A 2013-as Aranylabda birtokosa e 3 úriember közül kerül ki. Az már évek óta hagyománnyá vált, hogy az argentín és a portugál zseni benne van a top 3-ban, sőt 2008-ban ugye elvitte a címet CR7, azóta pedig Messi kisajátította magának ezt az elismerést.

Hogy e két futballista nemcsak korunk legnagyobb labdarúgói, de minden bizonnyal helyük van futbaltörténelem hall of fame-jében is, az nem kétséges. Mintegy 10 évvel ezelőtt (pl. amikor 2004-ben a Portó nyert BL-t és Görögország Eb-t) már temettük a támadófutballt, éppen akkor, amikor ők megjelentek a világ futballszínpadán és azóta rendre elkápráztatnak bennünket. Nem gondoltuk volna, hogy lesznek olyan támadók, akik a legmagasabb szinten játszva is több gólt szereznek szezononként, mint ahány meccsen pályára lépnek. És láss csodát!

Ha csak a számokat nézzük, akkor az Aranylabda-szavazáson rajtuk kívül más idén sem jöhetett volna szóba! Roni 12 meccsen lőtt 12 góllal zárta az előző BL-szezont, az új kiírásban 5 meccs után 9-nél tart, a La Ligában a tavasszal véget ért szezonja “szerény” volt 34/34-es mutatóval, Messit a sérülései sokat hátráltatták, de még így is 11/8, illetve most ősszel 3/6 (!) a BL-ben mutatott meccs/gól átlaga, a spanyol gólkirályi címet 46 góllal szerezte, és ősszel is betalált már 8 alkalommal.

CSAKHOGY! A gólok száma vagy az a tény, hogy a Barca és a Real játéka mennyire épül e két futballistára, nem minden. Az Aranylabdát nem feltétlen kellene az Aranycipő meghosszabbított karjának tekinteni.

És ami engem illet, bármennyire is rajongok mindkét játékos focijáért, idén egészen biztosan nem közülük választanám meg az Év Játékosát. Miért nem?

Először is: a foci csapatjáték, és bár elismerem egy futballistaegyéniségnek, pláne egy góllövő csatárnak szüksége van egészséges önzőségre, de attól tartok, ez a két játékosnál már kezd az egészségtelen szintbe átcsúszni.

Másodszor: elismerésre méltó, hogy uralják a spanyol bajnokságot, és a BL-ben is elődöntőig meneteltek, de azért még egy régi hagyomány szerint az Aranylabdához illik felmutatni egy-két trófeát. Ronaldo idén nem nyert semmit (bajnoki ezüst, kupaezüst, BL-bronz), Messinek “csak” a spanyol bajnoki cím jött össze.

Harmadszor: a válogatottal nem rengették meg a világot. Elismerem, különösen korábbi önmagukhoz képest igencsak gólerősen zárták az évet a nemzeti csapatukkal, ám a portugáloktól a csak pótselejtezős továbbjutás a nem túl acélos vb-selejtező csoportból csalódást keltő, mégha a vb-re a repjegyet Ronaldo góljai hozták is meg, Messiék pedig úgy nyerték meg a dél-amerikai selejtezőket, hogy Brazília nem vett részt rajta, a korábbi nagy csapatok (Uruguay, Paraguay) pedig mélyen színvonal alatt teljesítettek.

Azaz, bármennyire is lenyűgözőek a számok, amelyeket szerzett góljaik révén fel tudnak mutatni, olyan nagyon nincs mivel büszkélkedniük az idei évben. (Még akkor sem, ha nagyon sok futballista szeretett volna idén egy “ilyen gyenge szezont” futni :-)) Ezért számomra nincs keresnivalójuk a top 3-ban…

És akkor Ribery. Nos, a francia számára a Bayernnel produkált fantasztikus szezon után nem volt érdemtelen a BL-Aranylabda, de azért tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be, tudjuk, hogy csak azért ő kapta, mert kellett valaki a Bayernből. A Bayern ugyanis egy igazi csapat, rengeteg nagy egyéniséggel, és közülük tényleg Ribery az egyik legnagyobb, de nem nagyon van pótolhatatlan játékos a csapatban. A Barca és a Real nem ugyanaz Messi és Ronaldo nélkül. A Bayern azonban nem lenne gyengébb csapat, ha kivennénk Riberyt (vagy bármelyik másik játékost).

Ezzel nem akarom Ribery érdemeit kisebbíteni. Élményszámba megy a játéka és különösen ősszel még jobban ment neki. Ha az elért eredményeket nézzük, triplázott az elmúlt szezonban, az idei naptári évben a Bayern München nem kapott ki a Bundesligában, a 99 megszerezhető pontból 93-at (!) begyűjtöttek (tavasszal csak egyetlen egy ikszük volt, a Dortmund elleni, már gyakorlatilag tét nélküli meccsükön), és most ősszel beállították majd megdöntve meccsről-meccsre növelték a Bundesliga történetének leghosszabb veretlenségi sorozatát, miközben a BL-ben is páholyból várhatják a hétfői sorsolást, szóval már csak a Bayern fantasztikus évének elismeréseként is Riberynek járna az Aranylabda. (Vagy mondjuk Lahmnak, vagy Müllernek, vagy Mandzukicnak, vagy Robbennek…)

Ha még hozzávesszük, hogy Ribery a válogatottal sem vallott szégyent, hiszen a világ- és Európa-bajnok spanyolok mögött lettek másodikok a selejtezőcsoportban, a pótselejtezőn pedig Ribery vezérletével vívták ki a vb-részvételt, akkor tényleg jár neki az elismerés.

Ám Messi és Ronaldo helyett hiányolok még 2 nevet a top 3-ból.

A klubcsatározásokon kívül volt ugyanis egy nagy torna válogatott szinten az idén. Amelyen óriási egyéni és csapatteljesítménnyel Neymar tornagyőztes lett. A fiatal brazil ráadásul – bár sokan féltették (féltettük) Európába kerülése kapcsán – a Barcába is remekül illeszkedett be. Hihetetlen példát mutatott alázatból, alárendelte magát a csapat érdekeinek, elfogadta, hogy Messi a klub első számú sztárja és nagyon jól kiszolgálta őt és a másokat is. És éppen ezen a héten mutatta meg, hogy nem kell aggódni Barcelonában, ha hiányzik Messi. Van, aki szórja a gólokat helyette (tripla a Celtic ellen a BL-ben, dupla a Villarealnak a bajnokin). Azaz érzésem szerint Neymarnak minimum a top3-ban lett volna a helye.

A másik név, amivel biztosan sokan vitatkoznak: Zlatan Ibrahimovic. Bevallom, nekem ugyanolyan ellenszenves a jelleme, mint nagyon sok embernek, de a játéktudása előtt – nincs mit tenni – fejet hajtok. Ő nem egyszerűen csak szenzációs dolgokat művel a pályán, hanem ahogy műveli őket! Az az elegancia, ahogy bokából lök gólpasszokat, finoman nyesve tálal mondjuk Cavani elé, ahogy erőből képes beverni nagy gólokat vagy éppen hanyag mozdulattal beokszizni, csodálatos, és be kell hogy valljam, nekem a legtöbb gyönyörű futballélményt, mondjuk így, igazi álomfocis látványt Zlatan játéka nyújtotta idén.

Lehet, hogy nem rúgott annyi gólt, mint Messi vagy Ronaldo, “csak” egy francia bajnokságban játszik, a svédekkel ki se jutott a vb-re, de az, amit a pályán láttunk tőle 2013-ban, az Aranylabda-szintű volt…