Copa America elődöntő

Chile – Peru 2-1

Habár a chilei sajtó Vargas nevével van tele, aki egy meglehetősen mákos találattal és egy Puskás-díj gyanús bombagóllal biztosította be csapata győzelmét, a találkozó gyakorlatilag már a 20. percben eldőlt.

Még korábban egy kifedezett labda körüli kakaskodásban – a perui védő Zambranónak már ekkor is jutott szerep – Vidal a Cavani által pár napja elkövetett és piros lappal díjazott akciójánál sokkal durvábban vette kezelésbe az Eintracht Frankfurtban idegenlégióskodó védő arcát, amire a venezuelai játékvezető csak a kedélyek nyugtatásával reagált.

Néhány perccel később azonban egyértelművé tette, csak egy csapat juthat tovább ebből az elődöntőből. Nehéz megmondani innen, hogy megvették-e kilóra vagy csak egyszerűen megfélemlítették, de az biztos, hogy látványosan elcsalta a meccset.

Egy felszabadító rúgást követően, amikor is Aranguiz beleszaladt Zambrano labdát elrúgó lábába Jose Argote játékvezető mérlegelés nélkül előkapta a farzsebéből a piros lapot.

Azt sajnos, jól látjuk világbajnokságokon is, hogy a dél-amerikai játékvezetők nem feltétlenül képviselik szakmájuk krémjét – bár tegyük hozzá, nincs könnyű dolguk abban a közegben, ahol a durva belemenések és a végtelen színészkedés a játék alapjaihoz tartoznak – az azonban mégis elszomorító, hogy a hazai csapatot ilyen jelentős hátszéllel tolták be a döntőig, miközben a chilei válogatott e támogatás nélkül is az egyik legtetszetősebb, támadóbb futballt játszotta eddig, azaz véleményem szerint egyáltalán nem volt erre rászorulva.

(Tartom ezt az állításomat annak ellenére is, hogy a Cavanit a negyeddöntőben provokáló Jarát a szövetség a Copa idejére utólagos eltiltással büntette, így Peru ellen sem léphetett pályára.)

A mérkőzés képe az eddigi chilei meccseket idézte, hazai labdatartási fölény, lendületes futball, helyzetek itt is, ott is – de ezúttal nem mondhatnánk, hogy főként ott… A kapuralövési statisztika kiegyenlített erőviszonyokról árulkodik, a peruiak ráadásul többször találták el Bravo kapuját, igaz, gólt viszont csak a chilei Medel balszerencsés mozdulatából szereztek.

A Napoliban igazából gyökeret ereszteni nem tudó Vargas, aki a legutóbbi idényben a QPR színeiben játszott, egy hibás lesre állítás után nagy nehezen bekotorta a hazaiak vezető gólját, Medel egyenlítése után pedig a 64. percben egy távoli lökettel húzta be a továbbjutást érő győztes gólt.

A mérkőzés összefoglalója:

Dél-Amerikában nem ritka, hogy a hazai csapatot túlzottan is nyomják, akár a tornagyőzelemig (ennek leglátványosabb csalása példája az 1978-as argentin vb-győzelem volt), ezért nehéz megmondani, mi várható a döntőben. Ha Messiék jutnak be – papírforma szerint – akkor nem lesz könnyű elcsalni a meccset, ha a paraguay-iak beverekszik magukat, akkor talán a világ könnyebben huny majd szemet a játékvezetői támogatás felett.

Kár, pedig lehetne akár a futball szépségét is élvezni ennyi jó futballista és csapat mellett…