Álomfoci-blog kategória bejegyzései

Webnapló a világ legjobb csapatairól, hírek, elemzések a sztárjátékosokról, az elitcsapatok játékáról és úgy általában az álomfociról…

Barcelona-Berettyóújfalu meccs

Aki azt hinné sci-fit olvas a cím láttán, téved. Kiküldött barcelonai tudósítónk a Messi-féle társulatnál is komolyabb európai dominanciát képviselő barcelonai futsal-csapat és a kis magyar városka teremfocistáinak összecsapásáról számol be a teremfoci Bajnokok Ligájának megfelelő UEFA Futsal Cup legjobb 16-ja között.

FC Barcelona vs. MVFC Berettyóújfalu

(szubjektív riport újfalui-barcelonai szemmel)

Barcelona a sport városa (is). (Sok egyéb gyönyörűség mellett). Persze elsősorban a labdarúgás szerelmesei követik figyelemmel a Barca mérkőzéseit, nem csak itt, hanem szerte a világban. Azt hiszem, nem kell nagyon részleteznem, miért van Messinek és csapattársainak olyan nagy szurkolótábora.

És ahogy korábbi cikkeimben is említettem, a futball nagyon fontos szerepet játszik a barcelonai emberek életében (igen, a hölgyek körében is!).

Az FC Barcelona, ami ugye „més que un club” (több mint egy klub), több sportágban is Európa legjobb csapatai közé tartozik, számos hazai és nemzetközi sikerrel a háta mögött. Elég csak a kézilabdára, korsárlabdára vagy nevezetesen a futsalra gondolni.

Barcelona a sport városa és nem csak az 1992-es Olimpia miatt. Az elmúlt két évben a focicsapat néhány izgalmas meccsén túl magyar csapatoknak is szurkolhattam a lelátókon.

Arra viszont nem gondoltam, amikor a kézisekért izgultunk az Eb-n, vagy Gyurta Dani világbajnoki aranyérmét, néhány nappal később pedig a vízilabda csapat végső győzelmét ünnepeltük (nem beszélve a vízilabda BL-győztes Barceloneta és az Eger összecsapásáról), hogy egy nap szülővárosom csapatáért is szurkolhatok, amikor a Barcelona ellen mérkőzik.

Bizony, ez hatalmas dolog. És megtörtént! Múlt hét szerdán a Palau Blaugranaban, a Camp Nou tőszomszédságában, az FC Barcelona futsal csapata játszott az MVFC Berettyóújfalu ellen a Bajnokok Ligája elitkörében.

És nem csak a nevünkkel állítottuk nehéz helyzet elé a barcelonaiakat (a Barca honlapján és az eredményjelző táblán Berettújfalu szerepelt, ezt később a kijelzőn helyesbítették. Természetesen nem túlzás jónak minősíteni a csapatot (sőt!), de nem vagyok benne biztos, hogy a szervezők ezzel a kis nyelvi játékkal szerették volna elismerésüket kifejezni).

Mindenesetre a világsztárokból álló alakulatnak nem volt könnyű dolga a magyar bajnok ellen. Az első félidő, annak ellenére, hogy végül sikerült a Barcának négy góllal elhúznia, meglehetősen kiegyenlített játékot hozott. A csapatok járatták a labdát, váltogatva a futsalban jól ismert formációkat és kombinációkat, de labdajáratásban egyáltalán nem látszott különbség a két csapat között. A Barcások nem tudták nagyobb sebességgel körbeadogatni a labdát, az MVFC mezőnyjátékosai pedig lábbal lekövették ezt és semlegesítették a támadásokat, vagy Tihanyi Csaba védett nagyszerűen.

Persze a katalán csapat alakított ki több helyzetet az első játékrészben, de a gólok csupán egyéni megvillanásokból születtek. Amikor egy az egyben el tudtak menni, akkor sikerült csak igazán veszélyes helyzeteket kialakítaniuk.

A második félidő már más játékot hozott. A Barca kicsit visszább vett, vagy nem tudtak nagyon újat kitalálni, és a Berettyóújfalu kezdte többet birtokolni a labdát és sorra dolgozta ki a helyzeteket. A 32. percben pedig egy szép támadás után Siska Gergő emelt a hálóba. A népes berettyóújfalui szurkolótábor és néhány barcelonai magyar örömtől ittasan ugrott fel helyéről és ünnepelte a gólt.

Maga a futsal elnevezés is az ibériai félszigetről származik, így tehát nem csoda, hogy ebben a sportágban is a legjobbak között versenyeznek az itteni együttesek. Viszont Berettyóújfalu csapata nagyon szépen helytállt Spanyolország legjobbja ellen és a többi csapattal szemben sem vallott szégyent. Már percekkel a lefújás előtt is szólt a „Szép volt fiúk” az újfalui sarokból. És valóban minden elismerést megérdemel a csapat, hisz eddigi egyedüli (légiósok nélkül felálló) magyar csapatként jutott be az elitkörbe. Élmény volt látni a szép játékot. Köszönet mindenkinek, aki dolgozott ezért.

Szép volt fiúk!

Kiélezett küzdelem a BL-dreamteam játékban

Holtversennyel vonulnak téli pihenőre a 3. BL-dreamteam játék éllovasai? T. Gábor ui. jó védelmének és Mario Mandzukic 3 góljának köszönhetően utolérte az eddig magabiztosan vezető Hófehér Jaguárt.

Már csak 1 forduló van hátra a csoportkörből, a téli átigazolási időszak előtt az utolsó lehetőség a változtatásra. A címvédőből fájdalmasan kevés játékost neveztek a menedzserek, pedig a Real félelmetes őszt produkál, hozza a meccseit és gólt sem nagyon kap. Titkos tipp: érdemes elgondolkodni a védőin. Már amennyiben nincs Ronaldója vagy Messije valakinek…

A német csapatok ezúttal sorra betliztek, ki ezért, ki azért. A Bayern és a Dortmund ugyan már továbbjutott, a Leverkusennek még meleg lehet, a Schalkénak pedig nagyon meleg a továbbjutás. És ugye, az sem mindegy, hogy első helyen megy-e tovább valaki vagy 2-ként. Utóbbi esetben sok kíméletre nem lehet számítani a sorsoláson.

A zárófordulóban éppen emiatt lesz kiemelt fontosságú a Barca-PSG meccs, de izgalmas a City, CSZKA, Roma trió küzdelme is a továbbjutó helyért.

1 Hófehér Jaguár 201
1 T. Gábor 201
3 Sz. Tibor 192
4 T. Csaba 187
5 T. Gyula 171
6 Cs. Marci 170
7 Robben FC 164
8 B. Lajos 157
8 CsakZ 157
10 FARI 153
11 Wonder11 150
12 BALOTEAM 148
13 Vlada V. 146
14 G. Balázs 139
15 Forza 121
16 Last Minute Team 115

BL-dreamteam advent előtt

Kevés gól, két tripla, sok 0-ra védekezett győzelem. A BL legutóbbi fordulójának rövid összefoglalója.

A dreamteam fordulóját T. Csaba nyerte. Jól védekező győztes csapatokból érkező védőkkel, 4 góllal a támadósorban, és győztes meccsen pályára lép középpályásokkal. Ennyi elég is volt a sikerhez. (És ahhoz, hogy összesítésben tovább közelítsen a dobogóhoz…)

1 T. Csaba 48
2 T. Gábor 42
3 FARI 39
4 Hófehér Jaguár 36
4 Robben FC 36
4 T. Gyula 36
7 Cs. Marci 34
8 Sz. Tibor 33
9 Vlada V. 31
9 Wonder11 31
11 CsakZ 30
12 BALOTEAM 27
12 G. Balázs 27
14 B. Lajos 24
14 Last Minute Team 24
16 Forza 15

Robog a luxusautó

3 forduló után a BL-dreamteam játék éllovasa a fordulógyőzelmet-fordulógyőzelemre halmozó Hófehér Jaguár. Amint láttuk, nagyszerű védelmének és gólerős középpályás-sorának köszönheti eddigi jó szereplését. És ha idővel beindul a Zlatan-Messi-henger, nagy kérdés, lesz-e még, aki megállítja…

1 Hófehér Jaguár 123
2 T. Gábor 117
3 Sz. Tibor 113
4 CsakZ 101
5 Robben FC 99
6 B. Lajos 98
7 T. Csaba 96
8 BALOTEAM 90
8 Cs. Marci 90
8 Wonder11 90
11 T. Gyula 88
12 Vlada V. 85
13 G. Balázs 83
14 FARI 72
15 Forza 70
16 Last Minute Team 68

Védekezés a legjobb támadás

Mi az összefüggés egy sztáredző és a hófehér jaguár között?


A BL-dreamteam játék harmadik fordulóját újfent Hófehér Jaguár nyerte, és egyúttal azt is bebizonyította, nem csak a góllövéshez kell értenie a jó dreamteam játékosoknak, hanem a védekezéshez is. Az igencsak jónak számító 50 pontja jelentős részét a védelme hozta ugyanis össze: Hummels, David Luiz és Ivanovic is 0-ra védekezte le győztes csapatban a meccsét, ami fejenként 6-6 pontot kóstált. Nem volt mellékes, hogy van még egy Neuerje és egy Lahmja is, akiket ugyan Gervinho megfosztott a 6 pontos fordulótól, ám a nyertes csapatban szereplés önmagában is több a semminél.

Persze, az sem vált a fordulónyertes hátrányára, hogy Hazard duplázott, a visszatérő Reus – nem is akármilyen – góllal köszönt be, és hát egy gyönyörű Iniesta-indítás után Messi is a hálóba talált. Mindezek mellett már az is belefért, hogy Ibrahimovic és Özil pályára sem lépett ebben a fordulóban.

A BL 3. kör érdekessége az volt, hogy számos nagyarányú győzelem született, ám mindezekből dreamteam-menedzserek relatív keveset profitáltak. Hiába, na, sok a betliző Juve-játékos, és senki sem bízott Benzemában vagy Cavaniban. Ramos, Bale, Ibrahimovic vagy Özil pedig nem lépett pályára.

1 Hófehér Jaguár 50
2 T. Gábor 49
3 CsakZ 40
3 Robben FC 40
3 Sz. Tibor 40
6 BALOTEAM 38
7 Vlada V. 37
8 Cs. Marci 35
8 G. Balázs 35
8 T. Gyula 35
11 T. Csaba 32
12 Last Minute Team 30
13 FARI 29
14 B. Lajos 28
14 Wonder11 28
16 Forza 26

Le lehet mondani a válogatottságot?

A FIFA szerint nem, a gyakorlat azt mutatja, ez gyakran előfordul. Igazából a Szalai-ügy kapcsán akartam írni a témáról, de a Ribery-Platini vita is ebbe az irányba mutat. Egy ilyen kérdésnek számos vetülete van: érzelmi, szakmai, munkajogi stb.

A világbajnok német válogatott tagjai közül Lahm, Mertesacker és Klose is elbúcsúzott a nemzeti tizenegytől. Ők a csúcson hagyták abba. Az első kettő 31, illetve 30 évesen még igen magas szinten futballozhat pár évet (ők talán a kettős terhelést – klub és válogatott – akarták enyíteni), Klose (36) talán éppen a világbajnoki cím és a vb-gólrekordja reményében húzta ki – nemhiába – ilyen sokáig a pályafutását. Az ő esetükben indokolható a visszavonulás.

A FIFA a saját érdekeit szem előtt tartva a világ legjobbjait mindig ott akarja látni a pályán, ha az égisze alatt zajló sportesemény van terítéken, így nem nagyon tolerálja a sztárallürök motiválta lemondásokat a válogatottságról. Platini Lahm esetét úgy magyarázta, mintha az Löw és a futballista között történt hallgatólagos megegyezés lett volna, és nem a futballista egyéni döntése.

Az én véleményem annyiban közelít a FIFÁ-éhoz, hogy a válogatottság soha nem lehet hangulat kérdése. Nyilván van olyan politikai, történelmi helyzet, amikor egyedi megítéslé alá kell essen a futballista sorsa, ld. Puskás hányatott pályafutását az 1956-os forradalmat követően, de alapvetően ebben nincs szabad választás. Mindenki számára megtisztelő és felemelő érzés kell, hogy legyen a saját országa címeres mezében játszani.

A migráns gyökerű Zlatan a svéd himnusz sorait mormolja a Volvo reklámban, mert ő Svédország legismertebb arca, és büszke arra, hogy bosnyák származással, de Svédországban felnőve az északi ország futballjának legeredményesebb játékosa.

Természetesen egy válogatottat is emberek alkotnak, hoznak létre, konfliktusok, viták előfordulnak, és lehet, hogy valakinek nem szimpi a szövetségi kapitány, vagy éppen fordítva (minek következtében nem hív meg adott esetben válogatott szintű játékosokat a keretbe, Joachim Löwnek voltak ilyen esetei: Kurányi, Kießling stb.), de ezekben a kérdésekben felül kellene vizsgálni a személyes sértettséget a felelősséggel, amelyet egy élsportoló a saját nemzete/országa felé visel.

Huszti évekig a legjobb formában lévő magyar futballistaként bojkottálta a válogatottat, ahova a megsértett kapitány (Egervári) értelemszerűen nem is nagyon csábította a konfliktust követően. Érdekes, hogy a Szabolcsból élvonalbeli és válogatott futballistát faragó Pintér sem tudta visszacsábítani a csapathoz, ráadásul az ő személye miatt nem tartja kívánatosnak a nemzeti csapatban szereplést Szalai Ádám sem.

Sajnos, nem állunk olyan jól tehetségekben, hogy ilyen jó játékosokról lemondjunk, miközben fájdalmas, hogy a távolmaradást elsősorban ők kezdeményezték.

A címeres mez viselése megtisztelő kell legyen, és legfeljebb sérülés vagy kivételes családi okok indokolhatják a távolmaradást. Ha nem is ugyanolyan címer alatt, de válogatott színekben olyan futballisták képviselték már hazánkat, akikhez képest a maiaknak rendkívül megtisztelő kellene, hogy legyen, hogy valamilyen szinten a nyomdokaikba lépnek. Bukarestben mondjuk nem tapasztaltam, hogy Szalai mindezt olyan nagyon átérezte volna.

Szóval, érzelmi oldalról a véleményem: válogatottságot csak úgy nem mondhat le a futballista, ha behívják.

Láttunk már arra példát, hogy egyes játékosok sérültet jelentenek a válogatott behívóra, aztán lelkesen rendelkezésre állnak a klubjuk szolgálatában. Marcelo. Például. Allűrje és e-mailezési malőrje hosszabb távon következmény nélkül maradt. Részt vehetett a hazai rendezésű vb-n.

Ugyanakkor a klubok is okkal féltékenyek a válogatott szereplésekre. Itt már kőkemény munkajogi és anyagi kérdések feszülnek egyéb anyagi érdekekkel (a FIFA részéről), valamint a fenti érzelmi vonulattal egymásnak. A játékosokat a klubok fizetik, ők tartják alkalmazásukban, a többletterhelés szakmai munkájukat nehezíti meg, kifacsart “munkavállalókat” kapnak vissza, és nem ritkán sérülésből kifolyólag komoly anyagi veszteség is éri őket.

Reus például néhány hónapon belül másodszor sérült meg súlyosan a Nationalelf színeiben. Nem hiszem, hogy Dortmundban túlzottan örülnének ennek a BL-szezon előtt. A Bayernnél hosszabb ideje lobbiznak azért, hogy a klubok kapjanak kártérítést arra az időre, amíg játékosaikat “más használja” csúnya szóval kifejezve. 4 éve el is érték, hogy a sérülését a vb-n illetve a válogatottban összeszedő Robben hiányzásáért cserébe kompenzációban részesüljenek.

Szóval, ez a másik oldal. Platini, 3 klubbeli meccstől tiltaná el Riberyt, akinek nincs kedve játszani a Tricolore-ban. Túl azon, hogy mindketten franciák és ezáltal a legkevésbé sem lehetnek objektívek e kérdésben, egy ilyen határozattal már nagyon messzire szaladna az UEFA elnöke. Hiszen a fenti érvelés alapján, a Bayern tesz szívességet, amikor elengedi játékosát, hogy Franciaországért futballozzon.

Szalai persze, nem a hoffenheimi vezetés kérésére marad távol a nemzeti tizenegytől, neki már régebb óta gondjai vannak a hazai labdarúgást övező közeggel. Ugyanakkor szerintem mindez nem indokolja lépését. Zokszó nélkül vállalnia kellene a válogatott szereplést és odatennie magát. Ahogy például Zlatan Ibrahimovic teszi egy olyan országért, amely befogadta őt és családját…

Ki állítja meg a Bayernt?

A kérdést tekinthetjük költőinek is akár. Ma este kezdődik a Bundesliga 2014-2015-ös szezonja a címvédő müncheniek és a VfL Wolfsburg összecsapásával. Lothar Matthäus szerint a jelenlegi Bayern erősebb a friss világbajnok német válogatottnál is, mert a Nationalelf gerincét adó játékosokon felül olyan nemzetközi sztárok erősítik még, mint Robben, Lewandowski, Alaba, Ribery. (Igaz, a vb utolsó meccsein jó teljesítményt nyújtó Toni Kroos madridi Blancóra váltotta a müncheniek piros-kék mezét.)

Lewandowski új klubjában a volt egyesülete ellen

Persze, mindehhez Jürgen Kloppnak is lenne még egy-két szava. A Borussia Dortmund ugyanis a német Szuper Kupa döntőben múlt hét szerdán újra megverte a Bayernt. Tavaly ilyenkor Pep Guardiola még épp csak pár hete volt a bajorok edzője, akkor meg nem érett be a munkája, de aztán a szezon során hengereltek – a Bundesligában legalábbis mindenképpen. A BL-elődöntőben ugyan elbuktak a Real Madriddal szemben, de ez lehet, hogy a DFB (Német Labdarúgó Szövetség) kérése volt, mert a madridi sztárok a vb-n szinte kivétel nélkül gyengén szerepeltek, míg a németek tele Bayern-játékossal világbajnoki címet szereztek.

Idén sem lehetett nyugodt a müncheniek felkészülése, hiszen a vb-hősök és a világbajnokságon szintén remeklő Robben hetekkel később kapcsolódott csak be a felkészülésbe.

A BVB kénytelen volt elengedni ingyen a lejárt szerződésű Lewandowskit (tavaly még jó pénzért vitte volna a Bayern, de akkor nem adták.) Cserébe érkezett az olasz gólkirály Immobile, a világbajnok, de a vb-n nem játsszó Ginter a Freiburgtól, valamint a kolumbiai Adrian Ramos a Herthától. Továbbá végleg visszavásárolták a kölcsönben náluk lévő Nuri Sahint. Persze a tavalyi igazolások továbbra is húzóembereknek tűnnek: Mkhitaryan és Aubameyang szerezték múlt héten a Bayern elleni gólokat, Papastathopoulos pedig jól helyettesíti a sérülés miatt hosszú ideje hiányzó Suboticot.

Mindazonáltal a Borussia nincs könnyű helyzetben: Matthäus szerint könnyebb megnyernie a Bajnokok Ligáját, mint a német bajnokságot, és bizony ebben van valami. 34 meccsen keresztül a topon lenni a Bayernnel szemben sem tavaly, sem tavalyelőtt nem sikerült. A müncheniek utcahosszal nyerték a bajnokságot. A bajoroknál a fél kispad világklasszisokkal van tele, míg a Dortmundnak továbbra is csak a kezdője erős. Az új igazolások sem feltétlenül vannak egy súlycsoportban egy Bayern-kihívó ambícióival. Bizonyítani azért még lehet, mindjárt a nyitó fordulóban a Bayer Leverkusen ellen.

A gyógyszergyáriaknál nagy volt a jövés-menés a nyáron, de nagy nemzetközi nevek nem jöttek, miközben válogatott játékosok távoztak az egyesülettől. Új edző, új szezon, új remények. A Bayer még soha nem volt bajnok, de nagyon kicsi az esélye, hogy ez most fog megváltozni…

A negyedik BL-résztvevő német csapat, a Schalke is szerény volt az átigazolási időszakban – ami persze augusztus 31-ig még változhat. Bundesliga-szinten jól hangzó nevek érkeztek, nekünk magyaroknak fájó módon Szalai viszont távozott. Hoffenheim irányába. Több játéklehetőség, szerényebb célok, és az örök dilemma. Koptassa egy nagycsapat kispadját BL-ben, Bundesliga-dobogóért küzdve, sikerekkel gazdagabban, vagy legyen a cél a bentmaradás egy kis csapatban, ahol viszont feltétlenül számítanak rá? Ádám az utóbbi mellett döntött. Talán kényszerből is. Szorítunk neki, hogy legyen olyan az egész szezonja, mint 2 éve az őszi volt…

A szürke Hannoverből, amelynek idén sem terem majd sok babér, Huszti Kínába igazolt. 31 évesen levezetni? Sajnos, ez is egy ígéretes magyar futballista-karrier tipikus leképezése.

Érdekes lesz-e így is számunkra a Bundesliga? Abszolút! Ha másért nem, hát azért, mert hétről-hétre világbajnok futballistákat láthatunk játszani.

Miért viselt Aubameyang pókember-maszkot?

A Borussia Dortmund szélvészléptű támadója a tegnap esti német Szuper Kupa-döntőn egy gyönyörű fejesgóllal biztosította be csapata győzelmét a Bayern München ellen. A gólöröm pókember álarcban zajlott. Miért is?

Aubameyang sajátos gólöröme a Bayern München ellen

A gaboni futballista a 62. percben azért varázsolta elő a sportszárából az oda előrelátóan elhelyezett pókember maszkot, mert megígérte a 3 éves kisfiának szülinapjára.

Volt azonban a gólörömnek egy másik címzettje is: korábbi St. Etienne-beli csapattársa, a kapus Jeremie Janot szintén nagy Spiderman-rajongó, egy 2005-ös meccsen a pókember ruhájához hasonló felszerelésben lépett pályára.

Jürgen Klopp BVB-edző, annyit mondott az esetről: ha nem zavarja a játékban és a gólörömért nem kap sárgát, akkor addig csinálja az ilyen bohóckodást, amíg jólesik neki. A helyzet azonban az, hogy a Bundesliga-szabályok értelmében sárgalap járt volna ezért az akcióért, amitől a játékvezető nagyvonalúan eltekintett…

A vb eddigi tanulságai – kevésbé komolyan

  1. A világbajnokság előtt nagy kérdés volt: Bicent-e del Bosque? – Végül nem biccentett…
  2. A belga középpályás Witsel, de eddig még senki nem nevetett rajta.
  3. Lahm, a németek is hogy megizzadtak Algéria ellen.
  4. A mexikói kapus szerződése lejárt az Ajacciónál, ingyen igazolható. Elmondható, hogy Ochoa kapus.
  5. Miért nem játszott Sirokov az orosz válogatottban? Kiderült róla, hogy Roman
  6. Ez valószínűleg a bolondok vb-je: a riporterek gyakran mondják játékosokra, hogy lökött…
  7. Hogy hívják Pepe feleségét: Mrs. Next Match.

 

Búcsú a Fekete Párductól

Ezzel a pár sorral már régóta tartoztunk, de szerettük volna előkeríteni egyik legkedvesebb emlékünket: egy fotót, amelyen az alomfoci.hu szerkesztői közösen álltak a fényképezőgép lencséje elé Grosics Gyula bácsival, az egyik legnagyobb magyar futball-legendával.

Gyula bácsi az Aranycsapat oszlopos tagjaként részese volt olyan fantasztikus győzelmeknek, mint az első Európa-bajnokságot megelőlegező Közép-Európa Kupa és a helsinki olimpia megnyerése. Tagja volt az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar válogatottnak.

Ha az MLSZ 14 évvel ezelőtt nem követ el egy meglehetősen bugyuta adminisztrációs lépést, akkor elmondhatnánk, hogy Gyula bácsi tagja volt annak a nemzeti csapatnak is, amely a labdarúgás történetének leghosszabb veretlenségi sorozatával bírt.

Mindazonáltal több külföldi szakvélemény alapján az Aranycsapatnak bérelt helye van az elveszített vb-döntő ellenére is minden idők 10 legjobb futballcsapatában.

Gyula bácsi e fantasztikus társaság meghatározó alakja volt, egy ideje már csak Buzánszky Jenő bácsival kettesben egy dicső magyar futballmúlt élő mementójaként. A brazíliai vb második napján Jenő bácsi egyedül maradt…

Köszönjük a szép sikereket, Grosics Gyula!

Isten nyugosztaljon, Gyula bácsi!