Pirlo végül nem kezdett, ám Gilardino állítólag rendbejött. Nem tudom, mindenesetre olyan volt, mintha a pályán sem lett volna. Prandelli ráadásul kísérletezett még egyet és kicsit felforgatta a csapatát, ami a hosszabbításos elődöntő után valahol érthető is. Frissíteni kellett. Nem gondolta szerintem, hogy a bronzmeccsen 4 gól esik, viszont megint hosszabbítás lesz.

Tabarez nem sokat adott a spekulációimra. Csak nem hagyhatja ki a kezdőből Forlant, akinek oly sokat köszönhet a csapat, és akinek az apja és nagyapja is Copa America-győztes volt?

A dél-amerikaiaknál a fél csapat olasz kluboknál keresi a kenyerét (Cavani, Gargano, Á. Pereira, A. Hernandez, D. Perez, Árevalo Rios, Á. Gonzalez, Caceres), sőt Forlan is korábban az Interben játszott (vagy éppen nem játszott). Azaz nem meglepő, hogy Uruguay egyfajta olaszos futballstílust képvisel kombinálva némi dél-amerikai durvasággal  és technikai tudással.

A meglehetősen unalmas kezdetet követően Diamanti szabadrúgásának köszönhetően vezetést szereznek az olaszok. Caceres előtte mondjuk, teljesen feleslegesen szabálytalankodott az oldalvonal környékén. Diamanti lövése Dumitrescu 94-es vb-gólját idézte, habár a belső kapufáról ezúttal kifelé pattant a labda, viszont a későn érkező Muslera hátáról mégis befelé vette az irányt.

A tornán tesztelték a gólbíró technológiát, ami számomra látványosan megbukott. Csak jókora késéssel sikerült megállapítani, hogy a Muslera hátáról lepattanó labdát Astori még azelőtt segítette a hálóba, hogy az teljes mértékben áthaladt volna a gólvonalon. A bizonytalanság idejére Diamantinak adták a gólt, aki erkölcsileg ugyan megérdemelte volna, ám szabály szerint Muslera öngóljának kellett volna elismerni…

Pirlo hiányában a helyén de Rossi kezdett, az olasz válogatott pedig 4-3-3-at játszott, amit aztán hamarosan átszervezett Prandelli 4-4-2-re. A Fábry Sándor fiatalabb kiadásának is beillő DDR visszament a védelem tengelyébe, Astori ki a szélre, onnan Maggio előre a középpályára, amelynek széléről Candreva – számomra a mezőny egyik legjobbja – bejött középre de Rossi helyére. Az eredmény nem minden szempontból volt sikeres: Maggio eleinte a bal középpályáról rohamozó Forlan miatt nem nagyon mehetett előre, miután azonban feltolták középpályára már messze nem tudta azt a lendületes előrefele játékot mutatni, mint a spanyolok ellen. Candreva jól feltalálta ugyan magát a centrumban, ám a második félidő elején de Rossi és Astori együttesen összehozta az uruguay-iaknak az egyenlítő gólt.

Az uruguay-iak is átszervezték csapatukat a kapott gól (és Caceres hosszas ápolása) után. A Juve védője immáron turbánnal a fején átment a jobb oldalra, Maxi Perreira pedig feljebb tolódott kicsit. Megjegyezném egyébként, hogy Caceres fantasztikus 50-60 méteres halálpontos labdákat ívelt előre többször is (ezért is volt csalódást keltő a szánalmasan gyengén rúgott tizije a végén). Mindez a dél-amerikaiak játékának fontos eleme volt. Labdaszerzés után rendre villámgyorsan előre juttatták a labdát, de Chielliniék többnyire résen voltak, legfeljebb átlövéseket engedélyeztek Cavaniéknak, amelyekkel Buffont nem lehetett zavarba hozni.

Az első félidőben az uruk egyszer-kétszer nagyon szervezetten támadtak le, ám a labdabiztos olaszokat nem tudták megingatni. Nem így a második félidőben, amelynek elején egy ilyen labdaszerzésből született az egyenlítő gól. Valószínűleg fáradhattak az olaszok, mert Suarezék egyre többször veszélyeztették a kaput (Buffon valószínűleg ezen a meccsen védte be magát az All Star-csapatba :-)) és egyre többet birtokolták a labdát. Prandelli cserékkel próbált frissíteni, érdekes, hogy a rendes játékidő végén éppen az elődöntőben nem játszó Astori görcsölt be. Persze, azt is érheti ilyesmi, aki sokat ül a padon és nincs játékban…

Mindkét oldalon inkább az átlövések voltak a jellemzők, amelyekkel Buffon és Muslera még megbirkózott, két szabadrúgással szemben azonban ők is kapituláltak. Diamanti megrúgta végre a magáét. Ha nincs Pirlo, jó lesz ő is! Lövése védhetetlen volt, és bár az újra egyenlítő Cavani szabadrúgása is szép volt, kicsit az az érzésem, hogy Buffon benne volt a gólban. Valószínűleg a Neymartól kapott gól után kompenzálni próbált. Akkor a hozzá közelebbi sarokba vágódott a labda, most viszont túl messze állt a sorfal mögötti oldaltól. Pedig a lövés nem ment nagyon szélre, inkább középtájt érkezett.

A vége 2-2. Az olaszok újra hosszabbítást játszhattak. A 2 x 15 perc (ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy a hosszabbítás félidejeire is essen legalább 1-1 perc ráadás?!) meglehetősen unalmasan telt. Olyannyira, hogy a német kommentátor meg se szakította a sztoriját Montolivo kiállításánál. Kb. akkor “kapcsolt” az élő történésekre, amikor Riccardo már kinyitotta a melegvíz csapját a zuhanyzóban…

Szerintem egyébként hibás döntés volt a második sárga lap felmutatása. Az olasz középpályás még vissza is húzta magát, amint Suarez belépett eléje. A szabadrúgás rendben volt. A sárga és ezzel a pályáról leküldés viszont túlzó.

Inkább vitatott történet lehetne Chiellini kezezése, mert bár nem szándékos volt, ennek köszönhetően szelidítette meg a labdát, ami különben eljuthatott volna a mögötte érkező Cavanihoz, ami akár 100%-os gólhelyzet lehetett volna.

Vissza a hosszabbításhoz: a kiállítás után a kezdeményezés teljes mértékben átment az addig is frissebbnek tűnő uruguay-iak kezébe, ám átlövéseik többnyire csak a verebeket riogatták.

 

Újabb tizenegyespárbaj, amellyel egyszer már világbajnokok lettek az olaszok, ám Buffon közismerten nem számít tizenegyesölőnek. Most viszont azzá vált! Főleg azért, mert az uruk botrányosan rúgták. Forlan tizenegyesei a Konföderációs Kupán nem egy boldog házasság gyermekei.

Összességében véve az olaszok megérdemelték a harmadik helyet, amire akár egy év múlva is jók lehetnek. Ám ha többet akarnak annál, akkor még sokat kell fejlődniük. A játékuk időnként rapszódikus. A spanyolok elleni játékot kellene állandósítaniuk, na, meg a szerencsefaktort kicsit csiszolni…