Bayern München – Valencia 2-1

Jupp Heynckes alaposan meglepte a kezdőcsapatával a futballértő közönséget, és kispadra tette az elmúlt hetekben legjobb formát mutató 3 játékosát. Hogy Müller nem kerülheti el a cserejátékosok keserű sorsát, egyértelműen azon múlt, Robben elég fitt-e a pályára lépéshez vagy sem. Elég volt, végigjátszotta a meccset, sőt, talán azt is mondhatjuk, egy új Robbent láthattunk. (Erről később többet.)

Müller mellett padra szorult még Luiz Gustavo is, akivel szemben a BL-újonc Martinez kapott zöld lámpát, míg a hibátlan gólmérleggel rendelkező Mandzukic a veterán, 100. BL-meccsét játsszó Pizarrónak volt kénytelen átengedni helyét a kezdőben. Ez utóbbi vélhetően a jubileumnak köszönhető, továbbá a német mester azt is gondolhatta, annyira jó a csapata és olyan sok jó játékosa van, hogy mindegy, milyen összeállításban küldi pályára őket. Nos, ha ezt valóban így gondolta, szerintem tévedett…

Először is: Pizarro lehetőséget kaphatott volna gyengébb ellenfelek ellen is, nem feltétlen a legerősebb csoportrivális ellen, ráadásul mindjárt az első meccsen kellett volna erőltetni őt. És nem elsősorban miatta, mert még mindig elég jó futballista ahhoz, hogy ne lehessen hibázni a csapatba állításával. A problémát a másik végen kell keresni. Már nyáron Joggi Löw és Gomez kapcsán megemlítettem, hiba rotálni olyankor, amikor egyes játékosok félelmetes formában vannak, mert könnyen elbizonytalaníthatóak. Mandzukic óriási formát mutatott eddig. Mit csinált ma becserélése után? Mintha nem is ugyanaz a vérbeli gólvadász lenne, rengeteget dolgozott a mezőnyben, mintha mindenáron bizonyítani akarna, (talán nem véletlenül), a legtöbb kontra során azonban rendre lemaradt a támadásokról, éppen az előbbi mezőnymunka miatt, a legvégén pedig még egy tizenegyest is kihagyott. A sorozata megszakadt, ki tudja, milyen nyomot hagy mindez benne a következő meccsekre.

Müller és Luiz Gustavo is beállhatott csereként. Az előbbi szintén jóval szürkébb volt.

Javi Martinez. Az új szerzemény mezőnymunkájával alapvetően nem volt baj, igaz, eleinte bizonytalan volt, s emiatt megdöntötte a 3,5 méteres biztonsági passzok Guiness-rekordját, aztán ahogy bemelegedve már a játék szervezését is szerette volna magára vállalni, az adidas üzletkötőit hozta zavarba eladott labdái számával. Lesz ez még jobb is persze! Nagyobb gond, hogy sok mozgásának és jó helyezkedésének köszönhetően sokat volt játékban és ezáltal elvette a területet, a labdát Schweinsteiger és Kroos elől, akik nála jobban szervezték-szervezhették volna a játékot.

Ettől függetlenül a szervezetten védekező Valencia kapujára, amely a spanyol bajnokságban már a Real Madriddal és a Barcával szembeni meccsét is letudta, volt tehát alkalma készülni a Bayern elleni bekkelésre, lendületes támadásokat vezettek Robbenék, helyzetbe viszont nehezen kerültek. Itt azért hiányzott egy jó Gomez, de legalább egy jó Mandzukic. Robben és Ribery gyakran váltogatta az oldalt, ők ketten, a mai estén nagyot futballozó Kroos és a a defenzív Valencia miatt szokásához híven bátran előretörő Lahm adtak fazont a bajorok támadásainak.

Amíg frissek voltak az ibériaiak, addig mindig akadt egy láb, ami még odaért, de egy tetszetős német támadás végén, az addig és utána is még sokáig a – fentiekben vázoltak miatt – észrevétlen Schweinsteiger zsinórban 3. meccsén is betalált a kapuba.

Érdekes, hogy az előzetesben utaltam Robben defenzív kvalitásainak hiányosságaira. El kell ismerjem, a jó napot kifogó holland válogatott játékos, aki a múlt héten még azt nyilatkozta, hogy önzőbbnek kellene lennie, még az utolsó percekben is nagyot küzdve becsúszva szerelt, sőt, a régebbi német futballmentalitást idézve szökkent talpra a vele szemben elkövetett fault után a 92. percben, hogy egy fantasztikus vágtát követően Rami a 16-oson belül már csak szabálytalanul tudja megállítani. Aztán előbb odaállt elvégezni a 11-est, végül azonban átengedte annak jogát Mandzukicnak. (Aki viszont nem élt a lehetőséggel – mármint a gólszerzés lehetőségével 🙂

A második félidőre kicsit leült a játék, viszont Javi Martinez lecserélését követően nagyobb tér nyílt Schweinsteiger és Kroos előtt, amitől újra felpörgött a Bayern-gépezet, több gólhelyzetet is kialakítottak, Kroos pedig megkoronázva teljesítményét, a korábbi Schweinsteigert idéző nagy gólt ragasztott. A Martinezt váltó Luiz Gustavo ugyanis jobban érzi azt, hogy tehermentesítse a védekezésben, labdaszerzésben Schweinsteigert, hogy annak több energiája maradjon a támadások támogatására.

Érdekesség: 15 éve fordult elő utoljára, hogy mindegyik német résztvevő nyer az első meccsen a Bajnokok Ligájában, és ez a bravúr ezúttal még úgy is sikerült, hogy mindhárom csapat képes volt kihagyni egy tizenegyest (Hummels, Dortmund – Huntelaar, Schalke – Mandzukic, Bayern).

A mai játéknap talán legizgamasabbnak ígérkező meccse a Bayern – Valencia találkozó.

A legutóbbi BL-döntő vesztese megmutathatja, hogy a nyár óta csak tovább erősödött. Az elmúlt hetekben mutatott nagy formának köszönhetően a hazai csapat az esélyesebb, már csak azért is, mert Jupp Heynckes a bőség zavarával küzd a középpályán, míg Pellegrino a hiányzók miatt szívhatja a fogát, közülük is az argentín tengely (Banega – Gago) sérülése aggaszthatja.

A Bayernnél is vannak kérdőjelek, kiváltképp a két, talán legnagyobb klasszisát érintően a szárnyakon, ám a legutóbbi meccs(ek) megmutatták, a müncheniek egyelőre meg sem érzik, ha nincs a pályán Robben és/vagy Ribery.

Tekintve, hogy a Valencia szárnyjátéka is meglehetősen offenzív, elképzelhető, hogy a két szélső védő, Lahm és Badstuber kevesebbet megy majd előre. Habár az utóbbit amúgy sem támadó kvalitásairól ismertük eddig, éppen a hétvégén cáfolt rá erre felfutásaival, beadásaival (köztük akadt egy szép gólpassz is).

A spanyol csapatnál hasonló megfontolásból – amennyiben Robben játszik – Mathieu kevesebbet kalandozik majd előre, de lehet, hogy a német tréner olyan valakit választ a jobb szélre, aki a védekezésből jobban kiveszi a részét, mint a holland támadó. Opciók: az újra gólerős Müller vagy Javi Martinez. Utóbbinak talán még itt van némi esélye a kezdőbe kerülésre, mert védekező középpályán majdnem biztos a Schweinsteiger-Luiz Gustavo páros szerepeltetése.

Nem kérdés azonban a csatár személye egyik oldalon sem: Soldado a múlt héten a spanyol válogatottban újra lehetőséget kapva bizonyította, hogy mégiscsak van értelme csatárral felállni még a La Rojasnak is, míg Mandzukic a tavaly végig rendkívül gólérzékeny, most azonban sérült Gomez tökéletes helyettesítőjévé vált… Bayern-újoncként rekordot felállítva eddig az összes tétmeccsen a hálóba talált. A sorozat jó eséllyel ma este sem szakad meg.

A mai nap, de talán a forduló csúcsrangadója egyértelműen a halálcsoportban lesz, ahol az angol és a spanyol bajnok találkozik.

Real Madrid – Manchester City

Tekintve hogy a City időnként a Barca játékához hasonló tiki-takát játszik, akár egy mini El Clásicónak is kinéz ez a meccs. Igaz, olyan bombaformában a bajnoki szereplés tükrében egyik csapat sincs. Kiváltképp a Real Madrid. 8 pont hátrányt összeszedni a nagy rivális ellen mindössze 4 bajnoki alatt, nem kis bravúr! Mourinho úgy véli, “nincs csapata”, ami azért a korábbi, mindegyik csapatánál mutatott attitűdhöz, azaz a teljes mellszélességgel kiállás a játékosai melletthez képest meglehetősen éles váltás. Mintha egy kicsit a gigantikus ellenfele, Guardiola eltűnése miatt vált volna ő is burn-out szindrómássá. A csapattal alapvetően nem lehet baj. Tele van Európa-bajnokkal és Eb-bronzérmessel, mi okuk lehetne arra, hogy mentálisan visszaestek?

A City a korábbi évek nagy bevásárlásait most mellőzte, a támadószekciója azonban így is félelmetes. Mint ahogy a Realé is, mégha ez egyelőre nem akar teljes valójában megmutatkozni, úgyhogy arra kicsi az esély, hogy szűz maradjon mindkét kapu. Az angol bajnok tavaly az európai porondon nem volt túl meggyőző. Emiatt is, na meg a Real nagyobb BL-tapasztalata és talán mert szerintem mégiscsak jobb csapat, a hazai győzelemre van nagyobb esély. Ha a City azonban vezetést tudna szerezni, akkor a Blancók nagyon megkínlódnának még egy ikszért is. Vendéggyőzelemre azonban nem fogadnék…

Borussia Dortmund – Ajax

A csoport másik meccsén a papíron talán két gyengébb csapat birkózhat meg egymással, ám óvva intenék mindenkit attól, hogy lebecsülje a Borussia Dortmundot. A hétvégén félelmetes focit mutatott be a Bayer Leverkusen ellen és ízekre szedte a gyógyszergyáriakat, akik tavaly még egy Valencia, Chelsea fémjelezte csoportból mentek tovább és a 16 között balszerencséjükre a Barcába botlottak, ám azon kevesek közé tartoztak, akik pl. otthon megverték a szezon végén BL-győztes londoniakat – ami konkrétan még a Barcának vagy a Bayern Münchennek sem sikerült…

Tavaly a Dortmund jól játszva, de rendre alulmaradva távozott a pályáról a BL-meccsek alkalmával. Most kiderül, mennyit értek a sárga-fekete csikók azóta. Az Ajax az előző szezonban összeesküvésszerű kiesés “áldozata” lett, de nagyon akkor nem nyűgözte le Európát. Mivel a holland csapat kerete is rendkívül fiatal, szinte “olimpiai” meccsre számíthatunk (U23-as csapat megtűzdelve pár túlkorossal).

Montpellier – Arsenal

Tavaly az Arsenal kis szerencsével nyert a Marseille otthonában, majd odahaza nem is bírt a francia csapattal. A mostani francia címvédő hasonló játékerőt képvisel, mint tavaly Ayew-ék. Az Arsenal azonban már nem ugyanaz a csapat. Van Persie távozott, a helyére érkező Podolski viszont úgy tűnik, végre klubszinten is kivirágzik. A szintén új szerzemény Cazorlával eddig meglehetősen hatékony támadó tengelyt alkotnak, és a hétvégén durva gólzáporral hangoltak az Ágyusok a BL-nyitányra. Egy küzdős meccsen a döntetlen vagy a vendéggyőzelem a legvalószínűbb.

PSG – Dinamo Kijev

Érdekes párosítás lehet még az UEFA-együtthatók alapján leggyengébb csoport nyitómeccse is. Itt például a harmadik kalapból sorsolt, ám az arab olajmilliárdoknak köszönhetően megerősített PSG számít favoritnak. A nyitómeccsen mindjárt bizonyíthatja is (vagy éppen megkérdőjelezheti) teljesítményével a felfokozott várakozásokat. A bajnokságban eddig nem hengereltek, igaz, a Lille és Toulouse személyében élcsapatokat vertek és a szintén oda számítható Bordeaux elleni döntetlen miatt sem feltétlen kell szégyenkezniük.

A fél ukrán válogatottat soraiban tudó Kijev a Mönchengladbach kiejtésével kvalifikálta magát, ami önmagában még nem mérvadó a BL-érettségre nézve. Az ukrán válogatott időközben pl. az Anglia elleni döntetlennel megmutatta, az Eb-fiaskó ellenére tudnak ők futballozni. Ahhoz azonban, hogy ebből a viszonylag könnyű csoportból továbbmenjen, csúcsteljesítményre lesz szükség. És így a pontszerzés akár már az első meccsen elengedhetetlen.

Összességében azonban a hazai pálya előnyét is élvezve Ibráék nagy valószínűséggel győzelemmel mutatkoznak be.

Malaga – Zenit

Jó meccsnek ígérkezik ez a találkozó is. A nagyobb BL-tapasztalat, és a már régebben elkezdődött orosz bajnokságnak köszönhetően a Zenit – amely ugyan épp a hétvégén botlott az egyik nagy riválissá előlépett Tyerek Groznij ellen – egy picivel esélyesebb. Igaz, a nagyobb BL-tapasztalat csak csapatszinten érvényesül, mert a Malagának rengeteg rutinos játékosa van. Nem véletlen, hogy a spanyol pontvadászatban is ott lihegnek 2-ként a Barca nyakában. Ez a meccs abszolút háromesélyes, és éppen emiatt lehet nagyon izgalmas!

Nincs mese. Azok után, hogy kedden csúnyán leszerepeltünk a vb-selejtezőn, a szövetségi kapitánynak el kell gondolkodnia egy Canossa-járáson, ami Hannoverbe vezet.

Huszti, azok után, hogy 2 hete 4 gólpasszt adott egy meccsen, ezúttal a Werder Bremen ellen egy gyönyörű szabadrúgásgóllal nyitott, majd adott egy álomszép gólpasszt, és ha mindez nem lett volna elég, 2-2-es állásnál az utolsó pillanatban egy kontra végén győztes gólt ollózott. S mindemellett a mezőnyben is nagyon jó teljesítményt nyújtott.

Jelenleg ő a Bundesliga egyik legjobbja. A Bundesligáé! Európa és a világ egyik legerősebb bajnokságáé. S mindezt úgy állítom, hogy közben újabban a Bayern és a Dortmund is csillagközi magasságokban futballozik.

Szabolcs ostoba volt 2 évvel ezelőtt, de állításainak volt igazságmagva. Ő is tartozik egy(-két) bocsánatkéréssel, de nem hiszem, hogy nem tenné meg, ha súgna neki valaki és megkérné rá. Elnézést kell kérnie, hogy problémáit a nyilvánosságnak teregette ki és nem tisztázta ezt előbb Egervári Sándorral. Elnézést kell kérnie, amiért – tegyük hozzá, akkor még okkal – megkérdőjelezte a székesfehérvári futballisták preferálását. Elek és Lipták azóta bőven bizonyították, hogy van helyük a válogatottban, más kérdés, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere eltávolította őket Fehérvárról, hogy idegeneknek adjon teret (bújtatott magyar adóforintokból), és azóta a pályafutásuk nem feltétlen igazolja válogatott behívójukat, és sajnos, az sem segít nekik sokat, ha számukra idegen poszton veti be őket – teljesen érthetetlen módon – a kapitány.

Vissza azonban Szabolcshoz! Korábban már kifejtettem, nem állunk olyan jól klasszisokkal, hogy egy ilyen futballistáról lemondhassunk. Balszerencse, hogy éppen a legjobb magyar futballistával azonos poszton játszik. De könyörgöm, a legjobb magyar futballistát is le lehet cserélni, ha ilyen csapnivalóan játszik! Ráadásul láttuk a Bayernnél, milyen motivációt adhat egy jó futballista érkezése a csapatba. (Ld. A Bayern 40 millát költött a középpálya motivációjára c. bejegyzést.) Továbbá ki lehet találni másik posztot is Husztinak. A középpályán és nem csatárként, ahogy azt Koeman elvetélt kísérlete mutatta. Végső soron a franciáknál is működött Nasrival, Riberyvel és Maloudával, holott ők is ugyanazon a poszton érezték/érzik magukat a legjobban.

Egervári mester alatt – kicsit talán korai megnyilvánulásként és igazságtalanul, de az edzői szakma már csak ilyen – megremegett a kispad. Valóban elkövetett több hibát a hollandok ellen. Sajnos, van egy olyan balsejtelmem, hogy az összeállítást illető agymenések nem feltétlenül az ő kitalációi… Valaki(k) befolyásos helyről (és nem biztos, hogy szakmai pozícióból) súgott/súgtak neki. Amennyiben ez igaz, jó lenne védekezni ellene, amennyiben mégis a sajátjai voltak ezek a józan megfontolásokkal szembemenő döntések, akkor viszont sürgősen kérjen tanácsot más hozzáértőktől. Saját magamat nem sorolom közéjük, de az én tanácsomat sem árt megfontolnia:

vegye fel a kapcsolatot Huszti Szabolccsal!

Zárszóként persze azt sem lehet elhallgatni: Szabolcs forrófejű és hajlamos meggondolatlan, ostoba cselekedetekre. A Werder Bremen a második félidőben 2-2-nél már nagy nyomás alatt tartotta a Hannover kapuját, így a váratlanul jött gyönyörű gól az utolsó pillanatban bizonyos szempontból érthető, kirobbanó frenetikus érzést váltott ki, aminek következtében Szabolcs megszabadult a mezétől, majd a nézőtér rácsára is felmászott együtt ünnepelve a szurkolókkal. Egyenként ezek sárga lapot érő megmozdulások, két sárga lap pedig pirosat ér. Teljesen feleslegesen kiállíttatta magát. Éppen ezért van szükségük az ilyen futballistáknak józan, higgadt idősebb emberek tanácsaira, vezetésére. Egervári mester ezt a szerepet eljátszhatja. De ehhez elsőként neki kell a büszkeségét feladnia. Mert Szabolcs, főleg ilyen sikerek után, nem fogja…