Az év végi összeállításokban általában a humoré a főszerep, így most én is összeválogattam néhány kedvencet:

1. Amikor Guardiola szerette volna átírni a becserélhető játékosok számát (amin Toure és Henry legalább jót mulatott):

2. Eboué a koreai tolmács (vagy csak a tökéletes emberfogó, aki a neki kiosztott ellenfelet az illemhelyre is elkíséri és viszi utána a papírt…):

3. De azért a vicces jelenetek királya Balotelli, akinek sztorijairól Mourinho – elmondása szerint – könyvet tudna írni:

Ám mielőtt megítélnénk őt, nézzük meg ezt a videót is! Egy igazi olasz ugyanis nem létezhet muzikalitás nélkül, és bizony a talján himnusz zongoraleckéit még egy olyan nagynevű “karmester”, mint Andrea Pirlo is csak átszellemülten tud végighallgatni…

A 2013-as Aranylabda birtokosa e 3 úriember közül kerül ki. Az már évek óta hagyománnyá vált, hogy az argentín és a portugál zseni benne van a top 3-ban, sőt 2008-ban ugye elvitte a címet CR7, azóta pedig Messi kisajátította magának ezt az elismerést.

Hogy e két futballista nemcsak korunk legnagyobb labdarúgói, de minden bizonnyal helyük van futbaltörténelem hall of fame-jében is, az nem kétséges. Mintegy 10 évvel ezelőtt (pl. amikor 2004-ben a Portó nyert BL-t és Görögország Eb-t) már temettük a támadófutballt, éppen akkor, amikor ők megjelentek a világ futballszínpadán és azóta rendre elkápráztatnak bennünket. Nem gondoltuk volna, hogy lesznek olyan támadók, akik a legmagasabb szinten játszva is több gólt szereznek szezononként, mint ahány meccsen pályára lépnek. És láss csodát!

Ha csak a számokat nézzük, akkor az Aranylabda-szavazáson rajtuk kívül más idén sem jöhetett volna szóba! Roni 12 meccsen lőtt 12 góllal zárta az előző BL-szezont, az új kiírásban 5 meccs után 9-nél tart, a La Ligában a tavasszal véget ért szezonja “szerény” volt 34/34-es mutatóval, Messit a sérülései sokat hátráltatták, de még így is 11/8, illetve most ősszel 3/6 (!) a BL-ben mutatott meccs/gól átlaga, a spanyol gólkirályi címet 46 góllal szerezte, és ősszel is betalált már 8 alkalommal.

CSAKHOGY! A gólok száma vagy az a tény, hogy a Barca és a Real játéka mennyire épül e két futballistára, nem minden. Az Aranylabdát nem feltétlen kellene az Aranycipő meghosszabbított karjának tekinteni.

És ami engem illet, bármennyire is rajongok mindkét játékos focijáért, idén egészen biztosan nem közülük választanám meg az Év Játékosát. Miért nem?

Először is: a foci csapatjáték, és bár elismerem egy futballistaegyéniségnek, pláne egy góllövő csatárnak szüksége van egészséges önzőségre, de attól tartok, ez a két játékosnál már kezd az egészségtelen szintbe átcsúszni.

Másodszor: elismerésre méltó, hogy uralják a spanyol bajnokságot, és a BL-ben is elődöntőig meneteltek, de azért még egy régi hagyomány szerint az Aranylabdához illik felmutatni egy-két trófeát. Ronaldo idén nem nyert semmit (bajnoki ezüst, kupaezüst, BL-bronz), Messinek “csak” a spanyol bajnoki cím jött össze.

Harmadszor: a válogatottal nem rengették meg a világot. Elismerem, különösen korábbi önmagukhoz képest igencsak gólerősen zárták az évet a nemzeti csapatukkal, ám a portugáloktól a csak pótselejtezős továbbjutás a nem túl acélos vb-selejtező csoportból csalódást keltő, mégha a vb-re a repjegyet Ronaldo góljai hozták is meg, Messiék pedig úgy nyerték meg a dél-amerikai selejtezőket, hogy Brazília nem vett részt rajta, a korábbi nagy csapatok (Uruguay, Paraguay) pedig mélyen színvonal alatt teljesítettek.

Azaz, bármennyire is lenyűgözőek a számok, amelyeket szerzett góljaik révén fel tudnak mutatni, olyan nagyon nincs mivel büszkélkedniük az idei évben. (Még akkor sem, ha nagyon sok futballista szeretett volna idén egy “ilyen gyenge szezont” futni :-)) Ezért számomra nincs keresnivalójuk a top 3-ban…

És akkor Ribery. Nos, a francia számára a Bayernnel produkált fantasztikus szezon után nem volt érdemtelen a BL-Aranylabda, de azért tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be, tudjuk, hogy csak azért ő kapta, mert kellett valaki a Bayernből. A Bayern ugyanis egy igazi csapat, rengeteg nagy egyéniséggel, és közülük tényleg Ribery az egyik legnagyobb, de nem nagyon van pótolhatatlan játékos a csapatban. A Barca és a Real nem ugyanaz Messi és Ronaldo nélkül. A Bayern azonban nem lenne gyengébb csapat, ha kivennénk Riberyt (vagy bármelyik másik játékost).

Az edzőváltás nem okozott törést Ribery éves teljesítményében. Sőt, Guardiola alatt mintha még jobban is érezné a játékot.

Ezzel nem akarom Ribery érdemeit kisebbíteni. Élményszámba megy a játéka és különösen ősszel még jobban ment neki. Ha az elért eredményeket nézzük, triplázott az elmúlt szezonban, az idei naptári évben a Bayern München nem kapott ki a Bundesligában, a 99 megszerezhető pontból 93-at (!) begyűjtöttek (tavasszal csak egyetlen egy ikszük volt, a Dortmund elleni, már gyakorlatilag tét nélküli meccsükön), és most ősszel beállították majd megdöntve meccsről-meccsre növelték a Bundesliga történetének leghosszabb veretlenségi sorozatát, miközben a BL-ben is páholyból várhatják a hétfői sorsolást, szóval már csak a Bayern fantasztikus évének elismeréseként is Riberynek járna az Aranylabda. (Vagy mondjuk Lahmnak, vagy Müllernek, vagy Mandzukicnak, vagy Robbennek…)

Ha még hozzávesszük, hogy Ribery a válogatottal sem vallott szégyent, hiszen a világ- és Európa-bajnok spanyolok mögött lettek másodikok a selejtezőcsoportban, a pótselejtezőn pedig Ribery vezérletével vívták ki a vb-részvételt, akkor tényleg jár neki az elismerés.

Ám Messi és Ronaldo helyett hiányolok még 2 nevet a top 3-ból.

A klubcsatározásokon kívül volt ugyanis egy nagy torna válogatott szinten az idén. Amelyen óriási egyéni és csapatteljesítménnyel Neymar tornagyőztes lett. A fiatal brazil ráadásul – bár sokan féltették (féltettük) Európába kerülése kapcsán – a Barcába is remekül illeszkedett be. Hihetetlen példát mutatott alázatból, alárendelte magát a csapat érdekeinek, elfogadta, hogy Messi a klub első számú sztárja és nagyon jól kiszolgálta őt és a másokat is. És éppen ezen a héten mutatta meg, hogy nem kell aggódni Barcelonában, ha hiányzik Messi. Van, aki szórja a gólokat helyette (tripla a Celtic ellen a BL-ben, dupla a Villarealnak a bajnokin). Azaz érzésem szerint Neymarnak minimum a top3-ban lett volna a helye.

A másik név, amivel biztosan sokan vitatkoznak: Zlatan Ibrahimovic. Bevallom, nekem ugyanolyan ellenszenves a jelleme, mint nagyon sok embernek, de a játéktudása előtt – nincs mit tenni – fejet hajtok. Ő nem egyszerűen csak szenzációs dolgokat művel a pályán, hanem ahogy műveli őket! Az az elegancia, ahogy bokából lök gólpasszokat, finoman nyesve tálal mondjuk Cavani elé, ahogy erőből képes beverni nagy gólokat vagy éppen hanyag mozdulattal beokszizni, csodálatos, és be kell hogy valljam, nekem a legtöbb gyönyörű futballélményt, mondjuk így, igazi álomfocis látványt Zlatan játéka nyújtotta idén.

Lehet, hogy nem rúgott annyi gólt, mint Messi vagy Ronaldo, “csak” egy francia bajnokságban játszik, a svédekkel ki se jutott a vb-re, de az, amit a pályán láttunk tőle 2013-ban, az Aranylabda-szintű volt…

2013. május 25-én több tízezer ember között magányosan ült egy fiatalember, és sérülése miatt csak kívülről nézhette, amint a még aktuális csapata BL-döntőzik a jövőbeli csapatával.

Mario Götze még tinédzsrként vált a Borussia Dortmund meghatározó játékosává és 3 év alatt, miközben a sárga-feketékből átlagos Bundesliga-csapatból újra európai topklub lett, nagyon sokat tett azért, hogy a Jürgen Klopp vezette társulat látványos, élvezetes focival két bajnoki címet nyerjen és a BL-döntőig masírozzon.

Miután a Dortmund vereséget szenvedett a Bayernnel szemben, Götze még magányosabban érezhette magát. Nem sikerült a trófea megszerzése a (még) csapattársaival, miközben közeljövőbeni játszótársai ünneplését figyelhette, akiknek Heynckes alatt megvalósított csúcsfocijához és azzal párosuló sikereikhez semmi köze nem volt. Egy barátom pedig megjegyezte: “Ez a szomorú tanulság! Ha tehetséges vagy, menj el egy nagy csapathoz, különben soha nem nyersz BL-t!”

Persze, lehet kivételeket találni – nem sokat, és kérdéses, hogy egy Porto, Inter vagy Chelsea mennyiben nem számít nagy csapatnak (vagy nem számított annak abban az idényben, amikor megnyerte a Bajnokok Ligáját). Az is vitatható, hogy a Dortmund mennyire az vagy nem az, hiszen a Bayernhez hasonlóan van már a vitrinjében az elittófeából egy másolat. Mindenesetre tény, hogy egy futballista karrierje esetében meghatározó stratégiai döntés, hogy mikor és hova igazoljon.

Láttuk ezt Dzsudzsák Balázs Oroszországba igazolásakor is, miként lehet rossz döntést hozni. Ő ugyanis nem egy Eto’o-ként érkezett az Anzsihoz, akinek volt még (vissza)út az európai elitbe.

Nem gondolom, hogy Götze nagyot hibázott volna, ha marad a Borussia Dortmundban, amely még ha el is vérzik a szerdai Napoli elleni találkozón az idei BL-kiírásban, hosszútávú, építkező koncepciója révén megragadhat a kontinens topcsapatai sorában, ám akkor sem ugyanaz a kategória, mint a Bayern München, amely évről-évre úgy vág neki a legrangosabb nemzetközi kupasorozatnak, hogy az egyik esélyesként emlegetik.

Persze, lehet ez rossz döntés is abból a szempontból, hogy egy nagyon erős keretbe szerződik, ahol, bármilyen sikereket is tudhat maga mögött korábbról, ki kell vívnia a helyét az alapcsapatban.

Götze ilyen szempontból nem indított jól. Elhúzódó sérülése miatt nem kezdhette meg az alapozást az új szezonnak új (sztár)trénerrel nekivágó bajoroknál, ahova érkezett még Thiago, miközben Robben és Ribery korábbi önmagukat is túlszárnyalva kezdtek el futballozni, és a sok jó teljesítmény mellett jelentős helyszűke alakult ki a támadószekcióban.

A kivételes tehetség azonban nem vész, nem veszhet el… És Mario Götze kivételes képességű labdarúgó. A Bayernben még alig kapott lehetsőget, amikor Löw a válogatottban már újra bizalmat szavazott neki, a “Bálvány” (Götze németül bálványt jelent) pedig bizonyított: gól és gólpasszok fémjelezték útját, amit a Bayern mezében is folytatott. Mondhatnánk újra a régi, ám Guardiola csapatában nehéz helyet találni neki. Ha tartósan akarna vele számolni Pep, akkor Robbenről vagy Riberyről kellene lemondani, holott a RibRob-páros jelenleg talán Európa két legjobb formában lévő labdarúgója.

A centrumban pedig Götze nehezen képzelhető el, ráadásul ott is erős a konkurrencia a kihagyhatatlan Müllerrel és Kroos-szal. Valamelyest feloldhatja ezt a probléát Guardiola totális támadófocija, ahol elméletileg jól megfér(ne) egymás mellett több támadó szellemű futballista is – saját meglátásom azonban az, hogy mindezzel kioltanák egymás legnagyobb erényeit is. Pep a tegnap este Dortmundban 3-0-ra megnyert rangadó után úgy nyilatkozott: Ez még nem az én csapatom. Még sok időre van szükség, hogy minden részlet a helyére kerüljön.” Kérdés: vajon egy egészséges, jó formában lévő Götzének van helye a kezdőben?

Götzét becserélésekor brutálisan kifütyülték a dortmundi drukkerek, de néhány perc múlva elhallgattatta őket. Gólját azonban szerényen ünnepelte szeretett, volt csapat ellen.

Mert ha nincs, csak csereként gyakran beálló nyerőember lesz, ahogy a tegnapi volt csapata ellen vívott meccsen is, akkor rossz döntés volt a Bayern Münchenhez igazolni. Ez egy fontos tanulság egy másik, jelenleg még dortmundi futballista számára is: Lewandowski a müncheniek kapuját nem tudta bevenni, de még mindig vezeti a góllövőlistát. Nagyon elvágyódik Dortmundból, ahol Götzéhez hasonlóan nagy futballista lett belőle, de vigyáznia kell, hova igazol: ha nem jó döntést hoz, csak kispadról lesz Bajnokok Ligája-győztes…

Boateng nem egy darabos védő. Termetét meghazudtoló gyorsasággal prödült 180 fokot a tengelye körül, mielőtt bevarrta volna a vezető gólt…

A Bayern München a hétvégi Augsburg elleni győzelmével egyedüli rekorder a Bundesliga történetében a leghosszabb veretlenségi sorozattal: 37 mérkőzés óta nem találtak legyőzőre. (Csak tájékoztatásul: egy teljes Bundesliga-szezon 34 meccsből áll!)

Igaz, éppen ezért a fenti cím kicsit sántít, mert ehhez a sikerhez, egyelőre Heynckes nagyobb mértékben járult hozzá, mint a spanyol tréner.

Ribery aranylabdás formában van, csapata pedig 2 héttel a Dortmund elleni nagy rangadó előtt 3 évtizedes rekordot döntött meg.

Egy gyakori kép
Valaki, aki nem nyer BL-t, Eb-t, vb-t, de bármely topligában játszik, zsinórban nyeri a bajnokságokat, és a hátára vesz egy csapatot naggyá téve azt…
Az Aranylabda-szavazáson egyszer el lehetne gondolkodni rajta, hogy csak az egyéni képességeket és teljesítményeket nézve ki az, aki igazán megérdemli…

1. A Schalke bebizonyította, hogy hol vannak a korlátai. Egy topligás, jó csapat, de nem versenyképes az igazán nagyokkal.
2. Ősriválisa, a Borussia Dortmund ellenben igazolta a klasszisát, és azt, hogy a múlt szezonbeli döntőbe jutása nem pusztán egy szerencsés szezon terméke volt. Mivel a Napoli is nyert a Marseilles ellen idegenben, úgy tűnik, a halálcsoport sorsa 3 csapat között dől el. Látatlanban és előre sajnálhatjuk a végén 3. helyre szorulót, mert szinte biztos, hogy bármelyik másik csoportból továbbmenne.
3. Az Atletico Madridot a bajnokságban és itt, a BL-ben mutatott teljesítménye után lassan újra az európai nagy csapat körében köszönthetjük. Ha Diego Costa sérülés nélkül ilyen formában végigtolja a szezont, akkor Scolari nem tehet mást, mint hogy Fredet és Jot hátrébb sorolva őrá építi a vb-n a brazil válogatott támadójátékát.
4. A Barca apró hullámvölgybe került, két döntetlen egymás után, mégha a Milan ellen idegenben nem rossz eredmény az 1-1. A két csapat továbbjutása a csoportból azonban valószínűleg csak formalitás.
5. Ugyanez a helyzet a Bayern München vezette csoportban, ahol a vélhetően második hely várományosa, a Manchester City sem kell, hogy különösebben izguljon a 16 közé jutás miatt. Persze, hogy ott elkerülje a legnehezebb ellenfeleket, érdemes lenne a csoport élén végezni, de jelenlegi formájában nem tudom, létezik-e csapat (talán éppen a Borussia Dortmund? :-)), amely eséllyel léphet pályára ez ellen a félelmetes Bayern München ellen.
6. Egyre inkább kezd beérni Guardiola munkája. Tényleg nem kellett őt félteni, és bár korai lenne bármilyen vélemény-nyilvánítás ez ügyben, az biztos, hogy a mostani Bayern sokkal változatosabb, diverzifikáltabb játékra képes, mint a Barca volt 2009-ben. Más kérdés, hogy a katalánok akkori dominanciája olyan mértékű volt, hogy nem volt szükség a csapat játékának ellenfélhez igazítására.
7. Fél szemmel már az Aranylabda-szavazásra is kacsintgatva könnyen lehet, megtörik Messi sorozata, és ha továbbra is ilyen szenzációs formában futballozik, akkor Ribery-é lesz a legrangosabb egyéni elismerés. Az argentín sztár ugyan komoly szerepet játszott abban, hogy a válogatottja simán nyerte a dél-amerikai vb-selejtező csoportot, és sok hiányérzete a Barcával sem lehet, de az azért furcsa lenne, ha az elődöntős 0-7 után egy Barca-játékost preferálnának egy Bayern-focistával szemben. Igaz, és ez is nagyban hátráltatja Messit a címvédésben, idén sokat volt sérült, a Bayern ellen is csak félig egészségesen, illetve nem játszott…
8. Stephan Kiessling pár nap alatt megjárta a poklot és a mennyet is. Hétvégén a szakadt oldalhálón keresztül befejelt gólja miatt hatalmas támadások kereszttüzébe került, mert nem volt elég sportszerű, hogy bevallja, tisztán látta (látnia kellett!), hogy nem a kapuba talált be. (Érdekes, hogy soha nem kap ilyen mértékű bírálatot egyetlen futballista sem, amelyik eljátssza a nagyhalált és úgy harcol ki csapatának győzelmet érő tizenegyest.) Most a BL-meccsen a kapufa jó oldala mellé helyezte fejesét és szabályos gólt szerzett. Ráadásul Pjatovnak köszönhetően még egy találatnak örülhetett…                                                                                                                                                                                                                                          A Leverkusen a bajnokságban a klubtörténet legsikeresebb startjának köszönhetően (még a Bayern sem tudta megverni!) tartja a lépést a két óriással, a ManU a saját bajnokságában viszont még keresi a helyét, a Bajnokok Ligájában a Vörös Ördögök biztos várományosai a csoportelső helynek, de úgy tűnik, a gyógyszergyáriak is csatlakoznak hozzájuk továbbjutóként.
9. A világklasszis kapusok (Buffon, Casillas) találkozóján is esett azért gól. A Real csoportelsősége nemigen forog kockán, viszont a Juve továbbjutására most már nem vennék mérget. Torinóban muszáj pontot szerezniük a Madrid ellen, és bizony az utolsó fordulóban nagyon nehéz meccs várhat rájuk a Galatasaray otthonában. A rangadóhoz még annyit, hogy Chiellini kiállítása ugyan nevetséges volt, de korábban a tizenegyesnél egy rutinos védőhöz méltatlan ostobaságot követett el az olasz védő. Ronaldo BL-teljesítményéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
10. A Paris SG-nek nincs komoly ellenfele a csoportban, ha így folytatják, BL-gólrekordot dönthetnek. Zlatan óriási és az Ancelottitól örökölt csapatot Laurent Blanc nagyon összerakta. Kíváncsi vagyok, mire képesek egy komolyabb ellenféllel szemben, hisz láttuk már az előző idényben is, mennyire megizzasztották a Barcát, de minderre majd csak a tavasz folyamán derülhet fény…

A mai napon több csoportban is a legerősebb, vagy annak vélt csapat találkozik egymással.

Királykékek a Kékek ellen

A Schalke-Chelsea talán nem is számítana csúcsderbynek, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a londoniak otthon kikaptak a Baseltől, míg a gelsenkircheni alakulat még 100%-os. Újabb nagy lehetőség Szalai Ádám számára, hogy bizonyítson, és cáfolja a holland meccs utáni kitörésében elhangzottakat…

Özil idén sem kerülheti el a Borussia Dortmundot és válogatottbeli csapattársát, Schmelzert.

A hétvégén egyébként Ádámék az ő hathatós közreműködésével nagy nehezen legyőzték a Bundesliga sereghajtó Braunschweigot. A Mourinho vezette Chelsea ezzel szemben magabiztosan hozza a kötelező győzelmeket, de a jobb csapatok ellen eddig nem volt sikeres a bajnokságban (döntetlen a Manchester Uniteddal és a Tottenhammel, vereség az Evertontól). A ma esti találkozón is az ikszre van nagyobb esély.

Arsenal-Dortmund

A halálcsoportban döntő jelentőségű a két csapat ma esti meccse, és a két hét múlva sorra kerülő visszavágója. A londoniak vezetik a hazai bajnokságot és eddig hibátlanok a Bajnokok Ligájában. Igaz rájuk, amit Dénes Tamás mondott korábban: lehet, hogy csak egy Özil hiányzott eddig ebből a csapatból. A német karmester mindenesetre a hétvégén is vágott 2 gólt, amit pedig csapata művel Wilshere vezető góljánál, az csak egyetlen szóval jellemezhető: ÁLOMFOCI!

Persze, mindkét csapatra igaz, hogy Európa jelenleg legjobb formában lévő csapatai. A Borussia éppen annyit botlott, mint az Arsenal (1 iksz, 1 vereség), de ez a Bundesligában a félelmetes Bayern mellett nem fér bele, így a dortmundiak csak ezért nem vezetik a hazai bajnokságot. A Napoli elleni botlásuk viszont még sokba kerülhet nekik a BL-ben, éppen ezért rajtuk nagyobb az eredménykényszer…

A csoport másik párosításán a Napoli Marseilles-be látogat, valószínűleg esélyesként, habár a hétvégén mindkét csapat kikapott, tegyük hozzá, a Napoli bajnoki rangadót veszített a Roma ellen, így maradt a 2. (De csak annak köszönhetően, hogy a Juve is rangadón bukott el a Fiorentina ellenében.)

És ha már a Juventust említettük: holnap a Bernabeuba látogatnak. Láttunk már olyat, hogy megtréfálták az esélyesebbnek vélt Real Madridot, a felállás most is ugyanaz, ám az ellenfél kispadján olasz tréner ül, aki magával a Juventus-szal is sok nagy sikert elért, ezért valószínűbb a madridiak sikere.

Szinte már menetrendszerintinek tekinthető a BL-történet két legsikeresebb csapatának találkozója: az FC Barcelona az AC Milanhoz látogat a Giuseppe Meazza Stadionba. A hétvégén a hazaiak Birsa találatával 1-0-ra nyertek, míg a Barca nem bírt aktuális ellenfelével, és a 0-0-ra végződött találkozón először forult elő az idei szezonban, hogy pontot veszített. Hogy ez nem került az első helyébe, azt a másik barcelonai csapatnak, az Espanyolnak köszönhette, amely 1-0-ra legyőzte a Barca nyakában ott lihegő Atletico Madridot. Csereként beállt a pár hete megsérült Messi is, ami előrevetíti, hogy legalább kispadosként számít rá Tarantino a Rossoneri ellen is.

Egyébként különös érzés lehet Spanyolországban Messi és Ronaldo számára, hogy nem ők vezetik a góllövő listát. A trónkövetelő Diego Costa eltiltása leteltével ma léphet először pályára a BL-ben az Austria Wien ellen.

Említést tennék még a PSG-ről, amely ugyan a holnapi napon az Anderlecht otthonában nem éppen rangadót játszik, ám a két klasszis támadója nem akármilyen parádét mutatott be a hétvégén. Egymást váltották a pályán és mindketten 2-2 góllal járultak hozzá a Bastia kivégzéséhez, mégpedig lenyűgöző találatokkal. Mind Zlatan sarkazásos gólja, mind pedig Cavani Puskást idéző szólója megérdemelné az idei Puskás-díjat…

(Mindkét videón kattintsatok a Watch on YouTube-linkre!)

Nagyon nehéz feladat előtt állt a nyáron Pep. Egy tökéletesen működő csapatot kellett átvennie, amely az épp befejeződött szezonban mindent megnyert. Szokták mondani, innen csak bukni lehet. Ugyanakkor igaza volt Oliver Kahnnak is: Semmi ok nincs arra, hogy sajnáljuk Guardiolát. Ő egy kiváló edző és egy nagyon jó csapatot kap kézhez. Ugyan mi baja lehet?

És ez valóban így is van. Pep Heynckeshez hasonlóan perfekcionista. Tudta jól, hogy nem lehet egyik-napról a másikra gyökresen felforgatni a csapatot. A saját filozófiája és módszerei fokozatos, de tudatos bevezetése az utóbbi hetek eredményei és játéka alapján kezdik meghozni gyümölcsüket. Nézzük, mi minden változott a münchenieknél!

Edzés

• Az egyes gyakorlatok ideje perce pontosan meg van szabva.
• Három fajta megkülönböztető trikót használnak (narancssárga, sárga, lila), attól függően, hogy éppen milyen taktikai feladat van soron.
• Állítólag még a sarkazást is megtiltotta. (a Focus magazin szerint)
• Életkorukból adódóan is Heynckes-szel ellentétben nem a távolból szemléli az edzést, hanem testközelből, gyakran maga mutatva be az elvégzendő gyakorlatot.
• Minden mérkőzésről (akár a legkomolytalanabbnak tűnő edzőmeccsről is) a legapróbb részletekre kiterjedő videóelemzés készül, ehhez elcsábították a Schalkétól a téma egyik legnagyobb szakértőjét, Lars Kornetkát.
• Ahogy az elnökség vezetője, Rummenigge fogalmazott: “Mi vagyunk valószínűleg az utolsó klub Európában, amely nyilvános edzéseket tart.” Guardiola azonban nem kívánta az elsősorban a szurkolók igényeit szolgáló intézménnyel kiteríteni taktikai kártyáit a nyilvánosságnak (és legfőképpen a konkurrenciának), ezért egyre több foglalkozás zárt kapuk mögött zajlik.
• Még a fűnek is Pep elképzelései szerint kell nőnie. A nyári edzőtávor előtt két héttel már szakembereket küldött a gyep minőségét vizsgálandó, egy műfüves pályára pedig igazi fű lefektetését kérte, mert a műfüves pályát sérülésveszélyesnek tartotta.

Táplálkozás, pihenés

• Szigorúan kézben tartja a játékosok étkezését is. A csapat szorosabb egyben tartását, de kiváltképp a táplálkozásuk feletti felügyelet miatt bevezette, hogy edzésnapokon a játékosok együtt reggeliznek és ebédelnek. A menü összeállítására a Német Labdarúgó Szövetség táplálkozás-szakértőjét, Mona Nemmert szerződtették le.
• Az öltözőben kötelező a banános turmix elfogyasztása.

Utánpótlás

• Ahogy az a Barcánál alapfilozófia, és egyébként a Bayernnél is nagy hangsúlyt kap, az utánpótláscsapat játékosaira is figyel. Velük kiegészülve 30 fős keretet vitt magával az olaszországi edzőtáborba.
• Szezon közben persze a szűkebb kerettel kíván dolgozni, de fontos, hogy az első csapatnál meghonosított játékkultúrát a második csapat játékosai is elsajátítsák.

Edzések irányítása testközelből. Az egyes feladatokhoz kiszabott megkülönböztető trikók.

Taktika

• A Heynckes által tökélyre fejlesztett 4-2-3-1-es szisztéma a múltté. Ám Pep nem is a Barcában használt 4-3-3-at adaptálta, hanem egy érdekes, 4-1-4-1-es rendszert. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is.
• Azzal, hogy a védelem előtt csak 1 védekező középpályás van, alaposan megbolygatta a játékospolitikát ezen a poszton. Timoscsuk már Pep érkezése előtt távozott a Zenitbe, Javi Martinez a Konföderációs Kupa miatt később kapcsolódott be, majd megsérül, így ő egy ideig nem okoz fejtörést, a Confed Cup-ot alapemberként Brazíliával megnyerő Luiz Gustavo pedig felmérte a helyzetet és az átigazolási időszak hajrájában Wolfsburg felé vette az irányt. Schweinsteiger, aki szinte emblematikus figura korunk Bayernjében – valahogy nem lopta be magát Pep szívébe. A katalán mester jóformán a helyére leigazolta Thiago Alcantarát, aki nagyon jól kezdett a Bayernben, hiszen ő ismerte a legjobban Guardiola stílusát, súlyos sérülése azonban a “konfliktus” elodázását hozta. Pep azóta többször Lahmot játszatta ezen a poszton, aki bebizonyította, hogy egy sokoldalú világklasszis, a leggyorsabban alkalmazkodott az új edző elvárásaihoz, és több poszton is remekül helyt állt. Bár a tavaly csak ünnepnapokon pályára lépő Rafinha nagyon jól szállt be Lahm helyén, azért nekem hiányzik a csapatkapitány agilis szélsőjátéka, de amíg az eredmények jönnek…
• A csatárkérdés is hamar lekerült a napirendről: Gomez a Fiorentinába igazolt, Guardiolánál is Mandzukic az első számú csatár, akinek azért van alternatívája, pl. Müller, de az is igaz, hogy az új rendszerben a horvát támadónak nem kell annyit hátrafelé besegítenie. Cserébe a támadó középpálya is jobban a nyakán van, igaz, ez egyelőre nem érződik meg a gólérzékenységén.
• A statisztikai adatokat elemezve talán nem is olyan meglepő kép tárul elénk: a Guardiola-vezette München többször lő kapura meccsenként, több fejpárbajt nyer (ez pl. a Barcánál egy gyenge pont volt), magasabb arányban birtokolja a labdát, magasabb a passzpontosság és több párharcot is nyer meg, mint a Heynckes-féle a fergeteges múlt szezonban. Persze, most még a bajnokság elején járunk, releváns összehasonlítást csak a szezon végén láthatunk, de az egyelőre figyelemre méltó, hogy milyen jó munkát végez Pep a Bayernnél.

(Forrás: http://www.gmx.net/themen/sport/fussball/1liga/56ahis8-pep-guardiola-aenderungen-fc-bayern)

Miközben múlt hét kedden-szerdán elindult az európai elitet foglakoztató Bajnokok Ligája, sok nagy csapatnak a hétvégén is komoly ellenféllel (sőt sok esetben komolyabb, mint a BL-ben) akadt dolga.

Agüero duplájával padlóra küldte a Manchester Unitedet

Angliában a BL-szezont a Leverkusen magabiztos legyőzésével kezdő Manchester United városi derbyt játszott a Bajnokok Ligájában gyenge ellenfelét szintén simán verő M. Cityvel. Az utóbbi, mint tudjuk, a nyáron jelentős igazolásokkal erősített (Negredo, Navas, Fernandinho – és edzőként Pellegrini), és így a rangadót is behúzta, hogy lépést tudjon tartani a londoni csapatokkal (Arsenal, Tottenham, Chelsea). A United nem bírt a két technikás és gyors szélsővel, Nasrival és Navas-szal. Hiába talált be ezúttal is Rooney, a bajnoki címvédő megérezte van Persie hiányát és csúnya verést kapott. Moyes csapata nem állt túl fényesen a bajnokságban, és bár igen sok riválissal játszott már így az elején, nem jött ki igazán jól ezekből a párharcokból: vereség a Manchester City és a Liverpool ellen, iksz a Chelsea-vel…

Olaszországban is volt egy városi rangadó, bár nem BL-résztvevőkkel. Az AS Roma legyőzte a Laziót és továbbra is 100%-osan most már jobb gólkülönbséggel az élre állt a Serie A táblázatán. Totti megint bizonyította, hogy klasszisa még mindig elkél a Farkasok háza táján. A BL-ben a legutóbbi döntős Dortmundot megverő Napoli a nemzetközi porondon jól kezdő, ám a bajnokságban egyelőre rapszódikus AC Milant verte nagy rangadón, és így a Romával együtt maradt hibátlan mérleggel.

A Bundesligában is volt egy BL-csapatok alkotta párosítás: a Bayern München Gelsenkirchenbe, a Schalke otthonába látogatott. Bár néhány nappal korábban mindkét csapat sima 3-ast gurított a Bajnokok Ligájában, a hétvégi bajnokin két külön súlycsoportot jelenítettek meg. A Bayern a tavalyi szenzációs formáját mutatta, a Guardiola-éra legjobb teljesítményét, ezt maga Pep is elismerte. Az igazság az, hogy a 4-0 inkább a Schalkéra nézve hízelgő, mert könnyen lehetett volna még durvább a különbség. Számomra az érdekes és vicces, hogy végül – ahogy azt jeleztem is előre – nem jött be Ottmar Hitzfeld jóslata, miszerint Kroos, Müller és Robben nem illik bele Guardiola-csapatába. Mindhárman továbbra is meghatározó játékosai a müncheni klubnak, sőt nélkülözhetetlen elemei…

A héten ütemet vesztett Borussia Dortmund a hétvégén is megkínlódott, és bár a Napoli ellen gyenge pontnak számító Schmelzer gyönyörű szabadrúgásgólt szerzett, végül meg kellett elégedjenek az 1 ponttal, ami azt jelentette, hogy a Bayern utolérte őket pontszámban.

A BL egyik meghatározó csapata lehet idén is a Paris SG, amely Cavanival csak tovább erősödött, ám a hazai bajnokságban a másodosztályból feljutó és a nyáron sok pénzből alaposan kistafírozott AS Monaco első számú riválissá lépett elő. Kettejük hétvégi párharcából (Ibra–Falcao 1-1) döntetlen született, ami a hercegségbelieknek kedvez, mert bizony, ők vezetik a bajnokságot…

Európa valahol nagyon messze van…

Az első körben született nagy arányú győzelmek is jól mutatják, a Basel és a Kobenhaven bravúrja ellenére, hogy az európai labdarúgás élmezőnye is csúnyán kettészakadt. Hogy egy orosz, egy török, egy cseh, egy román élcsapatnak vagy éppen a holland bajnoknak ennyire esélye se legyen a topligásokkal szemben…

És mi, sajnos, a magyar futballunkkal még ettől a második vonaltól is fényévekre vagyunk. A válogatott egyik legjobb játékosa (Koman) pl. a most kíméletlenül elvert orosz csapatok uralta bajnokságban egy sereghajtó egyesület játékosa 🙁

De nem kell messzire mennünk: elég a Győr reménytelen BL-selejtezős kudarcára gondolnunk.

Az is tanulságos, hogy még ebben a második vonalban sem tolonganak a magyar futballisták. Üde színfolt, hogy legalább a Schalkében játszik egy válogatott játékosunk (Szalai), de például a Bundesligában is remekelő Huszti már nem fért oda korábban a másodvonalasnak tekintett Zenit kezdőjébe.

És hogy néz ki Európa elitje? 2000-ben a legeredményesebb klubok létrehozták a G-14 szervezetet, amit 14 európai topklub alapított érdekképviseleti szervként. Érdemes átböngészni a névsort, mert ezek között a PSV-t leszámítva az elmúlt 20 év Bajnokok Ligája győzteseit találjuk. És mondjuk, ehhez hozzászámítva az Abramovics-éra kezdete óta az angol és az európai labdarúgás legfelső szintjén stabilizált Chelsea-t, jó eséllyel megtaláljuk ezen a listán az idei kiírás jövő májusi győztesét is…

Az új BL-szezon hatalmas várkozásokat és a DreamTeam-játékban rekordszámú érdeklődést hozott. Lássuk, túljutva a bajnokságaik első néhány fordulóján, milyen formában vágnak neki a szezonnak az esélyesek.

A címvédő Bayern München edzőt váltott a nyáron, elbúcsúztatva egy legendát (Jupp Heynckes) és helyére ültetve egy már fiatalon is legendás edzőt (Pep Guardiola). Sok mozgás nem történt a keretben, ami a nagyobb neveket illeti, Gomez távozott, a középpályára pedig Thiago érkezett.

A csapat még nem vette át tökéletesen az új edző diktálta ritmust, ilyen kerettel és önbizalommal táplálkozva a közelmúltból természetesen továbbra is félelmetes erőt képviselnek, ám ez a csapat még messze nem olyan ütőképes, mint Heynckes alatt volt az elmúlt szezonban. Ez látszott a Dortmund ellen elvesztett német Szuper Kupa döntőn, és mondjuk a Chelsea elleni európai Szuper Kupa döntőn is, habár ez utóbbit tizenegyesekkel sikerült megnyerni, tovább fényezve Guardiola Mourinhóval szembeni mérlegét.

Ezzel szemben a tavalyinál (is) jobb formában van a Borussia Dortmund. Hibátlan mérleggel, hengerelve vezetik a Bundesligát 5 forduló után, megleckéztették a Szuper Kupában a Bayernt, és bár elvesztették Götzét, új igazolásaik (Aubameyang, Mkhitaryan) pedig nagyon beváltak, góljaikkal már-már elhalványítják a nyáron a Bayernbe nagyon távozni akaró, de végül hisztizve maradó és a sorba újra beálló Lewandowskit. Ki gondolta volna, hogy egy gaboni és egy örmény futballistával még lendületesebb, támadóbb szellemű lesz a Borussia?

Mkhitaryan a Sahtartól a Borussiába érkezve 4 bajnokin 3 gólt és 1 gólpasszt jegyzett.

Balszerencséjükre egy meglehetősen erős csoportba kerültek, de tavaly egy még erősebbet simán megnyertek. Az Arsenal, Dortmund, Napoli hármasból mindegyik eljuthatna a legjobb 8 közé, ám egyikük már a 16 közé sem fog. A Borussia 2 éve még utolsó lett egy ehhez kísértetiesen hasonló csoportban, de akkor még más idők jártak, azóta a csikók komoly BL-rutint szereztek.

Özil 2008-2009 óta 73 gólpasszt adott, az öt legerősebb európai ligában ezzel listavezető

Az Arsenal Özil utolsó pillanatban történt megszerzésével erősödött nagyot, míg a Napoli Cavani eladásából befolyó összegből nagyon jól bevásárolt: Higuain, Callejon és Albiol érkezett a Real Madridtól, Pepe Reina a Liverpoolból, Dries Mertens pedig a PSV-ből. Hamsik pedig csúcsra járatta a gólérzékenységét. 3 forduló után a Napoli 100%-osan vezeti a Serie A-t.

Van azonban még erős csoport, sőt kifejezetten kiegyensúlyozott. Ilyen például a Leverkusen, a Manchester United, a Real Sociedad és a Sahtar kvartettje. A United Ferguson távozásával egy korszakot lezárt. Érkezett az Evertonból Moyes a menedzseri posztra és Fellaini a középpályára. A csapat idén is bajnokesélyes és a BL-ben is komolyan kell vele számolni, de egyelőre nehéz megítélni, mit hoz az új szakmai irányítás. A Leverkusennél is történt változás a padon a Sascha Lewandowski-Hyypiä edzőpárosból csak az utóbbi maradt a padon, a csapat az új szezonban is hasonló játékerőt képvisel, mint tavaly, ami a továbbjutáshoz talán elég lehet, a BL-döntőhöz viszont valószínűleg kevés. A Sahtar jó pénzért eladta “kinevelt” sztárjait, majd súlyos milliókért vásárolt be Brazíliából Európában még ismeretlen, fiatal futballistákból, ám jól tudjuk, Donyeckben jó kézzel szoktak válogatni a brazil fiatalok közül. A Sociedad az elmúlt szezon meglepetéscsapata volt a spanyol bajnokságban, játékosai nem nagyon rendelkeznek nemzetközi tapasztalattal, igaz, Vela volt már a vb-n és az Arsenal játékosa is nagyon fiatalon, de a csapat rutintalansága hátrány lehet egy ilyen nehéz csoportban.

Egy nagy név (Ancelotti) érkezett, egy másik (Ronaldo) pedig szerződést hosszabbított.

A Real Madridnál is hatalmas játékosmozgás volt a nyáron, ráadásul a szakmai vezetésben is változás történt. Isco, Bale, Casemiro személyében végre fiatal játékosokat igazolt a klub, akikre akár hosszabb távon is lehet építeni. Özil távozása hatalmas érvágás, Kaká, Higuain, Callejon, Albiol viszont amúgy sem találták a helyüket a királyi klubnál. Ez a Real idén is a BL-győzelemre esélyes. A kétszeres BL-győztes Mourinhóval nem sikerült, Ancelotti a Juvéval 2-szer már vesztett BL-döntőt, ám 2-szer meg is nyerte azt a Milannal.

Ugyanígy az FC Barcelona is mindenképpen az esélyesek között emlegethető. Neymar megszerzésével még erősebb lett a támadójáték, a játékospolitikát pedig továbbra is meghatározza a saját utánpótlásra építkezés. Az alomfoci.hu talán elsőként tippelte meg, hogy edzőváltás is lesz, ami némiképp meglepő eredményt hozott, ám lehet, hogy jót tesz a csapatnak, hogy a defenzív játékban nagy tapasztalatokkal rendelkező tréner került a kispadra.

Ide sorolnám az emúlt két szezont két európai trófeával záró Chelsea-t, amely eközben a 4. edzőjét “fogyasztja”. Visszatért az a Mourinho, aki nagy csapatot csinált a Kékekből pár éve, ám vele nem sikerült a BL-győzelem, és ezt a Special One az igencsak acélos Real Madriddal sem tudta elérni… Ettől függetlenül, idén talán több építkező logika, mint “a pénz nem számít”-felfogás jellemezte az átigazolásokat, miközben a keret már önmagában is elég erős volt a nemzetközi sikerhez.

A Manchester Citynél viszont megint nem sajnálták a pénzt az átigazolásokra, és bár valóban jó futballistákat (és egy jó edzőt) sikerült igazolni, úgy érzem, eddig sem a kerettel volt a baj. Most viszont a sorsolásra már nem panaszkodhatnak, a címvédő Bayern mellett ugyanis két verhető ellenfelet kaptak, amelyek mellett a továbbjutás kötelező.

Cavani – megéri a pénzét

A PSG elvesztett egy nagyon jó szakembert, ám Cavani megszerzésével (és Blanc-nal a padon) mégiscsak jelentősen erősödtek. A bajnokságban még meggyűlhet a bajuk az arab olajmilliárdokból összevásárolt Monacóval, ám a BL-ben a csoportkör szinte sétagalopp lesz, magasan kiemelkednek a kvartettjükből. Aztán az egyenes kieséses szakaszban a legjobb 8-ra legalább idén is jók lehetnek.

A Juve Tevezzel erősödött (és egy világbajnok csatárral is Llorente személyében), a Real és a Galata miatt a csoportja nem könnyű, de azért a két sztárklub továbbjutását valószínűsíteném. Tavaly egészen jól mentek, míg nem találkoztak a Bayernnel, amellyel szemben a müncheniek félelmetes formája ellenére is kiábrándítóan játszottak.

Ma a Manchester United – Bayer Leverkusen, holnap pedig a Napoli – Borussia Dortmund találkozó ígérkezik a legjobb párosításnak.