Anglia – Franciaország 1-1

Úgy tűnik, az igazán nagy csapatok meccseit a résztvevők agyontaktikázzák és (a tegnapi spanyol-olaszt leszámítva) nem alakul ki izgalmas, élvezetes játék. Az angol-francia tipikusan unalmas mérkőzés volt. Az angolok nem akartak sokat, kb. egy pontot, ami össze is jött, a franciák pedig nem tudtak – igaz, túl sokat ők sem kockáztattak.

A szigetországiak a Chelsea sikerére építettek. Értsd, kettős védelmi vonalat húztak a 16-os elé, ami a franciák számára áthatolhatatlannak tűnt. Megoldás? Átlövések? Egy lehetséges opció, ám ehhez az angolok túl jól zártak. Kivéve azt az egyszeri alkalmat, amikor sikerült egyenlíteni. Egyébként mindent blokkoltak. A másik opció: a szélen meg kell bontani a védelmet. Ezzel nem is volt gond, Ribery, Debuchy, Malouda számtalan alkalommal elmentek a szélen is jöhetett is a veszélyes beadás-belövés, ami azonban többnyire hasztalan volt. Az egy szem csatár Benzema arcpirítóan magasról leszarta, társai mit kínlódnak a széleken. Egyszer sem robbant be, legfeljebb állt mintegy 6 angol védő gyűrűjében, mintha azt mondaná, ha akartok valamit, akkor találjatok meg a labdával – ami azonban lehetetlennek bizonyult.

Jellemző, hogy egyszer -kétszer ő maga kevert a szélen és adott be labdát a saját hűlt helyére. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Karim teljesen inaktív lett volna, mezőnybe visszalépve gyakran volt játékban, ám épp azt nem csinálta, ami a feladata lett volna. Ribery, Nasri, Debuchy és Cabaye emelhető ki a gallok közül jó teljesítménnyel és kombinatív játékkal, az angoloknál a taktikai utasításokat gyakorlatilag tökéletesen megvalósítva szinte mindenki megdicsérhető. Persze, nem a semleges szurkolók és a célfutball helyett a támadóbb, szellemesebb játékot kedvelők által, mert ha így nézzük, nekem konkrétan herótom van ettől az antifutballtól.

Különösen bosszantó, hogy még így is képesek voltak gólt szerezni, miután Evra, mint valami zöldfülű kezdő fölöslegesen felborította az oldalvonal mellett, a kaputól mintegy 30-35 méterre a háttal álló veszélytelen Milnert, hogy aztán a beívelésből Lescott Diarra és Lloris égbekiáltó hibájától kísérve kb. 3,5 méterről fejelhessen a hálóba.

Nyilvánvaló, hogy az angolok nem ugyanezt az arcukat mutatják majd a svédek és az ukránok ellen, ám én úgy gondolom, hogy még így a sérülésektől megtizedelten is van elég jó keretük ahhoz, hogy felvegyék a kesztyűt a kezdeményezőbb franciákkal szemben és többet akarjanak előre játszani, Uram bocsá’ még gól-gólokat is szerezni.