Barcelonából jelentjük… 7. rész

Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal katalán sztárklub félelmetes rekordjának megszakadásáról számol be.

A Valencia megakasztotta a Barca menetelését.

Alexis jóvoltából már korán vezetést szerzett a Barcelona, a chilei játékos szépen varázsolta be az ellenfél hálójába a labdát éles szögből. Egészen különleges ívet írt le a labda, de nem illik megkérdezni egy csatártól, hogy valóban így akarta-e. Mindesetre az elején úgy tűnt, nem lehet baj barcelonai szempontból, ráadásul több lehetősége is volt a katalán együttesnek, hogy növelje előnyét.

Azonban nem ez következett, hanem az egyenlítés Parejo révén a szünet előtt, majd közvetlen a második félidő elején Piatti vezetést szerzett a Valenciának, és onnantól kezdve a Barca nem találta igazán a fonalat. Nem játszottak rosszul, a tőlük megszokott támadásokat építgették továbbra is, ám ezúttal eredménytelenül.

Messi jól játszik, amióta visszatért sérüléséből, azonban a góljai hiányoznak, bár a tizenegyest magabiztosan értékesítette. (Más kérdés a büntető jogossága, Costa vállal-karral ért a labdához, de nem gólba tartó lövés volt. Erősen vitatható ítélet.) Ezenkívül az utolsó percekben Messi lábában maradt az egyenlítés. Máskor általában nem hibázik ilyen helyzetben.

Paco Alcácer viszont győztes gólt szezett az 58. percben egy újabb betlizés után. Ezen a meccsen a barcelonai védelem (kapussal együtt) nem volt a helyzet magaslatán. A Barcelona közel 2 éve nem kapott ki a bajnokságban otthon, akkor is csak a Real Madridnak sikerült nyernie a Camp Nou-ban.

Ez a pofon a Valenciától azonban a „pole-pozíció” elvesztését jelentette és immár az Athlético Madrid vezeti a spanyol tabellát, a két gigász előtt.

A barcelonai sajtó szerint ennek a vereségnek komoly hatása lehet a bajnoki cím kimenetelére, azonban sok van még hátra az utolsó fordulóig. Ne felejtsük el, hogy mindhárom dobogósnak volt már idén „rosszabb” szériája, amikor néhány meccs alatt sikerült többször pontokat veszítenie. Azonkívűl ez a három csapat komolyan érdekelt a Bajnokok Ligájában (és a spanyol kupában is), tehát még korai lenne bármit is kijelenteni.

Az ellenben tény, hogy a Barca mostanra jó kis előnyt szórakozott el, ráadásul az igazán nagy terhelés és a tétmeccsek még csak ezután következnek.

DreamTeam-játék menedzserek, ne feledjétek: február 15-ig tart a téli átigazolási időszak!

Olic, Perisic, Rodriguez
Egészségesen minden bizonnyal a horvát és a svájci válogatott vb-re utazó keretének tagjai…

Az közismert tény, hogy az európai ligák közül a német csapatok rendelkeznek a legstabilabb pénzügyi háttérrel. Nem feltétlen azért, mert a legjobban el vannak engedve anyagilag, hanem azért elsősorban, mert odafigyelnek a pénzügyi részletekre és a szövetség is nyomást gyakorol a klubokra, hogy fegyelmezett gazdálkodást folytassanak.

Természetesen ott is megvannak a módosabb és kevésbé gazdag klubok, melyek között a vezető európai gépkocsigyártó gyári csapata a VfL Wolfsburg annak ellenére rendelkezik szerényebb eredményekkel, hogy a tehetősebbek közé tartozik. Általában másodvonalbeli játékosokból vásárolnak be áron felül, és ritkán sül el az ilyesmi olyan jól, mint Magath alatt 2009-ben, amikor kihasználva a Bundesliga interregnumát bajnokok lettek.

Az akkori húzóemberek, pl. Dzeko és Misimovic azóta már máshol keresik kenyerüket, de most ők is kvalifikálták magukat Bosznia-Hercegovina képviseletében a világbajnokságra.

A jelenleg a német élvonalban 6. Farkasokra – még a BL-indulást jelentő hely sincs látótávon kívül – sok panasz az idei szezonban nem lehet. Annyit mindenképpen hoznak, amennyi ettől a kerettől elvárható. Igaz, most talán megérezik
Diego hiányát, akit újra elcsábított az Atletico Madrid. A 33-szoros brazil válogatott játékos talán azért váltott egy jelenleg európai és spanyol szinten is nívós csapatba (amellyel kölcsönjátékosként 2 éve Európa Ligát nyert), mert még reménykedik, meghívót kap a házigazda válogatottjába a vb-re, holott lassan 6 éve nem húzhatta magára a selecao mezét.

És ez a legfőbb gond a Wolfsburggal egy játékos szemszögéből nézve! Innen nehéz bekerülni a vb-re utazó keretbe. Persze, a svájci különítményből Benaglio és Rodriguez alapemberek a helvét válogatottban, és Timm Klose is biztos kerettag.

Ha Scolari a vb-n is úgy látja, hogy szükség lesz a végső győzelemhez durvaságig fajuló agresszivitásra, akkor Luiz Gustavónak lesz helye a csapatban…

Ám többen is úgy érkeztek Wolfsburgba, hogy legalább rendszeres játéklehetőségben legyen részük, mert korábbi sztárklubjaikban erre nem nagyon volt lehetőség. Luiz Gustavo a Bayernben Guardiola, majd az ő kívánságára igazolt Thiago érkezésével látta elérkezettnek az időt a váltásra. Az előző szezonban a triplázó bajoroknál többé-kevésbé alapember volt annak köszönhetően, hogy Martinez lassan épült be a csapatba, utána pedig Schweinsteiger hiányzott gyakran. A Konföderációs Kupát nyert brazil csapatban viszont kihagyhatatlan volt, és még szervező készségeit is megcsillogtatta. Scolarit ismerve (a brazil szövetségi kapitányt nem hatja nagyon meg, ki hol játszik, neki fontosabb az, hogy egy játékos illeszkedjen a koncepciójába) talán nem is hozott rossz döntést, de a konkurencia most kivételesen erős, és valamit domborítani kell a Wolfsburggal is ahhoz, hogy ne essen ki a pixisből. Egyelőre szürkén futballozik a Volkswagen csapatában.

Hasonló megfontolásból írt alá a fiatal belga, Kevin de Bruyne is. Ő tavaly nagyot focizott a gyenge Werder Bremenben a Chelsea kölcsönjátékosaként, ezért nem csoda, hogy visszarendelték a Kékek. Londonban azonban Mourinho alatt és az erős keretben nem tudott érvényesülni, ezért aranyáron (21,5 millió euróért) a Wolfsburgba igazolt. Neki nagyon kell az, hogy játékban legyen, mert Wilmots csapata csak úgy hemzseg a fiatal belga tehetségektől.

A horvát légiósok nagy valószínűséggel ott lesznek a világbajnokságra utazó keretben. Olic húzóember a Wolfsburgban, de ha a horvátok egy csatárral játszanak, akkor jó eséllyel éppen a Wolfsburgból a Bayernbe kerülő, újabban Guardiolánál kegyvesztetté vált Mandzukic lép majd pályára, és két csatáros rendszerben is talán Jelavic élvezhet elsőbbséget, de Olic (aki viszont meg a Münchenből igazolt Wolfsburgba) rutinjára és csupaszív játékára minden bizonnyal szükség lesz Brazíliában is. A mindkét helyen csapattárs Perisic, aki 2 éve még emlékezetes gólt lőtt az Arsenalnak a BL-ben a Borussia Dortmund színeiben, meghatározó játékos a Farkasoknál és déli szomszédunk nemzeti csapatában is.

A VfL trénere Dieter Hecking rutinos Bundesliga-edzőnek számít, de a nagy sikerek eddig messzire elkerülték. Érdekes lehet, hogy esetleg ilyen sok vb-résztvevő kerül ki a keze alól. De mindez akár negatívan is befolyásolhatja a játékosai megítélését a válogatott behívók kiküldésekor. A tavaszi szezont nem kezdték jól: 2 meccs/0 pont. Ha sikerülne azonban az első hatban végezni, netalán BL-helyet megcsípniük, akkor viszont indokolt lehet ezekre a játékosokra számítani a világbajnokságon is.

Barcelonából jelentjük… 6. rész

Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal saját készítésű fotókat is küldött nekünk.

Tíz napon belül a harmadik meccsét játszotta a két csapat egymás ellen. Barcelona általában inkább a napsütésről híres, ritkán esik, és ha igen, akkor többnyire éjjel szokott esni. Így volt ez tegnap is, a Camp Nou gyepét és sok szurkolót kiadós zápor áztatta, ami elől a nézők többsége igyekezett a karéjok alá bújni, olyan hatást keltve, mintha üres lenne a stadion. Na, persze bármelyik magyar csapat örülne, ha 25 ezer néző ülne a lelátóján, de Barcelonában ez idei negatív rekordnak számít. Mivel viszont már nem volt tétje a találkozónak és az időjárás sem kedvezett, sok néző döntött úgy, hogy inkább távolmarad. A Mundo Deportivo sportújság pedig 25 551 hősről cikkezett.

Csakúgy mint az előző két találkozó, ez is egy Levante góllal kezdődött, azonban a valenciaiak most sem tudtak továbbjutni egy találatnál. A bajnoki derbi első gólszerzője volt ismét a főhős: Vyntra fejelte rá a labdát Sergi Robertora. Először az eredményjelzőn a cseh-görög védő neve jelent meg, aztán módosították öngólra. A Barca pedig már az első félidőben fordított. Először Adriano szép találata jött, majd Puyol fejese. A rutinos csapatkapitány is szinte élő legenda a hazai szurkolók szemében, a gól után hosszan skandálta nevét a közönség.  Sőt, a katalánok már kifejezésként is használják a nevét: ha valaki nem adja fel soha, küzd és bármilyen akadály kerül elé, mindig visszatér és győzedelmeskedik, akkor úgy csinál „mint Puyol”. Ráadásul példaértékűen biztatja a fiatalokat is, Bartra ügyes megoldása után még labdaátvétel közben sem feledkezett meg társa megtapsolásáról.

A második játékrészben Alexis volt szemfüles és gyors kétszer, majd Fabregas adta meg a kegyelemdöfést. Ennek ellenére Pedro megmozdulásai nyújtották szerintem a legnagyobb élményt a szurkolóknak.

A hangulat a zuhogó eső és a kevés néző ellenére is jó volt. Az „eresz alá” behúzódó B-közép most akkusztikailag erősebbnek tűnt, mint mikor elnyeli a hangjukat a nagy tér. A vége ugyan kicsit unalmas lett; a nézők egymást fényképezgették, kihasználva hogy az eső a meccs végére kicsit alábbhagyott. 🙂

A Barca pedig sajnálhatja, hogy a Levante elleni bajnoki mérkőzésen csak egyszer talált be, nem pedig 4-szer, vagy 5-ször, ugyanis ezáltal értékes pontokat hullajtott el. Hétvégén mindhárom dobogósra nehéz feladat vár. A két madridi csapatnak baszk ellenfele lesz: az Athlético otthon fogadja a Real Sociedad-ot, a Real pedig Bilbao-ba látogat. A Barcelonának pedig a változatosság kedvéért ismét valenciai ellenfele lesz. Bár a „Denevérek” az utóbbi hat meccsükből csupán egyet nyertek meg, a Barcának azért nem lesz könnyű a jelenleg 10.helyen álló, de EL-indulásért küzdő Valencia ellen.

DreamTeam-játék menedzserek, ne feledjétek: február 15-ig tart a téli átigazolási időszak!

Barcelonából jelentjük… 5. rész

Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Mint arról korábban beszámoltunk, Neymar leigazolása körül akadnak tisztázatlan körülmények.  Az FC Barcelona, több mint egy klub (més que un club): ennek a mottónak megfelelően a héten is volt bőven esemény, ami nem csak a fociról szólt. Csütörtökön távozott posztjáról a Barcelona elnöke, Sandro Rosell. Ennek ellenére az ügynek még lesz folytatása, bár kérdéses, hogy a nagy befolyással bíró katalán klub és immár volt elnöke mennyire üti meg a bokáját emiatt.

A futballpályán viszont a bokájukat, valamint fejüket-lábukat ügyesen használó labdarúgókat nem kellett félteni. Simán verték hazai pályán a Málaga együttesét, akinek idén nagyon nem megy, pedig tavaly még a BL-ben vitézkedtek és a bajnokságban is megcsípték a 6. helyet. Azonban a nemzetközi kupákból való kizárás és Isco eladása rányomta bélyegét a csapat teljesítményére. Antonio Banderas kedvenc csapatának így egyelőre inkább a bennmaradásért kell küzdenie, minthogy újra nemzetközi sikerekről álmodozhasson.

Néha egy-egy kontrából persze volt lehetősége az andalúz csapatnak is, de a délelőtt még a tengerparton sétálgató és a gyönyörű napsütést élvező Málaga-szurkolók ettől függetlenül szomorúan távoztak a Camp Nou-ból: csapatuknak gyakorlatilag nem volt esélye a Barca ellen. Piqué most is betalált, ő kezdte a sort, majd Pedro és Alexis folytatta a góllövést, de ezenkívül is számtalan helyzete akadt a barcás focistáknak. Kétszer pedig a kapufa segítette ki a Malagát.

A támadószekció rendben van, gyakorlatilag minden egészséges csatár jó formában focizik hétről-hétre. Mégis a szezon hosszú és minden meccs nagyon fontos a bajnoki címért folyó küzdelemben, így mindenképp jó jel, hogy a hosszú kihagyás után visszatérő Ibrahim Afellay is Tata Martino rendelkezésére áll. Az edzőnek már csak a bőség zavarával kell küzdenie, ami azért kellemes, de tényleg nehéz feladat.

Elnökváltás ide vagy oda, a nagy csapatoknál a körítésre is nagy hangsúlyt fektetnek, tehát tudjuk, hogy nem minden a fociról szól, de a show folytatódik. A Barca pedig szép játékkal győzött ezen a hétvégén is és immár 59 hete vezeti a tabellát. A két madridi üldöző is megnyerte hétvégi meccsét, tehát továbbra is tart a versenyfutás, melyben a legkisebb botlás is végzetes lehet most már.

Barcelonából jelentjük… 4. rész

Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal a két éllovas hétvégi pontvesztése volt a fókuszban.

Bár a bajnokságban és a kupában javában zajlanak most is az események, Barcelona egy kicsit a „téli” bágyádtságba süppedt. A város ilyenkor a legnyugodtabb, egy kicsit lelassul és a turisták áradata sem hömpölyög az utcákon. A csapat is ennek a hangulatnak megfelelően kezdett a Levante elleni újabb összecsapáson, aminek meg is lett az eredménye: félidőben a valenciai csapat vezetett 1-0-ra. Aztán jött a tiki-taka és a végére elszállt a Levante reménye.

Messi valóban nagyon motivált, amióta sérüléséből visszatért. A 3. gól előtt például a tőle megszokott labdavezetgetés közben, oda-oda szúrtak neki az ellenfelek, mire a bíró szabadrúgást ítélt, amit az argentin egyből elvégzett, majd egy kényszerítőzés után gyönyörű gólpasszt adott Tellonak.

A meccs végére Messi neve mellé már gólpassz mesterhármast jegyezhettünk fel, míg a fiatal katalán, Tello mesterhármast lőtt Messi passzaiból. A Liverpool által is kiszemelt tehetség születendő gyermekének ajánlotta mindhárom gólt, az első után még a labdát is betette a mez alá, utalva barátnője várandósságára.

A jövő heti visszavágó Barcelonában már csak formalitásnak tűnik. Ilyenkor mindig csak az a kérdés, hogy a tétmeccseken kevesebb szerephez jutó játékosok mennyire szívják fel magukat és próbálnak bizonyítani. Tello tegnap ennek megfelelően szerepelt: egyrészről bizonyára szeretne több lehetőséget kapni a Barcában, másrészről ha nyáron elhagyja  a katalán csapatot, annak a klubnak ki kell nyitni a pénztárcáját, aki leigazolja.

Barcelonából jelentjük… 3. rész

Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal a két éllovas hétvégi pontvesztése volt a fókuszban.

A Barcelona és az Athlético is vasárnap lépett pályára a La Liga legutóbbi fordulójában. Az egymás elleni döntetlen után újra nem sikerült 3 pontot szerezni egyik csapatnak sem. Ismételnem kell önmagam, de a helyzet változatlan a spanyol pontvadászatban: míg az élen lévő két csapat egyidőben hullatja a pontokat, addig a Real szó szerint (egyelőre) nevető harmadikként hozza a kötelezőket. A Blancók a bajnokság elején elkövetett bakik után most szombaton a tavaly még remeklő, idén sereghajtó Betist taszították egyre mélyebbre.

A katalán sztárcsapat hiába szorította be a Levantét és birtokolta rengeteget a labdát, a kisebbik valenciai csapat hősiesen tartotta magát, sőt még a győzelemre is volt esélye. Xavi, Messi és Fabregas lábában is benne maradt a gól, ami győztes találatot érhetett volna. A Levante kapusa, Keylor Navas pedig nagyokat védett, amivel nagyban kivette részét a sikerből. Érdekesség, hogy mindkét gól fejesből született egy-egy szöglet után. Mialatt Vyntra fejelt, Fabregas és Piqué egymást „fogták”, vagy zavarták, majd az egyenlítő gólnál Piqué bólinthatott szinte zavartalanul, míg mellette 2 ill. 3 Levante játékos helyezkedett el két oldalt egy kupacban.

A Barcelonának eddig szerencséje volt, ugyanis a Matracosok is mindig akkor botlottak, amikor a katalánok. A rajt-cél győzelem azonban veszélybe került a Blaugranának, bár még sikerülhet. Az mindenesetre tény, hogy izgalmas a bajnoki cím sorsa Spanyolországban és hogy az utóbbi évekkel ellentétben idén már nem csak két, hanem három csapat csatázik komolyan az aranyéremért.

A Barca háza tájékán emellett is akad egy-két érdekes hír: Neymar sérüléséből remélhetőleg hamarosan visszatér, bár elég csúnyán nézett ki az eset. Viszont a sajtó nem csak a sérülésével foglalkozik, hanem még mindig nem tisztázott, hogy valóban „csak” 57 millió euróba került a brazil, vagy esetleg ennél sokkal többe. Ezenkívül ma látványos terveket prezentáltak a Barca új „új” stadionjáról (Nou Camp Nou :-), mely akár 105 000 néző befogadására lesz képes.

De visszatérve a focira: a Levante elleni első felvonás 1-1-es döntetlennel végződött, de szerdán jöhet a folytatás, immár a kupában. A helyszín ugyanaz, de akkor már a Copa del Rey elődöntőjébe jutás a cél.

Az Aranylabda-szavazás eredménye számomra kissé meglepő volt. Sepp Blatter kapott egy nagy pofont, de valószínűleg nála sokkal csalódottabb volt Franck Ribery. A szakma azonban úgy vélte, a Bayern sikereiért nem tüntetnek ki egyetlen játékost, mivel 2013 a müncheni csapatról és nem annak egyes játékosairól szólt. Bár én nagy rajongója vagyok Ronaldo játékának, el kell ismerni, most nagyjából csak azért lett ő a legjobb, mert Messi tavaly sokat volt sérült. (És talán őszinte pilllanataiban ezt a portugál zseni is belátja…)

És hogy Messinek mit jelentett ez az Aranylabda-szavazás? Lehet, hogy unta már kicsit az örökös elsőséget, de most tudomásul vehette, az nem jár automatikusan neki. Nem kizárt, hogy a sérülése utáni zseniális visszatérés, amit egyelőre a Getafe bánt nagyon meg, azt mutatja, a korábban néha kedvetlenül játszó Lio most újra nagyon motivált.

Van miért! Tavaly a Bayern (kis híján) megismételte a Barca 2009-es trófeahalmozását, és nem mellesleg 7-0-lal búcsúztatta a gyakorlatilag (egészséges) Messi nélkül játszó katalán klubot. Azaz a BL-győzelem adott esetben Guardiola Bayernjével szemben nem kis vonzerővel bírhat az argentín zsenire.

Ja, és lesz egy vb-is idén. Egy olyan földrészen, ahol eddig csupán 3 csapat bírt nyerni: Uruguay, Brazília, Argentína. Messi jó pár évvel ezelőtt nyilatkozta azt, tudja, hogy semmit nem ért még el, és nem válhat legendává, ha nem nyer vb-t…

Életkora, a körülmények, a csapattársak mind abba az irányba mutatnak, hogy most vagy soha!

És ha mindez bekövetkezik, akkor is újra övé lesz a Balon d’Or, ha idén már nem rúg több gólt. Annak pedig nincs túl sok esélye.

DreamTeam-menedzserek figyelem: a téli átigazolási időszak február 15-ig tart. 3 játékost (kiesett, sérült, nem hozott sok pontot stb.) ki lehet cserélni a csapatban, de az eredeti szabályoknak továbbra is meg kell felelni (akár a kiesett és ezután már inaktív futballistákkal együtt is).

Barcelonából jelentjük… 2. rész

Új sorozattal jelentkezünk. Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Ezúttal a szinte bajnoki döntőnek beillő, Atletico Madrid elleni összecsapás volt a fókuszban.

A helyszín, Vicente Calderón Stadion, az Atletico otthona

Valljuk be, ennél azért jobb meccsre számítottunk. Persze mondhatjuk, hogy nagy tét, nagy küzdelem. Ami ugyan igaz is: küzdelem az volt, sőt harc is. De ettől a párosítástól azért szebb játékot vártunk.

A 0-0-ás eredmény az esetek többségében árulkodó szokott lenni. Így volt ez szombat este is és a meccs igazi győztese végül a Real Madrid lett, aki barcelonai kirándulásával 3 pontra közelítette meg városi és örök riválisát is, míg az élen maradt ugyanaz a felállás.

A harci szellem elég sok kemény belépőt és szabálytalanságot eredményezett mindkét oldalon. Meglepő és egyben szerencsés is, hogy komolyabb sérülések nélkül végződött a találkozó. Talán miután letelt az első 90 perc, akkor jöttek rá a csapatok, hogy valamit kellene csinálni, így a 3 perc ráadás sikerült csupán izgalmasra és élvezetesre. Magáról a játékról kevés érdekeset tudunk említeni, ha csak nem azt, hogy a mezőny két legalacsonyabb tagja kishíján fejjel vette be az ellenfél hálóját: Pedro és Messi fejese egyaránt nagy helyzet volt.

Messinek tökéletesen sikerült a visszatérése hét közben, a Király-kupa negyeddöntőjében két gólt is szerzett. Ráadásul, ha a statisztikát nézzük, eddig a legtöbb gólját az Atlético ellen szerezte, szám szerint 17-et a bajnokságban és 3-at a kupában. Most azonban nem sikerült a gólszerzés, igaz, csupán 48 perc állt a rendelkezésére. A közönség imádja az argentin zsenit: még a tévéképernyők előtt is taps és üdvrivalgás fogadja pályára lépését.

Taps viszont jár a Barca korábbi csillagának, David Villának is, amikor lecserélik. Hiába már az ellenfélnél rúgja a bőrt, a katalánok megadják a tiszteletet volt focistájuknak és igazi futballszeretetről tesznek tanubizonyságot. Ez a fajta kulturált és szimpatikus hozzáállás követendő példa lehetne máshol is.

Új sorozattal jelentkezünk. Kiküldött tudósítónk Barcelonából jelentkezik, hogy egy tengerparti tapas barból vagy a Camp Nou lelátójáról ossza meg velünk a világ egyik legjobb futballcsapatával kapcsolatos élményeit.

Az első alkalommal a Barca katalán derbyjéről olvashatunk riportot, amikor is 4-0-ra intézte el az újonc Elchét.

Mesterhármas és Háromkirályok

Míg Barcelona egyik fele már készült az ünnepi felvonulásra, amit a három napkeleti bölcs tiszteletére rendeztek, addig sokan még a Camp Nou-ban, vagy a tévéképernyők előtt figyelték a Barca karácsonyi szünet utáni első mérkőzését.

A meccs főhőse a Barcelona chilei csatára volt, akit az egyik katalán sportújság most csak ’Rey Alexis’-ként emlegetett. A fiatal támadónak csapnivalóan sikerült az előző szezonja, amiért sok kritika érte, ellenben az új edző alatt mintha szárnyakat kapott volna. Az Elche elleni (ha nem is klasszikus) mesterhármasával fellépett Pedro mellé a házi gólkirály-listán: mindketten 11 gólt lőttek eddig a spanyol pontvadászatban. Mi sem bizonyítja jobban visszatért önbizalmát, mint a 69. percben szerzett gyönyörű szabadrúgás gólja. A kulcsfigura pedig ’Tata’ Martino, aki egyelőre úgy tűnik, tud bánni a játékosokkal. Alexis mindenesetre idén meghálálja a bizalmat.

Az újonc Elche nem jelentett nagy kihívást a Barcának, még a legnagyobb sztárok hiánya mellett sem. A culék az utolsó perceket már nem is nézik a bárban, a lelátóról is elindulnak sokan haza, vagy valamelyik felvonulást megnézni. Ettől függetlenül felhördül az „arbi, penalti”, és egyszerre kiabálnak a bíróra a tévé előtt mindenhol, amikor 4-0-s állásnál Iniestát elsodorják a tizenhatoson belül.

A „rutingyőzelem” helyett inkább azzal foglalkozik már mindenki, hogy Messi visszatér-e az Atlético elleni meccsre és milyen formában lesz.

Bár a bajnoki cím sorsa még nem dől el szombaton Madridban, az viszont biztos, hogy egy nagyon izgalmas találkozó várható, és ne felejtsük el, hogy a Real is tapad riválisaira.

Csányi Sándor egy meglepetésre mindig jó. A nagy névdobálózás és kizárólag külföldi szakemberezés után előhúzta a kalapból Pintér Attilát, aki aztán kapott hideget-meleget a sajtótól (na, persze nem mondhatni, hogy önhibáján kívül), pedig – őszinte leszek – nem is olyan rossz választás az ő személye.

Én a magam részéről már a nagy keresgélési hadművelet előtt is azt gondoltam: jó nekünk egy magyar edző is. Ezzel a kerettel, ebből a közegből sokkal többet egy igazi nagyágyú sem tudna kihozni, ha meg mégis kijutnánk a kibővített 2016-os Eb-re, akkor azt olyan körülmények között, hogy az egy magyar szakemberrel is sikerülne.

Hogy miért nem lett egy nemzetközileg is híres edző a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A válasz egyszerű: nem is volt túl nagy realitása! Csak olyan embert kaphattunk volna, akinek a fénye már kissé megkopott, egy manapság kapós szakember valószínűleg biztosabb sikerrel és nagyobb presztízzsel kecsegtető ajánlatot részesített volna előnyben azzal szemben, amit Csányi nyújtani tudott neki. És itt nem elsősorban a pénzről van szó, mert szerintem ott, ahol milliárdos beruházások keretében épülnek-szépülnek stadionok, ott szakemberre is futotta volna, bár hozzáteszem, egyre több az olyan ország, ahol vagy mert jól el vannak eresztve, vagy akár erőn felül is vállalva nagyon sok pénzt áldoznak a futballra, mert felismerték annak társadalmi, üzleti szerepét, és nem utolsósorban nemzetközi diplomáciai jelentőségét.

Így válogathattuk volna egy Sven-Göran Ericsson, Berti Vogts, Trappatoni szintű szakemberek közül, ami már csak a múltból nézve tűnik jó választásnak, vagy jöttek volna játékosként esetleg nagy, edzőként viszont jelentéktelen eredményeket felmutató vezetők (a Matthäus- és a Koeman-érából ismerős a történet). Én még Sousát is inkább ez utóbbi csoportba venném…

Tehát, marad a magyar szakember. Túl nagy választék nincs. Keresgélhetnénk a Debrecen elmúlt 10 évének sikeredzői között, vagy maradna néhány olyan név, akinek a szakértelme nemigen kérdőjeleződne meg, ám aktuális, komoly edzői gyakorlata nincs: Nyilasi, Várhidi. Az élvonal számos élcsapatánál a kispadon is külföldi edző idegenlégióskodik, a magyar válogatott kényelmetlen kispadját még ki nem próbált magyar szakemberek közül pedig tényleg nem sokan rendelkeznek olyan trófeagyűjteménnyel, amely predesztinálhatná őket a szövetségi kapitányi posztra.

Hirtelen csak Sisa Tibor neve ugrik be, de ő is csak a 2008-as junior Eb-n elért bronzérem miatt, illetve azért, mert az akkori “fiai” közül többen is felnőtt válogatott kerettagok lettek azóta.

A kör leszűkült, a végén tényleg szinte csak Pintér Attila maradt. Ő azért már letett valamit az asztalra. Hogy ellentmondásos személyiség? Hát aztán! Részemről ez másodlagos, ha szállítja a sikereket. (Ami azt illeti, sok neves, sikeres edzőt ismerek, akik nem túl rokonszenves alakok – pl. Mourinho.)

Pintér ezzel szemben élvonalbeli futballistává és válogatottá nevelte az akkor még fiatal Husztit, akit régóta követelek vissza a nemzeti csapatba. Talán most sikerül újra rendezni az elmérgesedett viszonyt közte és az MLSZ között.

Az is igaz, hogy a másik épkézláb játékosunkkal (Szalai) meg épp az ősszel a sajtón keresztül rúgta össze a port a szakvezető a többek között a hazai edzői gárdát is megmérő Schalke-csatárral. Reméljük, ez a nézeteltérés nem lesz gátja annak, hogy a válogatottban tényleg a legjobb játékosok szerepeljenek. Igaz, Pintér megköveteli az alázatot és a feltétlen küzdeni akarást a pályán. Bukarestben lehet, hogy vele is lezakóztunk volna, de biztosan nem ilyen lélektelen játékkal!

Február 23-án kiderül, milyen csoportba kerülünk, aztán ősztől el lehet kezdeni gyűjtögetni a pontokat, és nekünk is a pénzt a franciaországi Eb-meccseire(?)