléte is bizonytalan, azt meg végképp nem tudjuk még, hogy mely csapatok, mely helyszíneken lépnek pályára, ebben az első szakaszban vakra megy az ember és ha a random választó rendszer szerencsés nyertesnek dob ki valakit, akkor ez az illető szerencsés esetben olyan mérkőzésre kap jegyet, amelyet amúgy is meg akar tekinteni – ennek vajmi kevés az esélye, viszont jövő tavasszal már a meccsek és helyszínek ismeretében lehet üzletelni, cserélgetni a FIFA erre az alkalomra megnyitott fórumán.

Aztán persze lesz majd minden fázisban “aki kapja, marja” periódus, azaz aki legelőször lecsap egy jegyre, azt viheti. Ebben az időszakban – tekintve hogy a világ minden pontjáról be lehet jelentkezni az interneten keresztül – vagy összeomlik a rendszer, vagy egész egyszerűen az ember “nem fér oda”. Nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy megkaparintson valaki egy jegyet.

Márcsak azért is, mert a FIFA szelektál a jegyvásárlók között is. Külön árak vannak a brazil lakcímmel rendelkezők, és a világ más országaiból érkezők számára. Ráadásul a december 6-i sorsolást követően számos helyet (jegyet) a résztvevő válogatott országából érkező szurkolóknak tartanak fenn. Ezért is lenne olyan fontos, hogy Egervári Sándor és fiai kijussanak a vb-re, mert akkor a magyar válogatott meccseire meghatározott számú jegyet a magyarországi lakcímmel rendelkezők vihetnek el.

Regisztráció és jegyvásárlás a FIFA honlapján, az alábbi címen érhető el: http://www.fifa.com/worldcup/organisation/ticketing/index.html. A legolcsóbb jegy egy csoportmeccsre 90 US dollár, de a helyszínspecifikus vagy válogatottspecifikus jegyek, a nyitómeccsre vagy a döntőre szólók, továbbá az egyenes kieséses szakasz mérkőzéseire ennél lényegesen drágábbak.

Németország-Paraguay 3-3

Német szemszögből kiábrándító eredmény és játék a barátságos meccsen. Így néz ki a jövő évi vb egyik nagy esélyese?

Az első félidő végén 2-3 állt az eredményjelző táblán. Hogy ez mennyire megdöbbentő állás volt, csak egy apró infó: 1964-ben (azaz közel 50 éve!) fordult elő utoljára, hogy a német válogatott 3 gólt kapjon az első félidőben…

Pedig nem nagyon volt hiányzó. Oké, Kroos, Schweinsteiger és Götze nem akárkik, ám a Nationalelf kerete nélkülük is bitangerős, ráadásul közülük csak Schweinit tekinteném évek óta a nemzeti tizenegy meghatározó alakjának.

A kezdőcsapat pedig kifejezetten erősnek ígérkezett, ám igencsak meglepte őket a megfiatalított dél-amerikai együttes. Mi volt a gond? Azon túlmenően, hogy az egyébként világszínvonalú futballista Hummels még mindig bármikor képes betlizni, továbbá Mertesacker szerintem lassú és körülményes ehhez a német válogatotthoz, nagyon helyesen szakértők, játékosok és a szövetségi kapitány is egyöntetűen kijelentették, a védekezés nem a hátsó alakzatnál kezdődik, és a problémák vertikálisan, csapatszinten jelentkeznek.

Hát, igen. Valahogy nem sikerült átültetni a nemzeti csapat játékába azt a hatékony kooperációt, amit Heynckes alatt tavaly a Bayern tökélyre fejlesztett. De van itt még más gond is! Még a tavalyi Eb-n is megvolt nagyjából az a kezdő 11, amely megkérdőjelezhetetlen volt. Ám már akkor is kezdtek kinőni a dortmundi fiatalok, akik azóta nemzetközi sztárokká értek. Ma már szinte minden posztra van több egyenértékű alternatíva és nehéz lesz megtalálni a tökéletesen működő, a kimaradók részéről pedig nem zúgolódva fogadott alapcsapatot.

A csatárkérdés szerintem a csapat egyik legkényesebb pontja. Az Eb-ig (és számomra az Eb-n is) az első számú csatár Gomez volt. Löw már bekavart akkoriban is, ám számomra érthetetlen, ahogy viszont azóta ragaszkodik a Klose-Gomez cserélgetéshez. Klose ugyanis már jóval túl van karrierje csúcsán, Gomez pedig tavaly a sérülése alatt kiszorult a Bayern-kezdőből, bár amikor játszott, régi gólérzékenységét villantotta fel, most nyáron viszont eligazolt egy szerintem az ő képességeihez képest szerény csapathoz. Mondhatnánk, hogy nincs alternatívája a két sztárnak, de ez egy óriási tévedés! A Bundesliga tavalyi gólkirálya véleményem szerint jelenleg a legjobb német csatár: Stefan Kiesslingről van szó. A Leverkusen csatára, akinek a helye a csapatában megkérdőjelezhetetlen és másik két kollégájával ellentétben idén a BL-ben is pályára lép majd, 25 gólt szerzett a múlt szezonban, és már most az első fordulóban is megkezdte a gólgyártást. Nehezen értem, Löw miért mellőzi őt annyira. Igaz, végső esetben a sokoldalú Thomas Müller is el tudja vállalni az egyedüli ék szerepét (ha minden kötél szakad Podolski is), aztán meg próbálkozott már a német mester a spanyoloktól lopott csatárnélküli játékkal is. Tény, hogy számos gólerős offenzív játékosa van, akik nem kifejezetten csatárok, ugyanakkor ez utóbbi megoldástól érdemes lenne tartózkodni…

Előnytelen változások álltak be számos német válogatott játékos klubkarrierjében is, ami nem független a nyári nagy edzővándorlásoktól. Özil irányító szerepe megkérdőjeleződik a Realnál Ancelotti alatt. Ki tudja, lehet, hogy Kaká vagy a felkészülés alatt meggyőző teljesítményt nyújtó Casemiro veszi át a helyét? Az utóbbi érkezésével egyébként Khedira helye is bizonytalan lehet, bár épp a napokban röppent fel a hír, hogy Mourinho vinné maga után a Chelsea-be. A korábban jól működő Bayern-gépezet egyelőre szétzilálódott, sok játékos nem találja még a helyét az új tréner alatt. Az egyetlen kivétel talán Lahm, aki a szerdai válogatott meccsen is a mezőny egyik legjobbja volt. Ha azonban mindenki egészséges, és megszilárdulnak Guardiola elképzelései is, akkor nagy kérdés, hogy Schweinsteiger, Götze, Kroos, Müller, Boateng, Badstuber játszik-e majd, és ha igen, olyan poszton, amelyen számítanak rá a válogatottban is?

Az sem mellékes, hogy a Nationalelf gerincét adó dortmundi és müncheni játékosok eddig, ahogy a válogatottban, úgy a klubjukban is a 4-2-3-1-es rendszerben játszottak. Ez azonban idén nyártól Münchenben már nem él…

Sok kérdés, amely még válaszra vár. Tény, hogy 2010-ben Ballack kiesésével szinte hetek alatt cserélte le Löw a 4-4-2-t az új formációra és fantasztikus menetelést hajtottak végre a világbajnokságon. Azaz, gyors megújulásra bármikor képes ez a csapat. De az is tény, hogy az elmúlt bő évtized relatív sikerei közepette trófeát nem sikerült nyerni (immáron 1996 óta), amihez mondjuk a német közvélemény a 70-es évek óta nem volt hozzászokva…

Svájc-Brazília 1-0

Erre az eredményre bárki felkaphatná a fejét, hát még ha a születésének körülményeit is ismerné…

A brazilok babonásak lévén megijedhettek attól a ténytől, hogy még soha egyetlenegy Konföderációs Kupa győztese sem lett a következő évben világbajnok. Persze, minden sorozat megszakad egyszer – mint ahogy most éppen a brazilok veretlenségi sorozata is 🙂 – ám nem árt egy kis óvintézkedés.

Mint ismeretes, a spanyolok a világbajnoki trónhoz vezető úton egy Svájc elleni fiaskóval indítottak, igaz, az már a vb első csoportmeccse volt. Az a 0-1 azonban még véletlenül sem hasonlítható össze ezzel az eredménnyel! Akkor a helvétek összeszerencsétlenkedtek egy vezető gólt, majd csúszva-mászva kibekkelték a meccset.

Ezúttal azonban a gyakorlatilag legerősebb összeállításában játsszó Selecao egyenrangú partnerre talált a hazaikban. Végeredményként a döntetlen talán igazságosabb lett volna, ám Dani Alves Tokodyba átmenve (vagy csak “tippmixült”?) védhetetlenül helyezett fejjel a saját kapuja felső sarkába. A svájciak a vezető gól után sem álltak vissza és bátran vezettek támadásokat a további gólt nem kapó, ám sebezhető brazil védelemre.

Persze, a brazilokra is igaz, ami az olaszokra: épp visszaértek a strandról a meccsre. Az előző hosszú szezon és a Konföderációs Kupa után értelemszerűen még nem most kell a csúcson lenniük. Többeknek meg kell birkózni a klubjukban vagy éppen új klubjukban bekövetkező változásokkal is. Dante Guardiola új elvárásai mellett teljesen össze van zavarodva, Luiz Gustavo pedig sokadik csere lett az egyetlen posztra szűkült védelem előtti szűrő-szervező pozícióban és a távozáson gondolkodik (a tegnap legvalószínűbbnek hangzó verzió, miszerint a VfL Wolfsburghoz igazolna, számomra kérdésessé teszi, hogy meg tudja-e őrizni biztos helyét a brazil válogatottban. A Wolfsburg saját megítélésem szerint egy játékostemető, és legjobb esetben is csak egy szürke középcsapat a Bundesligában, miközben a Selecao-beli csapattársai rendre elitklubokban futballoznak – ahogy eddig ő is…), Neymar pedig még most szokja az európai levegőt a Barca új igazolásaként.

Ezenkívül Oscar, a pályára nem lépő David Luiz, Thiago Silva, Maxwell, Dani Alves és Marcelo is csak pár hete barátkozik a klubjához érkező új sztáredző teljesen új játékrendszerével.

Az elkövetkező néhány hónapban eldől többek között Európában és Dél-Amerikában is, mely válogatott csapatok lesznek ott a jövő évi labdarúgó világbajnokságon. Habár a Bundesliga már lekezdődött, és a hétvégén útjára indul a labda az angol és a spanyol pontvadászatban is, a FIFA azért még bepasszírozott a feszes versenynaptárba egy hétközi játéknapot, hogy a nemzeti csapatok a selejtezők hajrái előtt még játszhassanak egy felkészülési meccset.

A Japán-Uruguay mérkőzést már le is játszották. Mint ismeretes, az ázsiaiak már kint vannak a vb-n, Forlánéknak viszont még izgulniuk kell, ennek ellenére a Konföderációs Kupa 4. helyezettje simán verte az Ázsia-bajnokot (2-4), ami jó előjel a Celestének a szeptemberi Peru és Kolumbia elleni létfontosságú meccsek előtt. (Peru ráadásul csak gólnélküli döntetlent ért el egy másik biztos vb-résztvevő, Dél-Korea ellen.)

Egy kis ízelítő, milyen érdekesebb párosítások lesznek:

Németország-Paraguay

A világranglista 2. helyezettje fogadja a 2011-es Copa Americán még ezüstérmes, ám azóta igencsak lecsúszott dél-amerikai együttest, amelynek egykori sikeredzője most a Barca kispadján ül. Cardozóéknak nem árt belehúzniuk a vb-selejtezőkön, különben lemaradnak a szomszédban rendezett világeseményről, márpedig utoljára 1994-ben nem voltak ott… Azt hiszem, nem ez lesz az a meccs, ahol önbizalmat tankolhatnak. 2002-ben az ázsiai vb-n nyolcaddöntőt játszott a két csapat.

Olaszország-Argentína

Igazi slágerderby. Papíron az est legerősebb párosítása, ám az olaszok Konföderációs Kupán voltak, a szabadságról visszaérve még csak nemrég kezdték meg a felkészülést, a bajnokság is csak jövő héten startol, és mi, magyarok is jól tudjuk, ilyenkor még megfogható az Azzurri.

Portugália-Hollandia

Ez is egy igazi csemege. Mindkét válogatott rettentően erős, és pikáns a párosítás a közelmúltbeli világversenyeken lejátszott összecsapásaik miatt is: 2004. Eb, elődöntő, 2006. vb, nyolcaddöntő (ami sziklakemény rugdosódásba torkollott), 2012. Eb, csoportmeccs, amely a továbbjutásról döntött. Ha pusztán ezeket nézzük, Ronaldóéknak áll a zászló. Valahogy mindig a portugálok jöttek ki jól ezekből a találkozókból…

Belgium-Franciaország

Wilmots fiatal, ütős kis csapata jó úton halad a vb-részvétel felé. A franciák ellen megmutathatják, hogy még annál is többre képesek, minthogy megnyerik a csoportjukat. A Le Tricolore egyénileg a világ egyik legjobb alakulata, de csapatként valamiért nehezen áll össze. Ők már szinte biztos, hogy pótselejtezőt játszanak. A belgák októberben játsszák sorsdöntő meccsüket Horvátországban.

Svájc-Brazília

A helvétek jó eséllyel kijutnak a vb-re egyenes ágon, a rendező Brazília pedig Konföderációs Kupa-győztesként, ráadásul a világ- és Európa-bajnok spanyolokkal a padlót feltörölve duzzadó önbizalommal léphet pályára. Hitzfeld mondjuk ravasz róka, és az is lehet, hogy a brazilok átmennek “kísérleti üzemmódba”, azért a vendégekre fogadnék…

Bosznia-Hercegovina-Egyesült Államok

Talán meglepő, talán nem, de ez a két csapat nagy valószínűséggel ott lesz a világbajnokságon, ráadásul nem csak epizódszereplőként…

Magyarország-Csehország

Alig bő egy éve vertük meg meglepetésre, de nem érdemtelenül az Eb-re készülő cseh válogatottat, amely aztán az A-csoport győzteseként a legjobb 8 közé is bejutott. Azóta nagyot fordult a világ, a vb-re kijutáshoz nekünk most jobb kártyáink vannak, mint Jiracekéknek, de azért az ő helyzetük sem reménytelen, és valljuk be: egy pótselejtezőn inkább belőlük nézem ki a kvalifikációt…

Ma és holnap több kontinensen is világbajnoki selejtezőkre kerül sor. És bizony lesz köztük néhány érdekes összecsapás.

Európa

A-csoport

A belgák és a horvátok fej-fej mellett haladnak. Eddig egymás ellen ikszeltek (Belgiumban!), a többi meccsen nem hibáztak. Valószínűleg az őszi horvátországi összecsapás dönt majd a csoportelsőségről. Csak matematikailag van némi minimális esélye annak, hogy ne ez a két csapat végezzen az első két helyen. Ma a horvátok a nagyon gyengén kezdő skótokat fogadják, míg a belgák Mihajlovics rapszódikusan teljesítő, fiatal szerb válogatottját. Nehezebb dolguk talán a belgáknak lesz, de azért arra ne tegyen fel senki sok pénzt, hogy pontot veszítenek…

(Hogy a belgákra miért kell odafigyelni, itt elolvashatod >>>)

B-csoport

Az olaszok a Konföderációs Kupa (Nevezz a Confed Cup DreamTeam-játék 2013-ra és nyerj!) előtt még egy kemény vb-selejtezőt is megvívnak felkészülés gyanánt. Mondanám, hogy amennyiben idegenben verik az árvíz sújtotta cseheket, akkor már zsebükben érezhetik a csoportelsőséget és a brazíliai repjegyet jövő nyárra is… De a sorsolásuk nem ígérkezik könnyűnek. Ez egy elég nehéz csoport, ám az tény és való, hogy az azzurri miatt nem kell aggódni. Ám a cseheknek szinte létkérdés a pontszerzés a pótselejtezős helyért folytatott versenyben: egyrészt, hogy tapadjanak a bolgárokra (még mennek hozzájuk és lesz egy idegenbeli meccsük az olaszok ellen is), másrészt, mert jönnek fel rájuk a dánok, akik kedden akár már meg is előzhetik őket.

C-csoport

A németek mögött nagy a tülekedés: Ausztria, Svédország és Írország 8-8 ponttal hármas holtversenyben áll. Közülük Zlatanéknak vannak a legjobb kártyáik: egy meccsel kevesebbet játszottak és ikszeltek idegenben a németekkel, de azért pórul járhatnak, ha most esetleg becsúszik egy vereség az osztrákok ellen. Ráadásul az írek szinte biztos behúzzák a 3 pontot a pontnélküli Feröer-szigetek ellen. És lélektanilag sohasem mindegy, hanyadik helyről várja egy csapat a következő kört.

A mi csoportunk pihen.

E-csoport

A rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben újabb átrendeződések várhatók. Az egyébként kiemelkedő Svájc Ciprus elleni győzelme és a többi eredmény szerencsés alakulása esetén megléphet a többiektől.

F-csoport

Itt lesz aztán egy igazi blockbuster-meccs: Portugália–Oroszország. A luzitánok szokás szerint nem izgatják magukat, mert pótselejtezős helyen is kijutnak a nagy eseményekre, de azért erre nem érdemes mindig bazírozni. Ha play-off nélkül szeretnének kijutni a vb-re, akkor ma mindenképpen nyerniük kell. Az oroszok egy idegenbeli bravúrral, pláne ha szerdán behúzzák az észak-írek elleni meccset is, gyakorlatilag hátradőlhetnek. Ehhez nyilván lesz egy-két szava Ronaldoéknak is, ám Szbornajának elég lenne egy döntetlen is. Kevesebb lejátszott meccsel, a portugálok ellen odahaza nyerve egész jó pozícióban vannak. Ha nyernek ma, azzal Izraelt hozzák helyzetbe a második helyért folytatott küzdelemben, de nehezen tudnám elképzelni, hogy a portugál válogatott ne érjen oda a végén a továbbjutó helyek egyikére…

G-csoport

Bosznia, Szlovákia és Görögország is a csoport gyengébbik felével játszik idegenben. Gyakorlatilag tuti kettes mindhárom meccs, ami miatt az élboly erősorrendjén nem változik semmi. Mivel a szlovákok és a bosnyákok még oda-vissza játszanak egymással, ezért a görögöknek van a legjobb sorsolása, ám amilyen magabiztossággal Dzekoék játszanak, szinte biztos, hogy ezúttal nem hasalnak el a pótselejtezőn Portugália ellen: egyenes ágon jutnak majd ki a vb-re!

H-csoport

A lengyelek és az ukránok most kapaszkodhatnak a montenegrói–angol pároshoz, ami északkeleti szomszédainknak lesz nehezebb, tekintve hogy a csoportelső Montenegróhoz látogatnak. Ha Vucsinicsék nyernek, nagy lépést tesznek a csoportelsőség felé – igaz, még mennek Lengyelországba és Angliába is ősszel. Mivel azonban négy erős csapat van a csoportban, ezért minden egymás ellen szerzett pontnak hangsúlyozott jelentősége van.

I-csoport

Itt csak a finnek és a fehéroroszok játszanak egymással oda-vissza. Ha északi rokonaink behúzzák mindkét meccset, akkor feljöhetnek a franciákra, akiktől azonban odahaza már kikaptak. Igaz, a spanyolok elleni idegenbeli döntetlen önbizalmat adhat nekik. (Azért túlzott reménykedésre viszont kevés okot.) A csoportelsőség viszont gyakorlatiag eldőlt: a spanyol–francia párharcból a címvédő jött ki jobban, így most nyugodtan koncentrálhat a Konföderációs Kupára – ahol most te is válogathatsz játékosokat akár a spanyolok közül is a DreamTeam-csapatodba. Játssz és nyerj!

Afrika

Most hétvégén és a következő héten minden afrikai selejtezőcsoportban játszanak 2-2 meccset, amelyek végére a legtöbb helyen eldől, kik lesznek benne az afrikai play-offban, ahol a 10 csoportelső 5 párba állva dönti el, ki vesz részt a brazíliai tornán jövő nyáron. A Konföderációs Kupán (Ne feledd: DreamTeam-játék!) is érdekelt Afrika Kupa-győztes Nigéria tegnapelőtt már behúzott egy meccset, és kedden nagy lépést tehet a csoportelsőség felé. Ez egyúttal jó felkészülés is a számára a jövő héten kezdődő torna előtt.

Ázsia

Kedden Japán ikszelt Ausztráliával, s így – ahogy azt már korábban írtam, biztos csoportelsőként jutott ki a vb-re. (Koncentrálhat a Confed Cupra, amelynek DreamTeam-játékára te is nevezheted például Kagawát vagy Hondát.) Ausztráliának – ha nem akar pótselejtezőt – meg kell nyernie mindkét hátralévő, papíron gyengébb ellenfele elleni meccsét.

A másik csoportban Dél-Korea botlott a csoportutolsó Libanon ellen, így izzadós meccsek várnak rá, mivel játszik mindkét közvetlen riválisával (Üzbegisztán, Irán), míg azoknak van 1-1 meccsük az elméletileg gyengébb ellenfelekkel szemben. Azaz, a koreaiaknak győzelemre kell játszaniuk. Persze legrosszabb esetben is pótselejtezősök, de mi van, ha a másik csoportból éppen Ausztráliát fogják ki? (És ne feledjük, a győztesre Új-Zéland vár!) Amióta követem a futballt, még nem rendeztek Dél-Korea nélküli vb-t… (Persze olyat sem, amelyen részt vett volna Üzbegisztán. Márpedig most akár mindkettőre van esély…)

CONCACAF-zóna

Itt még a továbbjutó helyekről döntő utolsó csoportkör az elején tart. Mexikó például úgy vezeti a csoportot, hogy egy meccsel többet játszott, és bár veretlen, 3 iksze és egy győzelme van. Hajnalban és kedden folytathatja szorgalmas pontgyűjtögetését.

Az USA jelenleg pótselejtezős helyen van, de mint írtam, még nagyon az elején járunk. Bármi lehet. Jelen állás szerint egyébként Venezuela lenne a play-offos ellenfele, ami egy jó amerikai válogatottnak nem jelenthet gondot. Egyébként láttam Klinsmann fiait játszani a német C-válogatott ellen, és komolyan meglepődtem. Már nem az az atletikus, erőfocit játszó csapat benyomását keltik, mint még pár éve, hanem kifejezetten érett, sokpasszos játékot mutattak be. Persze, jó kérdés, hogy ez mire elég jobb csapatok ellen (pl. a németek legerősebb összeállításával szemben), ám a selejtezőkön nem ilyen ellenfelek várnak rájuk…

Dél-Amerika

A hosszú kontinens déli részén szintén pályára lépnek a csapatok. A kontinensgyőztes és így a Confed Cup 2013 DreamTeam-játékban is érdekelt 🙂 Uruguay ma éjjel szabadnapos, ám szerdán Venezuelába látogatnak. A Vinotinto elleni meccs létfontosságú Suárezéknek, mivel pillanatnyilag nem állnak még csak pótselejtezős helyen sem. Copa America-győztesként, az előző vb elődöntőseként nagy szégyen lenne, ha még a Brazília nélküli selejtezőcsoportból sem tudnának kijutni. Ami azért is nagy jelentőséggel bír, mert statisztikailag az amerikai kontinensen eddig csak dél-amerikai világbajnok született, ráadásul a Celeste legutóbbi világbajnoki címét éppen Brazíliában szerezte – igaz, 1950-ben 🙂

A selejtezőcsoportot vezető argentínok két közvetlen üldözőjükkel játszanak (Kolumbia, Ecuador), mindkét meccsen Messiék az esélyesek, akár játszik a Barca aranylabdása, akár nem. A katalán klub orvosai zöld utat engedélyeztek az apró zseni pályára lépésének, ám ki tudja, milyen formában van. Azért Sabella csapata nem szenved hiányt offenzív világklasszisokban… Ha ezt a két meccset behúzzák, akkor már jó eséllyel senki nem veheti el tőlük az elsőséget, és jóformán a vb-re kijutás is megvan.

Az elmúlt vb-k egyik állandó szereplője, Paraguay azonban nagy gondban van. Jelenleg az utolsó helyen állnak Cardozóék, és reménytelenné válik a helyzetük, ha nem nyernek a most éppen kijutó helyen álló Chile ellen.

 

Értesz a focihoz?Ismered a csapatokat és a játékosokat?
Akkor nevezz a Confed Cup 2013 DreamTeam-játékra és mutasd meg, mit tudsz!

 

 

Brazília quo vadis?

A futball vb-k történetének legeredményesebb nemzetét nem egészen másfél évvel a hazai rendezésű világbajnokság előtt a káosz és a bizonytalanság jellemzi. A dél-afrikai torna óta a válogatott kispadján ülő Mano Menezes-t menesztették, helyét a 2002-ben a selecaóval már világbajnokságot nyert Luiz Felipe Scolari vette át.

Hogy Menenes 2010 nyarán jó választás volt-e, erősen kétséges. A “rossz emlékű” Dungával szemben (aki csak úgy mellékesen: megnyerte a Copa Americát, a Konföderációs Kupát és a vb-n a hollandok elleni második félidős rövidzárlatig meggyőzően menetelt) az új kapitány látványos focit ígért, visszatérést a brazil futball legszebb hagyományaihoz.

 

Az öröksége? A sorozatban nyert Copa Americák után negyeddöntős szégyenteljes búcsú a kontinenstornán, ezüstkudarc az olimpián a gyakorlatilag A-válogatott csapattal, koncepciótlan, taktika nélküli játék (ebben mondjuk lehet, hogy régi brazil hagyományokat elevenített fel 🙂 amelyből csak egy-egy egyéni villanás csillant fel látványelemként. 2012 végén Brazília a világranglista 18. helyén tanyázott, amely a selecao a FIFA ranking 1992-es bevezetése óta messze leggyengébb pozíciója. (A brazilok vigasztalására csak halkan megjegyzem: ebbe belejátszik a tétmeccsek hiánya, a barátságos meccsek alacsony súlyozása, házigazdaként ui. nem játszanak selejtezőket. És! 1998-ban Franciaország ugyanilyen cipőben járva világranglista 18-ként nyerte meg a hazai vb-t.)

Menenes mérlege: 20 győzelem, 6 vereség, 6 győzelem. Mondjuk, nem egy világbajnokaspiráns mutatói. Ráadásul nagy csapatokkal szemben általában alulmaradtak. Se látvány, se eredmény tehát! Mondhatni, a kirúgás már régen érett. De miért pont 2012 novemberében?

Időszerű lett volna 2011 nyarán a Copa America-kudarc után. Lehetett volna tavaly nyáron az elbukott olimpiai döntő után. E helyett ez a mondvacsinált ürügy a Buenos Aires-i vereséget követően? Éppen akkor, amikor végre valami kezdett beérni? Az olimpia után a csapat összekapta magát, igaz, az ellenfeleket is jobban megválogatták, de 2012 második félévében akkor is elmondhattuk, a szambafutballisták élvezetes focival gázolták el rendre ellenfeleiket. Kitömték a svédeket, Irakot, a kínaiakat, a vb-re elsőként kijutó japánokat (!), még az argentínokat is legyőzték otthon. Látszott, megvan a csapat gerince, amire épülhet a vb-részvétel. És akkor jött a lapát a “Manó” talpa alá…

Ki érti ezt? Az ok máshol keresendő. A Brazil Labdarúgó Szövetség korábbi nagyhatalmú ura Teixeira egészségi okokra hivatkozva lemondott posztjáról. (A rossz nyelvek szerint valójában az 1989-ben kezdődött pályáját végigkísérő korrupciós botrányok miatt…) Helyét egy hasonlóan autoriter, a pálfordulásoktól és törvénytelenségektől nem idegenkedő új vezető vette át, aki rövid pórázon akarta tartani a szövetségi kapitányt, és… természetesen nem olyan emberrel akart együtt dolgozni, akit az elődje nevezett ki. Ennyi.

 

Hogy Scolari, akit szintén kemény, szuverén és öntörvényű embernek ismerünk – ezek a tulajdonságai nem kicsit hozzájárultak azért a sikereihez is, a rövid póráz politikáját mennyire fogja eltűrni, nem tudni. Az viszont biztosra vehető, hogy mi lesz a sorsa, ha nem nyeri meg a nyár elején a vb-főpróbának számító Konföderációs Kupát.

Könnyű dolga nem lesz, az tuti. Három meccs, két döntetlen egy vereség eddig a mérlege. Igaz, komoly ellenfelekkel szemben: Anglia, Olaszország, Oroszország. A fiatalokat kirakta a csapatból, csak Neymar és Oscar maradhatott, igaz, ők már bizonyítottak. A keretbe gyakorlatilag csak olyan kerülhet, aki már valamikor lerakott valamit az asztalra. E tekintetben mondjuk, néha visszafelé sül el a puska, mert behívta például Ronaldinhót is, aki a kora alapján még a csapat vezéregyénisége lehetne a vb-n, formája azonban már rég nem indokolja a szerepeltetését, reaktiválta a már szintén levezetőfélben lévő Luiz Fabianót, vagy a bizalmat viszont gólokkal megháláló Fredet.

Az utóbbi a többiekkel ellentétben a legjobb korban van, 29 éves, de már 4 éve otthagyta a Lyont, és odahaza bohóckodik. Láttuk-látjuk, sok brazil hamarabb öregszik ki az átlagnál, ami mentális gyengeségüket mutatja (Ronaldo, Ronaldinho, Adriano, hogy csak néhány nagy nevet említsünk). A hazai bonyolult bajnoki rendszerben játszó futballistákat azonban mégsem szabad leírnunk. A vb Dél-Amerikában, trópusi zónában lesz. És mint tudjuk, a statisztika szerint az Amerikai kontinensen eddig csak dél-amerikai csapatok hódították el a trófeát. Argentína, Brazília, és ha nagy nehezen kijut, Uruguay is tehát okkal reménykedhet. Igaz, a statisztika szerint Brazília nem képes megnyerni a hazai rendezésű vb-t…

Habár a távolkeletiek elbukták a Jordánia elleni legutóbbi vb-selejtezőjüket, matematikailag már biztos, hogy a világbajnoki részvételt jelentő első két hely valamelyikén végeznek csoportjukban.

Ha mostantól egyetlen egy pontot sem szereznek, Jordánia még épp utolérheti őket, ám az egymás elleni eredmények tekintetében Japán jobban áll.

Ausztrália és Irak egyaránt megelőzheti pontszámban Japánt, de csak külön-külön. Együtt azért nem, mert mostantól minden meccset nyerniük kell, miközben egymás ellen is játszanak még…

Nem mellesleg, mindkettő pályára lép még Kagawáék ellen is, azaz a japánok közvetlen beavatkozással is maguk mögött tarthatják riválisaikat.

 

Érdekes, hogy a jelenlegi japán válogatott erőteljesen Bundesliga-centrikus lett. A bővebb keretben 9 olyan játékos is Alberto Zaccheroni szövetségi kapitány rendelkezésére áll, aki a német élvonalban keresi a kenyerét. És ehhez a listához még nyugodtan hozzászámíthatjuk Sindzsi Kagawát, akinek a vezérletével tavaly bajnok lett a Borussia Dortmund, és aki azóta már a Manchester Unitedben rúgja a labdát.

Többségük szürke eminenciásként megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt egy-egy közepes erősségű vagy kis csapatban. Uchida azonban már BL-elődöntőig menetelt a Schalkéval két éve, Hasebe volt már bajnok a Wolfsburggal, Kiyotake és Inui pedig a Bundesliga legjobb kreatív középpályásai között tartható számon.

Gotoku Sakai (Stuttgart)

Atsuto Uchida (Schalke)

Hiroki Sakai (Hannover)

Hajime Hosogai (Leverkusen)

Makoto Hasebe (Wolfsburg)

Hiroshi Kiyotake (Nürnberg)

Shinji Okazaki (Stuttgart)

Takashi Inui (Frankfurt)

Takashi Usami (Hoffenheim)

 

Belgium az elmúlt évtizedek vb-inek rendre üde színfoltja volt. 1986-ban elődöntőig jutottak, de a későbbiekben is a csoportkörből rendre továbbmentek. 2002-ben Marc Wilmots, a jelenlegi szövetségi kapitány minden meccsükön gólt szerzett, az egyik, a japánok elleni ollózása pedig talán a vb legszebb találata volt.

Ám a brazilok elleni teljesen szabályos gólját 0-0-nál nem adták meg. Ki tudja, lehet, nem Brazília nyerte volna az ázsiai furcsa vb-t…

Mindenesetre Wilmots ezúttal új minőségben két kihagyott mundial után ismételten világbajnoki részvételre vezetheti csapatát. A kijutáshoz éppen Brazíliába (amelynek jelenleg co-trénere a 2002-es világbajnok szövetségi kapitány Scolari) minden esélye megvan a fiatal csapatának. A belgákra már a vb-selejtezők megkezdése előtt felhívtam a figyelmet, amikor lefocizták van Gaal igaz, még formálódó hollandjait.

A Wilmots-fiúk azóta beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet: jó focit játszanak, támadó, szellemes játékuk van, és rendkívül hatékonyak. Legfőképpen hátul. Eddig csak a velük holtversenyben álló horvátok tudtak 1 gólt rúgni nekik. 5 meccsen a mérlegük 4 győzelem, 1 döntetlen, 10-1-es (!) gólkülönbség.

Mondjuk, ez el is várható egy olyan csapattól, amelynek ilyen kerete van:

A kapuban a 20 éves Courtois áll, aki az Atletico Madrid első számú portása. Tavaly megnyerte klubjával az Európa Ligát, és jelenleg a legjobb úton haladnak a felé, hogy ősztől a Bajnokok Ligájában szerepelhessenek.

A védelemben a bőség zavarával küszködhet a szövetségi kapitány, hisz rendelkezésére áll a Bayernbe alapemberként visszatérő van Buyten mellett a Manchester City kulcsemberének számító Kompany, a tottenham-es Vertonghen, az Arsenal-csk Vermaelen, az ajaxos Alderweireld, a zenites Lombaerts.

A középpályát felépítheti a Chelsea-sztár Eden Hazard, az Everton húzóember Fellaini, a gyenge Werder Bremenből is az egyéni mutatók alapján az egyik legjobb Bundesliga-játékos de Bruyne, a tottenham-es Dembelé, a tavaly még benficás, idén már zenites Witsel, és a portós Defour alkotta névsorból.

Előre pedig ott van a bentmaradásért reszkető Aston Villa eddig 13 gólos életbiztosítása,  Benteke, a még mindig csak 19 éves Lukaku, aki a West Brom színeiben szintén 13 Premiere League-gólnál tart, vagy a holland bajnokságban már második éve jól termelő Mertens (idén szintén 13 gól eddig, hogy a számmágiánál maradjunk!).

Ezzel a csapattal szinte kötelező a kijutás, és jövő nyárra a sok fiatal igazi ütős csapattá érhet össze. Persze, van azért némi fenyegetettség. Odahaza elszórakozták a csoportdöntőnek beillő meccset az egyébként egyre jobb formába lendülő és szintén nemzetközi sztárok egész sorát felvonultató horvátok ellen, akiket Wilmots kortársa, a 98-as vb-bronzérmes Stimac irányít.

Van még egy pár kemény meccs hátra, és a belgák mennek még Horvátországba is. Aztán, ha a spanyolok elszúrják a holnapi fellépésüket, akkor meleg lehet a pótselejtező, ha valakit a balszerencse a címvédő útjába sodor…