Keresztapámhoz sajnos már csak az emlékek útján tudok kapcsolódni. Számos futballélményem kötődik hozzá, de a legmeghatározóbb mindenképpen az az 1992-es májusi este volt, amikor együtt néztük a BEK-döntőt és az FC Barcelona a mostani vezetőedző Ronald Koeman góljával megnyerte a meccset. Én attól a naptól fogva menthetetlenül Barca-rajongó lettem.

Nem volt nehéz beleszeretni abba a Barcába: technikás támadófutballt játszottak, Cruyff volt az edző, és az említett Koemanon kívül olyan fantasztikus labdarúgó egyéniségek tartoztak a csapatba, mint a későbbi edzőlegenda Guardiola, Sztoicskov, M. Laudrup és hamarosan csatlakozott Romario is hozzájuk.

Ezt a társaságot nem véletlenül nevezték el akkoriban “dreamteamnek”.

Az FC Barcelonának korábban is voltak nagy korszakai. Elég csak az 50-es évekre gondolnunk, amikor Katalóniában Kubala László volt az isten, vagy arra, amikor Luis Suarez Puskás Ferenc elől szerezte meg az aranylabdát (és nem mellesleg olyan csapattársai voltak, mint Czibor és Kocsis), vagy amikor Rinus Michels tréner az Ajaxból érkezve a 70-es években futballforradalmat hajtott végre Barcelonában a szintén az Ajaxból hozott korszakos futballzseni Johann Cruyff vezérletével. Játszott a Camp Nouban blaugrana színekben Bernd Schuster, Diego Maradona és Gary Linker is. Nyertek számos értékes trófeát, de 1992-ig a legrangosabb európai serleget, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját nem sikerült elhódítani.

A sors fura fintora, hogy ez volt az utolsó BEK, 1993-tól leváltotta a Bajnokok Ligája elnevezés (a későbbiekben a lebonyolítás is megváltozott). Ám még a dreamteamnek volt rá lehetősége 2 éven belül, hogy megnyerje a BL-t is, de 1994-ben szétszedte őket a döntőben az AC Milan.

Habár a dreamteam hivatalos végét Cruyff menesztése jelentette 1996-ban, valójában az 1994-es súlyos BL-döntős vereség volt a vég. Ám ezután sem kellett keseregnünk, hogy mély szakadékba hullott volna a csapat, hiszen 1997-ben még KEK-et nyertek olyan futballistákkal, mint a fenomén Ronaldo, Luis Figo és a később Barca-edzőként is oly sikeres Luis Enrique.

Majd ezt követően kezdődött Rivaldo korszaka és az Ajax 2.0, amikor 1995-ös Bajnokok Ligája győztes amszterdami csapat játékosainak többsége és vezetőedzője, van Gaal is Barcelonába érkezett.

Habár ezekben az időszakokban is a Barca Európa egyik legfélelmetesebb csapata volt és igen attraktív focit játszott, 2006-ig nem sikerült Bajnokok Ligáját nyerniük. Az újabb nagy cím idején Ronaldinho volt a csapat legnagyobb sztárja és a kispadon az a holland Rijkaard ült, aki tagja volt az 1995-ös BL-győztes AJax csapatának és mint ilyen van Gaal-tanítvány volt. (És nem mellesleg 1988-ban Rinus Michels szövetségi kapitánykodása alatt Európa-bajnok – azaz egyben Michels-tanítvány is volt.)

A fenti felvillanásokból is látszik, hogy a Barca labdarúgását és sikereit nagyban meghatározták az Ajaxhoz és a holland stílushoz köthető edzőlegendák és tanítványaik: Rinus Michels, Cruyff, van Gaal, Rijkaard. Michels futballforradalma a totális futballal végül a Cruyff-tanítvány Pep Guardiola és tikitakája alatt teljesedett ki.

Adta volna magát tehát, hogy az újabb hullámvölgyből egy holland trénerrel sikerül majd kilábalni. A hullámvölgy két agyonnyert BL-elődöntő elvesztése a Roma és a Liverpool ellen, majd az MSN (Messi, Suarez, Neymar) trió fokozatosan bekövetkező távozása, edzőválságok, és egyre nagyobb szakadék az európai futballelit és a Barca között, melynek talán a betetőzése a 8-2-es vereség a BL-ben a Bayern ellen volt.

A Barca futball filozófiája az elmúlt közel 50 évben a holland, azon belül is az Ajax iskolára épült. Ahogy a fentiekben levezettem, gyakorlatilag egykori Ajax trénerek és tanítványaik vitték a futballforradalmat a totális futballtól a tikitakáig. Mindezek után miért ne Ronald Koeman lett volna a legalkalmasabb erre a nagy kihívással járó feladatra?

Játékosként szerepelt 3 szezon erejéig az Ajaxban, Rinus Michels alatt Európa-bajnok volt 1988-ban a holland válogatott-tal, 1992-ben Cruyff keze alatt BEK-et nyert, Guardiola csapattársa volt a Barcában, Rijkaardé a holland válogatottban. Legendás volt szabadrúgásairól. Több BL-szezonban is a legjobb góllövők között végzett – középhátvádként! Edzőként ült az Ajax, a holland válogatott kispadján és más neves másodvonalbeli csapatok trénere is volt. Kiugró eredményt azonban sehol sem tudott elérni.

És talán éppen ez a gond. Hiába a nagyszerű iskolái, hibátlan pedigré a mesterek tekintetében, hiányzik a nagy trófea (a spanyol kupa 2-szer, nem az), hiányzik a kézjegy, amelyet rajta hagyott volna csapatain és futballakadémiák tankönyveiben. Ő kikezdhetetlenül a Barca egyik óriási legendája marad – futballistaként…

Edzőként – most már elég valószínű – nem ő lesz a megoldás.

De akkor ki?

A Guardiola-tanítvány Xavi? Ő maga még korainak tartja a Barca kispadját.

Maga Guardiola? Nem lehetetlen, hogy egyszer visszatér. De bármennyire is szenzációs munkát végzett Münchenben és végez a mai napig Manchesterben – eddig ezekkel a nagy csapatokkal sem sikerült BL-t nyernie. És ha holnap visszatérne Barcelonába, nem valószínű, hogy ebben a szezonban, ezzel a kerettel váltanák meg a világot.

Sajnos, beszédes az, hogy Messi már csak a családja miatt maradt volna, de végül mégsem maradt, hogy egy Wijnaldum inkább elment ingyen a PSG-be akár kispadosnak is, mint hogy a Barcába igazoljon, és az a Griezmann, aki úgy tűnt Messi árnyékában nem tud kibontakozni a katalánoknál, Messi távozása után visszamenekült az Atleticóba.

Ez a Barca már nem vonzó egy nemzetközileg valamilyen szinten jegyzett játékos számára sem. Nem tudom, mikor volt utoljára, vagy volt-e egyáltalán ilyen korszaka a Barcának.

Ez az egy dolog, ami talán felmenti még Koemant is.

Pedig azért van még itt érték ebben a csapatban: van egy világklasszis, jó korban lévő kapus ter Stegen személyében, F. de Jong már a jelen és a jövő nagy tehetsége a posztján, az Eb-elődöntős spanyol válogatott két kapitánya, túl a zenitjükön ugyan, de nagy tapasztalattal segíthetik a csapatot (Busquets, Jordi Alba) és szintén túl a csúcson, de egykori világklasszis Pique sem hagyható ki a sorból. Ha ehhez hozzávesszük a 18 évesen az Eb-n nagyot focizó Pedrit vagy éppen az ennyi idős Messit is sokszor elhomályosító Ansu Fatit, akkor nem is olyan reménytelen az egész…

Vagy de, az. Mert éppen olyan játékosok hiányoznak a csapatból, akiknek nem múltjuk vagy jövőjük, hanem éppenséggel jelenük van. Annak idején Xavi, Iniesta és Messi sem úgy került be fiatalon a csapatba, hogy nekik kellett a hátukon vinni a társaságot. Világklasszisok egész sora mellett kaphattak epizódszerepet, míg bele nem nőttek a cipőbe.

Ez a mostani fiataloknak, úgy tűnik, nem adatik meg. És ez a legnagyobb gond.

Persze, a klub rossz anyagi helyzetben van. Értem én. Mondjuk, ide valahogy el kellett jutni. Másfelől, az ezredfordulón a Real Madrid a világ legeladódosodottabb klubjaként 5 év alatt 3 BL-t nyert, majd minden évben leigazolta az aktuális aranylabdás sztárt.

Mes que un club. A Barca több mint egy klub, és nem csak a fociról szól. Politikai szerepe miatt nehéz elképzelni, hogy az egyik leggazdagabb spanyolországi tartomány hagyná veszni a kirakatcsapatot. Pénz lesz. Talán jó foci is lesz. Valamikor.

Ehhez a kis csapathoz és pláne, a fitalakhoz pedig ajánlanám Erik ten Hagot. Ajax-tréner, a Bayern II-t is edzette, éppen akkor, amikor az első csapat szakvezetője Guardiola volt, és ő már valamit bizonyított… 2019-ben megérdemelte volna a BL-döntőt az Ajax-szal. Kinevelte Frenkie de Jongot, de Ligtet és még egy sor olyan játékost, akik most mind nevesebb kluboknál vannak. A megmaradt játékosaival és újabb fiatalokkal pedig még mindig versenyképes a BL-ben.

Aztán majd ha marad ebből a társaságból egy-két tehetség és lesz pénz is nevesebb sztárokat hozni, akkor pedig jöhet (vissza) Guardiola vagy egy beérett Xavi. 🙂

Addig pedig… lássuk, mire megy Koeman – ameddig még lesz türelem vele szemben – ezzel a kerettel. Beszédes lesz, ahogy boldogulnak majd a Benficával és a Dinamo Kijevvel a BL-ben, vagy hogy sikerül-e odaérniük BL-t érő helyre a La Ligában. (Reméljük, nem úgy végzi ez a generáció Barcelonában, mint ahogy az Arsenal…)