Csehország – Görögország 2-1

Élvezetes játék ezúttal csak 6 percig folyt a pályán, de akkorra már 2-0-ra vezettek a csehek. A nagyon nehezen megbonthatónak hitt görög védelmet percek alatt könnyedén mattolták a villámléptű csehek, amiben persze nagy segítség volt az átszervezett és emiatt kicsit fejetlen kék-fehér hátsó alakzat, és most már menthetetlenül kijött a kapusprobléma is. (Mint emlékezhetünk korábbról, a görögök portugál szövetségi kapitánya olyan portásokat vitt ki az Európa-bajnokságra, akik az elmúlt szezonban klubjukban sérülés, háttérbe szorulás miatt nem nagyon védtek. És ez most megbosszulta magát…)

Kicsit furcsa, de mégis érthető volt, hogy a játékvezető többnyire nem rokonszenvezett a görögökkel és ellenükre ítélt a vitás esetekben, könnyebben előkapta a sárga lapot kisebb szabálytalanságokért, és mondjuk nem adott a cseheknek durvábbakért. Mindezen azonban nem kell csodálkozni, a dél-európaiak nem lopták be magukat senkinek sem a szívébe: durván odarúgnak, -csúsznak vagy éppen -taposnak ellenfeleiknek, folyamatosan reklamálnak és talán a lelkek mélyén az uniós válság miatt is neheztel rájuk minden igaz európai – mégha mondjuk pont a kontinens nevét is nekik köszönhetjük 🙂

Az első félidőben csak egy csapat volt a pályán és az nem éppen a görög volt, akiknek még egyetlen statisztikába behúzható kapura lövése sem volt. Aztán a másik félidőben szinte egyik csapatra sem lehetett ráismerni. Rosickyt a szünetben le kellett cserélni, és a hiányát nagyon durván megérezte a csapata. A csehek rettentő mértékben visszaestek, és tudatosan vagy sem, de átengedték a teret és a kezdeményezést a görögöknek. Akik persze, ha holnap reggelig támadnak, sem igen rúgnak gólt, hacsak nincs Petr Cech. Emlékezhetünk, a sokak által klasszisnak tartott kapus 4 éve kiejtette előbb a labdát, aztán pedig ezzel Csehországot az Eb-ről, és hát most sem kellett sok hozzá, hogy továbbjutási esélyeiket alacsonyabb szintre redukálja. Szerencséjére a görögök támadójátéka túlságosan impotens volt ahhoz, hogy még egy gólt szerezhessenek.

A hellének játékában nem volt semmi szellemesség. Csak állandóan ívelgették fel a labdákat Samarast keresve, vagy pedig szabadrúgásokat harcoltak ki a kaputól ugyan jó messze, de ahhoz megfelelő helyen, hogy felérhessenek többen is, hátha fejjel veszélyeztetni tudnak. Gekas beállításával Samaras, talán az egyetlen igazi jó focista a görögöknél, kihúzódott a bal szélre és azután ő adogatta be a labdákat, csakhogy bentről éppen az ő fejjátéka hiányzott.

Az orosz-lengyel iksznek köszönhetően még bármelyik csapat továbbjuthat, de ehhez mind a csehek, mind pedig a görögök győzelmi kényszer alatt fgonak játszani.