A hvg múlt heti számának mellékletében érdekes cikk jelent meg okokról és összefüggésekről, hogy a korábbi (értsd, főként a rendszerváltás előtti) évtizedekben Eb-ken még oly jól szereplő Kelet-Európa futballja miként szakadt le menthetetlenül Nyugat-Európától.

Az első forduló – látszólag, de sajnos, tényleg csak látszólag – mindezt cáfolja. Ha a rögtönzött tabellákra pillantunk, azt látjuk, minden csoport élén kelet-európai csapat áll, kivéve a B-jelű kvartettet, amelyben egyetlen régióbeli csapat sincs.

Oroszország, Horvátország és Ukrajna egyaránt tett egy fontos lépést a továbbjutás felé. Összességében véve a Szbornajának vannak a legjobb kártyái, ám az A-csoport amúgy sem okozhat túl nagy csalódást, tekintve, hogy 3 kelet-európai csapat is jelen van, tehát egy biztosan továbbjut. Ha csak a papírformát nézzük azonban, a horvátok és ukránok hozták a lehetséges győzelmet az első fordulóban a szerencsés sorsolásnak köszönhetően, ám az egymás ellen játszó sokkal erősebb riválisok nem tették meg azt a szívességet, hogy elverjék egymást, így komoly lépéselőnyt kicsikarni még a megérdemelt győzelmeikkel sem tudtak. (Elképzelhető forgatókönyv lett volna, ha a második fordulóban ki tudnak bekkelni egy döntetlent az első fordulóban vesztes nagy csapattal szemben és aztán ugyanerre képesek lennének a 3. körben a már valószínű csoportelső és emiatt kevésbé motivált másikkal szemben is.)

Persze, arra azért nem tenném fel a vagyonomat, hogy Srnáék vagy Sevcsenkoék nem lepik meg esetleg a nagy esélyeseket, de annak elég nagy a valószínűsége, hogy a 8 között már csak egy vagy kettő régióbeli csapat lesz, és onnan pedig már egy sem jut tovább…

Érdekes egyébként az aranyéremre esélyesség kérdése is. A honlap látogatói által leadott szavazatok szerint a németek első helye a legvalószínűbb, szorosan mögöttük a spanyolok, majd az olaszok következnek. A hollandok meglepően kevés szavazatot kaptak. Lehet, hogy így utólag ez a pesszimizmus indokolt is volt?