Copa del Rey-döntő a bilbaói Athletic Club ellen.

A hétvégi kétnapos szünet után újra együtt edzett az első csapat. Thiago felgyógyult gyomorbántalmaiból, továbbá Pinto és Sanchez is átöltözött, ám ők még nem 100%-osak, így lehet, hogy kihagyják a kupadöntőt.

Emiatt a “kupakapus” helyét Valdez veheti át. Hiányzók egyébként is vannak bőven: Alves, Puyol, Villa, Abidal és Fontás sem játszhat sérülés miatt. JÓ HÍR azonban: Abidalt kiengedték a kórházból…

A fentiek folytán a védelem összeállítása okozhat némi fejtörést Guardiolának, de azért – remélhetőleg 4 védővel felállva – Adriano, Pique, Mascherano, Montoya és Bartra bevetésre készen áll.

Középpályán és elől azonban több, mint elég alternatíva áll rendelkezésre. Szívhatja is a fogát del Bosque, mert a késői kupadöntő miatt a válogatott keret fele még nem csatlakozhatott be a címvédő spanyol válogatott felkészülésébe. Mellesleg Affelay is hiányzik a hollandok Lausanne-i edzőtáborából…

Mindenesetre 20 évvel a legendás BEK-győzelem után jó lenne úgy zárni a szezont, hogy legalább egy újabb trófea bekerül a vitrinbe. Mondjuk az az egyetlen egy, ami a tavalyi szórásból kimaradt 🙂

Habár a Guardiola-csapatnak nem jött össze a Bajnokok Ligája és a spanyol bajnoki címvédés (a Copa del Rey azért még remélhetőleg sikerül!), az FC Barcelona mégis felkerült Európa trónjára. Igaz, “csak” a teremfoci csapata révén.

Április végén az UEFA Futsal Cup (a teremlabdarúgás BL-je) döntőjét egyébként Barcelonában rendezték és a “házigazda” nem volt túl szívélyes vendéglátó:

A futsal ugyan többnyire csak a figyelmünk perifériáján jelenik meg, mégis – ahogy azt majd hamarosan egy elemzésben bővebben kifejtjük – érdemes vele foglalkozni, Guardiola ugyanis számos, a futsalból átvett elemmel kísérletezett progresszív futballjában az elmúlt idény során. (Csak elöljáróban: a kevésbé sikeres szezonért a felelősséget nem ebben az irányvonalban kéretik keresni 🙂

A német kupadöntő gyakorlatilag a német El Clásicó formájában a bajnokcsapat Borussia Dortmund és a Bundesliga ezüstérmese, a Bayern München között zajlott. Az Eb szempontjából a jelentősége? 5 Európa-bajnoki résztvevő válogatott 18 játékosa lépett pályára! Többségük ráadásul aranyra is esélyes nemzeti tizenegyből.

Korábban latolgattuk a német védelem összeállítását, úgy tűnik, e meccs alapján nehéz lesz jó döntést hozni. Badstuber és Boateng mélyen tudása alatt játszott, a védelem bizonytalankodásait követően egy idő után még Neuer korábbi magabiztossága is megingott (az 5. dortmundi gólban pl. vaskosan benne volt – igaz, a többiről nem tehetett). Lahmra – a Bayernből talán az egyetlen jó teljesítményt nyújtó játékosra – nem lehetett panasz, mint ahogy a másik oldalon Hummels is a szokásos módon, jól oldotta meg feladatát. Schmelzer azonban nem bírt Robbennel, és akkor is, amikor a Dortmundnak kedvező eredmény miatt visszább húzódhattak a sárga-feketék, leszűkítve ezáltal a holland középpályás előtt a területet, a beadások és a bajor támadások zöme Schmelzer oldaláról érkezett. (Mondjuk Robbennel sok mindenkinek meggyűlt már a baja – spanyoloknak és a braziloknak is – de ez nem mentség, kiváltképp, hogy a német és a holland válogatott már a csoportkörben találkozik egymással.)

Schweinsteiger, Müller fényévekre a világbajnokságon mutatott formájától, persze még mindkettő bizonyíthat a BL-döntőn… Kroos pedig gyakorlatilag, mintha a pályán sem lett volna. Gomez veszélyesen játszott, de gólt, ami éppenséggel egy csatárt – és őt magát is elég gyakran – minősít, nem rúgott. Azért kiharcolt egy tizenegyest és “szétfejelte” labdával a felsőlécet is egyszer. A kupagyőzelemhez azért kellettek volna a tőle megszokott gólok. Igaz, a társai nem kényeztették el labdákkal…

Bender nem töltött elég időt a pályán, Gündogan néha villant, de azért sok hibával játszott, Götze pályára sem lépett. Ezek után megkérdezhető: Herr Löw, ez a parádésan futballozó Kevin Grosskreutz miért nincs ott a keretben?! Mert volt egy-két gyengébb meccse a válogatottban? Sokakkal összehasonlítva és látva a mai, de a Dortmundban egyébként is megszokott formáját, nagy hiba őt otthon hagyni!!!

Térjünk azonban át más nemzetek játékosaira! Robbent már említettük, a szokásos agilis játékát hozta, ám ezúttal nem tudott sokat hozzátenni a csapata sikeréhez, pedig -vagy éppen ezért 🙂 – gyakran önzetlenül és remek labdákkal szolgálta ki a többieket. Ribéry 75 percig minősíthetetlen teljesítményt nyújtott. Akkor villant egy nagyot és gyönyörű cselek után vágott egy gólt, amit követően kicsit össze is kapta magát. Ennél azért jóval többet tud ő és szükség is lesz látványos formajavulásra, ha helyt akar állni a BL-döntőben és az Eb-n.

És akkor jöjjön a dicshimnusz! Hamarosan egyébként is jelentkezem egy bejegyzéssel a lengyel válogatottról, ám már itt leszögezhetjük: a dortmundi trió szenzációs formában van és rájuk alapozhatják a házigazda vérmes reményeit. Lewandowski 3 gólt szerzett, Kuba 2 gólpasszt adott és egy tizenegyest is kiharcolt (amiből szintén gól született). Piszczek pedig egész egyszerűen csak remekül játszott, rengetegszer kivette a részét a támadásokból is jobb hátvéd létére és nem kevés köze lehetett ahhoz, hogy Ribéry halvány volt. (A francia a gólját is úgy szerezte, hogy átment a másik oldalra…)

A horvát Perisic csak taktikai cserének jött be, így sokat nem mondhatunk el róla.

Ha egyszer majd az általunk a fenti kritika ellenére is nagyra becsült Joachim Löw elbúcsúzik a válogatottól, akkor jelen állás szerint a legalkalmasabb jelölt a helyére Jürgen Klopp lenne. Fantasztikus, amit ez a tréner tud! (Lehet, hogy Abramovics is a zsebébe nyúl, hogy ugyan beszélgessen el egy kicsit Di Matteóval, mert a Borussia az idei szezonban harmadjára verte el a Bayernt.) Heynckes pedig lehet, hogy úgy jár, mint 14 éve Madridban és BL-győzelem ellenére is útilaput kötnek a talpára?

Még egy kiegészítő gondolat: korábban felvetődött a Real-Barca meccsek sokasága és a nagy tét miatt olykor elszabadult indulatok kapcsán, hogy nem szerencsés mindez a spanyol válogatott számára, hisz ott többnyire e két csapat játékosai játszanak együtt. Ugyanez talán elmondható a Nationalelfre nézve is. Ott is a két német sztárcsapat delegálja a legtöbb játékost és bizony voltak heves viták, durva belépők olyan játékosok között, akik hamarosan egyazon célért küzdenek majd. Bár ahogy Béla Réthy, a ZDF-riportere megjegyezte: “mindez hozzátartozik a futballhoz…”

A Barca csapatkapitánya nem lesz ott a Copa del Rey döntőben. Az Espanyol elleni meccs után fájdalmat érzett a jobb térdében, az alapos vizsgálat után az orvosi stáb pedig úgy döntött, artroszkópiás beavatkozásnak veti alá a futballistát. Mindez várhatóan 6 hét kiesést jelent majd, azaz Carles nemcsak a kupadöntőt, hanem a lengyel-ukrán(?) rendezésű kontinensviadalt is kénytelen kihagyni.

A bajnokságnak gyakorlatilag vége, a hátralévő két meccs már szinte tét nélküli – már ha lehet ilyet mondani a szintén barcelonai csapat Espanyol elleni mérkőzés előtt. Különösen, ha belegondolunk, Guardiola alatt többnyire szoros meccseket játszott a csapat a kék-fehérekkel.

A jelenlegi szituáció – ha már egyszer túltettük magunkat a kudarcokon – a jövő szempontjából egyenesen ajándék! Nyugodtan ki lehet próbálni a fiatal tehetségeket, betenni őket éles meccseken, hadd szokják a Camp Nou és a La Liga légkörét, érezzék, milyen az, ha az első csapatban játszhatnak. Nem véletlen, hogy a tegnap a B-csapatból többen is a Pep-Tito kettős irányítása alatt végezték az edzésmunkát…

A gyakorlatilag tét nélküli meccsen a Barca simán hozta a 3 pontot. Igaz, a “tét nélküli” megfogalmazás csak a hazai csapatra állt. A Malagának nagyon kellett(ek) volna a pont(ok), de erre alapból sem lehetett sok reménye.

A katalánok nem erőltették meg magukat, de ez is bőven elég volt. Ekkora különbség van a  Barca és egy ősszel jó eséllyel BL-ben vetélkedő együttes között… Persze, ha belegondolunk, hogy az idei BL-döntős Chelsea mennyire megalázóan alárendelt szerepet játszott az elődöntő két meccsén – célfutball ide vagy oda – akkor nincs mit csodálkoznunk.

Iniesta vezéregyéniség volt, a koncentráció és Xavi hiánya miatt azonban sok volt a pontatlan passz (ez persze nem annyira Andrésre volt jellemző, hanem inkább a többiekre), Messi mesterhármast rúgott, a csapat megdöntötte saját korábbi egy szezonban lőtt ligagólokban tartott rekordját, az abszolút La Liga rekordhoz ez is kevés lehet, mert a Real még előrébb jár.

Busquets pihent, Affelay hazai pályán is visszatért, ami kifejezetten örömteli esemény. Sajnos, a szezonvégi leeresztés egyre inkább érezteti a hatását. Nem hagyva figyelmen kívül azt a körülményt, hogy kerek két hét alatt 5. meccsét játszotta a csapat (egy fárasztó szezon végén) és ebben volt két BL-elődöntő meg egy El Clásicó is…

Nem jó ez a lecsengő ária, ha az Eb-t is szem előtt tartjuk. Kit visz akkor magával del Bosque? A ma is harmatos malagás Cazorlát? Ha nem a Barcára épül a Rojas, akkor az a csapat nem a világ- és Európa-bajnok társaság lesz, hanem csak egy jó csapat a sok közül…

Csak most minden bejött, ami a Real és a Chelsea ellen nem… Tegyük hozzá, a két említett csapat klasszisokkal jobb, mint a Rayo Vallecano.

Az azért mégis árulkodó, hogy a kiesés ellen küzdő kiscsapat gólkülönbsége a hétvégi meccs előtt mindössze mínusz 10 volt… Az addig eltelt 35 forduló alatt összesen 60 gólt kaptak. A 7-es zakó mondjuk így, talán nem volt benne a pakliban, bár ősszel 4-0-ra kaptak ki Barcelonában és 6-2-re a Real Madrid otthonában, azóta viszont otthon csak 0-1-re Casillasék ellen.

Most azonban esélye sem lehetett az ellen a Barca ellen, amely a közelmúlt keserű kudarcait akarta feledtetni és szépen búcsúztatni mesterét, akinek annyit köszönhetnek a játékosok.

Annyiban pedig valóban feljavult a Barcelona játéka, hogy bár a labdatartás ezúttal is a már megszokott (de változatlanul döbbenetes) 70%-a mellett mindössze 12 lövést eresztettek meg a fiúk (a szezonátlag 17 helyett), ám ezek döntő többsége kapura is ment (10) és hogy a hatékonyság még jobb legyen, mint ismert, 70%-ban gól is született belőle.

Pedro végre régi önmagát idézte és úgy tűnt, a csapat nagy része is felszabadultan, csúcsformában futballozott.

Hogy ez csupán pillanatnyi fellángolás volt, vagy több van benne a már gyakorlatilag tét nélküli bajnoki lecsengésben (spanyol válogatott-drukkerként mondjuk azért nem szeretném, ha leeresztenének a fiúk egy hónappal az Eb előtt…), az majd ma este elválik.

A BL-indulásra aspiráló Malagát is szét kell szedni, mert az az igazi mérce. Aztán jöjjön fel a Levante a 4. helyre! Avagy mégse, mert a magyar érdekeltségű, kiesés ellen küzdő Zaragoza ellen meccselnek.

Messi 43 gólnál tart holtversenyben C. Ronaldóval, amire nehéz megfelelő jelzőt találni, főleg, hogy az argentín 16 gólpasszt is jegyez (persze CR7-nek sem kell szégyenkeznie a 11 assistja miatt). Szorítunk, hogy legalább ezen a téren (is) megelőzzük a Realt. Bár talán jobb lett volna, ha a 3 mindent eldöntő meccsen rugdossa a gólokat és nem ilyen kevésbé fontos találkozón, ahol nélküle is nyert volna a (még) Guardiola-csapat.

Pep Guardiola, az FC Barcelona történetének legsikeresebb edzője 4 év után, talán éppen nem a legjobb pillanatban úgy döntött, a június 30-val lejáró szerződését nem hosszabbítja meg.

Én személy szerint nagy fájdalommal veszem tudomásul a döntését. Számára edzőként nincs másik csapat a világon, amely ennyire kézre állna, és ugyanígy igaz ez  fordítva is: nincs még egy edző a világon, aki ennyire értené a saját utánpótlásbázisra (La Masia) és az évtizedek alatt megalapozott technikás holland futballfelfogásra (Rinus Michels, Cruyff, van Gaal és talán Rijkaard is) épülő Barca-filozófiát, amely művészetté emelte a labdarúgást.

Guardiola, ha nem is az anyatejjel szívta magába ezt a szemléletet, de 10 éven át volt a klub futballistája (BEK-et és KEK-et is nyert ezalatt) és dolgozott az utánpótlásnál is, ahonnan az első csapatba emelve világbajnokot faragott játékosokból (pl. Pedro, Busquets).

Miután 2008 nyarán átvette az első csapatot, 2009-ben futballtörténelmet írva és világrekordot felállítva minden létező címet megnyert a csapattal. Ő volt az, aki szinte tökélyre fejlesztette a tiki-taki futballt, döbbenetes labdabirtoklási fölényt tudott kialakítani a Barcával akár világklasszis ellenfelekkel szemben is és nem utolsósorban: a szép játékot eredményességgel párosította…

Nehéz megítélni, hogy mennyire fog érződni hiánya azok után, hogy Tito Villanova, Pep asszisztense veszi át a stafétabotot. Mindenesetre fura egybeesés, hogy a döntés pár nappal azután született, hogy a Barca kiesett a Chelsea ellen, amelynek kispadján az a Di Matteo ül, aki nem is olyan régen szintén csak másodedző volt a Kékeknél…

Villanova valószínűleg lényegileg nem fog változtatni a taktikán, a csapat futballfilozófiáján – de, ahogy azt jeleztük korábban, és a közelmúlt eseményei is alátámasztották, némi változtatásra azért feltétlenül szükség lesz. Ami miatt aggódom, pusztán Tito személyisége. Vajon lesz olyan kisugárzása és mindenkire átragadó lelkesedése, amivel Pep motiválni tudta a csapatot?

Az mindenesetre érdekes jelenet volt a BL-elődöntő visszavágójának hajrájában, amikor szemmel láthatóan nem ment a szekér, változtatni kellett volna, ám Guardiola mintha már feladta volna, egy megfáradt ember nem- (helyesebben mondva bele-) törődésével viselte a közelgő kudarcot, miközben Villanova hevesen magyarázott neki valamit. Guardiola azonban gondolatban talán már nem is ott járt. Lehet, hogy ez a döntés akkor már rég elhatározott volt? Mert így az elmúlt másfél hét kudarcai más megvilágításba helyeződnek…

Titóval kapcsolatban még olyan félelmeim is vannak, hogy amennyiben nem megy majd minden olyan simán, vagy legalábbis sikeresen, mint a Guardiola-éra alatt, széteshet ez a nagyszerű alakulat. Valószínűleg nagyban függően a nyári Eb-szerepléstől is Puyol, Xavi visszavonulhat, Iniesta szárnyaszegetté válik, Messit elcsábítja valamelyik másik európai sztárklub, Dani Alves a hazai vb-t szem előtt tartva szintén klubot válthat, a fiatalok dezorientálódnak, Pedro már most árnyéka önmagának, de követheti őt Busquets is a formahanyatlásban, a még be sem futott srácok (Tello, Cuenca) nem érnek be, eltűnnek a süllyesztőben, Sánchez visszamegy Olaszországba, Fabregas az Arsenalhoz, Pique, Adriano elszürkül…

Ez egy nagyon sötét vízió, de sajnos, nem elképzelhetetlen. Guardiola ezzel nagyobb űrt hagyna maga után, mint ami érkezése előtt volt. Pedig hogy bíztam benne, hogy ő lesz a Barca Fergusonja… (Sir Alex túl minden létező nyugdíjkorhatáron még mindig nem fáradt bele, hogy évről évre sikerekre vezesse a ManU-t és tehetséges fiatalakot neveljen ki nagy sztárokká!) Ettől függetlenül is tiszteletben tartom Pep döntését és csak annyit mondhatok (nemcsak a Barca-drukkerek, hanem minden igazi futballrajongó nevében): Köszönet az elmúlt évekért!

Megy vagy marad a Mester?

Habár az elmúlt néhány nappal az idei évre jópár álomnak búcsút inthettünk, a szezonnak még nincs vége! 4 bajnoki és a kupadöntő is vár még a csapatra, pláne, hogy – mégha lehetetlennek is tűnik – matematikailag még van esély a Liga megnyerésére is…

Sajnos, Xavi számára azonban véget ért a szezon: a bal vádlija megsérült, 15 napot biztosan ki kell hagynia. Legfeljebb a kupadöntőre épülhet fel teljesen. (Azért reméljük, az Eb-n nem kell nélkülöznünk!)

Ennél is több aggodalomra adhat okot az a felröppenő hír, hogy Pep holnap bejelenti, marad-e a csapatnál vagy sem… Elsőként a játékosaival közli a döntését. Csak remélni merem, hogy konzultál(t) is velük, mielőtt meghozta elhatározását. Mert akkor van remény, hogy meggyőzték a maradásról! Korábbi kritikus hangvételű bejegyzésemben is hangsúlyoztam, a jövőt – egyelőre – csak vele tudom elképzelni…

A Guardiola-éra nagyon elkényeztette a Barcelona-drukkereket, amely alatt a csapat nemcsak hihetetlen fölényben játszott-játszik ellenfeleivel szemben, hanem szép számmal gyűjtögette a trófeákat is. Úgy tűnik, ez a szép sorozat most megszakad. Nem lesz már bajnoki cím, BL-címvédés és ki tudja, sikerül-e megnyerni a Copa del Rey-t, ám amint már utaltunk rá, egy Barca-szintű csapatnak a kupagyőzelem nem lehet vigasz egy sikertelen szezonban.

Persze összetenném a kezem, ha egy magyar csapat úgy esne ki a BL-elődöntőben, hogy odahaza mindössze egy ezüstéremre futja (és nem mellesleg az előző sikeresebb szezon hozományaként az idény során begyűjtene egy-két Szuper Kupát és klubvilágbajnoki címet), ám a katalánoknál mindez kevés.

Kevés, mert ez a társaság lehet, hogy minden idők legnagyobb Barcája (még így is), keretében 9 világbajnok rúgja a labdát és van egy olyan játékosa, akiről talán éppen ma este derült ki, hogy csak a jelen (egyik) legnagyobb futballistája, ám a halhatatlanok közé nem képes felemelkedni.

Korábban azt írtuk, egy nagy csapat mércéje, hogy akkor, amikor muszáj, akár késsel a torkán is, nyerni tud. A Barca ezek alapján nem igazi nagy csapat…

Ne értse félre senki: nem kívánjuk eliminálni az eddigi érdemeket, és nem kezdjük el pocskondiázni az eddig istenített alakulatot! Egész egyszerűen arról van szó, hogy most nem a labdabirtoklási fölényből és a helyzetek sokaságából automatikusan születő gólok és a könnyed alázások ideje jött el. Most vért kellett (volna) izzadni a győzelemért! Kínlódva, akár csúnya focival, akár a célszerűségre koncentrálva, de ki kellett volna harcolni a továbbjutást (és a hétvégén is a bajnoki remény életben tartását).

A csapat azonban képtelen volt váltani! Könnyű minden meccsen az akaratunkat az ellenfélre ráerőltetve előbb-utóbb eldönteni találkozókat, ám az már kihívás, amikor nekünk kell alkalmazkodni az ellenfél játékához, ahhoz igazítani a mi futballunkat és úgy eredményt elérni…

A Barcelona 2010 tavasza után idén megint a BL-elődöntőben nem tudott mit kezdeni ellenfele defenzív taktikájával. (Ide vehetnénk még persze a 2008-as ManU-elleni elődöntőt is, ám az még a Guardiola-korszak előtt volt.) És sajnos, úgy tűnik, Mourinho most már a Reallal is rátalált a varázsszerre.

Mindezek ellen Pep szemmel láthatóan nem dolgozott ki effektív taktikát, vagy legalábbis abból nem valósulhatott meg semmi. Egy betömörülő ellenfelet csak átlövésekkel és a szélen megbontva lehet zavarba hozni. Ezek a futballban évtizedes felismerések azonban nem nagyon tükröződtek a Blaugrana játékán. Valahogy továbbra is olyan támadásokat erőltettek Xaviék, amelyeknek jól láthatóan nem volt, nem is nagyon lehetett foganatja. Átlövésekkel egyáltalán nem operáltunk, a játék pedig gyakorlatilag a 16-os meghosszabított vonalai által bezárt középső pályarészen folyt. Hiányzott a szélen egy védőt levenni képes gyors, jól cselező játékos. A még éretlen fiatalok (Cuenca, Tello) erre alkalmatlanok voltak, Dani Alvesnek nem ez az erőssége, Iniesta pedig ritkán próbálkozott.

Pedig volt a pályán olyan játékos, aki tökéletesen alkalmas lett volna erre a feladatra. Évekig játszott nagyon ügyesen azon a poszton. Persze, messze nem lőtt annyi gólt, mint mostanában középcsatárként, de az ő agilis játéka a szélen akár megoldást is jelenthetett volna. Csak hát akkor ki játszott volna középcsatárt?

Mert vérbeli középcsatára mondjuk nincs a Barcának! (Még Villa sem az.) És ha már a hiányposztokról beszélünk, a szélekre sincs egyelőre megfelelő, Barca-szintű ember. Ha egy BL-elődöntőben egy vezetőedzőnek nincs kihez nyúlnia, csupán ígéretes, de messze nem kiemelkedő, rutintalan  20 évesek közül válogathat, ott komoly gondok vannak a játékospolitikával.

Félreértés ne essék! Nem az utánpótlásrendszerbe vetett bizalomra épülő Barca-filozófiát kárhoztatjuk! Mert azzal maximálisan egyetértünk. Ám láttuk, hogy csupán arra ezen a szinten nem lehet építeni: az Ajaxnak kijött a lépés egy rövid időszakra, amikor volt egy nagy generációja (amelynek másodvirágzásából mondjuk mi is kaptunk némi áldást :-), ám azóta immáron 17 éve nem tudnak felmutatni még csak megközelítőleg sem hasonló sikereket. Még ha nagy játékosokat azóta is képesek voltak kitermelni. Cuencából vagy Tellóból nem lesz Messi! Ez már most, 20 éves korukra eldőlt. De nem lesz belőlük egy Iniesta, Xavi vagy Fabregas sem… És tényleg: ne tőlük várjuk a megváltást egy ilyen meccsen!

Azt éppen az összehasonlításban említett nevektől vártuk, hiába! Xavi nem tudott igazán vezére lenni a csapatnak. Különösen a második félidőre eltűnt. Iniestából hiányzott az átütőerő, az a plussz, amivel máskor át tudja segíteni a csapatot a holtponton. És leginkább hiányzott a megoldás Messitől, akinek a kezében, egész pontosan a lábában volt a kulcs.

Ha valaki zsinórban 3-szor aranylabdát nyer, attól joggal várja el szurkoló, edző, csapattárs egyaránt, hogy a legkiélezettebb pillanatban is képes higgadtan a csapata javára eldönteni a mérkőzést. A kimaradt 11-essel csupán azt bizonyította, ő csak egy nagyon tehetséges futballista, és semmi több… Fájó ezt beismerni. Lehet dobálózni a világbajnoki címmel. Szerintem nem attól lesz legenda, ha egyszer netalántán vb-győzelemre vezeti az Albicelestét. Legendává akkor válhatna, ha ilyen meccseket (is) megnyer a Barcának!

Mi lesz a holnap? Nem ért véget a világ! Vannak új kihívások, feladatok, menni kell tovább. Ám, nem ezen az úton…

Guardiola menesztését nem tartanám helyesnek. Ebből a társaságból nincs másik edző a világon, aki ennyit ki tudna hozni. Pepnek egész egyszerűen át kell gondolnia jónéhány stratégiai döntését. Be kell látnia a tévedéseit és azokat kijavítva újra felépítenie ezt a csapatot!

El kell felejtenie a háromvédős rendszert, amely megfosztja a csapatot a második hullámtól és a szélső játéktól – éppen a betömörülő ellenfelek ellen. Diverzifikálni kell a támadójátékot, pl. találni egy ahhoz hasonló technikás erőcsatárt, mint ami van Nistelroy vagy Jan Koller voltak, hogy ha másként nem megy, akkor a betonvédelmek ellen jöjjenek a beívelések és a fejesgólok. Szükség van egy “killer instinct”-tel megáldott szabadrúgáslövőre, mert luxus, hogy ennyi támadóharmadban elszenvedett fault után nem vagyunk képesek gólokra váltani ezeket az ígéretes rögzített szituációkat. Lehet, hogy kell egy olyan kapus, aki a lehetetlenek védésére is képes, mert ez még annál is fontosabb, mint az, hogy lábbal labdabiztos legyen. Ki kell találni annak módját, hogy a 16-os előtt felsorakozott védelmeket miként lehet megmozgatni – nem nagy titok: gyorsabban kell körbejáratni a labdát, mert elfogadhatatlan, hogy a Real-védelem kocogva is képes volt rendeződni a súlypontáthelyezéseknél. Továbbá, ha már oly sok mindent átvett és adaptált a futsalból, akkor tanulmányozza, miként lehet ott, még kisebb területen a betömörülő védelmet megbontani…

(Aki nem tudná: felpassz, nagy lendülettel megindulni, a talppal visszakészített labdát pedig kapura lőni. Ezt alaposan begyakorolva a 16-os előtt el lehet játszani.)