jorginho bejegyzései

Csak a németekben lehet bízni!

(Sz. Kriszta vendégbejegyzése)

A nagycsapatokra építettél? Felnevettél Sevcsenko nevezése láttán? Már előre sajnáltad a dánokat? Hittél a sztárokban? Nem kellett volna! A forduló álomcsapata, avagy így lehetett volna 74 pontot gyűjteni.

Neuer

dán védő/dán védő/német védő/ukrán védő

Dzagojev/Sirokov/Fabregas

Mandzukics/Jelavics/Sevcsenko

Seva a király!

Ukrajna – Svédország 2-1

A sötét ló és talán az Eb mezőnyének egyik leggyengébbjének tartott hazai csapat meglepetésre lendületes, jó focit játszott. Annyira persze nem jók, mint a nagy tesó oroszok, de a svédek ellen többnyire fölényben játszottak. Az északiak csak azért lehettek veszélyesek, mert volt egy világklasszisuk.

Ilyenből volt a másik oldalon is, csakhogy azok az idők már elmúltak, amikor a 36. életévében járó Sevcsenko a világ egyik legjobb futballistája volt. Nem vitás, csak azért hosszabbította meg ennyire a pályafutását, hogy az ukrajnai Eb-n még részt vehessen a hazai közönség előtt. Akik most egyenként foglalják imába Andrij nevét, miután két góljával megnyerte a nyitómeccset hazájának. Egy ötletes megközelítés szerint az AC Milan jelenje és múltja csapott össze Zlatan és Sevcsenko személyében, és hát az utóbbi Milanja fényesebb korszakot jelölt. Talán nem emiatt, sokkal inkább a “még mindig jó az öreg a háznál” jelszó jegyében a párharc a Dinamo Küjiv egykori és jelenlegi kiválósága javára dőlt el, aki úgy tűnik, egész jól bírta a hazai csapat által diktált iszonyatos iramot. Sokat mondó kép volt, amint a szünetről visszaérkező játékosok között Ibrahimovicot egy oszlopot támasztva láttunk, míg Seva és Timoscsuk felszáguldott a meredek lépcsőn…

A lendület és az erőnlét még megnyithatja a továbbjutási esélyt az ukránok előtt (mert azt egyelőre ne higgyjük el, hogy versenyképesek lehetnek a franciákkal és az angolokkal szemben), mindez a szovjet fociiskola leképezése – mi magyarok ne tudnánk 1986 óta, de a kameruniak is mesélhetnének az 1994-es vb-n szerzett tapasztalataikról, már amennyiben az a bizonyos szovjet futballakadémia nem ukrán volt már az akkori időkben is (ld. Dinamo Kiev és Lobanovszkij közös történetét).

Nem kérünk a nagy párosításokból!

Anglia – Franciaország 1-1

Úgy tűnik, az igazán nagy csapatok meccseit a résztvevők agyontaktikázzák és (a tegnapi spanyol-olaszt leszámítva) nem alakul ki izgalmas, élvezetes játék. Az angol-francia tipikusan unalmas mérkőzés volt. Az angolok nem akartak sokat, kb. egy pontot, ami össze is jött, a franciák pedig nem tudtak – igaz, túl sokat ők sem kockáztattak.

A szigetországiak a Chelsea sikerére építettek. Értsd, kettős védelmi vonalat húztak a 16-os elé, ami a franciák számára áthatolhatatlannak tűnt. Megoldás? Átlövések? Egy lehetséges opció, ám ehhez az angolok túl jól zártak. Kivéve azt az egyszeri alkalmat, amikor sikerült egyenlíteni. Egyébként mindent blokkoltak. A másik opció: a szélen meg kell bontani a védelmet. Ezzel nem is volt gond, Ribery, Debuchy, Malouda számtalan alkalommal elmentek a szélen is jöhetett is a veszélyes beadás-belövés, ami azonban többnyire hasztalan volt. Az egy szem csatár Benzema arcpirítóan magasról leszarta, társai mit kínlódnak a széleken. Egyszer sem robbant be, legfeljebb állt mintegy 6 angol védő gyűrűjében, mintha azt mondaná, ha akartok valamit, akkor találjatok meg a labdával – ami azonban lehetetlennek bizonyult.

Jellemző, hogy egyszer -kétszer ő maga kevert a szélen és adott be labdát a saját hűlt helyére. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Karim teljesen inaktív lett volna, mezőnybe visszalépve gyakran volt játékban, ám épp azt nem csinálta, ami a feladata lett volna. Ribery, Nasri, Debuchy és Cabaye emelhető ki a gallok közül jó teljesítménnyel és kombinatív játékkal, az angoloknál a taktikai utasításokat gyakorlatilag tökéletesen megvalósítva szinte mindenki megdicsérhető. Persze, nem a semleges szurkolók és a célfutball helyett a támadóbb, szellemesebb játékot kedvelők által, mert ha így nézzük, nekem konkrétan herótom van ettől az antifutballtól.

Különösen bosszantó, hogy még így is képesek voltak gólt szerezni, miután Evra, mint valami zöldfülű kezdő fölöslegesen felborította az oldalvonal mellett, a kaputól mintegy 30-35 méterre a háttal álló veszélytelen Milnert, hogy aztán a beívelésből Lescott Diarra és Lloris égbekiáltó hibájától kísérve kb. 3,5 méterről fejelhessen a hálóba.

Nyilvánvaló, hogy az angolok nem ugyanezt az arcukat mutatják majd a svédek és az ukránok ellen, ám én úgy gondolom, hogy még így a sérülésektől megtizedelten is van elég jó keretük ahhoz, hogy felvegyék a kesztyűt a kezdeményezőbb franciákkal szemben és többet akarjanak előre játszani, Uram bocsá’ még gól-gólokat is szerezni.

A saját csapatom, mielőtt a bundagyanú vádja érne :-)

T. Gábor

Lloris

Mexes             Maggio            Zsirkov            Alba

Müller             Sirokov           Busquets

Van Persie       Gomez             Afellay

Tudom, szervezőként kicsit mindig vékony pallón egyensúlyoz az ember, ha túl jól szerepel. 2 éve a vb dreamteamet nem nyertem volna meg, ha Mathijsen nem sérül meg melegítés közben a brazilok elleni meccs előtt – ebben az esetben ugyanis A. Sanyié a győzelem… És esküszöm, a sérülésben nem volt benne a kezem 🙂

A fenti listát látta néhány kolléga a nevezés lezárulta előtt, ám itt egy bizonyíték, hogy nem Sirokov csehek elleni gólja után készült a dreamteamem:

Július 4-én este küldtem el magamnak ezt a listát, benne még Reveillere-rel, ám egy nappal később, miután az észtek ellen nem játszott, kicseréltem Mexesre… Hogy jól tettem-e, az majd ma este kiderül.

Az első 10 nevező csapata

Sz. András

Stekelenburg

Clichy              Rami                Pepe                Cole

Iniesta              Schweinsteiger            Müller

Rooney            Van Persie       Torres

FC Zapi

Stekelenburg

Clichy              Boateng           Mathijsen                    Cole

Iniesta              Kroos              Busquets

Ronaldo           Rooney            Ribery

Uwe R.

Akinfejev

Piszczek          Mexès             Badstuber                    Albiol

Sneijder           Müller             Fàbregas

Lewandowski  van Persie        Sevcsenko

Vlada V.

Akinfejev

A. Cole            Arbeloa           Mertesacker     Ignasevics

Young             Götze               Ribery

Van Persie       Lewandovski   Benzema

B. Attila

Akinfejev

Debuchy          Boateng           Heitinga           Alba

de Jong            Iniesta              Gyenyiszov     Montolivo

Gomez             Ronaldo

R. Jani

Szczesny

Heitinga           Badstuber        B. Alves          Cole

Silva                Izmailov          Khedira

Torres              Welbeck          Van Persie

Sz. István

Casillas

A. Cole            Hummels         Heitinga           Bonucci

Müller             Iniesta              Bommel

Lewandowski  Arsavin           Benzema

K. Timi

Stekelenburg

Zsirkov            Alba                Maggio            Cole

Özil                    Müller             Iniesta              Malouda

Benzema       Afellay

Robben

Stekelenburg

Chiellini           Albiol              Terry               Cole

Blaszczykowski          Müller Svensson         Robben

Pedro               Klose

B. Zoli

Casillas

Alba    Koscielny        Debuchy          Piszczek

Srna     Sneijder           Modric                        Müller

Van Persie       Lewandowski

Holland bukta, éljenek a német védők!

Sokan tettek holland játékosokra, kiváltképp a most csődöt mondó támadókra. Pontot ebben a körben nem lehetett szerezni velük, azért még ne temessük őket, de ha az Oranje nem nyer Németország ellen, nagyon meleg a szitu…

M. Laci Aggerrel jól termelt, mindenki elégedett lehet, aki német védőkre épített – és voltak egy páran, illetve ki kell még emelni Csilit (F. Csilla), aki egyedüliként bízott a két gólt szerző orosz középpályásban Dzagojevben!

Az olasz és a spanyol védők nem hozták 0-ra a meccsüket, de Fabregas néhányótoknak azért vigaszt jelenthet…

Ma pályára lépnek a franciák, az angolok és a svédek is, így újabb pontokkal gyarapodhatnak a dreamteamek.

Hamarosan jönnek az egyes csapatok és néhány statisztika!

Döntetlen az előrehozott döntőn

Spanyolország – Olaszország 1-1

Horvátország – Írország 3-1

Az Eb csoportkörének talán legnagyobb párosítása igazságos döntetlennel végződött. Elnézve a másik két ellenfél test- és lélekölő játékát, nem kérdés, hogy ki jut tovább a C-jelű kvartettből.

A dél-európai csúcstalálkozón a címvédő a taktikai felállást tekintve némi meglepetéssel szolgált. A dreamfootball-on már a télen – Villa sérülése után – elemeztem, hogy elképzelhető a csatárnélküli játék. Érdekes módon del Bosque úgy érezte, a kísérletezésnek éppen itt az Eb-n, a legnehezebb ellenfél ellen jött el az ideje. Na, persze játszott már hasonló felállásban a spanyol válogatott kvázi David Silvával előretolt pozícióban, aki fura módon a jobb szélre húzódott ki (hasonlóképpen ahogy Villa tette ezt a bal oldalon a vb idején). Valódi ék, illetve annak üres pozíciójába beérkező ember többnyire Fabregas vagy Iniesta volt. Az előbbi végül Silva remek kiugratásából gólt szerzett, előbbi (Iniesta) pedig a mezőny legjobbja volt.

Szintén meglepőt húzott del Bosque (vagy éppen nem húzott, hanem az olaszok kényszerítették rá akaratukat) azzal, ahogy az első félórában hagyta az azurrit irányítani a játékot és kontrákkal próbálkozott a spanyol válogatott. Ebben azonban jól tudjuk, messze nem akkora császárok (bocs, cárok), mint az oroszok… Az mindenesetre tény, hogy kár volt (vagy lett volna) temetni ezt az olasz válogatottat:

Chiellini és de Rossi ha nem is stílusban, de hatékonyságban mindenképpen a Nesta-Cannavaro páros legszebb korszakait idézi, Marchisio labdaszerzésben már “gattusói” magasságokba emelkedett – azzal a lényeges különbséggel, hogy a megszerzett labdáit rendre jól meg is játszotta, Pirlo a 2006-2007-es önmagára emlékeztet – mondjuk, lényegesen kevesebb futással és védekezéssel, a csatársor pedig pazar, mégha nyilván nem a spanyolok ellen fognak szériában (nem Serie A-ban) gólokat gyártani.

A spanyoloknál végülis kiderült, a felkészülési meccsek csak az altatásra voltak jók. Elnézést, hogy veszem a bátorságot, és egy kétszeres BL-győztes, világbajnok edzőt bírálok szakmai döntései miatt, de nem igazán értem del Bosque elképzeléseit. Ez az én fogalomtáramban lassan kimeríti a “sebesgusztavianizmust”. Azaz egy csapat lehet annyira  kiemelkedően jó, hogy még egy hozzá nem értő edzőt és annak taktikai tévedéseit is elbírja – egy bizonyos szintig legalábbis. Az Eb-n azonban sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, és a spanyol válogatott – bár szerintem továbbra is kiemelkedik a mezőnyből, annyival azért nem jobb, hogy bármilyen taktikával vagy annak szemmel látható hiányával együtt is újra Európa-bajnok legyen.

Del Bosque ugyanis – számomra legalábbis úgy tűnik – felküldte a 11 legjobb emberét a pályára, de nem nagyon látta el taktikai munícióval. Így az első félidőben nem nagyon rajzolódott ki határozott elképzelés a Rojas játékát illetően.

Aztán az egyik cserével sem nagyon értettem egyet – leszedi a zseniális gólpasszt adó Silvát, aki az első félidőben ugyan halványabb volt, de a másodikban kijött, amit a kínai meccs kapcsán is írtam: Silva és Iniesta félelmetesen jól érzik egymás játékát, ketten együtt rendre meg tudták bolygatni az olasz védelmet. Miután lecserélték a City középpályását, Iniesta továbbra is jól játszott, de a veszélyes támadások már nem tőle indultak. A Silvát váltó Navas totális tévedés volt. Hogy jut eszébe valakinek behozni őt, amikor az olaszok éppen egyre jobban leszűkítették a területet?! Torres becserélése már indokolt volt és valódi jó döntés. Fernando hihetetlenül jól tud helyzetbe kerülni, de hogy be van oltva gól ellen az egészen biztos. Villa a helyzetei feléből már most elvitte volna a gólkirályi címet…

A mezőny leggyengébb láncszeme azonban nem egy játékos volt, hanem Kassai Viktor (és segítői). Vérlázító, hogy milyen ajnározással írnak, beszélnek róla a mai meccs kapcsán. De a nemzeti büszkeséget félretéve, ha vannak hozzáértők (valószínűleg egyébként nincsenek) az UEFA játékvezetői testületében, akkor a magyar delegáció csomagolhat. Kassai hibát-hibára halmozott: simán megkajálta Chiellini és Cassano látványos színészkedéseit (ilyenkor szokták megkérdezni idehaza a játékvezetőt: “Ugye, soha életedben nem fociztál? Mert különben tudnád…”) az utóbbi veszélyes pozícióból “jászaimarizott” ki egy szabadrúgást – ezzel szemben nem fújta le Arbeloa veszélyes szerelését Mottával szemben (aki mondják nem a karját fájlalta, hanem a tetkóit féltette), kifelé ítélt szabadrúgást a Pique által Balotellivel szemben ostoba módon elkövetett egyértelmű tizenegyesnél és például Chiellini 3 vitathatatlanul sárga lapot érő durvaságai közül csak az utolsó érdemelt ki nála figyelmeztetést. Fabregast megállította egy olyan szituációban lesen, ahol annak még csak a gyanúja sem merülhetett volna fel. És hogy mennyire nincs tekintélye a játékosok előtt – még ilyen fényes múlttal sem, azt jól mutatta az az eset, amikor az előbb említett Fabregas megalázóan legyintett rá. Pedig történetesen akkor a játékvezetőnek volt igaza. Egy Puhl Sanyival vagy egy Collinával szemben ezt soha egyetlen futballista sem merte volna megengedni magának…

Szombat esti láz

Dánia – Hollandia 1-0

Németország – Portugália 1-0

Megvan az Eb első vaskos meglepetése, amely alaposan felkavarja a vizet és összezavarja az erőviszonyokat. A dánok – mondhatni a szokásos – játékukkal legyőzték az enervált, a hit és a győzniakarás komoly szándékának jele nélkül  játszó hollandokat. Kiábrándító volt látni, hogy az aranyreményekkel a tornára érkező narancsosok nem tették igazán oda magukat. Kijött rajtuk a hosszú szezon utáni fáradtság?

Lehet azt mondani, hogy 2 éve a spanyolok is vereséggel kezdték a vb-t, aztán minden meccsüket megnyerték. Ám a La Rojas mindent megtett a győzelemért Svájc ellen. Csupán el voltak átkozva, jól sem játszottak, de legalább küzdöttek. Mindez a hollandok játékáról nem mondható el. Amikor náluk volt a labda, mentek ugyan előre, de komoly elszántság nélkül, ha pedig a dánok ügyesen tartották a labdát, akkor nem támadták meg őket igazán, hogy visszaszerezzék. A statisztika a kapura menő lövések és a labdatartás tekintetében kiegyenlített erőviszonyokról árulkodik. A 20, kaput el nem találó lövés holland részről pedig a lélektelen támadójáték lenyomata volt.

A dánok majdhogynem görögös focit játszottak annak durvaságai és időnkénti látványos elemei nélkül – bár a góljuk még ez utóbbira is rácáfol, mert az éppenséggel élményszámba ment.

A portugál-német összecsapás 4 éve az Eb egyik legjobb meccse volt (és nem lehetett panasz a 2006-os vb-bronzmeccsükre, illetve a 2000-es Eb-n a csoportmeccsükre sem). Most azonban inkább a vb-n 4 meccsen mindössze egy gólt kapó hihetetlenül stabil, de talán kevésbé látványos luzitán stílus volt a meghatározó. A portugálok végül nem úszták meg kapott gól nélkül, de a németektől többet vártam volna. Nem mertek kockáztatni, és ezáltal területet nyitni a két gepárdnak, C. Ronaldonak és Naninak. Így Özilék – a hollandokhoz hasonlóan – csak félszívvel támadgattak és győztes gólt, bár nem érdemtelenül, de egy szerencsés megpattanó beadásnak és Gomez gólérzékenységének köszönhetik.

Jól jártak-e, akik az oroszokra tettek?

Nem kevesen választottak orosz játékost a Dreamteamjükbe. Nos, az első meccs alapján rosszul nem jártak. Illetve, nem mindenki. Komoly fejtörést okozott ugyanis a kapuskérdés. AKi Akinfejevben bízott – szerintem ő továbbra is jobb kapus, annak szomorúan azt kellett tapasztalnia, hogy Advocaat Malafejev mellett tört lándzsát. Ez pedig jó eséllyel azt jelenti, a Zenit kapusa véd a tornán. Persze, van aki viszont őbenne bízott inkább.

Mondjuk, a remélt 0 gólos védekezés nem jött össze, így a sok orosz védőt (és Malafejevet:-) benevező DreamTeam szövetségi kapitány lemondhatott a prémium 3 pontról…

Nem kellett azonban gazdag prémiumpontokról lemondani azonban a gólszerzőket a csapatukba állítóknak. Dzagojev ebből a szempontból kifejezetten nyerő húzás volt: csak ma 11 pontot hozott!

Némi technikai információ: az utolsó órák kaotikus jelentkezéseinek és módosításainak, továbbá az elutazásomnak és hétvégi távollétemnek köszönhetően csak annyit írhatok, mindenkinek a nevezését elfogadtam, végül csak sikerült “hibátlan” csapatokat összehozni. Valamivel több mint 30 nevezés jött össze. Mindenki csapatát szép lassan majd felrakosgatom ide a blogba és kedd reggelre meglesz az első kör tabellája is – remélhetőleg!

Mindenkit kérek, hogy azért a saját csapata pontszámát számolja, mert bár E. Csaba remek Excell-függvényeket írt a verseny adminisztrálására, az adatok végső soron manuálisan kerülnek bevitelre és így az emberi tényező – azaz a hiba – benne van a pakliban 🙂

Az Eb eddigi legjobb meccse :-)

Oroszország – Csehország 4-1

Egy igazi nyílt sisakos derby. A csehek fényévekkel jobban játszottak, mint ellenünk. Igen, Rosicky jelenléte alapjaiban határozta meg a játékukat. Sajnálom őket, mert ugyan egy jobb ellenféltől kaptak ki, de ekkora különbség nincs, illetve nem volt a két csapat között. Sőt, volt egy olyan időszak, amikor a levegőben lógott az egyenlítés.

A bravúr nem sikerült, a csehek elfáradtak, és az orosz rakéták a mérkőzés utolsó harmadában szétfutották megint őket. A Szbornaja teljesen azt játszotta, amit várni lehetett tőle, de nem szabad könnyed hátralévő meccsek hitébe ringatnia magát. Még akkor sem, ha a mai nap után úgy tűnik, az esti két csapat messze jobb, mint a délutániak.

A csehek szimpatikus ellenfél benyomását keltették és nem vállaltak fel semmiféle játékölő taktikát. Erre a görögök ellen ne is számítson Dick Advocaat!

Számomra korábban éppen Dzagoev volt az a játékos, aki egy kicsit kilógott a társaságból (lefelé). Igazából ma sem győzött meg teljesítményével, ám el kell ismerni, a kapu elé kerülve nem sokat lacafacázik.

És ha már álomfoci oldal: az ilyen látványos, gyors támadófutballt szeretjük, mint amilyet az oroszok játszottak.