Copa America 2015
Latin hangulat, csontzene, technikás futball. Igen, újra Dél-Amerikában járunk. A tavalyi brazília vb után az idei év legnagyobb futballeseménye a Copa America. Sokan legyintenek, hogy messze van és nem túl érdekes, ráadásul éjszaka vannak a meccsek, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: most már ennek a tornának rangja van!
Sokáig rendszertelenül 1-3 évenként rendezték meg, és a nagy csapatok, úgymint Argentína és Brazília csak a B-, vagy C-csapatát küldte el. A sztárok inkább a tengerpartot választották a hosszú európai idények után. Aztán jött egy időszak, amikor a brazilok kisajátították maguknak a Copát, na, nem feltétlenül a legerősebb teamjükkel, inkább a kiöregedő világklasszisok és a feltörekvő új generációk megfelelő elegyével. (Kivétel volt 1997, amikor a Ronaldo-Romario csatárkettős és mögöttük is egy szédületes névsor álomfocival törölte fel a padlót minden ellenfelével, aki szembejött…)
Érdekes, hogy 2007 után a CONMEBOL (Dél-amerikai labdarúgó szövetség, az „UEFA unokatesója”) megértette, 4 évente kell megrendezni a tornát, elkerülve az Eb-t és az egyre népszerűbb, szintén időközben konszolidált Konföderációs Kupát. Erre 2011. kiváló alkalom lett volna, egy évvel a dél-afrikai vb után, amikor is Dél-Amerikai csúnyán lemaradt Európával szemben, ráadásul a 3 évvel későbbi hazai vb-re és a 2012-es olimpiára készülő selecao számára kiváló alkalom lett volna, hogy tétmeccsen tesztelje magát, hiszen eljött a futballvilág krémje: a vb-elődöntős Uruguay, a Messi vezérelte Argentína vagy a vb-n a világbajnok spanyolokat leginkább megizzasztó Paraguay is legerősebb összeállításában érkezett a tornára. Ám a brazilok leszerepeltek, Argentína elvérzett, még az akkor már szárnyait bontogató Chile és Kolumbia is korán búcsúzott és végül Uruguay szerezte meg az aranyat Paraguay orra elől, hogy aztán a vb-selejtezők során mindketten csúnya hanyatlásnak induljanak.
Most Dél-Amerika erősebb, mint valaha: mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a BL-győztes FC Barcelona félelmetes csatársora 3 esélyes válogatott vezéregyénisége: Messinek nagyon hiányzik egy nagy trófea a válogatott mezében, az olimpiai bajnoki cím nem az igazi, tavaly a vb nem jött össze, és a következőn már túl lesz a csúcson, úgyhogy itt és most van az utolsó nagy lehetősége; Suarez címvédésre készül, míg Neymar szintén hiába üldözi a válogatottal a nagy címeket, a Konföderációs Kupát leszámítva, neki sem sok babér termett eddig, igaz, ő legalább még fiatal, van ideje…
És akkor itt van még Kolumbia masszív csapatával, James-szel és most már Falcaóval kiegészülve (na, meg az Európa Liga-győztes Baccával), a rendszeresen meghívott vendég Mexikó, amely 4 éve olimpiai válogatottját küldte el, amely könnyedén búcsúzott, viszont egy évvel később éppen a brazilok ellenében szerezte meg az olimpiai aranyat, a házigazda Chile az idei BL-döntős Vidallal és az ex-Barcás Sanchezzel, vagy a korábbi sikerekre egy rutinos gárdával visszatörekvő Paraguay, amelynek egykori sikeredzője Tata Martino, aki tavaly még a Barca padját koptatta, jelenleg épp az argentínokat irányítja…