Nemrég a FourFourTwo magazinban egy elemzés rámutatott, statisztikailag micsoda pazarlás és taktikai szempontból egyáltalán nem tanácsos ívelgetni, mert a beadásokból a legritkább esetben születik gól. A 2016-os Eb eddig erre alaposan rácáfolt…
Ne ívelgessetek, mert ez lesz belőle…
Az FFT magazinban gyakorlatilag tudományos alapon kimutatták, hogy – ha jól emlékszem – csak minden 93. beívelésből lesz gól, emiatt nem érdemes ezzel a taktikai fegyverrel élni. Valóban gyakorta haszontalan erőpazarlásnak tűnik a beadogatás, edzéseken is, hogy unjuk, amikor szinte csak ez van műsoron, ám nem biztos, hogy ezt a jó öreg eszközt ki kellene vonni a forgalomból.
Az szerintem a futball örök törvénye marad, hogy a széleken érdemes megbontani a védelmet és akár mögé kerülve a kapu előtti területre juttatni a labdát. Ezt ui. sok szempontból nehéz levédekezni, illetve az esetek többségében kiküszöböli a lesszabályt. Ettől még az FFT által lobogtatott statisztika igaz lehet, bár szerintem ez azon kis csapatok számlájára írható, akik képtelenek építkezve eljutni a kapu elé és különösebb elképzelés, fantázia nélkül rugdossák fel a labdát az egy szem csatáruk irányába, akik küszködhet az őt körülvevő, jól fejelő védőkkel és a lecsorgók begyűjtésében sem sok támogatást kap…
A mostani Eb azonban más tészta. Nagyon jól felkészült csapatok vesznek részt rajta, és nem azért divat az ívelgetés mert Skócia kivételével az összes brit válogatott jelen van a tornán.
A mai napig 34 gól született, ebből 9 beadást követő fejesből és további 6 gól is gyakorlatilag beadást vagy ívelést követően jutott a gólt szerzőhöz – pl. Schweinsteiger lábbal szerzett gólja Özil beadásából. (És ide még csak bele sem számoltuk azokat a gólokat, amelyek egy beadást követő kavarodás során keletkeztek (pl. Vardy találata).
Tehát ívelgetni mégiscsak érdemes.
Én azt gondolom, hogy az ívelgetést a tiki-taka és a spanyolok sokéves dominanciája tette hiteltelenné, pedig a 2009-2010-es Barcától még nem volt idegen mindez, példa erre Messi fejesgólja a 2009-es BL-döntőben a ManU ellen. De ahogy a spanyol uralommal párhuzamosan a brit klubcsapatok teret vesztettek Európában, a katalánok is inkább a talajon verték ellenfeleiket, mindenki inkább a tiki-takát és a totális futball spanyolos változatát éltette.
Szerintem nem véletlenül kelt ki ez ellen a tendencia ellen Gattuso, az első meccs alapján úgy tűnik, az olaszok is inkább a saját erényeikre kívánnak építeni, és hát talán az sem mellékes, hogy az újra nagyon Barcás focit játszó spanyol válogatott is fejes góllal – természetesen egy beadást követően, előkészítő (Iniesta) és befejező (Pique) egyaránt Barca-játékos volt – tudott csak meccset nyerni.
A tiki-taka emblematikus szakembere Guardiola Bayern Münchenjét is a beadások és a fejes gólok mentették meg a BL-negyeddöntőben a Juve elleni kudarctól.
Most pedig a franciák Payet kivételes formája mellett a fejesgóloknak köszönheti eddigi sikereit, de a fentebb említetteken túl is számos meccset döntöttek el fejes gólok. Nem tudjuk, mi lesz a végső tanulsága ennek az Európa-bajnokságnak, azt viszont már most leszögezhetjük: az ívelgetések kora nem áldozott le…