Mozgalmas napokon van túl a Bundesliga rekordbajnoka, a Bayern München. Minden idők legkorábbi német bajnoka lett, kettős győzelem búcsúztatta a BL-negyeddöntőben az olasz rekordbajnok Juventust, az elődöntő sorsolásán az FC Barcelonát kapta ellenfélként, majd szinte B-csapattal (ha illik egyáltalán ezt a kifejezést használni a bajorok kispadosaira) gálázva – 6-1-es győzelem a Wolfsburg felett – bejutott a német kupa döntőjébe.

Minden adott ahhoz, hogy akár megismételjék az FC Barcelona 2009-es trófeahalmozós rekordját, amelyet akkor Guardiola tréneri tevékenysége fémjelzett, és ha a Bayern valóban teljesítené ezt a fantasztikus célkitűzést, akkor abból a spanyol mesteredző is kivenné a részét. Kérdés azonban, hogy milyen kerettel folytatná a Heynckes által megkezdett sikersorozatot.

Ha valaki figyelemmel követte a müncheniek idei szezonját, és látta a DFB-kupa elődöntőt, annak szent meggyőződése lehet, hogy ebbe a Bayernbe nem hiányzik már újabb játékos. De vajon mindenki marad is?

A sokat mellőzött, de ha úgy adódott, akár egy BL-döntőn is számára idegen szerepkörben megbízhatóan teljesítő Timoscsuk az idény végével távozik. Mások, akár mellőzötten is maradási szándékukról nyilatkoztak. Például Gomez. A tavalyi szezon abszolút sztárja volt, a Bayernben és a válogatottban egyaránt. Aztán ősszel egy műtét után lábadozott, s mire felépült, a posztján megmelegedett a horvát Mandzukic, aki elképesztő mezőnymunkát végez és közben folyamatosan rúgdossa is a gólokat. Kell ennél több?

Gomez ennek ellenére hozza a tavalyi gólerősségét. Már amikor játszik. A bajnokságban nem tölthetett 8 meccsnyire elegendő percet a pályán, mégis már 8 találatnál tart. A Wolfsburg elleni kupaelődöntőn 6 perc alatt rúgott egy klasszikus mesterhármast. Vinnék nagynevű angol klubok. Ő azonban nem akar kimaradni abból az élményből, hogy egy olyan edzőlegenda, mint Pep is megpróbálja kihozni belőle a maximumot.

Egy másik edzőlegenda, Ottmar Hitzfeld, aki a Bayernnel (és a Dortmunddal is) Bajnokok Ligáját tudott nyerni, úgy véli, 3-an nem illenek bele Guardiola elképzeléseibe, és ők vagy maguktól távoznak, vagy szabad listára kerülnek. Robben, Müller, Kroos.

Robben szintén a szezon eleji sérülése miatt került partvonalon kívülre, és mire visszatérhetett volna, posztját már elfoglalta a gólerős Müller. A holland futballista előtt újabban Kroos sérülése nyitotta meg az utat a kezdő felé (na, meg Heynckes rotációs rendszere), és bár öncélúsága gyakran a csapat és saját sikereinek gátjává válik, azért fűződik jónéhány emlékezetes momentum a nevéhez. Főleg a kupában, ahol az ő álomgóljával verték a Dortmundot, és tegnapelőtt is 1 gól, 2 gólpassz volt a mérlege az elődöntőben.

Ha Guardiola a Barca stílusához hasonlóan még jobban fel akar tolódni az ellenfelekre a Bayernnel is, akkor Robben legfeljebb védekező középpályásként lehet hasznos, mert láttuk, hogy befürdött Pep pl. Alexis Sanchezzel is.

Hitzfeld szerint Müller nem “Filigrantechniker”, de ez szerintem tévedés. Első ránézésre talán esetlennek tűnik ez a nyurga fiú, ám a bajorok egyik legképzettebb labdarúgójáról van szó, és ami Guardiolánál különösen sokat nyom a latban: hihetetlenül magas játékintelligenciája van! Nem csak zsigerből érzi a játékot, hanem esze is van hozzá. Talajon, levegőben egyaránt gólerős, a támadó pozíciók bármelyikében bevethető, sokoldalú játékos. Hülye lenne Pep, ha lemondana róla…

Kroos is még rendkívül fiatal, de már érett, sokat tapasztalt játékos. Mégis tovább formálható, fejleszthető. Nála tényleg gond, hogy kevesebb poszton játszatható, vagy támadó irányítóként, vagy védekező középpályán. Máshol nem. Hitzfeld szerint nem gólerős. ??? A 6 gól 24 meccsen kevés? Ugyanilyen poszton Özil 27 meccsen lőtt ennyit. Xavi és Iniesta kevesebb gólt szerzett. És Kroos tud valamit, amit a másik három játékos nem ilyen jól: távolról nagy erejű bombákat küldeni a kapura, vagy kapáslövésből kivégezni az ellenfelet. Igaz, ő nem olyan klasszikus irányító, mint Xavi vagy Özil, ám ott van mögötte Schweinsteiger, aki védekező középpályáról is az! És így nagyszerűen kiegészítik egymást Kroos-szal.

Hitzfeld erre a posztra Shaqirit ajánlja, aki eddig, ha játéklehetőséget kapott, valóban nem okozott csalódást. Lehet, hogy a kis izomgolyó jobban belefér Guardiola elképzeléseibe, de az is lehet, hogy Hitzfeld csak hazabeszél. A svájci válogatott szövetségi kapitányaként azt szeretné, ha a játékosa a klubjában többet játszana 🙂

Borussia Dortmund – Malaga

Ez a párosítás semmiképpen nem lefutott, a Dortmund “veszélyes” döntetlent ért el idegenben. Veszélyes, mert mindenképpen gólt kell rúgnia, és mindenképpen nyernie kell a biztos továbbjutáshoz. (A nehezen elképzelhető gólnélküli négy közé jutáshoz pedig meg kellene nyerni egy tizenegyespárbajt.)

A spanyolországi meccsen a németek játszottak támadóbban, ám a Malaga többször bizonyította, hogy képes bármikor kapu elé kerülni, és akkor legfeljebb egy csúcsformában védő Weidenfeller állíthatja meg őket. A Borussia gólképtelenségét pedig annak tudhattuk be, hogy az offenzív játékosai szürkébbek voltak szokásos önmaguknál.

Hétvége? A spanyol pontvadászatban fontos rangadót bukott a Malaga a Real Sociedaddal szemben, és így tovább élesedik a harc BL-indulást jelentő 4. helyért, amelyen helyüket a San Sebastianiak ezzel a győzelemmel meg is erősítették.

A Dortmund egy kvázi B-csapattal csak úgy boldogult a kiesőjelölt Augsburggal szemben, hogy be kellett cserélni Götzét és Lewandowskit, akik pályára lépésük után pár másodperccel végigvitték a fél pályán a labdát és gólt rugattak Schieberrel. A lengyel támadó ráadásul utána még maga is betalált, így 10. egymást követő bajnokiján volt gólképes. Azaz a támadószekció ezúttal rendben lesz a BL-meccsre.

Igaz, egy másik lengyel, Kuba hiánya azért megérződik. Ő továbbra is sérült. De sem ő, sem pedig a kétséges pályára lépésű Hummels nem játszott az odavágón. Ezzel szemben a Malagánál sárga lapos eltiltás miatt két fontos védekező játékos (Iturra, Weligton) hiányozni fog.

A meccs jónak ígérkezik, ám a dortmundiaknak óvatosan kell támadgatniuk, mert a spanyol csapat remekül kontrázik. Ettől függetlenül hazai győzelmet és továbbjutást várok.

Galatasaray – Real Madrid

Itt viszont kicsi az esély a komoly izgalmakra. (Bár ugye, tavaly is leírtuk a Milan–Arsenal visszavágóját, aztán a szezon egyik legjobb meccse kerekedett belőle.) A madridiak magabiztosságára jellemző, ahogy kisárgáztatta magát Ramos és Alonso – ha jól emlékszem, a nagy port kavart tavalyi piroslapozás is az ő nevükhöz fűződik. Miután időközben Pepe meg kidőlt a sorból, lényegesen gyengül a Real védekezése, de ez még nem jelenti azt, hogy aggódniuk kellene.

Kiváltképp úgy, hogy Burak Yilmaz, Ronaldo gólvágó riválisa sem lehet ott a visszavágón. A Mourinho-csapat visszafogottan fog játszani, de még így is simán esélyesebbnek tartom a győzelemre. A törökökből ugyan kinézem, hogy megpróbálják a lehetetlent, de a portugál tréner jól meg fogja szervezni a csapata játékát. Döntetlen, vagy minimális különbségű vendéggyőzelem valószínűsíthető.

Feladvány!

Ki az a 9 játékos, aki az elmúlt 13 évben mindkét klubban megfordult?

Visszafogott teljesítménnyel, fejben talán már a torinói BL-visszavágóra gondolva, de így is magabiztosan nyert 1-0-ra Jupp Heynckes csapata az Eintracht Frakfurt ellen – Schweinsteiger álomszép sarkazásos góljával, és ezzel már most, 6 fordulóval a szezon vége előtt megszerezte a bajnoki címet.

28 meccsen eddig 75 pontot szereztek (!), és ha nem áll le a gépezet a hátralévő meccseken – márpedig miért állna le, amikor a kispadon is sikerre és játékra éhes klasszisok ülnek, akkor Jürgen Klopp, a rivális Dortmund edzőjének szavai szerint olyan pontszámmal zárnak, amilyet talán 100 év múlva sem fog megdönteni senki…

Persze a klubelnök Uli Hoeness csak annyit tett ehhez hozzá, a tavalyi BL-döntős, fájó vereség után az elitliga megnyerése az idén az igazi cél. (Persze a szezon előtt még a két éves dortmundi széria megdöntése volt az elsődleges cél, csak nem gondolták, hogy az ilyen  könnyedén megy majd, így aztán időközben megnőtt az étvágyuk.)

A belgákról a napokban már írtam (mellesleg azóta a horvátok botlása miatt vb-re kijutási esélyeik tovább nőttek!), egyik meghatározó játékosukról lenne pár szó az alábbiakban.

Jan Vertonghen az Ajaxban töltött évek után tavaly nyár óta a Premier League egyik élcsapatában a Tottenhamben rúgja a labdát. Mégpedig nem is akárhogyan! 25 bajnokin már 5-ször a hálóba talált. Mondhatnánk, hogy ez egy jól fejelő középső védőtől, aki minden szögletnél vagy oldalról elvégzett szabadrúgásnál előre húzódik, nem is olyan nagy cucc. Igen, ám a belga futballista most hétvégén csatárokat megszégyenítő gólt rúgott…

A régi szép idők, amikor egy-egy középhátvéd, mint például Lucio fénykorában, megindult hátulról és a lábak között kígyózva szlalomozott előre, elmúltak. A védelem tengelyére szigorú szabályok érvényesek, és ez alól csak a fentebb már említett rögzített szituációk jelentenek kivételt. Vertonghen azonban időnként zöldet kap, és bátran tör előre, mint most hétvégén a Swansea ellen. Ráadásul nem elégedett meg azzal, hogy levett egy-két embert a pályáról és hibátlanul játszotta meg Bale-t, hanem lendületesen továbbfutva a wales-i mesteri indítására az ellenfél védelme mögé került, ahol aztán a levegőben úszva stoppolta a labdát, és egy vérbeli csatár hidegvérével nyeste a hálóba a kirepülő kapus mellett…

Jó látni, hogy van még ilyen! Nem mellesleg, a következő szépségdíjas gól (szerzője a jelenleg talán legjobb formában játszó európai futballista Gareth Bale) pedig az ő assistjából született. Csak így tovább Jan!

Összehasonlítva a Bajnokok Ligája mezőnyét az Európa Ligáéval, ami az újkori UEFA-kupa örököse, fényévnyi különbségek látszanak. Igaz, ez akkor is, ha nem egy EL-es csapat nem olyan rég még BL-t nyert. Itt van mindjárt a címvédő, vagy a 2010-ben nyertes Inter, amely most a Tottenhammel játszott nagy meccset, pár éve még ugyanez a párosítás a BL-ben hozta a kiírás egyik legjobb összecsapását. És jó eséllyel nem egy csapat a jelenlegi EL-mezőnyből ősztől (akár újra) az elitligában szerepel majd.

Miután az Európai Labdarúgó Szövetség felfuttatta a Bajnokok Ligáját, a többi kupa (KEK, UEFA) szépen elhalványult mellette. Szerintem a KEK-nek megvolt a maga varázsa azáltal, hogy mégiscsak olyanok indultak rajta, akik valamit nyertek előző szezonban, míg az UEFA-kupa gyakorlatilag színvonalasabb volt, mint a hivatalosan a BL elődjének tekintett BEK.

Gondoljunk bele, hogy nézne ki az idei szezonban a BEK és hogyan az UEFA-kupa mezőnye.

A BEK-ben indultak volna a következő bajnokok: Manchester City, Real Madrid, Borussia Dortmund, Juventus, Montpellier, Porto, Zenit, Sahtar, Ajax, Galatasaray és a Celtic.

Míg az UEFA-kupa egy ilyen névsorral lett volna kénytelen beérni: Manchester United, Arsenal, FC Barcelona, Valencia, Malaga, AC Milan, Bayern München, Schalke 04, PSG, Benfica.

Bár a BEK-es sorban a Real–Borussia–Juve trió nagyon erős, összességében véve nekem az UEFÁ-s sor kicsit fajsúlyosabbnak tűnik.

Végső soron az a csapat, amelyik az egyik szezonban lemaradt a bajnoki címről, a következőben éppenséggel mutathat bajnoki formát… Ld. az utcahosszal vezető Barcát, Bayernt és Manchester United-et (vagy a szűk előnnyel, de bajnokesélyes PSG-t).

És ha már ott volt, megszerezte pályafutása 50. Bundesliga gólját. (Mármint, német élvonalbeli gólját, a St. Pauli színeiben szerzett ugyanis 26 találatot a Bundesliga 2-ben is.) 49-szer a Werder Bremen csapatában volt eredményes, utoljára 2008 tavaszán…

Az egy pontot érő találat talán élete legkönnyebben szerzett gólja volt, tekintve hogy a Düsseldorf kapusa a beadást szinte szó szerint a csatár fejére ejtette – a gólvonalon…

A katalán klub egy fájó BL-nyolcaddöntős vereség után a hétvégén kínkeservesen húzta csak be a bajnokit a Sevilla ellen. Ám a mérkőzés több tanulsággal is szolgált…

A Milan elleni gyatra játékot elemezve több szempontra is felhívtam a figyelmet, ha nem is tancsáokat osztogatva, de felvetésekkel élve, mi lehet az egyetlen esély a Bajnokok Ligájában a visszavágón.

Nos, a Sevilla ellen az első félidő tökéletesen leképezte a milánói játékot. A csapat a labdajáratásban körülményes volt, nem játszatta a széleket kellőképpen, botrányos szabadrúgásokat végzett el ígéretes helyekről. Az való igaz, hogy Alba, Puyol, Busquets, Fabregas, Pedro és Xavi nélkül nem ugyanaz a csapat, de engedtessék megjegyezni, a jelenlegi problémák forrása nem egyes játékosokban keresendő, hanem csapatszinten jelentkezik. (Csak halkan hozzáteszem, hogy a Bayern München egy hasonlóképpen felforgatott, szinte B-csapattal nagyon durván kitömte a Werder Brement, amely a forduló előtt ugyanúgy a 11. volt a Bundesligában, ahogy a Sevilla a Primera Divisionban…)

Szomorú, de egyben szinte árulkodó jelenség volt, ahogy egy bedobáshoz készülődve Iniestának nem sikerült lábbal felvennie a labdát. Hogy értsük: a világ egyik legképzettebb játékosának gondot okozott egy olyan technikai trükk, amit bármely amatőr labdarúgó 10-ből 9-szer bármikor… Ez persze nem azt jelenti, hogy Iniesta elfelejtett futballozni. Csupán jól leképezte, hogy egyetlen villanástól eltekintve impotens volt a játéka a bal szélen.

Mégis! Mégis láttam pozitív jeleket. Na, nem Botia vezető góljának megszerzéséig. Az első 42 perc mehetett a levesbe. Azonban már az első félidő utolsó perceire összekapta magát a Barca. Ha nem is ment jobban a játék, de legalább akartak. Feltüzelték magukat. Ez az, amit nagyon hiányoltam Milánóban. Mind az első, de kiváltképp a második bekapott gól után…

Aztán a második félidőben gyakorlatilag negyedóra elég volt a fordításhoz. Miként? Nem akarom fényezni magamat, de pontosan azokkal a változtatásokkal, amelyeket követeltem a Milan-meccs után a visszavágóra! Gyors labdajáratás, bátran felvállalt cselek a szélen (kihasználva a széleket végre!), a védelem mögé kerülés és jó beadások… Első gól: Dani Alves a jobb szélen a védelem mögé kerül, tökéletes beadás és az apró Villa fejjel egyenlít. Második gól: Messi villámgyors súlypontáthelyezéssel megtalálja Tellót, aki a bal szélen kerül a védelem vonala mögé, aztán ugyanez a Messi – aki Milánóban nem volt hajlandó futni – a passz után beindul, visszalép a védőjéről levállva és gólt lő. Ilyen egyszerű ez! Ja, bocs, ez a második gól úgy született, hogy a kapussal együtt 8 Sevilla-játékos tartózkodott a 16-oson belül, +2 közvetlenül a büntetőterület előtt. Egy olyan szituáció, amilyen a Milan ellen is vár a Barcára. De mint mondtam, és mint láthattuk, van megoldás…

A héten Copa del Rey-visszavágó, majd bajnoki találkozó, mindkétszer a Real ellen. A legjobb alkalmak, hogy a Barca kikászálódjon a gödörből és feltankoljon magabiztosságból a BL-visszavágóra is.

Egy FC Barcelona-drukker (1992 óta!) írása

Először is: hogy miért is szeretem a katalán klubot? Erre talán nem is kellene magyarázatot adni, de ha már itt tartunk, ez a honlap is bizonyítja, a látványos, technikás, támadófocit szeretem. És amióta figyelemmel tudom követni a nemzetközi labdarúgást, a Barca ilyen játékot mutat be. Persze voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de számomra felejthetetlen a Cruyff-éra DreamTeam-je olyan nagy kedvencekkel, mint Romario, Sztojcskov, Laudrup, Guardiola vagy éppen Bakero, maradandó élmény volt Ronaldo egy éve, a Figo, Rivaldo és a másodvirágzásukat élő ajaxosok ezredfordulós Barcája, Ronaldinho pályafutásának csúcsa, vagy a tegnapi kudarc ellenére is számomra minden idők legjobb FC Barcelonájának tartott jelenlegi társulat, amelyet Xavi, Iniesta, Puyol és Messi fémjelez.

Mielőtt a címet bárki félreértené, még szeretnék két dolgot tisztázni. Az egyik legkeserűbb futballélményem az 1994-es BL-döntő csúnya elvesztése volt. Éppen a Milan ellen! Azaz szó sincs arról, hogy a Rossonerit kívánnám a Barca helyett a negyeddöntőbe. Az alábbiakban azonban szeretném kifejteni, hogy amennyiben nem változtat gyökeresen azon a szemléleten a csapat, amelynek nem csak a milánói 0-2 köszönhető, akkor nincs az a körülmény, amely megérdemeltté tehetné a továbbjutását. És akkor valóban essen is ki!

Nem kell sorolnom az elmúlt pár év fájdalmas BL-kudarcait: Manchester United, Inter, Chelsea… Ha pusztán az eredményt szemléljük, akkor most sokkal rosszabb helyzetben vannak Xaviék. Az AC Milan igenis képes arra, amire az előbb említett klubok voltak a Camp Nou-ban. Így a Barcának nem marad más hátra, mint hogy gyökeres szemléletváltást hajt végre az elkövetkező 3 hétben, és tökéletesen felkészül az ellenfeléből! Na meg persze a múltra alapozva abból, hogy mi várható a visszavágón!

Elfogadhatatlan az az elitista felfogás, hogy mi vagyunk a világ legjobb csapata, minden ellenfélre rákényszerítjük akaratunkat és játékunkat, alkalmazkodjanak csak ők a mi stílusunkhoz. Mi nem fogunk!

Ez a mentalitást nem működött 2010-ben Mourinho Interje ellen, és tavaly tavasszal a Chelsea ellen sem. És sajnos, ugyanez köszönt vissza a tegnapi vérszegény teljesítményben is. Nem kell edzői oklevél ahhoz, hogy kitaláljuk, mi lehet a betömörülő védekezés ellenszere. Széleken megbontani az ellenfél sündisznóállását, gyors passzos labdajáratás félkörben, türelmesen egészen addig, amíg a folyamatosan tolódó védelem egyensúlya pszichikai és fizikai fáradtság révén megbomlik, és akkor halálpontos passzokkal a résekbe, kiugratásokkal gólhelyzetbe kerülni. Továbbá, rögzített szituációk! A szabadrúgás egy olyan fegyver, amiről egy nagy csapat nem mondhat le.

Nézzük ezzel szemben a tegnapi játékot, és úgy általában az ilyen meccseken felmerülő problémákat! Hozzátéve, tavaly a Stamford Bridge-en úgy kapott ki a katalán együttes, hogy számtalan ziccere maradt ki, miközben tegnap Milánóban nem volt egyetlen egy veszélyesnek jó indulattal nevezhető lövése sem (talán Iniesta mellédurrantott löketét leszámítva)! Attól tartok, hogy a meccs végén mutatott lövési statisztikába (6 kapura lövés, ebből kettő on target, máig nem tudom, hogy Xavi “hazaadásán” kívül mi volt a másik) beleszámították a cserék szünetben elkövetett próbálkozásait is…

Labdajáratás. A Barca különösen az első félidőben sokat birtokolta a labdát, de könyörgöm, az nem labdajáratás, hogy a milánóik sétálgatva tolódhattak a labda útjába! Borzasztó lassú és körülményes volt a passzolgatás. Nem tudom, milyen taktikai megfontolás alapján, de megint előjött a régi átok: a játékot a csapat csak a 16-os szélső vonalai meghosszabbítása által bezárt területen tudja elképzelni. Nem játszották meg eléggé a széleket, pedig egyszerű fizikai alaptétel, hogy nagyobb területen több esély van a biztonságosabb, nagyobb szögű passzokra, és pláne arra, hogy megbontsuk az ellenfél védekezését. Ehhez mondjuk, néha az sem ártott volna, ha a széleken játszók fel merik vállalni a cselt, megverik  védőjüket és a védelem vonala mögé kerülnek. Ne mondja nekem senki, hogy erre Iniesta, Dani Alves, Jordi Alba vagy Pedro nem képesek!

De ha nem képesek, akkor vigyük ki szélre Messit, aki tegnap a mezőny messze leggyengébbje volt, gyakorlatilag értékelhetetlen megmozdulás nélkül, futóteljesítménye nem volt, a sétateljesítményét pedig 120-150 méter közöttire lőhetjük be. (És ahogy tavaly a Chelsea ellen Londonban, ezúttal sem lőtt kapura…) Ha pedig már Messi sem képes levenni egy-egy embert a szélről befelé vagy az alapvonal felé törve, akkor pedig azt kell mondjam, semmi keresnivalója a csapatnak a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének mezőnyében.

Most persze ellenvetheti bárki, hogy az időnként veszélyesen kontrázó Allegri-legények ellen nem mehetett annyira előre Dani Alves vagy Jordi Alba. Erre csak azt tudom mondani: ez a Barca játékának elengedhetetlen eleme. Ha ők nem segítik olyan aktívan a támadásokat, akkor szó szerint szárnyaszegetté válik a csapat. Évek óta hiányolom a Guardiola-éra első két évére jellemző agresszív visszatámadást is labdavesztés esetén, amikor pl. Messi 40-50 métert is üldözte a labdát (és többnyire visszaszerezte) olyan energiákat mozgósítva, amit most kb. egy egész meccsen használ el.

Nem érdekel a rekordokat döntögető gólmennyiség, teszek a négy aranylabdájára, egy igazi világklasszis játékost az jellemez, hogy ilyen meccseken, amikor nem megy a csapatnak, és mondjuk, neki sem, megrázza magát és egy villanással eldönti találkozók, kupák sorsát. Erre képes volt egy Andrade, egy Puskás, egy Pelé, de hogy közelebbi példát említsek, egy Maradona, egy Zidane. Messi egyelőre nem mutatkozott be erről az oldaláról!

És az utolsó pont: szabadrúgások! Képtelen vagyok felfogni, hogy egy olyan klubnál, ahol az utóbbi 20 évben mindig is voltak jó szabadrúgáslövők (mit jók, félelmetesek: Koeman, Sztojcskov, Rivaldo), ez a vonal elhalni látszik. A Real ellen retteg szabálytalankodni minden ellenfél a tizenhatos előterében, mert Ronaldo vagy Özil számára egy-egy ilyen rögzített szituáció tálcán kínált gólhelyzettel ér fel. Ezzel szemben a Barca ellen bárki büntetlenül szabálytalankodhat, nem kell tartani a következményektől. (Az, hogy Xavinak vagy Messinek szökőévenként egyszer elsül a lába szabadrúgásból, nem következmény.) Pláne, ha nem is nagyon kényszerítik faultolásra az ellenfeleket.

Egy szó mint száz, a lecke fel van adva! És hogy mi a lecke? Gyakorolni a gyors, kombinatív játékot, azt, amit pár hete bemutattak a Malaga ellen. Ebben benne van a sok hiba lehetősége? Igen! Tessék gyakorolni az agresszív és összehangolt visszatámadást a labdavesztések esetére – mert gólt nem kaphat a csapat a Camp Nouban, különben reszeltek! Erősíteni a szélsőjátékot bepasszokkal, beadásokkal, és tengeteget gyakorolni a szabadrúgáslövést. Amit viszont csak akkor lesz alkalom használni is, ha mind a szélen, mind középen a támadóharmadban, az előbb gyors labdajáratással szétzilált védelmi vonalba be mernek majd törni csellel a fiúk, mert akkor már csupán szabálytalanul lehet őket megállítani!

Ha mindezt nem fogadják meg, akkor szégyenszemre ki fognak esni! 2007-ben búcsúzott utoljára a Barca BL-nyolcaddöntőben. Azóta ötször bejutott a legjobb négy közé. Fájó lenne egy ilyen széria után ily csúnyán végezni…

Újabb nyolcaddöntőkkel folytatódik a BL-sorozat.

Az európai futballsajtót Guardiola nyártól élő leszerződtetésével felbolygató Bayern München a Bundeligában megállíthatatlanul menetel. Mintha Jupp Heynckes búcsúzóul valami nagyon nagyot akarna alakítani a csapatával, és talán nem mellesleg alaposan fel is adni a leckét Pepnek.

A Bayern mondhatni nehéz ellenfelet kapott, az Arsenal idén a sokévi átoktól szabadulva nem a Barcát, de egy hasonlóan ütős ellenfelet húzott magának. Miért ez a balszerencse az Ágyusok szemszögéből? Egyszerű a képlet: nem nyerik meg azt a csoportot, aminek ők az első számú esélyesei. Idén egy másik német csapat, a Bundesligában most már hosszú ideje gyengélkedő Schalke csapta le a csoportelsőséget a londoniak orra elől.

Az idén Wengerék vegyes szereplést tudhatnak a hátuk mögött: a gyengébb ellenfelek ellen ugyan hozták a meccseket, de az erősek ellen nem megy. Vereség a City-től és a Chelsea-től, iksz a Liverpoollal. Ráadásul a hétvégén az FA-kupától is búcsúztak, a másodosztályú Blackburntől kaptak ki hazai pályán.

Ezzel szemben a Bayern idén nem csak 100%-os, hanem még gólt sem kapott. Öt meccsen 13-0 a mérlege! A Bundesligában elért gólkülönbsége a Barcával közösen európai rekordokat döntöget: +50-es 22 bajnoki után…

S mindezt hogyan csinálják? Pl. az ősszel jól teljesítő Boateng pályára sem léphet. Mondván, a BL nagyon fontos, a középső védő pedig sárga lapos eltiltás miatt hiányozni fog az odavágón, ezért a legutóbbi hetekben csak a sérülés után visszatérő van Buyten kapott szerepet. Ja, és közben Robben, valamint Gomez is a padot koptatja. Miért is lennének kezdők, amíg Müller és Mandzukic futószalagon szállítják a gólokat.

Egy biztos, Londonban két támadó szellemű csapat találkozik egymással, és az eddigi tapasztalatok alapján nem kizárt, hogy itt is előnyt lesz képes kicsikarni a vendégegyüttes.

Az alomfoci.hu tippje: 0-2