Néhány gondolat az El Clásicóhoz

1. Bevallom, nem ez volt a legjobb Barca-Real meccs, amit életemben láttam. Persze bárki kérdezhetné, mit hiányoltam, volt 4 gól, köztük igazán szép találatok is, és mindkét oldalon meg-megvillant a világ két legjobb futballistája.

Nos, szerintem nem volt nagy iram. Amikor Özilt a 80. percben Kaká váltotta, NB1-es futómennyiség állt a neve mellett, pedig ő még a mozgékonyabbak közé tartozott. Kíváncsi lettem volna Messi adataira is, akinek az öltözőbe be-, illetve kisétálás tette ki mozgásának nagy részét. Nem mintha hiányoltam volna, de elmaradt a szokásos tűz is a meccsből. Jól jellemezte ezt Mourinho viselkedése is, aki unottan elfolyt kényelmes székében a padon, és körülbelül annyi érdeklődést mutatott a mérkőzés iránt, mintha egy harmadosztályú ellenféllel játszanának kupameccset, ahol a továbbjutás kérdése gyakorlatilag már az odavágón eldőlt. Pedig volt tétje a meccsnek! Nem is kicsi. Ha 11 pontra nő a katalánok előnye a bajnokságban, azt Madridban még a Special One-nak sem bocsátják meg. Ő azonban valahogy nem hitte el, hogy ki tudnak kapni. És igaza is volt: a Barca vezetése kérészéletűnek bizonyult. Szerintem Mourinhonak hiányzik Pep!

A Blancókat nem izgatta nagyon, hogy a meccsből egyfajta hangsúlyozott politikai konfliktust próbáltak kreálni a katalánok, de valahogy a Barca játékán sem látszott, hogy ők most többek, mint csupán egy klub (més que un club).

2. Jordi Alba. Korábban írtam arról, hogy Tito Vilanova még nem mer meglepő húzással előállni, és arról is említést tettem, Alba jól játszik védőként, de még hiányzik a támadások tőle megszokott támogatása. Így aztán megnyúlt az arcunk, amikor balszélső támadóként futott ki a pályára, és meg kell hogy mondjam, jobban teljesített ezen a poszton, mint akár Sanchez, akár Tello korábban. Mivel Adriánóra sem lehet panasz bal oldali védőként, a jövőre nézve ez egy lehetséges opció.

3. Messi. A Barca idén nem nyert bajnokságot, lemaradt a BL-trófeáról, és a kis argentín nem vett részt, ugye, az Európa-bajnokságon sem. Mégis ő az idei Aranylabda-szavazásnak is az első számú esélyese. Ennyi gólt, 2012-ben, ilyen szinten nem lehet “büntetlenül” termelni. 🙂 Egyértelmű az összefüggés az addig sem kevés góljai számának látványos gyarapodása és jobb szélről középcsatár posztra kerülése között. A futball sava-borsa valóban a gól és tény, hogy Messi e téren kellően elkényeztet bennünket, én mégis állítom továbbra is: jobb futballista volt, amikor szélen játszott, többet volt játékban, élvezhettük szenzációs cseleit, szlalomjait. Igen, ezek az akciók sokszor messze voltak a kaputól, de emlékezzünk csak hányszor bevitte több ember között középre a labdát, aztán ballal kilőtte a hosszút. Nem sűrűn látunk ma már ilyen gólokat tőle. Ott van pl. Ronaldo, aki szintén szélen játszik, és mindez nem akadályozza őt a góldömpingben. Szerintem Messinek sem ártana. Mert így keveset fut. Ha megunja a tétlenséget, visszalép mélységbe, de onnan két csel után élő falba ütközik. Írtam már korábban, a fittségét teljes mértékben visszanyerő Villa lehetne a középcsatár helyette

 

4. Ki játsza a tiki-takát? Természetesen a Barca. Ahogy a katalánok járatják a labdát, úgy nem tudja egyetlen más csapat sem a világon. Igaz, ez a gépezet az első félidőben nagyon akadozott, a második félidőben pedig inkább meddő volt. Az első gól a Real Madrid részéről viszont tipikusan barcás gól volt. Barca-drukkerként is elismerem: gyönyörűen kijátszott, tökéletes támadás volt, amihez a végén persze kellett egy olyan zseni, mint CR, aki kilőtte a rövid alsót. Egyébként szintén az ő (és Özil) zsenialitását dicséri a második Real-gól is. És itt most tennék egy összehasonlítást a portugál és az argentín futballista között. Ronaldo úgy futott be az üres területre, hogy nem tudhatta kap-e labdát, a törökifjú háttal volt neki és szinte vakon bízva társával továbbította jó ütemben a játékszert. Míg Messi az első félidőben középcsatárként több alkalommal is a 16-oson kívül kószált, miközben Alba megverte Arbeloát, de nem tudta középre adni a labdát, mert nem volt bent megjátszható ember…

Source: realmadrid.com via Gabor on Pinterest

 

5. Szabadrúgások. Örömteli, hogy Messi ismét szemet gyönyörködtető gólt varázsolt rögzített szituációból. Ahogy azt jeleztem tavasszal a Chelsea elleni meccs után, komolyabb fegyvertényt kellene kovácsolni a szabadrúgásokból. A Barca ellen betömörülő védelmek sokat szabálytalankodnak a büntetőterület előterében, és teszik ezt sokszor kockázat nélkül, mert a katalánok nem büntetnek eléggé szabadrúgásgólokkal. A rúgótechnikája ehhez megvan a csapatban több játékosnak is. Csak fejleszteni kellene! Ha minden meccsen vernének 1-2 gólt szabadrúgásból, óvatosabban faultolnának az ellenfelek is, ami csak a Barca támadójátékát segítené még jobban.

6. C. Ronaldo kikapcsolása. Ez megint nem sikerült. A portugál támadó sorozatban a 6. El Clásicón is a hálóba talált, ami előtte nem sikerült soha senkinek. Pep idejében még dívott az a kissé “arisztokratikus” felfogás, hogy tán nem ereszkedünk le olyan mélyre, hogy megpróbáljunk szoros emberfogással kikapcsolni egy játékost. Ez azonban szerintem legalább egy kísérlet erejéig nem elvetélt ötlet. Mourinho nem átalotta korábban ráállítani Mottát vagy a Realnál Pepét Messire. Messi akkor még távolabb volt a kaputól, és Pepe minden további nélkül kiment rá akár a félpályáig is. Most már nincs erre szükség, mert Messi önként ment be az oroszlánbarlangba, többnyire ott tartózkodik Ramos és Pepe “biztonságos” fojtogatásában, ha még néha visszalép, oda-odapakol neki Xabi Alonso, akinek ezúttal (is) nagyon rezgett a léc, és csak a bíró jóindulatának köszönheti, hogy a pályán maradhatott. Mi lenne, ha egyszer, ha nem is feltétlen olyan aljas eszközökkel, mint amivel Mourinho szeret operálni, de valaki rendre ott lihegne CR fülébe, és nem hagyná érvényesülni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük