Dánia – Hollandia 1-0

Németország – Portugália 1-0

Megvan az Eb első vaskos meglepetése, amely alaposan felkavarja a vizet és összezavarja az erőviszonyokat. A dánok – mondhatni a szokásos – játékukkal legyőzték az enervált, a hit és a győzniakarás komoly szándékának jele nélkül  játszó hollandokat. Kiábrándító volt látni, hogy az aranyreményekkel a tornára érkező narancsosok nem tették igazán oda magukat. Kijött rajtuk a hosszú szezon utáni fáradtság?

Lehet azt mondani, hogy 2 éve a spanyolok is vereséggel kezdték a vb-t, aztán minden meccsüket megnyerték. Ám a La Rojas mindent megtett a győzelemért Svájc ellen. Csupán el voltak átkozva, jól sem játszottak, de legalább küzdöttek. Mindez a hollandok játékáról nem mondható el. Amikor náluk volt a labda, mentek ugyan előre, de komoly elszántság nélkül, ha pedig a dánok ügyesen tartották a labdát, akkor nem támadták meg őket igazán, hogy visszaszerezzék. A statisztika a kapura menő lövések és a labdatartás tekintetében kiegyenlített erőviszonyokról árulkodik. A 20, kaput el nem találó lövés holland részről pedig a lélektelen támadójáték lenyomata volt.

A dánok majdhogynem görögös focit játszottak annak durvaságai és időnkénti látványos elemei nélkül – bár a góljuk még ez utóbbira is rácáfol, mert az éppenséggel élményszámba ment.

A portugál-német összecsapás 4 éve az Eb egyik legjobb meccse volt (és nem lehetett panasz a 2006-os vb-bronzmeccsükre, illetve a 2000-es Eb-n a csoportmeccsükre sem). Most azonban inkább a vb-n 4 meccsen mindössze egy gólt kapó hihetetlenül stabil, de talán kevésbé látványos luzitán stílus volt a meghatározó. A portugálok végül nem úszták meg kapott gól nélkül, de a németektől többet vártam volna. Nem mertek kockáztatni, és ezáltal területet nyitni a két gepárdnak, C. Ronaldonak és Naninak. Így Özilék – a hollandokhoz hasonlóan – csak félszívvel támadgattak és győztes gólt, bár nem érdemtelenül, de egy szerencsés megpattanó beadásnak és Gomez gólérzékenységének köszönhetik.