Európa valahol nagyon messze van…

Az első körben született nagy arányú győzelmek is jól mutatják, a Basel és a Kobenhaven bravúrja ellenére, hogy az európai labdarúgás élmezőnye is csúnyán kettészakadt. Hogy egy orosz, egy török, egy cseh, egy román élcsapatnak vagy éppen a holland bajnoknak ennyire esélye se legyen a topligásokkal szemben…

És mi, sajnos, a magyar futballunkkal még ettől a második vonaltól is fényévekre vagyunk. A válogatott egyik legjobb játékosa (Koman) pl. a most kíméletlenül elvert orosz csapatok uralta bajnokságban egy sereghajtó egyesület játékosa 🙁

De nem kell messzire mennünk: elég a Győr reménytelen BL-selejtezős kudarcára gondolnunk.

Az is tanulságos, hogy még ebben a második vonalban sem tolonganak a magyar futballisták. Üde színfolt, hogy legalább a Schalkében játszik egy válogatott játékosunk (Szalai), de például a Bundesligában is remekelő Huszti már nem fért oda korábban a másodvonalasnak tekintett Zenit kezdőjébe.

És hogy néz ki Európa elitje? 2000-ben a legeredményesebb klubok létrehozták a G-14 szervezetet, amit 14 európai topklub alapított érdekképviseleti szervként. Érdemes átböngészni a névsort, mert ezek között a PSV-t leszámítva az elmúlt 20 év Bajnokok Ligája győzteseit találjuk. És mondjuk, ehhez hozzászámítva az Abramovics-éra kezdete óta az angol és az európai labdarúgás legfelső szintjén stabilizált Chelsea-t, jó eséllyel megtaláljuk ezen a listán az idei kiírás jövő májusi győztesét is…