Nem kell megijedni, nem az egykori jugó elnök fémjelezte korszakról adok kis történeti áttekintést, csupán a poszt-Guardiola időszakra vonatkozó eddigi megfigyeléseimet osztanám meg. Talán kicsit korainak tűnik, Tito Vilanova munkásságának (legalábbis vezetőedzőként) megítélése, két Szuper Kupa-meccs, néhány bajnoki és 2 BL-mérkőzést követően, ráadásul éppen a mérvadó megmérettetés, a Real Madrid elleni hazai bajnoki előtt.

Igaz, a Blancókkal már kétszer is találkozott a Barca Vilanova-csapatként, és az oda-visszavágós párosítás eredményeként, ha csak idegenben lőtt kevesebb gól miatt is, de megérdemelten maradt alul a fővárosi ősriválissal szemben.

Ezzel szemben, amennyiben folytatni tudja hibátlan pontvadászatát vasárnap is, akkor 11 pontra nőhet a Real Madriddal szembeni előnye, amivel kis túlzással a bajnoki cím, de kettejük versenyfutása mindenképpen idő előtt eldőlne. (A bajnoki címbe ugyanis az idei szezonra – még jobban – megerősödő Atletico Madrid és Malaga is beleszólhat akár, sőt az esetleges hatalmas hátrány ellenére is a hosszú szezon során még Ronaldóék is feljöhetnek Xaviék nyakára.)

Miben más ez a csapat, mint Guardiola alatt? Nos, nyilván a keret változatlansága és a “barcás” futballstílus miatt sokban nem különbözik, hozzátéve, hogy Pep irányítása alatt is elkülöníthetőek voltak egymástól eltérő korszakok. Alapvetően azonban maradt a tikitaka, a kis jóindulattal 4-3-3-as felállás, ami támadásban néha meghatározhatatlan formációt is jelöl egyben, a hatalmas labdabirtoklási fölény.

A tavalyi szezonra olyannyira jellemző kísérletezgetés viszont megszűnt. Tito értelemszerűen szeretne előbb letenni valamit az asztalra, minthogy merész húzásokkal próbálja önmagát fölülmúlni, ahogy tette ezt Pep a 2011-2012-es szezonban, és amely kór elkapott számos sikeres szövetségi kapitányt az Eb-n is.

Kevésbé örömteli tényező, hogy a csapat továbbra is ki van szolgáltatva Messi góltermelésének. A bajnokságban 6 gól és 3 assist áll a neve mellett, a BL-ben a Benfica ellen is ő adta mindkét gólpasszt, a Szpartak ellen 2 gólt rúgott. Némi gyógyír Villa visszatérése, mégpedig gólerős visszatérése. Vilanova vele kapcsolatos óvatosságát díjazom. A spanyol válogatott gólrekorder egyelőre többnyire csak csereként kap lehetőséget, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan eljön az idő, amikor már alapemberként lehet majd rá számítani. Rá azért is lenne olyan nagy szükség, mert ő a támadósorban a széljátékot tudná erősíteni és ezzel egyidejűleg onnan is gólképes lenni.

Középpályán Xavi jobb formát mutat, mint amit a tavalyi szezonban sikerült, Iniesta apró sérülései azonban komolyan akadályozzák, hogy olyan, még önmagához képest is kiemelkedő formában játsszon, mint az Eb-n. Fabregas viszont önmagához képest szürke, szerencsére a góllövőcipője azért csak előkerült végre, játékban azonban illene lassan vezéregyéniséggé kinőnie magát. Jelenleg ugyanis a szárnyakon szürke a csapat. Tello, Pedro, Sanchez nem rosszak, de ez a Barcában kevés. Tellónak még hiányzik az áttörés, pedig a bizalmat most már tartósan élvezi, Pedro képtelen 2010-es önmagához visszatalálni, Sanchez pedig szerintem alapvetően taktikailag lóg ki a csapatból, neki több területre lenne szüksége, de ez a beszorított ellenfelek miatt ritkán adódik előtte. Talán ki kellene próbálni középpályán… Hárman az eddigi 10 tétmeccsen összesen 3 gólt hoztak össze, ami támadóktól egy ilyen típusú csapatban kevés, ráadásul úgy, hogy játéklehetőséget bőven kaptak.

Érdekes a klub nyári bevásárlása is, ami kifejezetten szerénynek mondható: a saját nevelésű, az Eb-n remek teljesítményt nyújtó Jordi Alba visszaszerzése jó húzás volt, de valójában éppen a bal oldali védelem nem számít Barcelonában hiányposztnak. Ennek ellenére Alba hibátlanul beépült a csapatba, eddigi meccsein jó védőteljesítményt nyújtott, de ez tőle kevés. Egyelőre hiányzik tőle a Valenciában és a válogatottban megszokott előrejátéka. Nem tudom, taktikai utasítás vagy a részéről tudatosan alkalmazott óvatosság-e, hogy nem nagyon merészkedik előre, pedig ez az egyik erőssége. És nem mellesleg a játéka még messze van attól a szemet gyönyörködtető eleganciától, amellyel Abidal a betegsége előtt jó formában rendszeresen megörvendeztette a Blaugrana rajongóit.

Song megszerzése indokolt volt, tekintve hogy a védekező középpályás poszt kulcsfontosságú egy támadó csapatnál (emlékezz a Makalele-effektusra) és bár Busquets játékára, valamint egészségi állapotára eddig nem lehetett panasz, Keita távozásával kockázatos lett volna ezt a posztot alternatíva nélkül hagyni. Mondhatnánk persze, hogy Jefecito, azaz Mascherano annak idején éppen erre a posztra érkezett a csapathoz, de be kell látni, hogy a hasznos argentín játékos gyakorlatilag alig játszott a Barcában ebben a pozícióban, a védelem tengelyében történő kidőlések miatt ugyanis rendre ott kellett besegíteni és azóta ott ragadt.

Igen, éppen a belső védelem a katalánok legsebezhetőbb pontja. Nem véletlen, hogy időközben már Songnak is többször ott kellett beszállnia, az ő esetében viszont nagyon látszik, neki nem ez az igazi posztja. Pár éve még volt Marquez, aztán egy kísérlet Csigrinszkijjel is, azóta azonban, ha a jól bevált Puyol-Pique páros nem áll rendelkezésre, rendre Mascherano és Busquets a vészmegoldás, aminél azért egy Barcelona-szintű csapatnál komolyabb opcióra lenne szükség. Ideje lenne beszerezni egy, a csapat játékába illeszkedő, nemzetközi szintű belső védőt, mert Puyol és Pique tavaly is a szezon több-kevesebb, mint egyharmadát kihagyta, illetve számos alkalommal nem teljesen egészségesen játszottak. Puyol most is csúnyán megsérült, Pique sem játszott-játszhatott eddig minden meccsen.

A védelemhez még annyit, hogy Dani Alves is messze van attól a formától, amit megszoktunk tőle. Igaz, mondjuk a hátvédek védelmében elmondva, hogy labdavesztésnél gyakran nem működik az azonnali visszatámadás és csúnyán lekontrázzák a csapatot, ami miatt aránytalanul nagyobb teher rakódik a védelemre, mint a korábbi években.

Érdekes fejlemény azonban, hogy az új érában, talán a jobb erőnlétnek köszönhetően rendre az utolsó percekben fordít a csapat, nyer meg meccseket. 4 meccset is az utolsó negyedórában lőtt góllal nyertek meg. Ha ez tényleg a jobb erőnlét számlájára írható, akkor érthetetlen, hogy a visszatámadás miért nem működik olyan gördülékenyen, mint 2009-2011 között. Messi akkoriban sokszor a fél védelem kicselezése után akkor is kitartóan üldözte az ellenfelet, ha éppenséggel nem ő adta el a labdát. Most viszont alig fut. Persze, sokkal eredményesebb, mint volt akkoriban, de pl. 2009-ben mások is szórták mellette a gólokat. Szeretném, ha néha kitenné őt Vilanova szélre és azt játszatná vele, amitől egykor naggyá vált. Hiányoznak azok a góljai, ahogy jobbról befelé több védőt is kicselezve elsül a ballába. A góljai döntő többségét most már csak a 16-oson belül szerzi. Alapvetően nincs ezzel gond, de a taktikai repertoárt lehetne egy kicsit szélesíteni, hogy elkerülje a csapat az Inter-, Chelsea-féle baleseteket. Olyankor mondjuk Villa játszhatna egyedüli ék pozícióban.

És akkor az El Clásico! A Real a bajnokságban kicsit le van eresztve, de ez akár az Eb számlájára is írható. A BL-meccsek is megmutatták, a Blancók egy cseppet sem lettek gyengébbek, mint tavaly voltak. Talán Mourinho kicsit úgy járt, mint az Egyesült Államok a Szovjetunió szétesésével a hidegháború után. Nehezen találja a kihívást, izzásának értelmét azok után, hogy Pep távozott a színtérről. Reméljük, Tito új értelmet és megfelelési kényszert ad a portugál munkájának.