Ukrajna – Svédország 2-1

A sötét ló és talán az Eb mezőnyének egyik leggyengébbjének tartott hazai csapat meglepetésre lendületes, jó focit játszott. Annyira persze nem jók, mint a nagy tesó oroszok, de a svédek ellen többnyire fölényben játszottak. Az északiak csak azért lehettek veszélyesek, mert volt egy világklasszisuk.

Ilyenből volt a másik oldalon is, csakhogy azok az idők már elmúltak, amikor a 36. életévében járó Sevcsenko a világ egyik legjobb futballistája volt. Nem vitás, csak azért hosszabbította meg ennyire a pályafutását, hogy az ukrajnai Eb-n még részt vehessen a hazai közönség előtt. Akik most egyenként foglalják imába Andrij nevét, miután két góljával megnyerte a nyitómeccset hazájának. Egy ötletes megközelítés szerint az AC Milan jelenje és múltja csapott össze Zlatan és Sevcsenko személyében, és hát az utóbbi Milanja fényesebb korszakot jelölt. Talán nem emiatt, sokkal inkább a “még mindig jó az öreg a háznál” jelszó jegyében a párharc a Dinamo Küjiv egykori és jelenlegi kiválósága javára dőlt el, aki úgy tűnik, egész jól bírta a hazai csapat által diktált iszonyatos iramot. Sokat mondó kép volt, amint a szünetről visszaérkező játékosok között Ibrahimovicot egy oszlopot támasztva láttunk, míg Seva és Timoscsuk felszáguldott a meredek lépcsőn…

A lendület és az erőnlét még megnyithatja a továbbjutási esélyt az ukránok előtt (mert azt egyelőre ne higgyjük el, hogy versenyképesek lehetnek a franciákkal és az angolokkal szemben), mindez a szovjet fociiskola leképezése – mi magyarok ne tudnánk 1986 óta, de a kameruniak is mesélhetnének az 1994-es vb-n szerzett tapasztalataikról, már amennyiben az a bizonyos szovjet futballakadémia nem ukrán volt már az akkori időkben is (ld. Dinamo Kiev és Lobanovszkij közös történetét).