Véget értek a csoportküzdelmek a dél-amerikai kontinensviadalon. A meghívott vendégek (Mexikó, Jamaika) elbúcsúztak, a tavalyi vb-n Dél-Amerikát képviselők pedig (Ecuadort leszámítva) maradéktalanul eljutottak a legjobb 8 közé, ahol a következő párosításokban feszülnek majd egymásnak:

Chile – Uruguay

Bolívia – Peru

Argentína – Kolumbia

Brazília – Paraguay

Ugyanakkor ennyi tényszerű megállapításon túl is sok érdekes dolog történt a csoportkörben.

Az talán az előzetes várakozásoknak megfelel, hogy a házigazda Chile, valamint Messiék és Neymarék megnyerték a csoportjukat, igaz, egyiküknek sem sikerült hibátlan mérleggel zárnia: a Vidal és Sánchez szárnyaló játékára épülő chileiek egy szépségdíjas fejesgóloktól hemzsegő találkozón vesztettek pontot Mexikóval szemben, az argentínok 2-0-s vezetésről voltak képesek leikszelni Paraguay-jal, ahol az egykori Borussia Dortmund-játékos Lucas Barrios és az egykori Werder Bremen-csatár Nelson Valdes mentett pontot guaraniknak, míg Brazília egy igencsak paprikás hangulatú meccsen kapott ki Kolumbiától.

Ez utóbbi nem múlt el különösebb következmények nélkül: Neymar és Bacca is kiállítás sorsára került a lefújást követő tömegjelenetben játszott szerepük miatt. Neymarban benne lehetett a vb-negyeddöntős frusztráció is, amikor Zuniga gerincen térdelte és emiatt nem játszhatott a németek elleni emlékezetes elődöntőn. Én egy kicsit túlzónak érzem a szigort vele szemben. A 4 meccses eltiltás, amely döntőig menetelés esetén is azt jelenti, hogy Neymar nem játszik többet ezen a Copán, kicsit túllő a célon: természetesen szigorúan meg kell fogni a magukról megfeledkező sztárokat, ám a bíróknak és a szövetségnek az is a feladata lenne, hogy védje a futball szépségét őrző játékosokat. Márpedig Neymart ezúttal sem nagyon kímélték, ami után nem lehet hibáztatni, ha elszakad nála a cérna.

Szikrázó összecsapásban azonban nem volt hiány máshol sem: az Uruguay-Paraguay mérkőzésen – a négy évvel ezelőtti Copa America-döntő visszavágóján igen kemény párharcok dúltak a pályán, ahol végül igazságos döntetlen született.

A chileiek meccseit leszámítva jelentős szerepet kaptak szinte minden találkozón a fejesek, még a fejjátékukról kevésbé híres Neymar és Agüero is többször veszélyeztetett, sőt gólt is szereztek fejjel.

A gólkirály-jelöltek közül látványosan hiányoznak a nagy nevek (Messi, Neymar, Cavani, Falcao), ami részben annak is betudható, hogy alig több mint 2-es a meccsenkénti gólátlag… És ez is csak azért ilyen kozmetikázott, mert Chile a 3 meccsen szerzett 10 góljával némiképp megborítja a statisztikát.

Miközben mindenki a nagyokra figyelt, Peru és Bolívia szép csendben besomfordált a legjobb nyolc közé, és mivel ott egymás ellen meccselnek, egyikük szükségszerűen ott lesz az elődöntőben is. Peru esetében ezen nem is kellene csodálkoznunk, hiszen 4 éve is bronzérmet szereztek, ha pedig abba gondolunk bele, hogy a torna az Andokon végigterülő Chilében van, akkor a ritka magaslati levegőhöz szokott bolíviaiak jó szereplése sem meglepetés. Igaz, legutóbb éppen ők csúnyán beleszaladtak egy ötösbe.

A kezdeti botlástól eltekintve úgy tűnik, az argentinok játsszák a legmeggyőzőbb futballt, hozzátéve, hogy a vb-n is látott, kissé talán unalmas, de magabiztos 1-0-kkal operálva.

A negyeddöntő viszont azért is lesz különösen nehéz Messiék számára, mert a kolumbiaiak kispadján is jólismert argentin szakember ül…

Chile is kellemetlen ellenfelet kapott, amelyik zártan védekezik, miközben életveszélyes támadói vannak, bár mint említettem, eddig még Cavani nem csillantotta meg klasszisát, Suarez pedig „harapós kedve miatt” hiányzik az egész Copa ideje alatt, lévén hogy nemzetközi eltiltása még érvényben van jónéhány meccs erejéig. (A tavalyi vb-n az olaszok elleni csoportmeccsen megharapta Chiellinit.)

Ugyanakkor el kell mondjam örök vesszőparipám: a chileieknél a csapat húzóemberei (Sánchez, Vidal, Isla, Medel) tagjai voltak a 2007-es U20-as vb-n bronzérmet szerzett chilei utánpótlás válogatottnak is. Fájó, hogy a mi fiaink a 2009-es hasonló sikert követően meg sem közelítik ezt a szintet.

Azt azért hozzátehetjük, a chilei srácok is mindent megtesznek, hogy elherdálják tehetségüket. A Copán jelenleg még a góllövő listát vezető Vidal néhány napja összetörte a Ferrariját, állítólag ittasan vezetve. Jellemző, hogy a válogatott sikerre oly áhítozó chilei sportvezetés ennek ellenére is csapatban tartotta a Juventus sztárját. Ami érthető is: pár éve – Vidal a történetben valahogy akkor is érintett volt – fontos vb-selejtező előtt Valdivia fiának keresztelőjét ünnepelve pár alapember a válogatottban felöntött a garatra és késve érkezett meg az edzőtáborban a megbeszélt találkozóra, az akkori szövetségi kapitány szavaival élve „profi futballistákhoz nem méltó állapotban”…

A szigorú kapitány kizárta mind az 5 futballistát a keretből, ám a sztárok nélkül az eredmények nem jöttek, még az is félő volt, hogy lemaradnak a brazíliai vb-ről. Így Vidaléknak megbocsátottak és a csapat kijutott a világbajnokságra, ahol pl. kiejtette a címvédő spanyolokat, majd pedig csak balszerencsés körülmények között 11-esekkel estek ki a házigazda brazilokkal szemben.

A recept adott: a sztárok Chilében bármit megtehetnek, hiszen nélkülük nincs eredményes futball. Persze, az kérdés, hogy az áhított trófea elérhető-e, ha ennyire nem veszik komolyan a karrierjüket. Bolívia ellen ugyan a szürkén játszó Vidallal is hengerelt a La Roja.