Az elmúlt napokban újfent a válogatottaké volt a főszerep és természetesen pályára lépett valamennyi Európa-bajnoki résztvevő is. Lássuk, hogyan állnak a felkészülésben, ami miatt egyébként az eredmények sokszor csak másodlagos jellegűnek tekinthetőek, lévén, hogy a szövetségi kapitányok meglehetősen sokat kísérleteztek.

A címvédő:

Spanyolország a vb óta a barátságos meccseken mutatott felemás mérleg miatt biztonsági (???) ellenfelet választott. Igaz, a tavalyi Copa America-elődöntős, azóta vb-selejtezőn Argentínát is legyőző Venezuela akár meg is izzaszthatta volna del Bosque fiait, ám a Vinotinto zsinórban 4. barátságos meccsét is elvesztette, méghozzá csúnya különbséggel. A világbajnok spanyolok gyakorlatilag a jelenleg legerősebb összeállításban léptek pályára egyetlen ékként a sérült Villa és a formán kívüli Torres mögött évek óta 3. számú támadó Llorentével. A bilbaói csatár nem talált be az első félidőben a hálóba, a 2. játékrészben helyére beálló Soldado viszont alaposan “megrázta a gólfát” és mesterhármasával bejelentette igényét egy lengyelországi repülőjegyre. Talán mégis a Valencia sztárja jelenti a megoldást a csatárnélküli játék feladására?

Silváék egyébként csúcsfocit játszottak: kombinatív, támadóharmadban rendkívül gyors, kispasszos játékot mutattak be. A csapat erejét mutatja, hogy mind az első, mind pedig a második félidőben számos helyzetet dolgoztak ki és több gólt is szereztek, pedig a második játékrészre del Bosque alaposan felforgatta a csapatot és hatot is cserélt.

A lehetséges kihívók:

Közülük Hollandia és Anglia egymással csapott össze és igazi közönségszórakoztató meccset játszott. Az angolok nehéz időszakon vannak túl. A Terry-ügy miatt Capello lemondott, pedig irányítása alatt a legutóbbi időkben ígéretes eredményeket értek el barátságos meccseken. Helyét ideiglenesen a 96-os Eb-harmadik Stuart Pearce vette át, aki erre a mérkőzésre némi vérfrissítést hajtott végre. A világ jó eséllyel (legalább) második legjobb futballcsapata ellen egy ideig úgy tűnt kevés lesz a még kissé éretlen, kevesebb nemzetközi rutinnal rendelkező társaság tudása, ám az mindenképpen jó jel az angol szurkolóknak, ahogy hatalmas küzdéssel felállt a csapat kettő-nullás hátrányból is. (Mindez egyébként hűen tükrözi az új kapitány mentalitását is, de nem túl valószínű, hogy ő fogja meghatározni a háromoroszlánosok játékfelfogását a kontinenstornán. Talán, ha sikerült volna egy bravúr az Oranje ellen…)

A hollandok kiküszöbölték a csorbát, amit legutóbb a németországi zakó alkalmával elszenvedtek. Ráadásul visszatért Robben és nem akármilyen formát mutatott: az első gólnál egyszerűen átszáguldott az egész, lassúnak éppen nem nevezhető angol csapaton (és jóformán az egész pályán ), az utolsó utáni percben pedig egy világklasszis megmozdulással döntötte el a találkozót.

Az olaszoknak úgy tűnik, nem fekszenek az amerikai kontinensről érkező ellenfelek: az őszi, Uruguay elleni fiaskó után ezúttal az Egyesült Államok is legyőzte az azzurit. Még szerencse, hogy júniusban csak európai csapatokkal találkoznak . A támadójátékon volna mit javítani: nagyon érzik Cassano hiányát, Pazzini pedig idén még csak 2 gólt rúgott az Interben, pedig már pályára lépett 10 meccsen… Prandelli úgy nyilatkozott, hogy Cassano és Rossi korai visszatérését nem akarja erőltetni, di Nataléval pedig ezúttal – kisebb sérülése miatt – sem akart kísérletezni, mondván, egyébként is tisztában van a veterán csatár képességeivel és emiatt most Matrival és Giovincóval próbálkozott. Úgy tűnik sikertelenül – mondjuk a két játékos a Serie A-ban együtt rúgott annyi gólt, mint di Natale egyedül. (Apropó, Klinsmann, az amerikai szövetségi kapitány visszavágott a német válogatott kispadján a hazai rendezésű vb-n elveszített elődöntőért…)

További kihívók közül Németország Franciaországot fogadta. Löw mintegy 6 alapembert nélkülözni kényszerült, de mindez nem vette el a kísérletező kedvét. Csapata így is erőltette a németekre Klinsmann óta jellemző támadófocit, ám a Blanc alatt kifejezetten szervezett együttes benyomását keltő franciák hatékonyabb támadásokat vezettek és Lloris parádéinak nem kis részben köszönhetően megnyerték a meccset. A tricolore immáron 18 meccs óta veretlen! A németeknél meg törheti a fejét a kapitány, mert ez volt az utolsó meccs az Eb-kerethirdetés előtt, a merítési lehetősége óriási, ám míg a bevált válogatott játékosokkal tűzdelt Bayern botladozik BL-ben, Bundesligában egyaránt, addig a Dortmund magabiztosan közelít a címvédés felé, menedzsere pedig több BVB-játékost követel a válogatottba… (Csakhogy a kétségkívül nagyon tehetséges dortmundi fiatalok ősszel a BL-ben is bizonyították: nagy nemzetközi kihívásokhoz egyelőre még éretlenek.)

Nézzük a két házigazdát, akikkel kapcsolatban lassan lehet, hogy revideálnom kell korábbi nem túl hízelgő véleményemet? A lengyelek ezúttal egy másik Eb-résztvevő, a portguál válogatott ellen léptek pályára és 0-0-s döntetlent értek el egy olyan meccsen, ahol mindkét csapat inkább a ziccerek kihagyásában jeleskedett. Igaz, a két kapus magabiztos teljesítményt nyújtott, ráadásul meglepetésre Rui Patricionak kellett nagyobb bravúrokat bemutatnia. Klopp kérésére nem lépett pályára a lengyelek, de főleg a Borussia Dortmund gólerős csatára, Lewandowski. A már korábban is kiemelt dortmundi trióról annyit azért érdemes megemlíteni, hogy meghatározó játékosok a Bundesliga-éllovas sárga-feketéknél. (Lewandowski pl. már 16 gólnál tart a bajnokságban.) A portugálok kicsit fásultak voltak ezúttal, vagy csak annyit játszottak, amennyit az ellenfelük engedett nekik. Ennek ellenére többen is valós tudásuk alatt teljesítettek, egyedül Nani volt igazán aktív…

Az ukránok úgy tűnik, a könnyeb utat választották, és a korábbi sorozatos kudarcok után rendre felhozó ellenfeleket választanak. Ennek köszönhetően a legutóbbi 5 meccsükből 4-et, így ezt a legutóbbit is Izrael ellen, megnyerték, ezeken kívül csak egy Németország elleni döntetlen “csúszott be”, persze a Nationalelf nem illeszthető a fent említett ellenfelek sorába, amelyek nagyjában a magyar válogatottal egyenlő játékerőt képviselnek. Mindez önbizalomszerzéshez nem rossz, ám az Eb-n sokkal jobb ellenfelek ellen kell majd helyt állniuk. S ebből a szempontból nem jó hír szomszédunknak, hogy a korábban már elemzett francia és angol válogatott mellett azt a svéd válogatottat kapták csoportellenfelül, amelyik ezúttal a szintén Eb-résztvevő horvátokat verték meglepő magabiztosággal 3-1-re ideigenben. Erik Hamrénnek megvan a kialakult csapata (gyakorlatilag ugyanaz, amelyikkel a selejtezőket megvívták), az összeszokottságra és a rutinra mindenképpen építhet. Mondjuk a horvátoknak is relatív stabil, állandó keretük van, itt azonban a fiatalság még egyelőre egy olyan tényező, ami ilyen rapszodikussá teszi a csapat teljesítményét.

Szintén Eb-résztvevők találkoztak a dán-orosz és az ír-cseh meccsen. Az előbbin a többnyire volt és jelenlegi zenites játékosokra épülő orosz válogatott magabiztos győzelmet aratott idegenben. (Advocaat, a jelenlegi orosz szövetségi kapitány évekig a Zenit kispadján ült és kinevelte annak idején az előző Eb-bronzéremes csapat gerincét, akikkel nem mellesleg abban az évben – 2008 – UEFA-kupát is nyert.) Az írek ikszeltek a csehekkel, a játék képe és az eredmény sok várható meglepetésre a csoportjukban nem enged következtetni. Mint ahogy az sem, hogy Görögország 1-1-es döntetlent játszott a magát az Eb-re nem kvalifikáló Belgium ellen. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az A-csoportban a cseheknek és a görögöknek fel kell kötniük a gatyát, ha fel akarják venni a versenyt az oroszokkal és a lengyelekkel.

Ez egy meglehetősen érdekes csoport. Itt van Anglia, amely magabiztosan nyerte a selejtezőcsoportját, ám a 2010-es vb-n nem hagyott senkiben mély nyomot, a 2008-as Eb-n meg ott sem volt. Itt vannak a franciák, akik egy sokat vitatott Henry-kezezéssel jutottak ki a dél-afrikai vb-re és egy hasonló vagy még vitathatóbb esetnek köszönhetően a mostani Eb-re. A legutóbbi Eb-n és a 2010-es vb-n a csoportból sem mentek tovább. Ennek ezúttal kicsi a valószínűsége (bár akkor is az volt…), mert a házigazda ukránok és a szintén megkérdőjelezhető módon kijutott svédek sem a legacélosabb ellenfelek.

Az angolok a nem túl jó emlékű vb után ellenünk feltankoltak egy kis önbizalommal és utána veretlenül, de nem pontveszteség nélkül meneteltek a csoportelsőségig a selejtezők során. Az azért szembetűnő, hogy Montenegróval oda-vissza ikszeltek, pedig Vucsinicsékat a csehek is oda-vissza verték. Az elmúlt másfél évben az angolok csoportellenfeleik közül kikaptak a franciáktól és megverték a svédeket barátságos meccsen, ebből mondjuk az utóbbi friss élmény, mint ahogy a világ- és Európa-bajnok spanyolok legyőzése is. Erre lehet építeni, na, meg a vb óta megújult keretre is. Sok jó játékosa van Capellónak, ám ezek a futballisták többnyire még nem rendelkeznek sok nemzetközi rutinnal. Éppen ezért nagy érvágás, hogy Rooney az utolsó selejtező mérkőzésen kiállíttatta magát és két meccses eltiltást kapott. A franciák elleni nyitómeccsen nagyon hiányozhat majd a játéka, mert egyelőre a többi csatár – bármilyen tehetségesek is – nem ontja számolatlanul a gólokat… Ettől függetlenül a továbbjutás a csoportból nem lehet kérdéses, viszont a 8 között könnyen megálljt parancsolhat nekik a spanyol vagy az olasz válogatott.

A franciák, mint már említettem, megint bírói segédlettel jutottak ki. Ezúttal az utolsó meccsen Bosznia ellen hazai pályán 1-0-ás vesztésre álltak és pótselejtezőre kényszerültek volna, ha nincs az ajándék 11-es, amit Nasri „harcolt ki”. Az alábbi linken megtekinthető a párharc:

Ha történt szabálytalanság, akkor az még bőven a 16-oson kívül volt (visszarántás), hogy utána összeakaszkodtak és a játékvezető (utólag látható, szinte testközelből) Nasri javára ítélt, benne van a pakliban, az összeakaszkodás viszont a 16-oson kívül történt, Nasri csak „beesett” a büntetőterületre. Ha alaposan megfigyeljük azonban a párharcot, akkor látható, a francia játékos már akkor „elindult” a talaj felé, amikor még nem is találkozott a lába a védőével, azaz joggal feltételezhető, hogy ő akasztotta be, mégpedig tudatosan a lábát Szpahicséba… Egy rutinos játékvezető ilyet nem kajál meg, ráadásul azt is mérlegeli, hogy a 16-os sarkában veszélytelen pozícióban nem fúj be egy erősen vitatható 11-est, amely nem csak egy meccset, hanem a csoportelsőséget és Eb-részvételt is eldöntött. Hacsak nem eleve ez volt a célja és csak az alkalmat várta…

Az iksszel a franciák ezúttal pótselejtező nélkül kvalifikálták magukat, míg Bosznia ezúttal is elbukott a jobb portugálok ellen. A pótselejtező sorsolásán fordított felállásban a franciák az első kalapba kerültek volna és nagy valószínűséggel lazán kvalifikálják magukat a csehek, a törökök, az észtek vagy Montenegro ellenében…

A keret Blanc alatt a botrányos kimenetelű világbajnoki (le)szereplés után jelentősen átalakult, és a 2010 őszén elszenvedett kezdeti két vereség óta nem kaptak ki. Igaz, az eredménysort jónéhány döntetlen is tarkítja. Legutóbb, 2011 novemberében megverték 1-0-ra az USÁ-t, ami újabban már fegyverténynek számít, illetve döntetlenre végeztek Belgiummal szemben. Az elmúlt évben mindkét házigazdát megverték barátságos meccsen, és ugye, az ukránok csoportbeli elenfeleik is lesznek. Nem rúgnak sok gólt, de nagyon keveset is kapnak. Valahogy olyan focit játszanak, mint amilyet a védőből lett szövetségi kapitány Blanc-tól várhatunk, aki egykori mestere, Jacquet iskoláját követi. Azzal mondjuk világbajnokok lettek 1998-ban…

A svédek is ajándékba kapták a kijutást. Nem sokon múlott, hogy mi, magyarok elorozzuk előlük a csoportmásodik helyet. Meggyőződésem, hogy pótselejtezőn nem jutottak volna ki Ibráék, ám a hollandokkal szemben szerzett „ajándék” 3 pont, amiért azért persze meg kellett küzdeni, elegendő volt a legjobb csoportmásodik pozíciójára, és így nem kényszerültek play-off-ra. A csapat húzóemberei továbbra is azok, akiket már évek óta megszokhattunk, ám köztük többen is már a korosabb futballisták közé tartoznak (Mellberg, Majstorovic, A. Svensson, Wilhelmsson). Az előző Eb-n nem nyújtottak maradandót, a vb-re ki sem jutottak. A sorsolást elnézve, itt sem terem sok babér számukra, bár Ukrajnával kezdenek és ebből még jól is kijöhetnek. Mondjuk, 2000-ben nem volt szerencséjük a házigazda elleni nyitómeccsel…

Végezetül Ukrajna. Sevcsenkóék 2006-ban vb-negyeddöntőig jutottak és ott is csak a későbbi világbajnok ellen estek ki. A 2008-as Eb-re a pótselejtezőn nem sikerült a kijutás, aztán a legutóbbi vb-n sem vehettek részt. A felkészülési meccseken elért eredménysoruk eléggé vegyes képet mutat, győzelmet azonban jobb csapatok ellen nem tudtak elérni. A 2011-es évben két csoportbeli ellenfelükkel szemben (franciák, svédek) is alulmaradtak, ami nem túl jó előjel. Nemzetközileg jegyzett labdarúgójuk Timoscsukon és Csigrinszkijen kívül a pályafutása zenitjén már túljutó Voronyin és Sevcsenko, az utóbbi ráadásul valószínűleg csak a hazai rendezésű Eb miatt tartott ki ilyen sokáig. A hazai pálya előnye sokat jelenthet, ha sikerül az első meccsen a számukra talán egyetlen verhető csoportellenfelet, Svédországot elkapni. Utána akár két döntetlen is elég lehet, de mindkettő csak a meglepetés kategóriában születhetne.

Ebbe a csoportba került a legutóbbi két világbajnok, ráadásul az egyik az Európa-bajnoki cím védője is egyben. Az íreknek és a horvátoknak nem sok esélyük lehet a két sztárcsapat ellen, tehát nagy valószínűséggel Olaszország és Spanyolország jut tovább a csoportból, ahol a papírforma alapján az angolokkal és a franciákkal ütközhetnek, és megítélésünk szerint jelenleg mindkét válogatottnál erősebbek, tehát az olaszokat és a spanyolokat jó eséllyel az elődöntőbe várhatjuk. Persze nem szabad elfelejteni, hogy novemberben barátságos meccsen Capello csapata legyőzte a del Bosque-alakulatot.

A spanyol válogatott egyebekben is felemás szereplést tudhat maga mögött a világbajnokság óta. Tétmeccsen 100%-os, bár hozzá kell tennünk, a cseheken kívül komoly ellenfele nemigen akadt a selejtezők során, és hát jelenleg őket sem sorolnák az európai szűk elitbe. Eközben azonban barátságos találkozókon nem egyszer és volt hogy alázós arányban maradt alul a Rojas. Xaviék kikaptak Portugáliától, Argentínától, Olaszországtól és Angliától is. Messzemenő következtetéseket persze nem szabadna mindebből levonni, de azért nem árt a címvédőnek alaposan felkészülnie ellenfeleiből, mert az olaszokkal mindenképp, a fentebb vázoltak tükrében pedig az angolokkal jó eséllyel találkoz(hat)nak az Eb-n. Ráadásul nem vet jó fényt a csapatra, hogy nagynevű csapatokat nem vertek meg Dél-Afrika óta.

Mondjuk, hasonló problémával a 2000-es évek első felében a németek is sokat küszködtek, a világbajnokságokon (2002, 2006) azonban ennek ellenére is sikerült jó eredményeket elérniük, de azt általában úgy, hogy a nagy csapatokat ezeken a tornákon elkerülték, vagy ha egyik-másikkal össze is futottak, szerencsével sikerült túljutniuk rajtuk. Ebben a spanyolok most nem bízhatnak. Persze, nem kell aggódni értük. Del Bosque sokat kísérletezett az elmúlt időkben, ritkán játszott a csapat kétszer ugyanolyan összeállításban.

A keret viszont iszonyatosan erős. Elég csak arra gondolni, hogy a spanyol válogatott elsősorban az FC Barcelonára épül (és a játéka is nagyon hasonló), márpedig a katalánok idén is minden létező viadalt diadallal zártak, egyedül a spanyol kupát engedték ki a kezükből, a szintén spanyol válogatottaktól hemzsegő Real Madrid javára… Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a Barca és a Real a földkerekség két legerősebb futballklubja és belőlük áll össze szinte (néha kivétel nélkül, teljesen) a spanyol válogatott komplett kezdősora. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy más elit klubokban is vannak spanyol játékosok, pl. Silva a City-ben, Mata és Torres pedig a Chelsea-ben rúgja a labdát…

Nagy érvágás viszont a válogatott gólrekorder David Villa kidőlése, aki az Eb-selejtezőkön is a legeredményesebb spanyol játékos volt. Remélhetőleg felépül az Eb-ig, de az erősen kérdéses, hogy csúcsformába tud-e lendülni addig. Márpedig a válogatott nem bővelkedik más gólvágóban. Torres most már években mérhető ideje keresi régi önmagát, Llorente pedig nem is nagyon passzol a spanyol csapat játékához, másrészt azért ő sem az a fajta gólgyáros, amit Villa megtestesít. A középpályáról mondjuk, mindig odaérhet valaki és meg lehet próbálkozni a Barca ún. csatárnélküli focijával is, csakhogy ott van egy Messi… Alternatív megoldások? Esetleg Soldado, de egyelőre ez sem az igazi. Lehet, hogy tényleg a csatár nélküli foci, ami a vb-n mutatott 1-0-s győzelmekkel operálva elég is lehet, csakhogy ott a 8 góljukból 5-öt Villa jegyzett…

Az olasz válogatott a dél-afrikai világbajnokságon címvédőként csúnyán leszerepelt és egy nem túl acélos csoportból még a továbbjutásra sem volt képes. Az Eb-selejtező csoportja ellenben nem volt könnyű, hiszen ott volt rajta kívül még két további vb-résztvevő (Szerbia és Szlovénia), amelyeket ráadásul megelőzte egy meglepetéscsapat, az észt válogatott. Jól jellemzi az olaszok erősségét, hogy ebben az erősnek mondható csoportban veretlenül zártak, 8 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen csúszott be (a második akkor, amikor már számukra semi tétje nem volt a Szerbia elleni idegenbeli fellépésükön) és 10 meccsen csupán 2 gólt kaptak (!) – és ezzel övék az Eb-selejtezők leghatékonyabb védelme. Imponáló gólkülönbségüket (+18) csak a spanyolok, a hollandok és a németek múlták felül, ami hűen tükrözi a csapatok világranglistán elfoglalt helyét, de azért nem árt tudni, megítélésünk szerint az olaszok a másik 3 válogatottnál lényegesen nehezebb csoportban hozták ezt az eredményt.

A keret nagyobbrészt a Juve-Milan-Inter hármas játékosaiból tevődik össze, ám meghatározó labdarúgók szerepelnek más klubokból is (Balzaretti, Criscito, de Rossi, Giovinco, Maggio, Montolivo). A keret nagyjából állandó, ám Prandelli egyszer sem küldte fel ugyanazzal a kezdővel a csapatát. Látható, hogy egy nagy generációváltáson megy át az olasz futball, amelynek ugyan áldozatául esett a 2010-es vb, ám az Eb-re már beérhetnek az első eredmények és ez az olasz válogatott akár elődöntőig, döntőig is eljuthat. A spanyolokhoz hasonlóan a selejtezők legeredményesebb olasz csatára is kidőlt a sorból egy időre. Antonio Cassano szívműtéten esett át, ám ha nem lépnek fel komplikációk, a tavasz folyamán visszatérhet a pályára. Ettől függetlenül nem baj, ha van alternatív lehetőség a csatársorban, mert 2011-ben Cassano leggyakoribb válogatottbeli csatártársa, Pazzini az Interben jelenleg nem nagyon rugdossa a gólokat. Az olaszok nagy szerencséje, hogy a fiatal ígéret Mario Balotelli olasz mestere kezei alatt szárnyal a Manchester City-ben, és novemberben a lengyelek ellen meg is rúgta első felnőtt válogatott gólját.

Apropó a lengyelek! Novemberben az olaszok két barátságos meccset játszottak, az egyiken az erőviszonyoknak megfelelően magabiztosan verték az Európa-bajnokság egyik házigazdáját, a másikon viszont kikaptak a Dél-Amerika-bajnok Uruguay-tól.

A csoport másik két csapata, Horvátország és Írország egyaránt pótselejtezőn biztosította a kontinenstornán való részvételét. Az egyetlen esélyük az lehet, hogy egymás ellen kezdenek. Ha valamelyik nyer, lépéselőnybe kerül. Persze, ehhez még sok minden más is kellene, pl. az hogy a két sztárcsapat ne döntetlennel kezdjen, és a horvát-ír párharc nyertese a másik találkozó vesztesével játsszon a második mérkőzésen. Ha ott sikerül egy bravúrdöntetlen, lehet esély a pontszerzésre az utolsó fordulóra esetleg 100%-osan érkező másik nagy csapat ellen is. Ez egy igen erőteljes spekuláció. Rokonszenves az ír és a horvát csapat is, nem is játszanak rossz focit, de az igazán nagyokkal nincsenek egy súlycsoportban

A hollandok ezúttal sem úszták meg, hogy ne a halálcsoportba kerüljenek. Három éve az azelőtti vb-döntő résztvevői ellenében kellett kivívnia a továbbjutást – mindkét csapatot lefocizva abszolválta is a feladatot, ezúttal pedig a vb-bronzérmes németek mellett a szintén vb-résztvevő Portugália és Dánia ellen kell megküzdenie. A hollandok fantasztikus menetelést mutattak be az elmúlt években. Gyakorlatilag az előző Eb óta most őszig egyes-egyedül a világbajnoki döntőt bukták el – azt is csak hosszabbításban, minden egyéb tétmeccsüket megnyerték. Ez a szép sorozat a számukra már tét nélküli utolsó selejtezős meccsen, a nem éppen acélos svédek ellen szakadt meg: a vereség Svédországnak pótselejtező nélküli automatikus kvalikiációt jelentett, míg a hollandokat a némi presztízsveszteségen felül nagy kár nem érte. Legalábbis úgy tűnt, aztán mindjárt jött két nagy pofon, mondhatni, már a kontinenstornára történő felkészülés jegyében. Döntetlen a még pótselejtezőre is kevés Svájc ellen, majd egy csúnya zakó a németektől. Különösen azok után, hogy a világranglista 2. és 3. helyezettjét összesorsolták a csoportkörre, van miért aggódni…

Habár az Oranje egyik (ha nem a) legjobb játékosa, Arjen Robben hosszabb ideje kínlódik a sérülésekkel, csatárgondjai nincsenek van Marwijknak: van Persie és Huntelaar is csúcsformában van és ontják a gólokat klubjukban. Utóbbi nem mellékesen az Eb-selejtezők gólkirálya lett. E mellett a többi poszton is továbbra is sztárklubok húzóemberei vethetők be, egy-egy poszta akár több is. Ez a holland válogatott eltekintve az utolsó 3 meccsén mutatott teljesítményétől mindenképpen aranyra esélyes, persze most is, már a csoportban csúcsformában kell futballoznia, hogy egyáltalán a továbbjutás meglegyen. Egyebekben meg nem ártana az első helyet elcsípni, ellenkező esetben ugyanis a spanyolokkal találhatják szembe magukat már az elődöntőben.

Ha aszerint kellene rangsorolni az országokat, melyik tudja a legtöbb válogatott szintű labdarúgót kiállítani, akkor kétségkívül Németország nyerne. Löw jó eséllyel össze tudna hozni két komplett, teljesen azonos képességű válogatottat is, de hát, ugye, elsősorban az számít, a pályára küldött 11 mit tud kezdeni ellenfelével. Igaz, a Nationalelfnek e téren sem volt gondja. Az Eb-selejtezőket csak a németek és a spanyolok zárták 100%-os teljesítménnyel. Nagy formában vannak a Bayernes sztárok, Mario Gomez számolatlanul rugdossa a gólokat mind a Bayern, mind a DFB mezében, Klose sokadvirágzását éli a Lazioban, Khedira és Özil beilleszkedett a fergeteges Real Madridba, a Leverkusen a Chelsea-vel és a Valenciával nehezített csoportban is kivívta a továbbjutást a BL-ben, és a dortmundi csikók is – mégha nem is szerepeltek kifejezetten sikeresen – komoly nemzetközi tapasztalokra tehettek szert az ősz folyamán. Minden adott tehát egy kiemelkedő szerepléshez, és az előző Eb ezüstérmeséről tudjuk, a nagy tornákon mindig rá tudnak tenni még egy lapáttal, mert mentálisan hihetetlenül erősek.

A már említett hollandok és persze a címvédő spanyolok mellett a német csapat számít még az Európa-bajnokság nagy esélyesének. Szerintem nagyon nagy csodának kell történnie ahhoz – de hát láttunk már ilyet is, pl. 2004-ben – hogy ne e 3 válogatott közül kerüljön ki a végső győztes. A csoportkör 2. meccsén igazi csemege lesz a német-holland meccs, kiváltképp annak ismeretében, hogy a vb óta a németek is a 4-2-3-1-es holland rendszerben futballoznak… Az viszont a németek balszerencséje, hogy a papíron talán kicsivel gyengébb 4. csapat, a dánok ellen az utolsó fordulóban játszanak, azaz addig olyan eredményeket kell elérniük a két riválissal (Hollandia és Portugália) szemben, hogy azok ne tudják kigolyózni egy békés döntetlennel.

Portugália – az örök ígéret. „Európa braziljainak” korábbi aranygenerációja, a Figo-Rui Costa nevével fémjelzett társaság, amely a 1990-es évek elején utánpótlás vb-ket nyert, végül üres kézzel fejezte be pályafutását. Néhányuknak a hazai rendezésű Eb 2004-ben még meghozhatta volna a kései örömöt, ám ott is csak egy 2. helyre futotta. (Négy évvel korábban még behúztak egy EB-bronzot, de tudnunk kell, mindez messze elmaradt a magas, bár az előzmények tükrében nem feltétlen irreális elvárásoktól.) A mostani csapat nem kevésbé tehetséges játékosokból áll. Sőt, van egy korszakos zsenijük is! C. Ronaldo nem csak napjaink, hanem a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Ám Puskáson, Eusebión és Cruyffon kívül nem sokaknak adatott meg, hogy bekerüljön ebbe az illusztris társaságba anélkül, hogy nyert volna vb-t vagy Eb-t. Roninak is össze kell kapnia magát, mert válogatott szinten elég halvány teljesítményt nyújt: a pályára lépések száma/rúgott gólok aránya meg sem közelíti a realos, de még a machesteres mutatóit sem…

Mondjuk, azért Ronaldón kívül is számos tehetséges játékos erősíti a luzitán keretet, amelyből egy jó Carvalho azért mindenképpen hiányozni fog. Ráadásul Pepe komoly kockázati tényező. A portugálok egy barátságos meccsen egy éve csúnyán elintézték a világbajnok spanyolokat is (4-0), ám az Eb-selejtezők végén, amikor egy döntetlen is elég lett volna a csoportelsőséghez, kikaptak a dánoktól. Ez intő jel lehet, mert a dánokkal az Eb-n is egy csoportba kerültek. A németek és a hollandok mellett nagyon nehéz lesz megcsípniük az egyik továbbjutó helyet, de ha úgy futballoznak, ahogy a Bosznia-Hercegovina elleni visszavágón, akkor nem esélytelenek. És a továbbjutás ebből a csoportból már szinte elődöntőt ér, mert az A-csoportból nem kaphatnak igazán nehéz ellenfelet!

Azért a múltba merengve ez a csoport is szinte csak volt Európa-bajnokokból áll, köztük az 1992-ben győztes Dániával. Morten Olsen csapatát kissé lesajnáljuk, ha erre a csoportra tekintünk, pedig utolsó 5 meccsét magabiztosan nyerte, mégpedig úgy, hogy legyőzte Norvégiát, Portugáliát és Svédországot is. Persze, ezt az eredménysort árnyalhatja, hogy Dánia hagyományosan a portugálok mumusa, a hasonló focit játszó északiak közül pedig jelenleg, úgy tűnik, tényleg ők a legjobbak. A keretet böngészve nem találunk nemzetközi sztárt, klubcsapataik alapján kis túlzással még azt is mondhatnánk, ennél már a magyar válogatott kerete is többet tud felmutatni. És valóban. Nem több ez, mint egy jó kis munkáscsapat! Az A-csoportból akár még tovább is juthatna, innen viszont az lenne maga a csoda.

Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a politikai közvéleménykutatások arra kíváncsiak, miként voksolnának a választópolgárok, ha most vasárnap kellene az urnához járulniuk, áttekintjük a résztvevő válogatottak jelenlegi formáját, egymás elleni esélyeit, esetleg legutóbb egymás ellen játszott mérkőzéseit, persze egy kis kitekintéssel is arra nézve, mi várható nem egészen fél év múlva…

Ha a múltat nézzük, akkor ez az egyik legerősebb csoport, mert Görögország, Csehország (mondjuk Csehszlovákia jogutódjaként) és Oroszország (a Szovjetunió utódállamaként) személyében 3 korábbi Eb-győztest köszönthetünk itt. Ráadásul az oroszok a legutóbb elődöntőig jutottak, a csehek pedig hagyományosan Eb-menőnek számítanak

Lengyelország-Görögország összecsapással kezdődik majd a 2012-es Európa-bajnokság. A két csapat legutóbbi mérkőzéseit tekintve a lengyelek rendelkeznek jobb mutatóval, igaz, a két évvel ezelőtti győzelmükre már nem nagyon építhetnek. Idén márciusban viszont idegenben voltak jók egy ikszre. A házigazda legutóbbi 5 meccséből két döntetlent, két győzelmet és egy vereséget hozott ki. A két iksz Dél-Korea, illetve Németország ellen igazi fegyverténynek számít, az olaszok elleni 2-0-s vereség, valamint a beloruszok és a mieink legyőzése viszont már többé-kevésbé papírforma. Aki látta a magyar válogatott elleni meccset, megállapíthatta, a lengyel csapat nem egy világverő együttes. Keretében az Arsenal hálóőre, valamint a dortmundi trió (Piszczek, Kuba, Lewandowski) számít nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgónak, ezenkívül jónéhány kisebb Bundesliga- és francia csapatban játszó futballista teszi a keretet stabilabbá. Kijelenthetjük, hogy szinte csak ebből a csoportból van esélyük továbbjutni, de így is nagyon fel kell kötni a gatyát.

A görögök három éve is ott voltak az Eb-n, mondjuk címvédőként elég csúnyán leszerepeltek, de végső soron kijutottak a legutóbbi vb-re és most az Eb-re újra, csont nélkül, megnyerve a selejtezőcsoportjukat. Habár senki sem zárta szívébe a helléneket a kevésbé progresszív futballjuk miatt, azért az eredmények azt mutatják, hogy ez egy jó csapat. Érdekes, hogy novemberben játszottak két barátságos meccset: akkor még nem tudták, hogy az egyik csoportbeli ellenfelükkel, az oroszokkal, és a románokkal. Az előbbi elleni döntetlen még biztató is lehet, hiszen az oroszokat sokan az A-csoport legerősebb csapatának tartják, ám a románok – akik nagyjából a lengyelekhez hasonló játékerőt képviselnek – elleni vereség kijózanítóan hathatott, bár az is lehet, hogy egyszerűen csak leeresztett a csapat az év végére a sikeres selejtezők után… Ha jól kezdenek a házigazda ellen, lépéselőnybe kerülhetnek az első fordulóban az oroszok ellen esetleg alulmaradó csehekkel szemben, jöhet a kontrákra építő bekkelős foci, és ki tudja, ha a második meccs is megvan, akkor már borítékolható a továbbjutás… A 7 évvel ezelőtti kontinensbajnok csapatból még vannak páran a keretben (Szeitaridisz, Karagunisz, Katszuranisz, Hariszteasz stb.), amivel ugyan öregítik a csapatot (már ha fél év múlva is bizalmat kapnak), de emlékezhetünk, Portugáliában is a legidősebb kerettel nyerték meg a tornát.

Az oroszok továbbra is holland szakemberrel a kispadon (ezúttal a Zenit korábbi edzője Dick Advocaat személyében), képzett, gyors futballistákkal a keretben örülhetnek a sorsolás szeszélyének. Az tény, hogy az UEFA-koefficiens egy többé-kevésbé objektív mérőszám, amely alapján a második kalapba kerültek, ám a 3. és 4. kalapban is voltak – meggyőződésem szerint – erősebb csapatok (Portugália, Franciaország, Dánia), mégis sikerült mindegyiket elkerülni és talán a lehető leggyengébb összeállítású kvartettbe kerülni. Nyilván, a győzelmet itt sem adják majd ingyen, ám az oroszoknak vannak a legjobb kártyáik. A selejtezőcsoportjukat a kezdeti bizonytalankodás után simán nyerték, legjobb klubcsapataik (Zenit, CSZKA Moszkva), amelyek játékosaira a keret elsősorban épül, bejutottak a BL-ben a legjobb 16 közé, ezenkívül van néhány Angliában légióskodó sztárjuk is: Arsavin (Arsenal), Pavljucsenko (Tottenham), Biljaletgyinov (Everton). És ne feledkezzünk meg az egyik orosz milliárdos által pénzelt Chelsea-ből egy másik milliárdos által pénzelt Anzsiba „hazatérő” Zsirkovról sem. Összességében ezzel a kerettel a csoportelsőség szinte kötelező, a 8 között azonban csak bitangerős ellenfelet kaphat. Persze, ahogy már korábban is spekuláltunk, ha a B-csoportban a németek nyernének és mögöttük a hollandok végeznének a 2. helyen, akkor újra holland-orosz párosítás lenne az egyik negyeddöntő, és emlékszünk, hogy az előző Eb-n a torna addigi legjobb csapataként menetelő Oranje simán kikapott a „hollandos” focit játszó Szbornajától…

7 évvel ezelőtt a csehek közönségkedvenc csapattá nőtték ki magukat az Eb-n szellemes támadófocijuknak köszönhetően. Leoktatták a hollandokat, a németeket, a dánokat, de az elődöntőben ők is beleestek a „görög csapdába”. Pedig elég lett volna a 100%-os ziccereiknek pusztán a felét-negyedét kihasználni…
A mai keretben már nagy öregnek számít az akkori csapatban is húzóemberként játszó Cech, Rosicky, Baros fémjelezte trió, és ott volt azon az Eb-n Plasil és Hübschman is. Rajtuk kívül a többiek is többnyire idegenlégiósok, de a leverkusenes Michal Kadlecen kívül, akinek a papája 1996-ban EB-ezüstöt vitt haza, más nagyon nem igazán nemzetközi szinten jegyzett csapatban.
A csehek a spanyolok mögött végeztek 2. helyen a selejtezőcsoportban, aminél többet jóformán egyetlen válogatott sem várhat el magától, a pótselejtezőn pedig magabiztosan, oda-vissza verték – a Svájcot megelőző, és Angliát is oda-vissza döntetlenre kényszerítő – Montenegrót. Az ősz elején csúnyán eltángálták (4-0) a szintén házigazda és nézetünk szerint a lengyeleknél azért erősebb ukrán válogatottat, ami biztató lehet a csoportkörre nézve, ahol az oroszok mögött feltehetően nagy tülekedés lesz a másik továbbjutó helyért. Továbbjutás esetén a 8 között azonban már teljesen esélytelen a csapat, bárkit is kapjon a B-csoportból.

A sors néha tud furcsa dolgokat művelni, ezúttal azonban nem rakta helyre – nagyon nem is tehette – azt, amit a lebonyolítási rendszer hibája magában hordozott.

Egyenesen vérlázító, hogy létrejött egy olyan A-csoport, amelyből még egy jól felkészített magyar válogatottnak is lenne esélye továbbmenni.

A-csoport

Lengyelország, Görögország, Oroszország, Csehország

A szláv tesók körberöhögik egész Európát, hogy míg az európai sztárok egymást gyilkolják halomra, ők “strandfociznak” egyet a csoportkörben. A görögök reaktiválják Otto Rehagelt, mert újra az Eb-aranyra törhetnek. A fenti 4 csapatból egyébként csak a hellének voltak jelen a tavalyi vb-n és ők sem hagytak maradandó nyomot Afrikában… Ez mindent elmond az itt szereplő csapatok erejéről.

B-csoport

Hollandia, Dánia, Portugália, Németország

Itt aztán elszabadult a pokol. Ez a 4 csapat kivétel nélkül ott volt a vb-n, a németek és a hollandok a legjobb 4-ig is eljutottak. A portugálokat csak a későbbi világbajnok állította meg. Itt van a világranglista 2. és 3. helyezettje, és a portugáloknál talán a világ, de mindenképpen Európa legjobb labdarúgója. (Csak azért nem mind a 4 csapat csoportelsőként jutott ki, mert Dánia és Portugália történetesen egy selejtezőcsoportból érkezett.) Szégyen, hogy ez megtörténhetett!

C-csoport

Spanyolország, Olaszország, Írország, Horvátország

Csak halkan jegyezzük meg, hogy az UEFA rangsor első négy helyezettje – mely csapatoknak értelemszerűen külön csoportokba kellett volna kerülniük – a B (Hollandia, Németország) és a C (Spanyolország, Olaszország) jelű kvartettbe kerültek. Mellesleg ez a 4 csapat a FIFA-világranglista 4 legjobb európai szereplője is egyben. Még az a szerencse, hogy a 8 között a továbbjutóik nem egymással meccselnek majd. Az íreknek és a horvátoknak úgy tűnik, nem lesz sok sikerélményben részük, pedig az A-csoportból akármelyikük továbbmehetne, azért persze ne írjuk le őket. Az olaszok a legutóbbi (igaz, barátságos) találkozón legyőzték a címvédőt, úgyhogy a spanyoloknak fel kell kötniük a gatyát – mindjárt a nyitómeccsen. Márpedig a hangzatos nyitány a legutóbbi vb-tapasztalatokból kiindulva nem erősségük.

D-csoport

Anglia, Franciaország, Ukrajna, Svédország

Az angolok és a franciák dörzsölhetik a kezüket a csoportbeosztás láttán, ám a 8 között már bitangerős ellenfelek, a legutóbbi két világbajnok fogadja majd nagy valószínűséggel őket. A negyeddöntőbe jutást mondjuk csak ők ronthatják el, mert Ukrajnában és Svédországban nem látunk annyi átütő erőt. Persze, a jövő nyárig még összekaphatják magukat…

Azt senki nem vonja kétségbe, hogy egy nagy tornán a házigazda automatikus résztvevő legyen. Igaz ugyan, kisebb résztvevői kör esetén az már gondot okozhat, ha két rendező ország van… mondjuk egy Eb-n.

2000-ben ezen még senki nem akadt ki, mert Hollandia és Belgium jó eséllyel selejtezőn is kijutott volna. 2008-ban azonban már nagy luxus volt Svájc és Ausztria részvétele, pedig az előbbi előtte és utána is vb-résztvevő volt. A hazai rendezésű tornán azonban mindkét válogatott gyönyörűen leszerepelt. S tették mindezt relatív könnyű csoportban, már ha Eb-vel kapcsolatban lehet ilyet állítani, ugyanis házigazdaként élvezték a kiemelt státuszt az első kalapba kerülve a sorsoláskor. (Láthattuk, a vb-n sem volt képes Dél-Afrika továbbmenni a kvartettjéből.) És valljuk be, a jelenlegi lengyel és ukrán válogatott még a pótselejtezőre sem ért volna oda egyetlen selejtező csoportban sem…

Értem én, hogy nem mutat jól a tv képernyőjén, ha üresek a lelátók – ilyentől Európában egyébként sem kell félni, kicsik a távolságok, jó a közlekedés és népes a pénzes közönség, amelyik hajlandó időt és energiát is áldozni csak azért, hogy saját csapatának a helyszínen szoríthasson. Ennek ellenére tovább dívik a házigazdák kiemelése. Mindez csak azért zavar engem és valószínűleg sok futballrajongót, mert ha vetünk egy pillantást az UEFA ranglistájára, kiderül: Lengyelország és Ukrajna a két leggyengébb résztvevő az Eb-mezőnyében – jelenleg mindkettőt előzzük még mi magyarok is. Persze a ranglista torzít, mert az UEFA a tétmeccsek eredményei alapján számol, ilyenből meg az elmúlt két évben nem jutott egyik válogatottnak sem (ja, kérem, tetszettek volna kijutni a vb-re), ugyanakkor a FIFA világranglistája semmivel sem fest jobb képet, pedig ott legalább – mégha alacsonyabb szorzóval is, de – szerepet kapnak a barátságos meccsek is. Persze, mitől lenne jobb e két válogatott megítélése, amikor a lengyelek idén 6 meccset nyertek 4 döntetlen és 4 vereség mellett (a győzelmek közül egyedül Argentína legyőzése számíthatna fegyverténynek, már ha nem a C-válogatott ellen érték volna el), az ukránok pedig még ennél is rosszabb mérleggel rendelkeznek.

Nyilván nem az Eb-n való részvételi jogukat szeretném a fentiekkel elvitatni, pusztán arra utalok, mennyire igazságtalan, hogy ez a két válogatott az első kalapba került, miközben a világranglista 3. németek a második kalapba szorultak. Ez akkor lenne különösen fájdalmas, ha mondjuk egy csoportba kerülnének a spanyolokkal, a “szomszédos” csoportba pedig a hollandok kerülnének, mert ez azt jelentené, hogy a világ 3 legjobb csapata, akik közül a legnagyobb valószínűséggel a jövő évi Európa-bajnok is kikerülhet, idő előtt csap össze és üti el egymást a 4 közé jutás lehetőségétől. Nem akarok célozgatni, de láttunk már ilyet: 1954-ben. Az Aranycsapat felőrölte erejét a világ, rajta kívül két legjobb csapata ellen (Brazília, Uruguay) és megtörten érkezett a döntőbe a papíron sokkal gyengébb nyugatnémetek ellen. Azaz, nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy a legjobbak idő előtti csatájából győztesen kikerülő csapat majd megérdemelten nyeri meg a tornát…

Arról már nem is beszélve, hogy létrejöhet egy olyan bitangerős kvartett, amelyben Spanyolország és Németország mellett Portugália és Franciaország lenne még ott. Hol van ez egy súlycsoportban, az e mellett simán elképzelhető Ukrajna, Oroszország, Görögország, Írország négyestől. Pedig, ahogy az előbbiből két jó csapat kiesne, úgy ebből a “gyenge” válogatásból kettő továbbmenne…

Reméljük, Fortuna majd kissé kiegyenlíti mindazt, amit az UEFA igazságtalanul porciózott!

A kalapok:

1. kalap
Lengyelország, Ukrajna, Spanyolország, Hollandia

2. kalap
Németország, Olaszország, Anglia, Oroszország

3. kalap
Horvátország, Görögország, Portugália, Svédország

4. kalap
Dánia, Csehország, Franciaország, Írország

Portugália – Bosznia-Hercegovina 6-2

A luzitánok gyakorlatilag szétszedték a bosnyákokat, igaz, a nagy arányú különbség azt követően alakult ki, hogy a vendégek 10 emberre fogyatkoztak.
Paulo Bento csapata semmit sem bízott a véletlenre és nekiment ellenfelének mindjárt az első pillanatokban. A rendkívül gyorsan és látványosan játszó portugálok két bombasztikus lövéssel már a 24. percben kétgólos előnyre tettek szert. Előbb Ronaldo rúgta meg a szokásos védhetetlen szabadrúgásgólját kb. 30 méterről (mondjuk Begovic kapus nem a legjobban helyezkedett), aztán Nani ragasztott Puskás-díj gyanús lövést a felső sarokba szinte ugyanonnan, ahonnan korábban Ronaldo. Időnkénti ellencsapásokkal azért a bosnyákok is riogattak, pl. Dzeko felsőléces fejesével, majd a félidő vége előtt Misimovic szépített 11-esből. Ezt megelőzően ugyanis Coentrao kezezett. Nehéz megítélni, hogy jogos volt-e vagy sem a 11-es, mivel előtte Lulic kissé megtolta a levegőben. Persze a Real-védő alaposan rájátszott és a levegőbe dobva kezeit összeesett – és éppen az indokolatlanul az égbe szökő karja érhetett hozzá a labdához – bár ez sem egyértelmű. Éppenséggel meg lehetett adni, de az adott szituációban nem kis bátorság kellett ehhez Wolfgang Stark részéről.
A fordulást követően az 53. percben aztán újra kettőre nőtt a különbség, ahogy C. Ronaldót leindították és ő klasszisához méltóan góllal fejezte be a támadást. Az akció elején ráadásul Lulic csúnyán rácsúszott egy portugál lábra, mivel a támadást ezzel azonban megakasztani nem tudta, a játékvezető helyesen előnyszabályt alkalmazott, utólag azonban sárga lappal büntette a kemény belépőt. A reklamáló középpályás ráadásul kiharcolt magának egy második sárgalapot is és ezzel mehetett az öltözőbe.
Érdekes módon mégis a bosnyákok szereztek újabb gólt egy beívelés utáni kavarodásból, a gólszerző Spahic egyébként lesen volt, amikor a labdát kapta, így a portugálok a második góljukat illetően is számon kérhetik a játékvezetőt.
Habár a bosnyákok szinte a teljes második félidőt emberhátrányban játszották, a labdatartás az egész meccsre kivetítve meglehetősen kiegyenlített erőviszonyokat mutatott, ugyanakkor a portugálok, ha náluk volt a labda nagyon gyorsan játszottak előre. A lassan elfáradó vendégek mellett a meccs hajrájában könnyen húztak el a villámléptű pirosmezesek. Postiga ennek köszönhetően duplázhatott, előbb Ruben Micael forintos labdáját a kapuba vágva, utána pedig Ronaldo zsenális beadását a felső sarokba bólintva. A csereként beálló Ruben egyébként maga is szerezhetett volna egy gólt, amikor egyedül vezette Begovicra a labdát. Alányesése azonban centikkel, de elkerülte a kaput.
Postiga a duplája után elégedetten hagyhatta el a pályát, a padon örömünnepben tobzódó csapattársak mellett csak egy savanyú arc volt, Hugo Almeidáé, aki nem igazán gratulált kollégájának/riválisának…
Korábban, még Postiga második gólja előtt Miguel Veloso mutatta be, hogy a csapatban van nagyon jó ballábas szabadrúgáslövő is és gyönyörűen tekert a kapu bal sarkába.

A bosnyákok átkozhatják a sorsolásukat, mert bármelyik másik ellenféllel szemben több esélyük lett volna. Portugália pedig bizonyította, hogy Real-, Chelsea-, Manchester United-játékosokkal megtűzdelt csapatával komolyan kell majd számolni az Eb-n, már feltéve, ha így játszanak, ahogy az Estadio da Luzban…