Unalom és status quo

Barcelonából jelentjük… 2. rész

Új sorozattal jelentkezünk. Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal a szinte bajnoki döntőnek beillő, Atletico Madrid elleni összecsapás volt a fókuszban.

A helyszín, Vicente Calderón Stadion, az Atletico otthona

Valljuk be, ennél azért jobb meccsre számítottunk. Persze mondhatjuk, hogy nagy tét, nagy küzdelem. Ami ugyan igaz is: küzdelem az volt, sőt harc is. De ettől a párosítástól azért szebb játékot vártunk.

A 0-0-ás eredmény az esetek többségében árulkodó szokott lenni. Így volt ez szombat este is és a meccs igazi győztese végül a Real Madrid lett, aki barcelonai kirándulásával 3 pontra közelítette meg városi és örök riválisát is, míg az élen maradt ugyanaz a felállás.

A harci szellem elég sok kemény belépőt és szabálytalanságot eredményezett mindkét oldalon. Meglepő és egyben szerencsés is, hogy komolyabb sérülések nélkül végződött a találkozó. Talán miután letelt az első 90 perc, akkor jöttek rá a csapatok, hogy valamit kellene csinálni, így a 3 perc ráadás sikerült csupán izgalmasra és élvezetesre. Magáról a játékról kevés érdekeset tudunk említeni, ha csak nem azt, hogy a mezőny két legalacsonyabb tagja kishíján fejjel vette be az ellenfél hálóját: Pedro és Messi fejese egyaránt nagy helyzet volt.

Messinek tökéletesen sikerült a visszatérése hét közben, a Király-kupa negyeddöntőjében két gólt is szerzett. Ráadásul, ha a statisztikát nézzük, eddig a legtöbb gólját az Atlético ellen szerezte, szám szerint 17-et a bajnokságban és 3-at a kupában. Most azonban nem sikerült a gólszerzés, igaz, csupán 48 perc állt a rendelkezésére. A közönség imádja az argentin zsenit: még a tévéképernyők előtt is taps és üdvrivalgás fogadja pályára lépését.

Taps viszont jár a Barca korábbi csillagának, David Villának is, amikor lecserélik. Hiába már az ellenfélnél rúgja a bőrt, a katalánok megadják a tiszteletet volt focistájuknak és igazi futballszeretetről tesznek tanubizonyságot. Ez a fajta kulturált és szimpatikus hozzáállás követendő példa lehetne máshol is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük