Még néhány szó a spanyol fociról

Spanyolországi kiküldött tudósítónk is nevezett a DreamTeam-játékra (nevét fedje jótékony homály) és miközben már nagyon várja a Mundialt, megosztott velünk pár gondolatot a világ- és Európa-bajnoki címvédő labdarúgásáról.

Spanyolországban a foci szent dolog. Itt Barcelonában ugyan nincs sok elvakult, fanatikus szurkoló (ez nem is baj szerintem), de mindenkit érdekel a foci, kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül. Az Atlético – Real BL-döntő előtt például az utcánkban két 70 év körüli néni beszélgetett (kiabált) egymásnak a szemben lévő erkélyre az utca túloldalára (ez a katalán chat, vagy más néven katalán whatsapp). A téma a meccs volt, még úgy is, hogy nem imádott csapatuk jutott a döntőbe. Ha a parton vagy bárhol padokon látsz beszélgető embereket, ott is gyakran az üti meg a füled, hogy épp a fociról diskurálnak.

Már korábban írtam a spanyol klubfoci dominanciájáról, de most a válogatottról is szeretnék néhány szót ejteni.

Én eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nekem adnák a spanyol válogatottból kimaradt játékosokat és elindulnánk a vébén. Nos, lehet a négy közé kerülne ez a csapat. Félelmetes egy névsor, olyan játékosokból, akik nem kerültek a spanyol szövetségi kapitány által legjobbnak tartott 23-as keretbe, vagy épp sérültek:

Alvaro Arbeloa, Isco, Iker Muniain, Ander Herrera, Marc Bartra, Montoya, Inigo Martínez, Gabi, Asier Illarramendi, Roberto Soldado, Alberto Moreno, Daniel Carvajal, Ander Iturraspe, Thiago Alcántara, Jesus Navas, Alvaro Negredo, Fernando Llorente.

Szinte bármelyik ország elfogadná ezt a névsort a válogatottjában. De mire lesznek képesek azok a játékosok (a címvédők), akik elutaztak Brazíliába?