Első alkalommal minden idők egyik (szerintem a) legnagyobb labdarúgójával, Edson Arantes do Nascimentoval, azaz ismertebb nevén Pelével foglalkozunk. És ha már közeledik a brazíliai rendezésű 20. futball-vb, akkor elevenítsük fel a Fekete Gyöngyszem három világbajnoki címének történetét.

Miroslav Klose Anglia elleni találatával utolérte, majd az Argentína elleni mérkőzésen le is hagyta Pelét a vb-góllövők örökranglistáján. Persze az, hogy valaki négy egymást követő vb-n is gólt szerezzen, sőt, ebből háromszor világbajnok legyen, még nagyon sokáig, de az is lehet, hogy soha nem fog sikerülni senkinek. A Király nagyon magasra tette a mércét…

Amikor 1994-ben Carlos Alberto Parreira jelölte a vb-re készülő csapatába az új brazil fenomént, a 17 éves Ronaldot, mindenki önkéntelenül kereste a párhuzamot az 1958-as svédországi tornával. Brazília mindkét alkalommal elnyerte a világbajnoki trófeát, ám amíg a fent nevezett szövetségi kapitány nem kívánt kockáztatni és esetleg törést okozni egy fiatal tehetség kezdődő karrierjében, addig 1958-ban Feola mester a csatársorban fontos szerepet adott az akkoriban szintén 17 éves, az első két meccsről csak térdsérülése miatt hiányzó Pelének, aki azután valami gigantikusat teljesített: igazi vb-csillaggá nőtte ki magát, 6 gólt lőtt 4 mérkőzésen, ebből 3-at az elődöntőben, kettőt a döntőben!!! (És ne feledkezzünk meg a bennünket kiejtő wales-iek ellen szerzett találatáról sem, hiszen azzal sikerült nyerniük 1:0-ra és bejutni az elődöntőbe.) Nem mellesleg, a döntőben szerzett egyik gólja előtt előbb kiosztott egy esernyőt, majd kapásból vágta a labdát a hálóba…

Az 1962-es világbajnokságra címvédőként érkező brazilok ekkor már világszerte első számú sztárja Pelé volt. A vb jól is indult a számára: a nyitómérkőzésen Mexikó elleni góljának és gólpasszának köszönhetően 2:0-ra nyertek. Aztán jött a második csoportmeccs a csehszlovákok ellen, akikkel később a döntőt is vívták. Ezen a találkozón egy távoli lövésnél megsérült és a torna további mérkőzéseit ki kellett hagynia. Brazília még így is világbajnok lett, a FIFA pedig 2007-ben kárpótolta a Királyt, és – mivel pályára lépett a későbbi győztes csapatban – elismerte őt 1962-es világbajnoknak is.

1966-ban a brazilok nagyon távol álltak attól, hogy megvédjék címüket. És ebben a kudarcban nagy szerepet játszhatott az is, hogy Pelé megint idő előtt kidőlt a sorból. Az első mérkőzést Bulgária ellen még behúzták, és Pelé jó szokásához híven ezúttal is betalált a kapuba, ám a bolgár védők ámokfutása végül sikerrel járt: addig vadásztak a Fekete Gyöngyszemre, mígnem sérülést okoztak neki. Így az első mérkőzésen a portugálokat lefocizó, ám durva kapushibák miatt vereséget szenvedett magyar válogatott ellen nem léphetett pályára. A Mészöly-Bene-Farkas-Albert fémjelezte csapatunk legtöbb játékosa élete meccsét produkálva megszületett a legendás 3:1, ami a brazilokat nehéz helyzetbe hozta, az addig 100%-os Eusebióék ellen kellett nyerniük. A portugálok a bolgárokhoz hasonlóan szikrázóan kemény játékkal igyekeztek megakadályozni a brazilok játékának kibontakozását, a játékot nem teljesen egészségesen is vállaló Pelét újfent levadászták. Portugália nyert, Brazília pedig kiesett. Pelé számára annyira kiábrándító volt az ellenfelek sportszerűtlen magatartása, hogy bejelentette, nem vesz részt több világbajnokságon. (Pedig még csak 26 éves volt!) Szerencsére meggondolta magát.

Amikor 1994-ben Romárióék világbajnokok lettek (éppúgy az olaszok ellen, ahogy 1970-ben Pelé és társai), az élő legenda csak annyit mondott: “Tisztelet az utódoknak, de az 1970-es csapat jobb volt!” Nyilván a látványra, a közönségszórakoztatásra jobban építő együttesét kívánta ezzel előtérbe tolni, de kétségkívüli tény, hogy talán soha egyetlenegy világbajnok sem hengerelte végig a mezőnyt akkora fölénnyel, mint az 1970-es brazil válogatott. Pelé pedig ezúttal végig tudta játszani a meccseket és igazi vezéregyéniség volt: 4 gólja mellett kiosztott 6 zseniális gólpasszt is begyűjtve ezzel a 3. vb-győzelmet és végleg elvitték a Rimet-kupát. (Hogy a trófea azóta hol lehet? Náluk biztos nincs, de ez már egy másik történet… 🙂

A fenti és az alább csatolt videót nézegetve kitűnik, milyen sokoldalú játékos volt és hogy mennyire birtokolta mind technikai, mind pedig taktikai értelemben is a futballtudást. Végezetül egy idézettel zárnám soraimat, amelyet Franz Beckenbauer mondott Peléről, és ő aztán igazán ismerhette, hiszen a New York-i Cosmosban csapattársak voltak:
“Amennyiben a tökéletes szót egyáltalán használhatjuk, akkor Pelé szinte az volt. Ő volt a legnagyobb játékos a labdarúgás történetében.”

 
Teszteld a focival kapcsolatos elméleti tudásod érdekes, szórakoztató és néha vicces kvízjátékainkkal!

 FOCI KVÍZEK >>>