Az angol válogatott kapusa egyik védőjét, a Chelsea-vel BL-t nyerő Gary Cahillt intézte el úgy, hogy a védő nem vehet részt az Eb-n. A Belgium elleni felkészülési meccsen ütközött össze kapus és védője, amely a balszerencsés sérülést okozta. Hodgson – aki kerethirdetéskor kihagyta Rio Ferdinandot – a liverpooli Martin Kellyt hívta be a keretbe.
Ez a lépés aztán megint felkavarta a kedélyeket. Ferdinand menedzsere jó okkal felháborodásának adott hangot, amiért a szövetségi kapitány Cahill helyére egy olyan játékost hívott el az Eb-re, aki az elmúlt szezonban mindössze 12 meccset játszott az angol bajnokságban “mindössze” 8. helyen zárt Liverpoolban, egyszeri válogatottsága pedig egy két perces pályára lépést jelent (Ferdinand tapasztalatával, 81-szeres válogatottságával és bajnoki ezüstérmével szemben). Csak összehasonlításképpen: az angol keretben 6 liverpooli játékos van most már, míg a bajnokságban kiemelkedő két manchesteri csapatból csak 4, illetve 3 (United, City), a BL-győztes Chelsea-ből pedig a két kieső miatt már csak 2. Lehet persze mondani: a sztárcsapatok tele vannak idegenlégiósokkal, az angol tehetségeknek csak kisebb csapatokban jut hely, de azért egyetlen apró tényt ne hagyjunk figyelmen kívül: Hodgson tavaly a Liverpool edzője volt… (Verebes Józsi bá’ meg integet 🙂
Az angol válogatott az elmúlt napokban kénytelen volt lemondani Frank Lampardról és Gareth Barryról, viszont Terry zöld jelzést kapott az orvosoktól. Mindazonáltal, ha hozzávesszük, hogy Rooney az első két meccsen nem játszhat, a veszteséglista máris elég jelentős…
Mi már tudjuk, nagy torna előtt nem érdemes lekötni meccset a hollandokkal. Két éve Dzsudzsák gyönyörű vezető góljára válaszul csúnyán kitömtek minket Robbenék. Most M. O’Neill csapata kapott egy hatost a lehengerlő formába lendült narancsosoktól.
Kezd végleges formát önteni Bernd van Marwijk kezdője és két nagy meglepetés is valószínűsíthető:
1. mivel a kapitány végül mégis visszatért a 4-2-3-1-es formációhoz és ebben a csatárposztra van Persie-t helyezte Huntelaar elébe, így a selejtezők gólkirálya, aki a Schalkéban is nagyon jó szezont zárt, csak a padról szállhat majd be az Eb-aranyért folytatott küzdelembe. Mert azért a régi holland betegség sem kerülte el őket: két nagyszerű csatárt nem játszatnak egyszerre. Annak idején van Nistelroy űzte kispadra Makaayt, most pedig úgy tűnik, az Arsenal csapatkapitánya élvez előnyt Huntelaarral szemben.
2. már korábban is pedzegettük és mostanra bizonyossággá vált, a mindig is támadó felfogású középpályásnak tartott van der Vaartból az Oranjében védekező középpályás lett, ezen a poszton azonban de Jong és Van Bommel kirobbanthatatlan a kezdőből, így a Tottenham sztárja is kispadra szorul. Ő valószínűleg a Sneijderrel való rivalizálás vesztese, a korábban védekező középpályás posztról is kifejezetten támadó szellemű Inter-középpályás időközben feljebb lépett egy pozíciót, ahonnan van der Vaartot úgymond kitúrta. Persze, sok kapitány szeretne ilyen gondokat: mármint hogy kispadra kell ültetnie világsztárokat 🙂
Jó hír még, hogy Afellay a hosszú kihagyás után nemcsak hogy felépült és formába lendült, hanem kifejezetten elkapta a fonalat és a helye a kezdőben szinte biztosnak vehető.
A hollandok első ellenfele Dánia is határozottan üzent: magabiztos győzelmet aratott az ausztrálok felett, akik a legutóbbi ázsiai kontinenstornán ezüstérmet szereztek.
Ha szeretnél nyerni egy jegyet a szeptember 11-i Magyarország-Hollandia vb-selejtezőre, akkor nevezz te is az álomfoci DreamTeam-játékára:
4 éve az Eb nyitónapján a luzitánok simán elintézték a törököket, most előkészületi meccsen viszont – miközben a portugálokra az Eb legnehezebb csoportja, a törökökre viszont Eb helyett nyári szünet vár – Emréék oktatták Ronaldóékat. Igaz, pl. Nani góljánál megmutatta Paulo Bento csapata, hogy képes nagyszerű dolgokra, ám a védelem olyan gyatrán teljesített, hogy csak a siralmas jelzőt találom rá megfelelőnek. Bruno Alvesék időnként tragikomédiába illő jelenteket pordukáltak – ha ezt hozzák az Eb-n is, a hollandok és a németek nagy csúnyán szétkapják őket…
Gyakorlatilag ugyanez a portugál csapat 2 éve a vb-n 4 meccsen mindössze 1 gólt kapott, pedig játszott Spanyolországgal, Brazíliával és Elefántcsontparttal is. Most a megújulni készülő törökök 3-at vágtak. Paulo Bento olyan mourinhósan a sajtó előtt kijelentette, nem történt semmi különös, elvesztettek egy meccset és kész, azért belül biztosan eszi az ideg és főként a védekezés miatt. Egy jó Carvalho mindenképpen hiányzik a csapatból, és a BL-győztes Bosingwának is nagy hasznát lehetne venni, ám a két delikvens kiírta magát már korábban a válogatott keretből és Bento teljesen érthető módon nem könyörgött nekik, hogy gondolják meg magukat…
Viszont a Pepe, Coentrao, B. Alves névsor sem arra utal, hogy gyenge lenne a portugál védelem, sőt! Bár mindhármójukban van hajlam a könnyelműségre. Ehhez jön még a kapuskérdés megoldatlansága is. Ugyan Eduardoé az 1-es mez, de ezen az utolsó Eb előtti megmérettetésen Rui Patricio kapott bizalmat, aki az első gólban a teljes védelemmel együtt benne volt, a másodikról nem tehetett, ugyanakkor a 71. percben helyére beállt Eduardo óriási hibát követett el a 3. gól előtt. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy Macedónia ellen pedig a “kolozsvári” Beto védett… nehéz belelátni P. Bento fejébe, hogy végül melyik kapussal kíván nekivágni az Európa-bajnokságnak.
A többi poszton a korábban is legerősebbnek tartott felállítás játékosai kaptak helyet. Mondjuk, az szintén eldöntetlen kérdésnek tűnik, hogy az egyetlen ék posztját Hugo Almeida vagy Helder Postiga kapja-e.
Nem túl jó előjel az sem, hogy Ronaldo, aki a spanyol bajnokságban 12 gólt lőtt 11-esből, ezúttal elhibázta a büntetőt…
Az oroszok négy éve meglepetésre lettek bronzérmesek. Ha most is a legjobb 4 közé jutnak, az már nem lesz meglepetés! Még akkor sem, ha a csoportból továbbjutva csak a világ legjobb válogatottjai közül kaphatnak ellenfelet.
Ha belegondolunk, 2008-ban sem kellett volna meglepődnünk az orosz sikeren. Azon a tavaszon a Zenit álomfocival oktatta ellenfeleit az UEFA-kupában, többek között a Bayern Münchent is ízekre szedve. Aztán az Eb-re olyan csapattal mentek ki, amelyik a Zenitre épült. És nem csak annak játékosaira! A jelenlegi szövetségi kapitány, Dick Advocaat -tudom, már sokszor elmondtam – akkoriban a Zenit mestere volt. Az orosz szövetségi kapitányt pedig Guus Hiddinknek hívták. Mindketten hollandok és meghonosították Oroszországban a holland stílust. A 4-2-3-1-es felállást akkoriban a hollandokon kívül csak ők ismerték. Ma már számos válogatott és klubcsapat alkalmazza sikerrel ezt a formációt, jelenleg talán ez számít a legmodernebb és leghatékonyabb taktikai alakzatnak, feltéve hogy megvannak hozzá a megfelelő emberek. Az orosz válogatottban megvannak!
A védelem túlnyomórészt CSZKA Moszkva-játékosokra, a középpályás és támadósor pedig inkább zenitesekre épül. Érdekes húzás volt Advocaattól, hogy a sokoldalú Zsirkovot tette be balhátvédnek. Kerzsakov prémium kategóriás csatár és hát ugyanazt kell játszania, ugyanazokkal a háta mögött, mint a Zenitben. Mondjuk úgy, nincs nehéz dolga! Ha mégse menne neki, akkor jöhet a helyére Pavljucsenko, és még ő mögötte is ott toporog Pogrebnyak. Ilyen a bőség zavara!
A támadással megbízott csapatrészekből számomra Dzagoev lóg ki kissé. Bevallom, nem nagyon értem a sztárolását, a CSZKA-ban sem győzött meg, amikor BL-meccseken láttam. De az is nyilvánvaló, hogy a keretben erre a posztra nem nagyon van jobb nála.
A kapuskérdés viszont igencsak fogós. Advocaat még mostanra sem (pedig ez volt az utolsó felkészülési meccsük) döntötte el, a Zenit vagy a CSZKA hálóőrét kívánja védetni. Így most is kapott mind a kettő egy-egy félidőt. Szerencsésebb lett volna, ha még az Eb-re készülés előtt leteszi a voksát az egyik kapus mellett. Ilyen az, amikor amiatt fő a feje valakinek, mert egy posztra két nagyon jó alternatívája van. Én a magam részéről – és ebben a véleményemben ez a meccs csak még jobban megerősített – Akinfejevet szerepeltetném:
1. mert határozott, nagyon jó reflexei vannak
2. a védelem tagjaival összeszokottabb, hisz a klubjában is többnyire őket irányítja
3. kétszer annyi válogatottsága van, mint Malafejevnek
Tény, a Zenit hálóőre kora miatt valószínűleg már nem véd nagy világversenyen, ha most a kispadra szorul, ám ez nem a gesztusokról szól, hanem a sikerrel leginkább kecsegtető megoldásról.
Lenyűgöző volt látni, ahogy villámgyorsan támadásba fejlődtek az oroszok és néhány húzásból az ellenfél kapuja elé odaértek. Ez ijesztő lehet majd a negyeddöntőben, amikor jobb csapatok ellen kell játszaniuk, a csoportban azonban lehetnek nehéz perceik, mert a gyengébb ellenfelek vélhetően behúzódnak ellenük. Mindazonáltal nagyon képzett, kis területen is jól mozgó játékosaik megoldhatják ezt a problémát. Ha megmásképp nem megy, majd jön Pavljucsenko és Pogrebnyak, hogy a beívelésekből gól fejeljenek.
Van más kockázat is a csapatban, ez pedig a gyors játékuk hozományaként az agresszív visszatámadás és labdaszerzés. Tény, hogy ezzel nagyon jól megakadályozzák az ellenkontrákat, illetve a saját térfélen erőszakosan elvett labdákból indítják lendületes akcióikat, viszont könnyen kipontozhatják magukat néhány meccs után, márpedig bármennyire is jó a kezdő, a padon – a kapus- és a csatárposztot leszámítva – nem nagyon ülnek minőségi cserék.
Az olasz válogatott a 3-0-ás vereség ellenére sem játszott rosszul, de tegyük hozzá: jól sem. Nagyon az az érzésem, hogy ez csak egy sok jó játékosból összeverődött alakulat, és nem igazi csapat. Valahogy észrevehető játék, elképzelés is csak addig volt, amíg Montolivo és főleg Pirlo a pályán volt. Ez azonban a játékosok és nem Prandelli érdeme.
Persze, nem akarok igazságtalan lenni: az olasz válogatottra most rájár a rúd, és nyilván nehéz fejben ott lenni a pályán, ha olyan gondolatok foglalkoztatják őket, hogy akár le is mondhatják az Eb-t. Érdekes történelmi párhuzam 1992-vel. Akkoriban a Szovjetunió a teljes szétesés előtt állt, egész pontosan a szétesés már folyamatban volt, és a selejtezőcsoportban -ahol mi, sajnos csak 3. lettünk – az olaszok a szovjetek mögött végezve nagyon reménykedtek abban, hogy az UEFA Jugoszláviához hasonlóan elmeszeli a csoportelsőt és ők indulhatnak az Eb-n. Végül a szovjet válogatott Független Államok Közössége (FÁK) néven szerepelt a tornán, az olaszok nem kapták meg azt az esélyt, amit a dánok, akik aztán köszönték szépen, meg is nyerték az Európa-bajnokságot.
A gyanúba keveredett Buffon helyett de Sanctis védett, akinek volt néhány nagy meccse a szezonban, pl. a BL-ben is, ma azonban a 2. és a 3. gólban benne volt. Buffon ilyen gólokat nem nagyon szokott kapni. Ha hozzávesszük még, hogy Chiellini – csak remélni lehet, egyelőre – nem áll rendelkezésre, és ki tudja, még kire vetül rá a gyanú árnyéka a bundabotrány kapcsán, akkor sok jót nem ígér ez a torna az olaszoknak. Pedig előzetesen az esélyeiket nem gondoltam rossznak. Fejtörést az is okozhat még, hogy Balotelli, Cassano és di Natale a sok helyzetéből, lehetőségéből egy gólt sem tudott lőni. És akkor ki fog, ha ők nem?
Persze nem kell elájulni, az Eb-ről szintén hiányzó bolgárok és svájciak nagyobb neveket intéztek el, de örülnünk lehet! Kellett ehhez mondjuk némi szerencse is, mert annyira nem volt benne a gól a játékunkban, egy 21 éves fiatalember azonban megmutatta az etalont a Barca és Bayern világválogatott játékosainak: a gólt ugyanis, főleg az ilyen jól eltalált lövésből születőt még Petr Cech sem védi…
Hogy első körben mégis az Eb-résztvevőről szóljak: ez a cseh válogatott nagyon messze van az 1996-os hősöktől, vagy a 2004-es álomfocit játszótól! Játékosállományában az említett Cechen kívül gyakorlatilag senki sem kiemelkedő, európai szintű futballista. (Bár halkan hozzátehetjük, 4 éve miatta estek ki…) Tisztelet a kivételnek, mert pl. Rosicky az, sajnos úgy tűnik, az ő szereplése egyelőre kérdéses. Az esetleg őt helyettesítendőnek behívott Darida távolról sem képes az Arsenal-karmesterének szintjére felemelkedni. Lehet, hogy Rosicky felépül és jól játszva akár fazont is adhat csapatának, amely ellenünk meglehetősen ötlettelenül és elképzelés nélkül játszott. A támadóharmadban jobb híján mindenki egy reménytelen csellel vagy egy átgondolatlan beíveléssel próbálkozott, ám bent – bár Pekhart révén nincs hiány hórihorgas csatárban – nem volt Jan Koller tehetségű futballista.
Baros már Eb-legenda, azt, amit 8 éve nyújtott, senki nem veszi el tőle. Az viszont szinte biztos, hogy még csak megközelíteni sem tudja akkori formáját. Persze, nem is olyan csapat áll mögötte. Egy dolgos, szorgalmas, összességében azonban a csehektől megszokotthoz képest gyengébb technikai adottságokkal megáldott játékosok alkotják a csapatot, amelyben a sok célzott csere is azt jelzi, Bílek még mindig keresi az ideális kezdőt.
Számomra úgy tűnik, a cseh csapat lehet az A-csoport leggyengébb láncszeme, és hát a sorsolással sincs szerencséjük, mert éppen a talán legerősebb csoportrivális Oroszország ellen kezdenek.
Pár szót a mienkről is: a cseheket érintő lehúzó kritika és a győzelem ellenére is be kell lássuk, még nem vagyunk Eb-érett csapat. (Az a játék, amivel a svédeket megvertük, már talán az volt!) Ugyanakkor vannak biztató jelek: Dzsudzsák ugyan a mezőnyben nem sok vizet zavart, de raffinált gólja és nagyszerű gólpassza önmagáért beszél, többet nem is kell csinálnia, ha ilyenekkel nyerünk! Bogdán Ádám személyében egy kivételes képességű, magabiztos kapusunk is van, a sokat bizonytalankodó védelem mellett erre többször is szükség volt.
Negatívum viszont pl. Mészáros, aki elmehetne MÁV-osnak, mert menetrendszerűen késett el mindenhonnan. Varga nem nagyon érezte a helyét középpályán, látszott, hogy ez a szint neki is gyors volt, ő már csak szabálytalankodni ért oda mindig. Szakály csak akkor tűnt fel nekem, hogy a pályán van, amikor már épp elhagyni készült. Nem a debrecieneket pécéztem ki magamnak, de úgy hiszem, tanulságos, hogy éppen a hazai pontvadászatban edződöttek tudták kevésbé felvenni a ritmust, amit a csehek diktáltak. Tudomásul kell venni, hogy az európai szint máshol van, és ahhoz itthonról nehéz felnőni. Elismerem Egervári törekvéseit, azt a nézetét is elfogadom egy pontig, hogy szívesebben játszat itthon rendszeresen pályára lépő futballistákat, mint egy erősebb bajnokság csapataiban a kispadot koptatókat, azonban extra motivációnak is jót tenne, ha a válogatottban olyanok kapnának helyet, akik kiharcolták, hogy elvigyék őket jobb csapatokhoz külföldre és ott sikerült is felvenniük a ritmust, mégha esetleg a kezdőbe nem is sikerült beverekedniük magukat.
A Nationalelf Izrael ellen kívánta feledtetni a hétvégi, Svájc elleni fiaskót. Akkor a BL-döntőt elveszítő, ám pár nappal később a csoportrivális Hollandiát legyőző Bayern-játékosok még nem játszottak. Nem tudni, hogy most csak emiatt volt Bayern-túlsúly a pályára lépők körében, vagy – amit én személy szerint valószínűsítek – Löw ezúttal már nagyjából a Portugália ellen várható kezdőt küldte a pályára.
Ebben a legfeltűnőbb, hogy a nagyszerű szezont zárt (a Bayern Münchent 3-ból 3-szor legyőző) Borussia Dortmund-játékosok szinte egyáltalán nem, míg a bajorok annál inkább helyet kaptak. A védelem a 3 müncheni (Lahm, Boateng, Badstuber) és Mertesacker alkotta négyesből állt, és ez gyakorlatilag megfelel a vb-n bejáratott védelemnek, csupán Friedrich nincs már ott. A védekező középpályán Kroos-Khedira, gyakorlatilag a várható páros, mondjuk ez kényszerű döntés eredménye lett végül, a harmadik (és valószínűsíthető kezdő) opció Schweinsteigert újabb sérülése akadályozta a pályára lépésben, és könnyen elképzelhető, hogy az első meccsig nem is jön időben rendbe, illetve nem fog kockáztatni vele a kapitány. Csakhogy úgy tűnik Kroos és Khedira labdaszerzésben ugyan jól megoldja feladatát, olyan mértékű szervező munkát azonban, amire Schweini képes, nem tudnak felmutatni. Ezzel pedig nagyobb teher hárul Özilre.
Löw egyebekben sem kockáztatott sokat, a vb-n bevált támadó középpályát jelölte a kezdőbe. A már említett Özil jó idényt zárt a Reallal, két szélső társáról mindez azonban nem mondható el teljes mértékben. Míg Poldi egyénileg jó volt és sok gólt szerzett, csapata, a Köln csont nélkül hullott ki a Bundesligából, addig Müller nem nagyon találta idén a 2010-es formáját, és hát posztján Robbennel, Ribéryvel nem nagyon rivalizálhatott, így sokszor csak csereként kapott lehetőséget a sok trófea helyett ugyan csak ezüstöket begyűjtő, ám összességében mégiscsak jó szezont záró Bayernben. Podolskiról azonban tudjuk, gyenge klubteljesítmény után mindig képes kiemelkedőt nyújtani a válogatottban a nagy tornákon. Ráadásul az egyéni formájára tényleg nem lehet panasz, ha az Arsenal leigazolta. Müller pedig éppen a legjobbkor, a mai felkészülési meccsen volt a csapat legjobbja. Így ezzel a sorral talán sok gond nem lesz.
Egyedüli ékként pedig nem túl nagy meglepetésre az a Mario Gomez lépett pályára, aki mostanra egyértelműen kiszorította Klosét (innen is, ahogy tavaly a Bayernből). (Ebbe mondjuk a veterán támadó tavaszi hosszas sérülése is besegített, de sokkal inkább Gomez bajnoki és BL-es gólérzékenysége.) Ráadásul ezúttal is betalált, így amennyiben egészséges lesz, nagy valószínűséggel ő néz majd szembe Pepe-ékkel.
Ha alaposan megnézzük tehát a kezdőt, azt látjuk, hogy Löw, aki mindig is bátran kísérletezett és vetett be kevésbé tapasztalt, de jó formában lévő fiatalokat, ezúttal meglehetősen konzervatívan állította össze csapatát, és a “régiekre” épít. Persze, mondhatnánk, nagyot nem lehet hibázni a BL-döntőig menetelő Bayernre épülő csapattal, de mondjuk Mertesacker már nagy kockázat, hisz sérülés miatt fél éve játszott utoljára az Arsenalban, és szerintem Mats Hummels minden szempontból jobb futballista, ráadásul védő létére még gólerős is (legalábbis Mertesackerrel összehasonlítva mindenképpen). Reus és Götze pedig nagyon nagy húzás lehetne a két szélen (igaz, csereként lehetőséget kapott ezúttal is mind a kettő), de mikor, ha nem egy ilyen meccsen kellett volna kipróbálni, hogy muzsikálnak együtt Özillel. Az Eb-n ezt már csak kényszer hatása alatt fogja megkockáztatni… Az is tény viszont, hogy Schürrle, ha másért nem, gólérzékenysége okán jobb alternatíva bármelyik csikónál…
Végső soron beigazolódott Uli Hoeness gúnyos megjegyzése a Dortmunddal szemben: jók-jók odahaza, de majd akkor lenget kalapot nekik, ha nemzetközi szinten is bizonyítanak. És hát tény, a Borussia a BL-ben utolsó lett egy nem teljesíthetetlen csoportban, míg a bajorok megnyerték a halálcsoportot és az elődöntőben a Real Madridot lefocizva jutottak döntőbe, ahol szintén ők játszották a focit…
A meccsről, amit végül Gomez és Schürrle góljaival 2-0-ra nyertek a németek, csak annyit: nem játszott jól a Nationalelf, stabilitása megvolt, támadójátéka azonban enervált. Ha visszagondolunk arra, milyen fantasztikus nyitányokat szoktak produkálni a nagy tornákon, csak reménykedhetünk, hogy a szokásos mérnöki pontosságú formaidőzítés ideje még nem jött el. Majd jövő hét szombaton!
Frank Lampard sérülése miatt nem lehet ott az Eb-n. DreamTeam-játékosok figyelem! A Chelsea középpályását kivettük a Top-játékosok közül is. Ő már, sajnos, nem nevezhető.
Ezzel tovább nőnek az angol válogatott gondjai. A megannyi botrány, Capello lemondása után a sorozatos sérülések és Rooney eltiltása komolyan befolyásolhatják a háromoroszlánosok teljesítményét. Pedig bevallom, kicsit hittem a portugál szindrómában. 2004-ben ugyanis meglepetésre a Porto megnyerte a BL-t, majd azt követően a kék-fehérekre épülő portugál válogatott (tény, hazai pályán) de feltűnően jól szerepelt az Európa-bajnokságon. A Chelsea idei diadala után megfogalmazódott bennem, hogy ennek a sikernek a farvizén az angol válogatott is beúszhat egy sikeres Eb-szereplést.
Lassan azonban elmondhatjuk, hogy ez az angol válogatott már nem ugyanaz lesz, mint amit ismertünk-megszoktunk. Persze, a számos hiányzó ellenére (vagy éppen ezért) nem szabad leírnunk a sok tehetséges futballistából álló keretet, amelyből azonban kevesen rendelkeznek olyan rutinnal és játéktudással, mint a most kieső Frank.
Van Marwijk fiai ezúttal magabiztosabban verték a szlovákokat, mint a vb-n két éve a nyolcaddöntőben. Igaz, északi szomszédaink azóta óriásból visszazsugorodtak futballtörpévé.
Az Oranjénak egyfelől meg kellett oldania Mathijsen hiányát, másfelől feltűnő, ahogy a kapitány újabban megint a karácsonyfa-formációhoz ragaszkodik és nem szerepelteti egyszerre van Persiet és Huntelaart, ami már csak pszichológiai szempontból sem szerencsés. A két csatár az elmúlt évben klubjában és a válogatottban is szórta a gólokat, most azonban mintha egy kicsit elbizonytalanodtak volna.
Mindenesetre ez az eredmény már inkább azt a holland válogatottat mutatja, amit mi jól ismerünk, és a hétvégi Bulgária elleni vereség csak kisiklás lehetett. Ha belegondolunk, azért kicsit félelmetes, ha egy van Persiet egy Huntelaar válthat, egy Sneijdert egy van der Vaart, Afellay helyére meg mondjuk Kuyt jön be…
A szombati Észak-Írország elleni találkozó után egy fokkal okosabbak leszünk van Bommelékkel kapcsolatban, hisz rá egy hétre már élesben megy a játék a dánok ellen, és ez nem az a meccs lesz, ahol a később még javíthatunk mentalitása érvényesülhet. Mondjuk a vb-n nem volt rossz előjel a dánok elleni kezdés…
A spanyol válogatott (a Barca-sztárjai nélkül) 4-1-re verte a dél-koreaiakat. Ami egyfelől jól mutatja a keret erejét, másrészt jogos bosszúság del Bosquénak, hogy a későre húzódó spanyol kupadöntő miatt, alig egy héttel az Eb előtt még mindig nem a legerősebb 11-gyel kísérletezgethet.
A csatárkérdés azonban talán kezd megoldódni: Torres betalált! A kapura lövések és a labdatartás aránya pedig azt jelzi, a címvédő a barcások nélkül is képes ugyanarra a játékra. Persze azért olyan nehezebb ellenfelek ellen, mint például az olaszok a C-csoportban, még bőven elkel Xavi, Iniesta, Pique vagy éppen Busquets segítsége 🙂
A védelem is kialakulóban van, a realos Ramos, Albiol, Arbeola mellől már csak Pique hiányzott. Igaz, Albiol alig játszott a Blancóknál a szezon során, ám szerepeltetésével Ramos kihúzódhat a számára (is) szimpatikusabb jobb szélre és jobban kiveheti a részét a támadásokból. (Emlékezhetünk, a vb-szereplése alapján készült hőtérkép legforróbb pontja szélen, majdnem a 16-os magasságában volt 2010-ben – na, nem a saját, hanem az ellenfél 16-osánál 🙂
Ez a mostani eredmény és a szombati, szerb B-válogatott (vagy éppenséggel egy új, formálódó szerb válogatott) elleni magabiztos győzelem is jelzi, a spanyolok címvédésre készülnek és erre még a katalánok nélkül is lenne esélyük!
A nyugati házigazda nem kívánja a véletlenre bízni a társaság pszichológiai felkészítését. Közvetlenül az Eb előtt csak könnyű (vagy relatív könnyű) ellenfelekkel találkoznak, hogy legyen alkalom feltankolni önbizalomból.
Múlt héten még egyfajta B-válogatott verte meg Lettországot 1-0-ra, az akkor védő Fabianski azonban időközben sérülés miatt kikerült a keretből. A már sokkal acélosabb Szlovákia ellen szombaton a vélhetően legerősebb lengyel 11 nyert újfent 1-0-ra, és nagy valószínűséggel sikerélményben nem lesz hiány az Eb előtt még hátralévő, Andorra elleni összecsapáson sem.
Hogy ezek a tapasztalatok mennyire lesznek hasznosak Oroszország, Csehország és Görögország ellen? Majd meglátjuk! Én mindenesetre továbbra is favorizálom a piros-fehéreket: a csoportból jó esélyük van továbbjutni. Ott viszont egész biztosan megálljt parancsol majd nekik a B-csoport valamelyik sztárcsapata…
