Álomcsapat-játék a 2012-2013-as Bajnokok Ligája szezon idejére. Itt aztán tényleg kiderül, ki mennyire ért a focihoz. Legyél a saját tizenegyed menedzsere, nevezz és nyerj álomfoci-pólót vagy egy kétszemélyes vacsorát a Tizzoban…
Sanyi megállíthatatlan! Megint megnyerte a fordulót, amin nem is lehet csodálkozni: a PSG-s védelme (Sirigiu, Thiago Silva) kapott gól nélküli győzelmet aratott, benficás védője (Garay) győztes gólt rúgott, és középpályásai (Vidal, Moutinho) is betaláltak győztes meccsen. Ilyen pontdömping mellett már az is belefért, hogy csatárai (Vucsinics, Dzeko, Ronaldo) most nem kényeztették gólokkal és hárman mindössze 5 pontot hoztak, hogy a két bayernes játékosa is csak 1-1 pontot, Rafael (MU) pedig még annyit sem tett hozzá a közöshöz.
T. Gyula újra felbukkant az élbolyban, többek között Mexes találatának köszönhetően. Ha a szépségre is adnánk pontot, feltehetően még előrébb végzett volna 🙂
Forza Valdez és K. Timi most már szinte állandó, és nem csak visszatérő vendég a forduló legjobbjai között. Sz. Andris, az éllovas eddigi legkitartóbb üldözője most azonban hátracsúszott.
Az élbolyban sok változás nem történt, legfeljebb annyi, hogy az élcsapatok elhúztak némiképp a többiektől. Eközben a mezőny többi részében sűrűsödés figyelhető meg, ami nagy le-fel mozgásoknak nyitja meg a teret.
A BL-szezon fele – legalábbis, ami a mérkőzésszámokat illeti – letelt, de azért még sok van hátra. Hamarosan a csoportkör is befejeződik, és akkor kezdődhet a nagy számolgatás, tervezgetés az átigazolásokhoz, amelyeknek köszönhetően ügyes kézzel még nagyot lehet homorítani tavaszra. Már akinek szüksége van rá…
A Bajnokok Ligájában tapasztalt számos meglepetéseredmény ellenére a táblázat élén nincs semmi váratlan. V. Sándor ezúttal nem elégedett meg az előkelő dobogós helyezések egyikével, hanem egyenesen az élre tört, és ezzel, mint látni fogjuk, tovább növelte összetettben az előnyét.
A dobogó második és harmadik fokára érkező Vlada V. és K. Tamás viszont a korábbi eredményeiket cáfolva megmutatták, hogy hosszabb távon bizony velük is számolni kell. Hozzájuk vehetjük még az FC Onigr menedzserét, miközben utánuk az élboly vége és a középmezőny eleje csupa “húzó” névből áll.
V. Sándor ezúttal már a 3. fordulóban az élre ugrott. Nagy kérdés, nem korai-e egy ilyen hajrá 🙂 Mint ismert, az Eb DreamTeam-játékban csak az utolsó előtti fordulóban ugrott az élre.
Míg a középmezőny meglehetősen sűrű, fent a magasban már ritka a levegő. A századosok klubjában egyelőre csak a már említett éllovas címvédő, és az eddig is kiegyensúlyozottan, jól szereplő, a 3. fordulót pedig meg is nyerő Sz. Andris található. A dobogón és közvetlen utána szintén olyanok találhatóak, akik eddig vagy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak (Forza Valdez, R. Jani), vagy volt egy-egy kiugró fordulójuk (K. Timi, T. Csaba).
A csoportkör fele lement, lassan lehet törni a fejeket a téli átigazolásokon. Hiszen ott még lesz lehetőség alaposan belenyúlni (de akár mellényúlni is) a versengésbe…
A fordulót a mezőny legfiatalabb menedzsere nyerte, akit védőinek köszönhetően a Bayern és a PSG kapott gól nélküli sikere, továbbá Nasri gólja is segített. Az előző forduló éllovasai a számos meglepetéseredmény következtében ezúttal a tabella alján végeztek. A bibliai bölcsesség, ugye: elsőkből az utolsók 🙂
Nem nagyon hozható zavarba azonban az Eb DreamTeam-játék nyertese. Töretlen bizalma Ronaldo iránt kifizetődőnek tűnik. CR7 három meccsen már 5. góljánál tart.
T. Csabát többek között a Braga győzelme és Ruben Micael gólja az élre repítette. Szorosan ott van azonban a nyomában T. Gyula, akinek a nevét az élbolyban most már megszokottnak tekinthetjük. Az Eb DreamTeam-játék nyertese pedig a dobogó 3. fokát sajátította ki. Vigyázni kell vele, mert a nyáron is csak az utolsó forduló előtt vette át a vezetést és aztán ki sem engedte a kezéből. Ebben a játékban nincs rajt-cél győzelem, és amint látható a pontszámokból, olyan szoros a verseny, hogy pár ponttal helyezéseket lehet ugrani előre.
Sok van még hátra és még nem mindegyik futballista hozta ki magából a maximumot, lesznek még itt nagy átrendeződések.
A 2. forduló tanulsága, hogy tőlünk nyugatabbra jobban értenek a focihoz 🙂
T. Csaba Barcelonából, F. Csilla Crépy-en-Valois-ból és Paulo Bento Lisszabonból uralták az élmezőnyt. A hazaiak becsületét T. Gyula tudta csak megvédeni, aki kiegyensúlyozott teljesítményével egyre inkább a csúcsra tör összesítésben.
Érdekes, az első forduló nyertesének, K. Timi csapatának visszaesése, pedig most is volt góllövője (Podolski, Ribery), viszont ez van, ha több játékosa nem lép pályára a nyertes csapatban (Nani, Mertesacker), továbbá ha az esélyes csapatok (Bayern, PSG, Juve) kikapnak vagy csak ikszelnek…
V. Sándor csapatának halványabb szereplése is meglepő, pedig Ronaldója 3 gólt vágott az Ajaxnak, végül azonban egyedül hozta DreamTeam-csapata pontszámainak felét.
Köszönhetően a totógyilkos meccseknek is, keveseknek sikerült több pontot szerezniük, mint az első fordulóban, a mezőny egy részének teljesítményére a visszaesés volt jellemző, míg néhányan azért tartották kiegyensúlyozott középmezőnyös pozícióikat, ami miatt az összesített pontok egyre nagyobb szóródása ellenére is a mezőny nagy része azért együtt maradt.
Az alábbiakban néhány jónak ígérkező párosítás esélyeit latolgatom.
FC Porto – Paris SG
Az A jelű kvartettben akár csoportdöntőnek is beillik az első mérkőzésen egyaránt győztes Porto és a PSG találkozója. A portugálok az új szezonban még nem ízlelték meg a vereség ízét, igaz, nehéz ellenféllel eddig nem is nagyon volt dolguk. A hétvégén nem pihentetett senkit Vitor Pereira, ennek ellenére is csak 2-2-t játszottak a papíron szerényebb képességű Rio Avéval. Csak kevesebb rúgott góllal másodikok a bajnokságban a Benfica mögött, míg a PSG épp most jött föl a Ligue 1-ban a 2. helyre. A párizsi sztáralakulat a kezdeti ikszes botladozások óta zsinórban 5. bajnokiját is megnyerte. Ráadásul a legutóbbi 4 tétmeccsen (a D. Kijev elleni BL-találkozót is beleszámítva) úgy rúgtak 12 gólt, hogy közben mindössze egyetlen egy ellentalálat volt. Ez a forma pedig nem sok jóval kecsegtet portói szempontból, de tudjuk, a sárkányosok hagyományosan jól tudnak védekezni és gyakran megkeserítik a nagy csapatok támadóinak az életét. Döntetlen vagy egy klasszis villanással (pl. Zlatan Ibrahimovicéval) eldöntött vendéggyőzelem várható.
SL Benfica – FC Barcelona
Egy másik portugál csapat, a hazai pontvadászat éllovasa is nehéz meccs elé néz az Estadio da Luzban. A Celtic elleni gólnélküli döntetlenhez hasonló a reálisan gondolkodó lisszaboni drukkerek számára tökéletesen megfelelne. Erre azonban meglehetősen kicsi az esély. Egyrészt, mert a Barca védelme Puyol és Pique kidőlése óta nem kevés sebezhetőséget mutat, másrészt viszont azért, mert a katalánok az elmúlt félévben mindössze kétszer hagyták el rúgott gól nélkül a pályát. Igaz, mindkétszer a BL-ben, a Milan és a Chelsea elleni idegenbeli találkozókon. Azt pedig látni kell, mind a két csapat magasabb szinten jegyzett, mint a Benfica, mégha az AC Milan esetében nem is annyira a jelenlegi formájukra gondolunk, a Chelsea pedig nem kis szerencsével jutott túl a tavasszal a portugál csapat ellen. Érdekes, hogy bár Tito Vilanova alatt az FC Barcelona eddig mindegyik bajnokiját és első BL-meccsét is megnyerte, azért ezek gyakran elég nyögvenyelősen sikerültek csak. Elég a Granada és a Sevilla elleni utolsó percekben megnyert találkozókra gondolni. Persze, ez azt is jelentheti, hogy kondiban nagyon ott vannak Messiék, és talán az sem mellékes, hogy mindkét meccsen a beálló cserék is nyerőembereknek bizonyultak. (Granada ellen Xavi vágott nagy gólt, a Sevilla ellen – ahol azért nem kevés bírói segédlet is elkelt – pedig DavidVilla vitte be egy szép kombináció végén a győztes találatot.) A Tito-éra és a Barca jelenlegi játékának elemzése a napokban várható, annyit mindenesetre előrebocsájthatok: a Blaugrana jelenleg (vagy csak egyelőre) nem olyan karakteres csapat, mint Guardiola alatt volt. Ettől még a holnapi találkozó első számú esélyese, a hazai pontszerzés bravúrszámba menne, de a Benfica valószínűleg csak arra lesz jó, hogy alaposan megizzassza a Barcát a győzelemért cserébe… (Igaz, 2006-ban a negyeddöntőben nem kis szerencsével jutott túl a Benficán a Barca. Ha akkor Simao Sabrosa higgadtabb a volt csapata kapuja előtt a visszavágó hajrájában, akkor Eto’óék nem nyertek volna meg az első BL-címet a katalánoknak.)
Nordsjaelland – Chelsea
A Kékek a hétvégén fontos városi rangadót nyertek és továbbra is magabiztosan vezetik a bajnokságukat, a tavalyi bajnoki 6. hely ellenére megnyert Bajnokok Ligája dicsőség kellő önbizalmat adott a csapatnak, ráadásul hosszú évek óta először végre okosan és mértékletesen erősítettek. Talán Torresnek is használt az Eb-gólkirályi cím, mert kezdi megtalálni régi gólerős formáját. Gólzáporra talán nem kell számítani, ugyanakkor a dánok számára legfeljebb a tisztes vereség vagy kis szerencsével a döntetlen lehet a cél.
Juventus – Sahtar Donyeck
Az olasz és az ukrán bajnok összecsapása szerintem sokkal izgalmasabb, jobb meccset ígér, mint amit első hallásra vélnénk. Mindkét csapat vezeti jelenleg is hazája bajnokságát, a donyecki bányászok az elmúlt 2 hétben a mögöttük álló két csapatot (Dinamo Kijev, Dnyipro Dnyipropetrovszk) verték el, s így megléptek tőlük. A Juve pedig eddig idén is veretlen a Serie A-ban, a hétvégén a Romát gázolták el. A Juve nem csak a hazai pálya előnye miatt a mérkőzés esélyese, ettől függetlenül az ukránok (horvátok, brazilok, csehek 🙂 nem fogják könnyen adni a bőrüket. Lucescu pedig nagy stratéga…
BATE – Bayern München
A boriszoviak az első fordulóban sima meglepetésgyőzelmet arattak francia földön, most azonban hazai pályán még a pontszerzés gondolata is irreális. A Bayern eszméletlen formában van, Jupp Heynckes nem nagyon tudna összeállítani olyan kezdőt, amely ne a győzelem esélyével lépne pályára, mert jelenleg még az óvatos rotáció mellett többnyire padra szoruló játékosok (pl. Shaqiri, Martinez) is nagyon nagy formát mutatnak. A hétvégén ugyan “csak” 2-0-ra nyertek a Werder otthonában, és többen fanyalogtak az ezúttal kevésbé sziporkázó támadójáték miatt. Nekik legyen mondva 19 kapuralövés mellett. Azért a maga nemében mindkét gól szép találat volt. Gomez visszatérését 1 hónappal elnapolták, így Mandzukic folytathatja névrokona (mindkettő Mario) tavalyi sorozatához méltó menetelését. Eddig 6 Bundesliga-meccsen 6 találat fűződik a nevéhez, de a BL-ben még adós a góllal…
Manchester City – Borussia Dortmund
A City úgymond győzelmi kényszer alatt játszik, a német bajnoknak viszont a döntetlen valószínűleg tökéletesen megfelelne, de az elmúlt 3 évben én még nem láttam a BVB-t döntetlenre törekedni. Hihetetlen a formabeli különbség, amit a Borussia a Bundesligában és amit a Bajnokok Ligájában mutat. Nem véletlenül kóstolgatta tavaly Uli Hoeness, a Bayern és a német labdarúgás megmondóembere: elismerés a német bajnokságban mutatott formáért, de ez csak akkor ér igazán valamit, ha nemzetközi szinten is le tudnak tenni valamit az asztalra. Márpedig a Bundesliga nagyon magas UEFA-koefficiense elsősorban a Bayernnek köszönhető, a Dortmund az ország határain kívül még nem bizonyított. Persze most összehasonlíthatatlanul nehezebb feladatuk van a halálcsoportban, mint tavaly volt (lett volna). Érdemes kiemelni a sárga-feketékből Marco Reust, akiről évek óta köztudott, mennyire tehetséges, de igazán robbanásszerű fejlődésen a nyár óta, a Dortmundhoz kerülést követően ment át. Úgy tűnik, Kloppnál jó kezekben van, a népszerű tréner azonban nem hagyja elszállni a fiatal sztárt, a hétvégi 2 gól után is csak azt sulykolja, mennyi mindenben kell még fejlődnie, jobbá válnia. Ráadásul egyre többször kap helyet a kezdőben a másik csikó zseni, Götze. Mindettől a BVB meglehetősen orrnehéz, kérdés azonban, mennyire támadóan futnak ki a gyepre Manchesterben. Mert a City 2008 óta 17 UEFA-szervezésű meccsen nem kapott ki odahaza. Ha mindkét csapat a szokásos támadó jellegét domborítja ki, akkor egy nagyon jó meccs kerekedhet ki belőle. Mondanám, hogy háromesélyes a meccs, azért egy hazai győzelemre vagy döntetlenre alacsonyobb oddsot határoznék meg, mint a vendéggyőzelemre. Persze a City-nél az sem ártana, ha nem vétenének olyan durva védelmi hibákat, mint amiket a Real ellen elkövettek. Igaz, a Dortmund nem a Real.
