Németország – Hollandia 2-1

Tavaly ősszel a Nationalelf szétszedte a hollandokat egy barátságos meccsen, most azonban senki sem gondolta, hogy megismétlődhet a 3 gólos zakó, a minimális különbségű, ám megérdemelt német győzelem azonban sokkal fájóbb volt Hollandia számára.

Az első forduló óta eltelt időben két esemény is felkavarta a kedélyeket a német válogatott háza táján. A portugálok elleni meccsen ugyanis – mint Gomez szavaiból kiderült, nem először – súlyos kritikával illette televíziós szakértőként Mehmet Scholl, a Bayern és a német válogatott egykori kiválósága Löw első számú csatárát. Tegyük hozzá, a portugálok ellen már érett Gomez cseréje, amikor megszerezte a győztes gólt. A bírálatot persze szokás szerint a német sajtó kapta fel és kerekítette botránnyá, az Eb második csoportmérkőzésén azonban Gomez csattanós választ adott mind Schollnak, mind pedig a német focis oldalak kommentelőinek, akik tömegesen átkozzák őt és szívesebben látnák Klosét a kezdőben…

A másik “ügy” az Elftal elleni meccs előtti napon “pattant ki”, amikor is Hummels edzésen eladott labdájára reagálva Löw magából kikelve üvöltözött a játékosaival nagyobb odaadást és koncentrációt követelve tőlük. A fejmosásnak meg lett az eredménye, mert bár – mint lentebb látni fogjuk a statisztikai adatokból – a hollandok “papíron” jobban játszottak, védekezésben és a támadás hatékonyságában a németek felülmúlták őket, így igazságos győzelmet szereztek. Lahmék hozzáállásával nem lehetett semmi baj, hisz hiába passzoltak 91%-os pontossággal a hollandok (a németek ilyen irányú mutatója “csak” 86%-os volt), labdaszerzésben háromszorosan felülmúlták a narancsmezeseket.

A Robben és barátai találkozón (a németeknél 7 Bayern-játékos, azaz Robben klubbéli csapattársa kapott helyet a kezdőben, ráadásul később még Kroos is pályára lépett) a hollandok lőttek többet kapura (14-11), ám a kapura menő lövések tekintetében már 5-4-re a németek nyertek, és ebből, mint ismert, többet is váltottak gólra.

Hiába birtokolták többet a labdát van Persie-ék, hiába passzoltak többet (és mint láttuk, pontosabban), végeztek el több szögletet, veszélyesebb helyzetei is inkább a németeknek voltak. A fenti utalás a sok Bayernesre a csapatban nem véletlen. Meghatározó lehet egy válogatott esetében, ha a csapat gerince egy sikeres klubcsapatra épül – lásd, miként lettek világbajnokok a spanyolok.

Egy másik jelentős tényező – azon túl, hogy Gomez a német gólok 100%-át szállítja eddig – Löw bátor kiállása Schweinsteiger mellett. Schweini tavaly év végén kulcscsonttörést szenvedett, aztán a felépülését követően tavasszal is megsérült, a szezon nagy részét kihagyta és csak az ezüstösre sikeredett hajrákra tért vissza. Aztán az Eb-re készülő válogatott edzőtáborában is többnyire külön edzett egy kisebb sérülés miatt. Mindezek után talán nem is lehetett kérdés, hogy a két védekező középpályás poszt várományosa az egyaránt jó szezont zárt Khediráé és Kroosé lesz. Aztán Kroos mégis a rövidebbet húzta, de csereként legalább pályára léphet, na, nem Schweini helyére, hanem sokoldalúságának köszönhetően a támadó középpálya irányító posztján. Hollandia ellen Gomez mindkét gólját egy zseniális passz előzte meg, és mindkét passzt Bastian Schweinsteiger jegyezte. Már ez önmagában igazolta Löw döntésének helyességét, de ha ehhez még hozzátesszük, hogy a védekezési mutatói (pl. labdaszerzés) is a legjobbak közé tartozott, akkor már tényleg nincs miről beszélni.

Egy további fontos tényező a német válogatottnál az állandóság. És ezt nem csak az támasztja alá, hogy a csapat jó része a Bayern Münchenben is együtt rúgja a labdát. Összehasonlítva a vb-n legtöbbet játszó 11-gyel, alig van változás és az is inkább előrelépés. A védelemből most már hiányzik a kiöregedett Friedrich és csak a kezdőből Mertesacker. A helyükre érkező Hummels egymást követő második jó szezonját zárta a Dortmunddal és egyéni képességekben is messze felülmúlja mindkét hiányzó mindenkori legjobb formáját. A statisztikai mutatók szerint Hummels a védelem legjobbja és egyéb adatok (pl. labdaérintés, passzok száma és pontossága) is a német csapat elitjébe emelik. A másik 3 védő pedig már két éve is oszlopos tagja volt a válogatottnak, mégha Badstuber és Boateng csak egymást váltva szerepelt a vb-n.

Ezenkívül egyetlen másik, ám igen fontos poszton történt változás: Klosét a Bundesligában és a BL-ben (sőt a válogatottban is) gólokat ontó Gomez váltotta. A 6 ponthoz hozzájáruló gólja nem igényel különösebb magyarázatot, azt hozza, amit az elmúlt szezonja alapján várni is lehetett tőle. És persze, a német válogatott erősségét jelzi, hogy Klosénak sem volt rossz szezonja, csereként beszállva ő is komoly gólveszélyt jelent. Mindazonáltal, Gomez nagyobb formát mutatott a Bayernben 2011-2012-ben, mint Klose 2010-ben, amikor Miro konkrétan végigkispadozta a szezont.

Ráadásul a változatlan nevek mögött is jobb forma található, például vehetnénk Özilt, aki két éve még a csak a Bundesligában jól szereplő Werder irányítójaként focizott nagyot a vb-n, most azonban már Európa és a világ egyik meghatározó klubjának egyik legjobbja. Bár ehhez hozzátehetjük, Müller visszaesett, mondjuk, nem tudom visszaesésnek lehet-e nevezni, hogy 2010-ben a BL-döntőben mindent kihagyott, most viszont gólt szerzett 🙂 A válogatottban mindenesetre megbízható teljesítményt nyújt, mégha ez nem is az a gólerős forma, ami két éve vb-gólkirályi címhez vezetett…

Térjünk rá azonban a hollandokra! Én semmiképpen sem temetném ezt a válogatottat, még akkor sem, ha Portugália ellen sem nyernek és kiesnek. Egy vereség a talán nem is olyan gyenge dánokkal szemben becsúszhat, a németektől pedig nem szégyen kikapni. Persze, az azért döbbenetes, hogy ez a holland csapat, amelyik 4 év alatt tétmeccsen csak kétszer veszített: a vb-döntőn, ott is csak hosszabbításban, illetve a gyanús körülmények között lezajló, az Oranje számára totálisan tét nélküli utolsó selejtező mérkőzésen a svédek ellen. Most pedig, ugye 2-ből 2, nem oda…

Mi lehet mindennek a hátterében, miközben a holland válogatott az egyik legnagyobb esélyesként érkezett az Európa-bajnokságra? Ha összehasonlítjuk a csapatot a két évvel ezelőttivel, elsőre talán ugyanazt mondhatnánk el, mint a németekről, ám alaposabb szemügyrevétel után már megjelennek a repedések.

A védelemből hiányoznak oszlopos tagok, a vb óta Giót sikerrel pótló Erik Pieters az Eb előtt sérült meg, Mathijsen is csak második meccsre épült fel, és bizony látszik rajta az edzéshiány.

Sneijder ugyan továbbra is remek futballista, de az Inter 2 éve csak árnyéka a BL-győztes önmagának, a sikertelenség, vagy a korábbi tündöklés hiánya pedig mindeig nyomot hagy egy futballistán.

Van Bommelt kora miatt kimustrálták az AC Milanból, Kuyt a pár évvel ezelőtti Liverpoolhoz képest harmatos Vörös Ördögökben rúgja a labdát. Afellay súlyos sérülésből épült fel, de csak a szezon végére, bár a Barcában egyébként is csak kiegészítő ember volt, és ez még akkor is jelent valamit, ha a katalán kispadnak nem kicsi rangja van.

Robben egy külön történet. Az ő esetében ez egész egyszerűen pszichológia. Emlékezhetünk rá, hogy annak idején, mennyire visszaesett, amikor a Realnál éreztették vele, nincs nagy szükség rá. Aztán a Bayernnél már a legnagyobb sztárként kezelték és egész egyszerűen kivirágzott. Most a müncheniek ezüstös szezonjáért bűnbaknak tették meg. Miért? Mert kihagyott két fontos büntetőt? Messi ugyanúgy hibázott a Chelsea ellen nagyon hasonló szituációban, mégsem temeti senki. Robben nélkül még ez a kiváló Bayern sem jutott volna el ilyen messzire. A sajtóból és a sajtó által feltüzelt szurkolóktól érkező bírálatok nem hagyták érintetlenül Robbent, illetve játékát sem.

És mindehhez hozzávehetjük még a korábban említett holland betegséget (ld. van Nistelroy és Makaay történetét). Pedig van Marwijk kipróbálta és többször is sikerrel alkalmazta a 4-4-2-es felállást, amelyben helyet kapott mindkét kiváló csatára! Mind van Persie, mind Huntelaar remek szezont tudhat maga mögött. Miért nem bízik a mester egy meghaladottnak tartott, de számukra talán sikeresebb taktikai felállásban? A selejtezők gólkirályt a kispadon pihentetni minden egyéb különösebb indok nélkül, óriási hiba! És az már nem ugyanaz, amikor beküldi őt, és még 3 másik csatárt van Persie mellé! Őszintén hiányolom a rációt van Marwijk sajátos döntésében, ami meglehet egy nagyszerű generáció végét jelentheti…

Érdekel a holland válogatott dicső múltja? Akkor kattints ide…