Először is miért kapott ki Chile?

A 2010-es vb  óta az egyik kedvenc csapatom a chilei válogatott, mert lendületes támadófocit játszanak. Örök vesszőparipám, hogy a válogatott magja egy 2007-es U20-as vb-n bronzérmet szerzett csapat. (És mennyire fájó, hogy a 2009-es U20-as vb bronzcsapatából, a magyar fiúkról nem íródott hasonló sikertörténet…)

Vidalék megnyerő focit játszottak mindkét legutóbbi vb-n, ám balszerencséjükre bitang erős csoportban szerepeltek mindkétszer és a 16 között mindig a brazilokba botlottak. Akiket legutóbb majdnem kiejtettek, de aztán mégsem.

Mondhatnánk rájuk, hogy örök ígéretek, mert hiába nagyon jók, a nagy sikerek kapujában rendre elbuknak, ám ők azok, akik egy hazai rendezésű Copa Americán, majd tavaly egy össz-amerikai kontinensviadalon is megfosztották Messit a válogatottbeli megdicsőüléstől, és kontinensbajnokok lettek. (Ez a jelenkori brazil, argentin, uruguay-i és kolumbiai felhozatal mellett nem kis fegyvertény.)

És akkor most megint végigszáguldanak a mezőnyön egészen a döntőig, ahol egy U23-as csapat állja útjukat.

Mi a 2 döntő ok, amiért elbuknak?

Az egyik prózai és összefüggésben van a játékstílusukkal. A rohamtempó nem áll meg a kapu előtt, ahol 100%-os koncentráció és higgadtság kellene, és így rendre becsúszik a pontatlanság, a kapkodás. Ezen a tornán felhalmozott, kihagyott 100%-os ziccereikből 3 vb-t meg lehetne nyerni. Amíg nem találnak megoldást arra, hogy lassítsák le ajátékot a kapu előtt, hogy a pontos befejezés akadálytalan legyen, vagy nem találnak egy olyan csatárt, akinek mindegy a tempó, valahogy mindig bekotorja a kapuba a labdát, nem számíthatnak arra, hogy az igazán nagyokkal versenyben maradhatnak.

A másik ok a védelem betlizése. Több meccsen is kiderült, hogy a saját fegyverük, az agresszív letámadás, ha az ellenfél gyakorolja, éppen az ő védelmüket teszi a legsebezhetőbbé. Amit a legkevésbé értek: ha van egy világklasszis kapusuk, akit nem véletlenül vittek előbb a Barcába, majd a kapusokat a 11. mezőnyjátékosnak tekintő Guardiola nem véletlenül csábította Manchesterbe, és mégis inkább tankhajó módjára forgolódnak a védők, minthogy haza passzolják a labdát a lábbal is igen magabiztos Bravónak, akkor nem számítsanak könyörületre.

Egy rutintalannak számító német “olimpiai válogatott” a chileiek “rutintalanságát” kihasználva nyerte meg a kontinensgyőztesek kupáját.

És ha már a fiatalokkal kezdtük: le a kalappal a német srácok előtt! Valljuk be, ez egy könnyedebb torna volt, ám mégis komoly fegyvertény, hogy magabiztosan húzták be. Csupa olyan névből állt a csapat, akik már bizonyítottak a Bundesligában vagy akár a Bajnokok Ligájában is. Mögöttük csendben az U21-es német válogatott közben Európa-bajnok lett, úgyhogy Joachim Löwnek nem amiatt kell főjön a feje, hogy kikből merítsen a jövő évi világbajnokságra, hanem hogy kit hagyjon otthon fájó szívvel, hiszen az A-válogatott oszlopos tagjai éppen most vannak olyan korban, amikor egy-egy futballista pályája csúcsára ér.

Azaz, a 2018-as vb első számú esélyese már megvan.

Kérdés, hogy ki tud még felnőni hozzájuk.