Mondhatnánk, hogy meglepetések fordulója volt ez a nyitány, de azért, ha közelebbről megnézzük az eredményeket, olyan sok meglepetés nincs benne: a Barca és a Real nem csúcsformában kezdte a szezont a spanyol pontvadászatban, és valljuk be, azonos súlycsoportba tartozó csapatokkal ütköztek meg. Igaz, a mágikus trió (Mbappé, Cavani, Neymar) nélkül felálló párizsiak szuverén szereplése az összeállítás tükrében már nem annyira magától értetődő. A dortmundiak pedig nem szoktak rosszul indítani a csoportkörben és nyáron ők is tovább erősítettek. Ezen felül pedig az, hogy fölényüket nem tudták győzelemre váltani, már nem is teszi olyan meglepővé az ikszet a Barcával.

Aki látta a Dinamo Zagrebet a Fradi elleni visszavágón, az talán kevésbé lepődött meg a sima győzelmén. De azért egy olasz csapat ellen ez akkor is figyelemre méltó. Az Inter is megizzadt a Slavia ellen. A Juve Atletico elleni döntetlenje az érthető kategóriába tartozik. Tavasszal a 16 között Madridban Simeone-csapata nyert 2-0-ra, míg a Juve a torinói visszavágón fordított 3-0-ra, azaz a 2 csapat “szemmagasságban” van egymáshoz képest. A tavalyi csoportkörben lejátszott meccsek alapján igaz lehet ez a Liverpool-Napoli párosra is, mégha az angol csapat jelenleg a címvédő.

Aminek külön örülhetünk: győztes csapatokban játszottak magyar játékosok, sőt gólt is szerzett egyikük (Szoboszlai). Külön tisztelet be8kinak, aki valamennyi magyar futballistát nevezte a dreamteam-csapatába.

A mi kis játékunkban D. Péter ugrott a mezőny élére, mivel jó érzékkel tette be Tagliaficót a csapatába, aki védőként gólt szerzett, gólpasszt adott, győztes csapatban játszott és 0-ra védekezett. Azt hiszem, ezzel akár a forduló játékosa címet is kiérdemeli.