Idén London ad otthont a nyári olimpiai játékoknak, amelyen mint egyfajta „U23-as VB” a futball is szerepet kap. A hazai csapatnak bérelt helye van a szűk mezőnyben, mivel a házigazda kvalifikáció nélkül indíthat sportolót (csapatot) minden egyes versenyszámban. Maga David Beckham is jelezte korábban, hogy szívesen részt venne. Csakhogy van egy kis bökkenő… Anglia nem is indulhatna az olimpiai focitornán, olyan hogy brit válogatott pedig nem létezik.

Hogy is van ez?

Induljunk egy kicsit messzebbről, némi magyar érintettséget is lopva a történetbe! 1996-ban az atlantai olimpián vettünk részt utoljára, mégpedig nem is akárhogy jutva túl a selejtezőkön. (Ha panaszkodunk az 1954-es vb lebonyolítási rendszere miatt, akkor nézzük meg az olimpiai selejtezőkét a 90-es évek közepén! Ez utóbbiból legalább jól jöttünk ki.) Történt ugyanis, hogy Sándor Tomiék elsőként jutottak tovább a csoportjukból, ami napjainkhoz hasonlóan az U21-es EB selejtezője is volt egyben, csakhogy már maga a sorsolás is úgymond nekünk kedvezett, mert nem az utánpótlás esetében szinte belőhetetlen erőviszonyoknak megfelelően alakították ki a csoportokat, hanem az A-válogatott EB-selejtezős ellenfeleinek U-21-es csapataival mérkőztek a juniorok.

Az igazán meghökkentő fordulatok azonban csak a rájátszásban következtek. Olyan döntés született ugyanis, hogy míg az U21-es EB oda-visszavágós egyenes kieséses szakaszban folytatódik, az olimpiai selejtező érdekében a csoportokból továbbjutott 8 csapat addigi teljesítményét (mivel nem minden csoportban volt azonos számú ellenfél, ezért az utolsó (vagy utolsó 2) helyezett elleni eredményeket figyelmen kívül hagyták – ez is előnyt jelentett, mivel a csoportutolsó Izland egyetlen pontját éppen ellenünk szerezte) pontszám és gólkülönbség szerint rangsorolták és a rájátszás további eredményeit is figyelembe véve az öt legmagasabb pontszámú csapat juthatott ki az olimpiára.

A négy közé jutásért Skóciát kaptuk. A skótokról azt kell tudni, hogy van saját labdarúgó szövetségük, viszont az olimpiai mozgalomban az Egyesült Királyság tagsága révén vesznek részt. Azaz kijuthatnak vb-re, Eb-re, de önállóan az olimpiai futballtornára nem.

Ráadásul a fentebb említett listára pillantva világossá vált, hogy Magyarországnak elegendő 3 pontot szereznie és olyan előnyre tesz szert, amellyel már biztos olimpiai résztvevő. Kell mondanom, hogy valami fura véletlen folytán idehaza 2-1-re nyertünk, Skótföldön meg 3-1-re kikaptunk? A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt: mi kijutottunk az olimpiára, a skótok meg a négy közé az U21-es Eb-n (végül 4. lettek). A skóciai visszavágón az utolsó percekben azért még kihagytunk egy nagy ziccert, így senkinek meg nem fordulhatott a fejében, hogy előre megbeszélt eredmények születtek 🙂

Az Egyesült Királyság válogatottja

1863-ban alakították meg a világ legelső futballszövetségét, amelyet napjainkban Angol Labdarúgó Szövetségként (The Football Association) ismerünk. Illetékességének földrajzi kiterjedése az alapító okiratban nem szerepelt, ám ez az elkövetkező 17 évben, amikor sorra megalakult a skót, a wales-i és az ír labdarúgó szövetség, önmagától definiálódott. 1872-ben, amikor a világ más részén még azt sem tudták, hogy létezik egy ilyen játék, már sor is került az első nemzetközi összecsapásra Anglia és Skócia válogatottjai között. Ennek ellenére a FIFA és a brit szövetségek közötti vitás kérdések miatt (ami az amatőr labdarúgók fizetése körül alakult ki) az 1950-es vb-ig egyetlenegy szigetországi válogatott sem vett részt a FIFA rendezvényein, azaz a 30-as években megtartott 3 világbajnokságon.

1946-ra sikerült rendezni a vitás kérdéseket és a 4 szövetség (mindegyik önálló tagként) visszatért a FIFA kebelébe. Érdekes, hogy csak ezután került sor a 2 hivatalosnak tekinthető, Észak-Írország részvétele ellenére nem Egyesült Királyság, hanem Nagy-Britannia név alatt lejátszott FIFA-mérkőzésre, amelyet egy össz-szigetországi válogatott játszott. 1947-ben a FIFÁ-hoz történő visszatérést ünneplendő lépett pályára a négy nemzet közös együttese és verte el 6-1-re az Európa-válogatottat. 8 évvel később pedig az Ír Labdarúgó Szövetség fennállásának 75. évfordulóját megünneplendő került sor hasonló találkozóra, ezúttal azonban az Európa-válogatott nyert 4-1-re. Csak halkan jegyzem meg, egyetlen magyar játékos sem szerepelt abban az együttesben, talán azért, mert az Aranycsapat maga volt az Európa-válogatott…

További kiegészítésre, illetve magyarázatra szorul az is, hogy az Ír Labdarúgó Szövetség (Irish Football Association) az északír labdarúgásért felelős, Írországé az 1921-ben alapított Írország Labdarúgó Szövetsége (Football Association of Ireland).

Az eddigiekkel szemben azonban 1900 és 1972 között létezett egy Nagy-Britannia és Észak-Írország olimpiai csapat. Mindjárt a futball első nemzetközi tornáján, az 1900-as párizsi olimpián, ahol a sportág bemutatkozó jelleggel szerepelhetett a műsoron, a fentebb említett olimpiai csapatot képviselve a londoni Upton Park FC indult el a NOB-engedélyével és ha már ott volt, meg is nyerte a tornát. Ezt követően az 1908-as londoni olimpiát szintén a brit olimpiai csapat nyerte meg, DE kizárólag angol játékosokból állt a válogatott, a többi szövetség pedig ekkor és a későbbiekre nézve is hozzájárult, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) irányítása alatt Nagy-Britannia néven vegyenek részt az olimpiákon. A válogatott a későbbiekben is túlnyomórészt angol játékosokból állt, de időnként helyet kaptak benne más brit nemzetek labdarúgói is.

Az 1912-es olimpián sikerült a címvédés, aztán az első világháború egy időre megszakította a békés vetélkedés e módját. Az 1924-es és 1928-as olimpiára, amelyek már kvázi korai nemhivatalos vébéknek is tekinthetők, a britek nem neveztek, mivel ahogy korábban említettük összerúgták a port a FIFÁ-val és a NOB-bal is az amatőr játékosok státusza ügyében. A 2. világháború utáni visszatérés a nemzetközi porondra újraélesztette a brit labdarúgás olimpiai részvételét is, ám 1960 után már nem sikerült egyetlen tornára sem kvalifikálnia magát a 4 nemzetből álló válogatottnak. Amikor az FA 1974-ben eltörölte a profi és az amatőr játékosok közötti megkülönböztetést – és mivel az olimpián ekkor még hivatalosan csak “amatőr” sportolók vehetttek részt – halálra ítélték a brit olimpiai futballmozgalmat is…

Amióta az U21-es EB számít olimpiai selejtezőnek, brit csapat 3 alkalommal is eljuthatott volna az olimpiára (a 90-es években kétszer a skótok, Pekingbe pedig az angol fiatalok mehettek volna), ám helyettük más ország (NOB-tag) utazhatott (1996-ban pl. mi!).

A 2012-es londoni olimpia

Amikor London elnyerte a most következő nyári olimpiai játékok rendezési jogát, azonnal felmerült a közös labdarúgó válogatott indításának ötlete. Ám a skót szövetség rögtön elutasító álláspontra helyezkedett, miközben Wales is csak fenntartásokkal vett részt a tárgyalásokon, majd visszalépett azoktól és példáját végül követte az északír szövetség is.

Mindhárom labdarúgó szövetség a saját szuverenitását féltette és hangoztatta abbéli aggodalmát, hogy ez a jövőbeni FIFA- és UEFA-szervezésben megvalósuló szereplésüket is érintheti. A FIFA hiába hangoztatta többször és adott ki nyilatkozatot is arról, hogy ez egyszeri alkalommal történő olimpiai részvétel nincs kihatással a skót, az északír és a wales-i válogatott vb-, Eb-részvételére, illetve klubcsapataik nemzetközi versengésére, a közös brit válogatott indítása az olimpiai tornán csak az angol labdarúgó szövetségnek maradt szívügye.

A vitába politikusok is belekeveredtek és pl. Gordon Brown akkori brit miniszterelnök is kénytelen volt 2008-ban lenyelni azt, hogy a szuverenitásukba történő beavatkozásra való hivatkozással felszólította a skót miniszterelnök, tartsa távol magát az ügytől. A vita végére aztán egy kompromisszummal került pont, a három opponáló labdarúgó szövetség végül hozzájárulását adta, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség állítson ki egy brit válogatottat az olimpiára – az 1908-as részvételhez képest ez gyakorlatilag semmilyen különbséget nem jelent. Hogy egy nagy angol klasszikust idézzek: Sok hűhó semmiért…

Aztán mégsem csak angolok játszanak a brit lobogó alatt. Ennek oka az volt, hogy miután a Brit Olimpiai Bizottság kijelentette, nem csak angol játékosokat szeretne figyelembe venni a brit olimpiai csapat összeállításakor, a Home Countries (Észak-Íro., Wales, Skócia) szövetségei úgy reagáltak, nem támogatják az akciót, de nincs jogi eszközük, hogy megakadályozzák, ha egy futballistájuk meghívót kap és szeretne részt venni. Ilyen volt Gareth Bale is, aki életkora alapján (játéktudása miatt meg pláne!) simán befér az olimpiai keretbe, ám sérülése miatt mégsem vehetett részt a megmérettetésen. Cserébe az angol fiatalok mellett, akikkel a szövetségi kapitány Stuart Pearce kijutott a tavalyi dániai U21-es Eb-re, igaz, ott nem végeztek olimpiai kvalifikációt érő helyen, szerepel a keretben 5 wales-i játékos is. Köztük a már gólt is szerző Giggs és Bellamy. Mivel kettejük mellett még az angol védő Richards kapott behívót túlkorosként, így David Beckham nagy álma is szertefoszlott…