Miért Németország nyerte a 2014-es vb-t?

Mondhatnánk azért, mert a tömeg soha nem téved, márpedig a 2013 őszétől indított szavazásunkon a vb idejéig több mint 100 szavazat alapján is a nagy többség német győzelmet várt.

Elővehetnénk az alomfoci.hu spanyol tudósítójának a vb előtti véleményét is, miszerint törvényszerű a német győzelem, mert a Nationalelf 20 évente nyer világbajnokságot: 1954, 1974, 1990 (csak azért nem 94-ben, mert az újraegyesítés közbeni eufória miatt 4 évvel korábbra hozták a vb-címet).

Ezzel persze akkor vitatkoztam. Két okból is. Egyrészt: amerikai kontinensen még nem nyert európai csapat vb-t. Hát, ez most megdőlt. Pedig éppen 20 éve a legjobb 8 között 7 európai csapat mellett csak egyetlen egy dél-amerikai volt. Akkoriban ráadásul pont a németek vicceltek mindezzel a szállásukon egy molinóval: “Üdvözlünk az USÁ-ban rendezett Európa-bajnokságon, amelyen Brazília vendégszerepel.” Aztán a vendég megnyerte a vb-t.

Most Brazília hazai pályán újfent nem volt képes begyűjteni az aranyat. Ez most már sorozatnak tekinthető. :-) Nem hiszem, hogy egyhamar erőltetni fogják az újabb vb-rendezést. (Igaz, a 74-es szép emlékek ellenére 2006-ban a németeknek sem sikerült.)

Aztán mégis elgondolkoztam ezen a 20 évenkénti német győzelmen, na meg az 1990-es kakukktojáson, és rájöttem valamire. A 90-es vb-aranyat a németek ugyanúgy megérdemelték, mint most. Mert azt a vb-t is egy nagyon sikeres évtized előzte meg, amelynek a végén az a generáció a csúcsra ért. A világbajnoki címet ugyanis két vb-ezüst (1982, 1986), egy Eb-arany (1980) és egy Eb-bronz (1988) előzte meg.

Ha belegondolunk, a mai német válogatott is építhet az elmúlt bő évtizedre, amelyben benne volt már egy elveszített vb-döntő (2002), két vb-bronz (2006, 2010), és legfőképpen egy Eb-ezüst (2008), meg egy Eb-bronzérem (2012).

Igaz, leszámítva néhány régi motorost (Klose, az egyedüli, aki 2002-ben is játszott; illetve Lahm, Schweinsteiger, Podolski), a csapat gerince 2008, de legfőképpen 2010 óta van együtt. Az akkori csikócsapat már a dél-afrikai vb-n is sokat sejtetően játszott. De akkor még volt egy érettebb, jobb csapat.

Most viszont, bár önmagukhoz képest nem voltak csúcsformában, mégis úgy érzem, a vb legjobb csapataként nyerték meg a tornát.

Pedig, ha jobban belegondolunk, az elődöntőig semmi extrát nem mutattak. Sérült Ronaldóval és egy ostoba Pepével felálló Portugáliát Neuer bravúrjai és a kiállítás nélkül nem biztos, hogy megverik, pláne ilyen simán nem. A 4 évvel ezelőttihez képest elszürkült Ghána ellen csak ikszre voltak jók, míg az USA ellen a döntetlen is bőven elég lett volna, az amerikaiak ráadásul megelégedtek az 1-0-s vereséggel is , az nem volt egy komolyan vehető meccs. Aztán vért izzadtak a nagy küzdő, de nem igazán acélos Algériával szemben, és a franciák ellen is inkább a korai gól, mint egy kimunkált, végig kézben tartott mérkőzés hozta meg a továbbjutást. Az elődöntő azonban már parádés volt. Igaz, a talán túlértékelt hazai csapat akkorra pukkant ki.

És a döntő? Szerintem ott is a 120, de akár a 90 perc alapján is Löw csapata volt a jobb, még akkor is, ha voltak meleg pillanatok és az argentínoknak – akik közül a vége felé már többeknek kijárt volna a piros lap – bármikor rúghattak volna egy gólt akár a semmiből is váratlanul.

Eldőlt az is, hogy nem az egyéniségek nyerhetnek vb-t, hanem az egységes csapatok. Ahol akár korábban gyengébben szereplő játékos vállalhatja magára kritikus pillanatban a mindent eldöntő momentumot.

Mert a németeknél külön nem lehet kiemelni talán senkit. Ha az egyik meccsen valakinek nem ment annyira, ott volt helyette valaki más, aki kisegítette.

Neuer 4 éve nem kis szerencsével lett az első számú német hálóőr, de azóta számtalan alkalommal bizonyította, megérdemelten birtokolja ezt a címet. Casillas bukásával, és Buffon “aktív nyugdíjba vonulásával” a világ első számú kapusának tekinthetjük. A mostani vb-n nem egyszer szükség volt a bravúrjaira, biztos pont volt, amire egy fegyelmezetten és szervezetten védekező csapat rábízhatta magát, ám annyira jó volt a német védelem, hogy csak ritkán kellett nagyot nyújtóznia vagy éppen a helyén lennie.

A védelem szinte folyamatos átalakulásban volt a torna alatt. Hummels a góljai miatt kiemelhető. Fontos momentum volt, hogy Lahm visszakérült szélre, mert érdekes módon onnan jobban tudta támogatni a támadásokat, mint a védekező középpályáról, az atletikus, mindenhova odaérő Boateng pedig szélről behúzódhatott a védelem tengelyébe.

A középpályán igazából szinte mindenki szürke volt, de a rábízott feladatot tökéletesen megoldotta, és ez most elég volt. Schweinsteiger a karmester szerepből labdaszerző gladiátorrá vedlett, helyette felnőtt a korábban inkább csak labdaszerző Toni Kroos, Özil korábbi zsenialitását nem nagyon lehetett észrevenni, ám közben rendkívül fegyelmezetten és hasznosan játszott. Khedira megbízható pont volt Kroos mellett, amikor csak pályára léphetett, mert a sérülése éppen nem akadályozta.

Nem volt kiemelkedő gólszerző a csapatban, Müller vagy éppen Götze nem lőtt több gólt, mint Hummels vagy Schürrle a védelemből és a középpályáról. Gyakorlatilag soha nem lehetett tudni, ki lesz majd a gólszerző és ez bizony nagyon meg tudja osztani egy-egy védelem figyelmét.

Míg Argentínát és Hollandiát Messi és Robben a hátán vitte az elődöntőig, addig a németeknél tényleg a csapat volt a sztár. Löw kapitány nagyon jól kiegyensúlyozta együttesét, és ez érlelte meg számukra a világbajnoki címet.

Kategória: Mundial 2014, avagy a vb-blog | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>