Legalább a december 6-i sorsolás óta tudjuk, hogy mennyit ér a világranglista. Nem sokat…
A FIFA megint megmutatta, nem a labdarúgás színvonalának emelése az elsődleges célja, hanem a minél szélesebb közönség megfogása és a profitmaximalizálás. Így a vb nem elsősorban az erőviszonyokról szól majd.
Nem azt az egyébként már nem is új módszert kifogásolom, hogy földrajzi elkülönítéssel bonyolították a sorsolás menetét, nehogy különböző képességű, de azonos földrészről (FIFA-föderációból) származó csapatok összekerülhessenek. Mert ugye a nagyszámú európai résztvevő miatt ritka az olyan csoport, ahol nincs 2 válogatott a vén kontinensről, de ennél talán már az is jobb lett volna, ha sorsolás nélkül, világranglista-helyezés és – bánja a fene! – földrajzi elkülönítés alapján sorolták volna be a csapatokat a különböző csoportokba.
Mert az érzésem szerint botrány, hogy az előző vb két döntőse – azóta szinte semmit sem gyengülve – egy csoportba került (bár van olyan vélemény, hogy itt még tét nélkül elbohóckodnak, aztán a döntőig nem lesz gondjuk egymásra), vagy hogy Uruguay, Anglia és Olaszország összekerült, a német, portugál, amerikai, ghánai kvartettnél pedig nehezebb csoportot bajos lett volna összehozni.
Ronaldo pont a németeket szerette volna elkerülni… 2006 óta akárhányszor kerültek össze, mindig a Nationalelf nyert.
És itt a legutóbbinál nem is a portugálok miatt vagyok kiakadva, akik elkomolytalankodták a selejtezőiket (azért mégiscsak a tavalyi Eb-bronzérmesről beszélünk), de pl. az USA megnyerte a Concacaf-zóna selejtező tornáját, Ghána pedig szerintem a legjobb afrikai csapat, amit az előző vb-n és most a selejtezők során is bizonyított. A német válogatottat nem féltem ettől a csoporttól, de azért a világranglista 2. helyezettjének illett volna könnyebb csoportot kapnia.
És akkor rá is térhetünk arra, hogy a földrajzi alapon végbevitt paritásos leosztás mellett a kialakult helyzetért a világranglista alkalmatlansága tehető felelőssé. Hiába a precízen kisúlyozott számítgatás, láttuk a magyar válogatott példáján keresztül is, hogy milyen előkelő helyre lehet felkúszni a barátságos meccsekre gondosan megválogatott ellenfelek feletti győzelmekkel.
Nem szeretnék hasraütés-szerű véleményeket formálni, de azért nézzük meg, kikből állt a világranglista első 7 helyezettje, akik Brazília mellett az első kalapba kerültek (Figyelem ez a lista már nem aktuális, a FIFA az októberi állapotot vette alapul, mert pl. Portugália azóta a pótselejtezőinek köszönhetően most már 5., míg más csapatok legfeljebb alacsonyabb súlyozású barátságos meccset játszhattak!) :
- Spanyolország
- Németország
- Argentína
- Kolumbia
- Belgium
- Uruguay
- Svájc
Az első két hellyel nem is nagyon kell vitatkoznunk, Argentína viszont mát határeset. A ranglistán az utóbbi 4 év eredményei számítanak, az időben közeliek nagyobb súllyal. Nos, a gauchók csúnyán leszerepeltek 2011-ben a hazai rendezésű Copa Americán, azóta viszont megnyerték a dél-amerikai selejtezőt. Ez elismerésre méltó eredmény, de ha azt vesszük alapul, hogy az előző vb-n negyeddöntős, majd az említett Copa Americán ezüstérmes Paraguay azóta eltűnt a süllyesztőben, a vb-4., majd Copa America-győztes (és a nyár óta Konföderációs Kupa 4.) Uruguay szintén csak botladozott a selejtezők során, valamint hogy a hagyományosan legerősebb dél-amerikai együttes Brazília házigazdaként nem selejtezett, akkor meg kell állapítsuk, komoly kihívások nélküli selejtezőket vívtak meg Messiék. Így könnyű jónak lenni!
Ugyanilyen alapon teljesen érthetetlen Kolumbia és Uruguay kiemelkedő helyezése, Suarezék ráadásul szégyenteljesen szerepeltek a selejtezők során és csak egy nagyon gyenge ázsiai ellenfél ellen pótselejtezőn biztosították a kijutásukat. Ha mondjuk, megkapták volna a csoportjukban 2., de leggyengébb másodikként pótselejtezőről lemaradó dánokat, nem tettem volna rá pénzt a tippmixen, hogy Uruguay jut ki a vb-re…
A kétszeres világbajnok csapatnak (amelyik 63 éve épp Brazíliában nyerte meg második vb-címét) valószínűleg nagyot dobott a pontszámain, hogy a magas szorzójú Konföderációs Kupán kitömték a szinte full amatőr Tahitit és nagy nehezen legyőzték Nigériát. Igaz, az olaszok elleni bronzmeccses iksz már legalább nagycsapat mivoltukat mutatta, de még mindezek tükrében is nehezen érthető, hogy azok az olaszok meg nem kerültek be a top 7-be.
És akkor Belgium, Svájc. Kalapot lengetek a két csapat teljesítménye előtt, de ők is csak a jó selejtezősorozatuknak köszönhetik a helyezésüket. És azt kik ellen érték el? Svájc jobb volt Izlandnál, Szlovéniánál, Norvégiánál és Albániánál. Ez kell ahhoz, hogy első kalapos legyen valaki? Az Eb-re pl. ki se jutottak. (Mint ahogy a belgák sem…) A hollandok meg igen. Ott egy bitangerős csoportban leszerepeltek, majd kikaptak egy barátságos meccsen a belgáktól, és ezek után a FIFA-világranglistát már nem is érdekli, hogy mind az Eb-re, mind most a vb-re rendkívül magabiztos selejtezők útján kvalifikálták magukat.
Úgy tűnik, ennél a ranglistánál hasznavehetőbb a magyar vonatkozású és elsősorban a sakkban használt ÉLŐ-pontrendszer (dec. 5-i állapot), amelynek élén Brazília áll. (A FIFA-ranglistán azért vannak lemaradva, mert selejtezők nélkül az utóbbi 2 évben csak a nyári Konföderációs Kupán játszottak tétmeccset.) Első helyük törvényszerű. Sok jó csapattal játszottak, a Konföderációs Kupán pedig végigverték a mezőnyt, a döntőben a világbajnok, FIFA-világranglista-vezető spanyolokat kitömve. Utána a sorrend egy ideig egyezik a FIFA-ranglistával: spanyol, német, argentín, kolumbiai válogatottak követik egymást, de a top 8-ban ott van Hollandia, Anglia, Portugália is.