A németek szirtakit lejtenek?

Németország – Hollandia 2-1

Tavaly ősszel a Nationalelf szétszedte a hollandokat egy barátságos meccsen, most azonban senki sem gondolta, hogy megismétlődhet a 3 gólos zakó, a minimális különbségű, ám megérdemelt német győzelem azonban sokkal fájóbb volt Hollandia számára.

Az első forduló óta eltelt időben két esemény is felkavarta a kedélyeket a német válogatott háza táján. A portugálok elleni meccsen ugyanis – mint Gomez szavaiból kiderült, nem először – súlyos kritikával illette televíziós szakértőként Mehmet Scholl, a Bayern és a német válogatott egykori kiválósága Löw első számú csatárát. Tegyük hozzá, a portugálok ellen már érett Gomez cseréje, amikor megszerezte a győztes gólt. A bírálatot persze szokás szerint a német sajtó kapta fel és kerekítette botránnyá, az Eb második csoportmérkőzésén azonban Gomez csattanós választ adott mind Schollnak, mind pedig a német focis oldalak kommentelőinek, akik tömegesen átkozzák őt és szívesebben látnák Klosét a kezdőben…

A másik “ügy” az Elftal elleni meccs előtti napon “pattant ki”, amikor is Hummels edzésen eladott labdájára reagálva Löw magából kikelve üvöltözött a játékosaival nagyobb odaadást és koncentrációt követelve tőlük. A fejmosásnak meg lett az eredménye, mert bár – mint lentebb látni fogjuk a statisztikai adatokból – a hollandok “papíron” jobban játszottak, védekezésben és a támadás hatékonyságában a németek felülmúlták őket, így igazságos győzelmet szereztek. Lahmék hozzáállásával nem lehetett semmi baj, hisz hiába passzoltak 91%-os pontossággal a hollandok (a németek ilyen irányú mutatója “csak” 86%-os volt), labdaszerzésben háromszorosan felülmúlták a narancsmezeseket.

A Robben és barátai találkozón (a németeknél 7 Bayern-játékos, azaz Robben klubbéli csapattársa kapott helyet a kezdőben, ráadásul később még Kroos is pályára lépett) a hollandok lőttek többet kapura (14-11), ám a kapura menő lövések tekintetében már 5-4-re a németek nyertek, és ebből, mint ismert, többet is váltottak gólra.

Hiába birtokolták többet a labdát van Persie-ék, hiába passzoltak többet (és mint láttuk, pontosabban), végeztek el több szögletet, veszélyesebb helyzetei is inkább a németeknek voltak. A fenti utalás a sok Bayernesre a csapatban nem véletlen. Meghatározó lehet egy válogatott esetében, ha a csapat gerince egy sikeres klubcsapatra épül – lásd, miként lettek világbajnokok a spanyolok.

Egy másik jelentős tényező – azon túl, hogy Gomez a német gólok 100%-át szállítja eddig – Löw bátor kiállása Schweinsteiger mellett. Schweini tavaly év végén kulcscsonttörést szenvedett, aztán a felépülését követően tavasszal is megsérült, a szezon nagy részét kihagyta és csak az ezüstösre sikeredett hajrákra tért vissza. Aztán az Eb-re készülő válogatott edzőtáborában is többnyire külön edzett egy kisebb sérülés miatt. Mindezek után talán nem is lehetett kérdés, hogy a két védekező középpályás poszt várományosa az egyaránt jó szezont zárt Khediráé és Kroosé lesz. Aztán Kroos mégis a rövidebbet húzta, de csereként legalább pályára léphet, na, nem Schweini helyére, hanem sokoldalúságának köszönhetően a támadó középpálya irányító posztján. Hollandia ellen Gomez mindkét gólját egy zseniális passz előzte meg, és mindkét passzt Bastian Schweinsteiger jegyezte. Már ez önmagában igazolta Löw döntésének helyességét, de ha ehhez még hozzátesszük, hogy a védekezési mutatói (pl. labdaszerzés) is a legjobbak közé tartozott, akkor már tényleg nincs miről beszélni.

Egy további fontos tényező a német válogatottnál az állandóság. És ezt nem csak az támasztja alá, hogy a csapat jó része a Bayern Münchenben is együtt rúgja a labdát. Összehasonlítva a vb-n legtöbbet játszó 11-gyel, alig van változás és az is inkább előrelépés. A védelemből most már hiányzik a kiöregedett Friedrich és csak a kezdőből Mertesacker. A helyükre érkező Hummels egymást követő második jó szezonját zárta a Dortmunddal és egyéni képességekben is messze felülmúlja mindkét hiányzó mindenkori legjobb formáját. A statisztikai mutatók szerint Hummels a védelem legjobbja és egyéb adatok (pl. labdaérintés, passzok száma és pontossága) is a német csapat elitjébe emelik. A másik 3 védő pedig már két éve is oszlopos tagja volt a válogatottnak, mégha Badstuber és Boateng csak egymást váltva szerepelt a vb-n.

Ezenkívül egyetlen másik, ám igen fontos poszton történt változás: Klosét a Bundesligában és a BL-ben (sőt a válogatottban is) gólokat ontó Gomez váltotta. A 6 ponthoz hozzájáruló gólja nem igényel különösebb magyarázatot, azt hozza, amit az elmúlt szezonja alapján várni is lehetett tőle. És persze, a német válogatott erősségét jelzi, hogy Klosénak sem volt rossz szezonja, csereként beszállva ő is komoly gólveszélyt jelent. Mindazonáltal, Gomez nagyobb formát mutatott a Bayernben 2011-2012-ben, mint Klose 2010-ben, amikor Miro konkrétan végigkispadozta a szezont.

Ráadásul a változatlan nevek mögött is jobb forma található, például vehetnénk Özilt, aki két éve még a csak a Bundesligában jól szereplő Werder irányítójaként focizott nagyot a vb-n, most azonban már Európa és a világ egyik meghatározó klubjának egyik legjobbja. Bár ehhez hozzátehetjük, Müller visszaesett, mondjuk, nem tudom visszaesésnek lehet-e nevezni, hogy 2010-ben a BL-döntőben mindent kihagyott, most viszont gólt szerzett 🙂 A válogatottban mindenesetre megbízható teljesítményt nyújt, mégha ez nem is az a gólerős forma, ami két éve vb-gólkirályi címhez vezetett…

Térjünk rá azonban a hollandokra! Én semmiképpen sem temetném ezt a válogatottat, még akkor sem, ha Portugália ellen sem nyernek és kiesnek. Egy vereség a talán nem is olyan gyenge dánokkal szemben becsúszhat, a németektől pedig nem szégyen kikapni. Persze, az azért döbbenetes, hogy ez a holland csapat, amelyik 4 év alatt tétmeccsen csak kétszer veszített: a vb-döntőn, ott is csak hosszabbításban, illetve a gyanús körülmények között lezajló, az Oranje számára totálisan tét nélküli utolsó selejtező mérkőzésen a svédek ellen. Most pedig, ugye 2-ből 2, nem oda…

Mi lehet mindennek a hátterében, miközben a holland válogatott az egyik legnagyobb esélyesként érkezett az Európa-bajnokságra? Ha összehasonlítjuk a csapatot a két évvel ezelőttivel, elsőre talán ugyanazt mondhatnánk el, mint a németekről, ám alaposabb szemügyrevétel után már megjelennek a repedések.

A védelemből hiányoznak oszlopos tagok, a vb óta Giót sikerrel pótló Erik Pieters az Eb előtt sérült meg, Mathijsen is csak második meccsre épült fel, és bizony látszik rajta az edzéshiány.

Sneijder ugyan továbbra is remek futballista, de az Inter 2 éve csak árnyéka a BL-győztes önmagának, a sikertelenség, vagy a korábbi tündöklés hiánya pedig mindeig nyomot hagy egy futballistán.

Van Bommelt kora miatt kimustrálták az AC Milanból, Kuyt a pár évvel ezelőtti Liverpoolhoz képest harmatos Vörös Ördögökben rúgja a labdát. Afellay súlyos sérülésből épült fel, de csak a szezon végére, bár a Barcában egyébként is csak kiegészítő ember volt, és ez még akkor is jelent valamit, ha a katalán kispadnak nem kicsi rangja van.

Robben egy külön történet. Az ő esetében ez egész egyszerűen pszichológia. Emlékezhetünk rá, hogy annak idején, mennyire visszaesett, amikor a Realnál éreztették vele, nincs nagy szükség rá. Aztán a Bayernnél már a legnagyobb sztárként kezelték és egész egyszerűen kivirágzott. Most a müncheniek ezüstös szezonjáért bűnbaknak tették meg. Miért? Mert kihagyott két fontos büntetőt? Messi ugyanúgy hibázott a Chelsea ellen nagyon hasonló szituációban, mégsem temeti senki. Robben nélkül még ez a kiváló Bayern sem jutott volna el ilyen messzire. A sajtóból és a sajtó által feltüzelt szurkolóktól érkező bírálatok nem hagyták érintetlenül Robbent, illetve játékát sem.

És mindehhez hozzávehetjük még a korábban említett holland betegséget (ld. van Nistelroy és Makaay történetét). Pedig van Marwijk kipróbálta és többször is sikerrel alkalmazta a 4-4-2-es felállást, amelyben helyet kapott mindkét kiváló csatára! Mind van Persie, mind Huntelaar remek szezont tudhat maga mögött. Miért nem bízik a mester egy meghaladottnak tartott, de számukra talán sikeresebb taktikai felállásban? A selejtezők gólkirályt a kispadon pihentetni minden egyéb különösebb indok nélkül, óriási hiba! És az már nem ugyanaz, amikor beküldi őt, és még 3 másik csatárt van Persie mellé! Őszintén hiányolom a rációt van Marwijk sajátos döntésében, ami meglehet egy nagyszerű generáció végét jelentheti…

Érdekel a holland válogatott dicső múltja? Akkor kattints ide…

Portugália – Dánia 3-2

Nem hiszem, hogy ez lett volna az Eb egyik eddigi legjobb meccse, de a sok gól és a fordulatok mindenképpen izgalmassá tették. Abban sem vagyok biztos, hogy ez volt a papírforma, mert ugye, a két csapat legutóbbi találkozóján tavaly ősszel a H-jelű selejtezőcsoport utolsó meccsén Dánia nyert.

Mindettől függetlenül azért az egyértelmű, hogy Portugália sokkal minőségibb, ismertebb futballistákat tud felmutatni, mint riválisa. Még akkor is, ha a meccs előtti szitu szerint a csoportelső (Dánia) találkozott a csoportutolsóval (Portugália). Az első félidő nagy részében, kiváltképp a megnyugtatónak tűnő 2-0-ás állás kialakulásáig összességében a képzettebb, jobb csapat portugál válogatott játszott fölényben és ennek megfelelően alakult az eredmény is.

A hátrányba kerülés, különösen a 2 gólos különbség nagyobb offenzív aktivitásra kellett volna, hogy sarkallja Aggeréket, ám a fejetlen rohanás előrefelé nem képezi a dán futballhagyományok részét. A biztonságos, főleg a középpályán járatott labdázgatás aztán szép lassan visszahúzódásra kényszeríti az ellenfelet – különösen, ha annak kedvező a mérkőzés állása. Ilyenkor gondolhatnánk még nehezebb megbontani a betömörülő védelmet, csakhogy! A dánok logikája szerint a fenti játékkal el lehet jutni a 16-os előterébe, ahonnan már érkezhetnek a beadások a szálfatermetű skandináv legények fejére. Ez a megállapítás ugyan a “mindössze” 170 cm magas Krohn-Dehlire talán nem annyira igaz, az már viszont igen, hogy az alapvonalnál utolért beívelést tanári módon finomítva le készítette elő fejjel Bendtner számára, akinek csak az üres kapuba kellett fejelni.

Így még a szünet előtt sikerült a reményt visszahozni, pedig a játékukban nem nagyon volt benne a gól és ez megmaradt a második félidőre is, miközben a portugálok, de legfőképpen Cristiano Ronaldo előtt rengeteg nem gólhelyzet, hanem óriási ziccer adódott és ezekben a szituációkban rendre csúnyán felsült. A Real Madrid sztárja a portugál válogatott leggyengébb láncszeme volt. Statisztikai mutatói döbbenetesen gyengék, kiváltképp, ha a spanyol bajnokságból ismert teljesítménnyel hasonlítjuk össze. Csakhogy érezzük a különbséget: a La Ligában 80,6%-os passzolási mutatója volt az egész szezon átlagában, a mai meccsen viszont csak 69%-os pontossággal játszotta meg labdáit. A kimaradt helyzeteiről már ejtettünk szót, a legcsúnyább eset az volt, amikor több ideje volt kapura vezetni a labdát, mint Balotellinek a spanyolok ellen, azzal a könnyebbséggel, hogy Ronaldo esetében még csak vissza sem értek a védők, de még így is sikerült mellé rúgni…

Szabadrúgásai mintha egy önjelölt kezdőt idéztek volna és csak a cowboy-allűrből tudhattuk, ez tényleg az a Ronaldo a labda mögött, akit ismerünk, mert egyébként azt gondolhattuk volna, hogy Baba Jaga kicserélte egy gyenge alter egójára. A luzitán csapat azonban így is képes volt hozni a meccset, pedig CR nagy helyzete után a dánok a korábban vázolt taktikával még egyenlíteni is tudtak.

Ekkor aztán megérezték Bento fiai, hogy tényleg nagy a baj és a meccs utolsó perceire úgy felpörögtek, ahogy utoljára a bosnyákok elleni play-off visszavágón láthattuk őket futballozni. Az iszonyatos nyomásnak meg is lett az eredménye, bár ahogy egy avatott szakértő megállapította: az azért meglehetősen furcsa, hogy Varela lábát a lyukat rúgás után Harkiv főteréről kellett visszahozni és még arra is volt ideje a kaputól 12 méterre, hogy fenékkel pattogtassa a labdát néhányszor, mielőtt újra kapura fordult volna, mert még ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy egy dán védő kilépjen rá…

Portugália ezzel a győzelemmel nagy lépést tett a továbbjutás felé, az utolsó körben a szétesett holland válogatott ellen lép pályára, bár tudjuk, sokszor épp az ilyen padlón lévő csapat a legveszélyesebb ellenfél. A dánok az utolsó meccsen bízhatnak egy békés döntetlenben, ami a németeknek tökéletesen megfelelne és abban, hogy a portugálok nem nyernek Hollandia ellen…

Reméljük, ez a meccs nem az ellenségeskedésről, hanem a jó fociról szól majd. Szerintem a játék képét nagyban befolyásolja majd, miként végződik a portugál-dán meccs. Ha adott esetben a dánok megint nyernek, akkor szerintem nagyon nagy meccsre számíthatunk. (vagy nagyon durvára…)

Lengyelország – Oroszország 1-1

Unalmas első félidő, valamivel jobb második, egy önként jelentkező a gólkirályi címre és egy meseszép gól – címszavakban így lehetne összefoglalni az esti meccs tapasztalatait.

Általában – a történelmi példákból okulva – nem szerencsés, ha egy lengyel-orosz párharcban német a bíró, ám a lengyeleknek a hazai pálya miatt sem volt különösebb aggódnivalójuk. Azt például megköszönhetik Starknak, amikor – ha jól emlékszem – Kerzsakovot a 16-oson belül a földbe döngölték gólhelyzetben és 11-es helyett szabadrúgást ítélt kifelé… (Én mondjuk, aki a játékvezetők szegényes lelki világát jobban ismerem, mint a tenyeremet, tapasztalatból azt mondom: ha bíró ilyen esetben nem ítél semmit, csak továbbot int, akkor legfeljebb bizonytalan az eset megítélését illetően, ha azonban ellentétes ítéletet hoz, akkor az beismeréssel ér fel!)

Végül az első félidőt az oroszok szerencsével nyerték meg, mert bár volt több ígéretes támadásuk, annyira azért nem volt bennük a gól, miközben a másik kapu előtt Malafejev többször óriásit hárított. Dzagojev 3. találatával az orosz gólgyártás élmunkásává küzdötte fel magát.

A második félidő valamivel lendületesebb focit hozott – a lengyeleknek jönniük kellett és ez tálcán kínálta a lehetőséget az orosz kontráknak. Azzal ellentétben azonban, amit vártam ezek után, nem az oroszok szereztek gólt, hanem éppen a lengyelek, akiknek a játékában a meccs ezen szakaszában nem igazán volt benne az egyenlítés. Jellemző, hogy az oroszok egy gyors ellentámadás végén már létszámfölényben jártak a lengyel 16-osnál, amikor Arsavin eladta a labdát és a “rekontrából” Kuba nagyon kilőtte a hosszút.

Az egész meccs alapján végül igazságos döntetlen született, amivel a lengyelek életben tartották reményeiket, de nagyon nehéz meccs vár rájuk a csehek ellen, míg az oroszok eljátszották a nagy esélyt, hisz győzelem esetén már most biztos csoportelsőként jutottak volna tovább, így viszont még izgulniuk kell az utolsó meccs miatt, mert a görögök ellen rosszul is kijöhetnek a zárófordulóból.

Csehország – Görögország 2-1

Élvezetes játék ezúttal csak 6 percig folyt a pályán, de akkorra már 2-0-ra vezettek a csehek. A nagyon nehezen megbonthatónak hitt görög védelmet percek alatt könnyedén mattolták a villámléptű csehek, amiben persze nagy segítség volt az átszervezett és emiatt kicsit fejetlen kék-fehér hátsó alakzat, és most már menthetetlenül kijött a kapusprobléma is. (Mint emlékezhetünk korábbról, a görögök portugál szövetségi kapitánya olyan portásokat vitt ki az Európa-bajnokságra, akik az elmúlt szezonban klubjukban sérülés, háttérbe szorulás miatt nem nagyon védtek. És ez most megbosszulta magát…)

Kicsit furcsa, de mégis érthető volt, hogy a játékvezető többnyire nem rokonszenvezett a görögökkel és ellenükre ítélt a vitás esetekben, könnyebben előkapta a sárga lapot kisebb szabálytalanságokért, és mondjuk nem adott a cseheknek durvábbakért. Mindezen azonban nem kell csodálkozni, a dél-európaiak nem lopták be magukat senkinek sem a szívébe: durván odarúgnak, -csúsznak vagy éppen -taposnak ellenfeleiknek, folyamatosan reklamálnak és talán a lelkek mélyén az uniós válság miatt is neheztel rájuk minden igaz európai – mégha mondjuk pont a kontinens nevét is nekik köszönhetjük 🙂

Az első félidőben csak egy csapat volt a pályán és az nem éppen a görög volt, akiknek még egyetlen statisztikába behúzható kapura lövése sem volt. Aztán a másik félidőben szinte egyik csapatra sem lehetett ráismerni. Rosickyt a szünetben le kellett cserélni, és a hiányát nagyon durván megérezte a csapata. A csehek rettentő mértékben visszaestek, és tudatosan vagy sem, de átengedték a teret és a kezdeményezést a görögöknek. Akik persze, ha holnap reggelig támadnak, sem igen rúgnak gólt, hacsak nincs Petr Cech. Emlékezhetünk, a sokak által klasszisnak tartott kapus 4 éve kiejtette előbb a labdát, aztán pedig ezzel Csehországot az Eb-ről, és hát most sem kellett sok hozzá, hogy továbbjutási esélyeiket alacsonyabb szintre redukálja. Szerencséjére a görögök támadójátéka túlságosan impotens volt ahhoz, hogy még egy gólt szerezhessenek.

A hellének játékában nem volt semmi szellemesség. Csak állandóan ívelgették fel a labdákat Samarast keresve, vagy pedig szabadrúgásokat harcoltak ki a kaputól ugyan jó messze, de ahhoz megfelelő helyen, hogy felérhessenek többen is, hátha fejjel veszélyeztetni tudnak. Gekas beállításával Samaras, talán az egyetlen igazi jó focista a görögöknél, kihúzódott a bal szélre és azután ő adogatta be a labdákat, csakhogy bentről éppen az ő fejjátéka hiányzott.

Az orosz-lengyel iksznek köszönhetően még bármelyik csapat továbbjuthat, de ehhez mind a csehek, mind pedig a görögök győzelmi kényszer alatt fgonak játszani.

A hvg múlt heti számának mellékletében érdekes cikk jelent meg okokról és összefüggésekről, hogy a korábbi (értsd, főként a rendszerváltás előtti) évtizedekben Eb-ken még oly jól szereplő Kelet-Európa futballja miként szakadt le menthetetlenül Nyugat-Európától.

Az első forduló – látszólag, de sajnos, tényleg csak látszólag – mindezt cáfolja. Ha a rögtönzött tabellákra pillantunk, azt látjuk, minden csoport élén kelet-európai csapat áll, kivéve a B-jelű kvartettet, amelyben egyetlen régióbeli csapat sincs.

Oroszország, Horvátország és Ukrajna egyaránt tett egy fontos lépést a továbbjutás felé. Összességében véve a Szbornajának vannak a legjobb kártyái, ám az A-csoport amúgy sem okozhat túl nagy csalódást, tekintve, hogy 3 kelet-európai csapat is jelen van, tehát egy biztosan továbbjut. Ha csak a papírformát nézzük azonban, a horvátok és ukránok hozták a lehetséges győzelmet az első fordulóban a szerencsés sorsolásnak köszönhetően, ám az egymás ellen játszó sokkal erősebb riválisok nem tették meg azt a szívességet, hogy elverjék egymást, így komoly lépéselőnyt kicsikarni még a megérdemelt győzelmeikkel sem tudtak. (Elképzelhető forgatókönyv lett volna, ha a második fordulóban ki tudnak bekkelni egy döntetlent az első fordulóban vesztes nagy csapattal szemben és aztán ugyanerre képesek lennének a 3. körben a már valószínű csoportelső és emiatt kevésbé motivált másikkal szemben is.)

Persze, arra azért nem tenném fel a vagyonomat, hogy Srnáék vagy Sevcsenkoék nem lepik meg esetleg a nagy esélyeseket, de annak elég nagy a valószínűsége, hogy a 8 között már csak egy vagy kettő régióbeli csapat lesz, és onnan pedig már egy sem jut tovább…

Érdekes egyébként az aranyéremre esélyesség kérdése is. A honlap látogatói által leadott szavazatok szerint a németek első helye a legvalószínűbb, szorosan mögöttük a spanyolok, majd az olaszok következnek. A hollandok meglepően kevés szavazatot kaptak. Lehet, hogy így utólag ez a pesszimizmus indokolt is volt?