Amint látható V. Sanyinak már a döntő előtt nincs is más dolga, minthogy eldöntse a sörözést vagy a vacsorát kéri, esetleg az Eb DreamTeam-játék győzelem után egy újabb alomfoci.hu-pólót szeretne…

27 pont az előnye a második K. Timivel szemben, úgy hogy Timinek Ribery-je és Neuerje van, Sanyinak pedig Ribery-je. Az átfedés miatt csak Neuer jelentheti a különbséget, de maximum +3 pontot hozhat, ha kapott gól nélkül ússzák meg a meccset. Timi győzelméhez ezenkívül még 5 gólt kellene szereznie a derék hálóőrnek, ami nem hogy nem valószínű, hanem egyenesen lehetetlen!

Forza Valdez a 3. helyről még beelőzhetne, ám Lahmmal és Gomezzel még akkor is esélytelennek tűnne, ha a német csatár biztos kezdő lenne. Ez esetben is egy 0-ra lehozott meccsen 9 góllal kellene hozzájárulnia a Bayern-győzelemhez a csatárnak. Hogy ez nem következik be, arra azért nyugodtan fe lehet tenni a házi ezüstöt egy fogadáson…

FC Barcelona – FC Bayern München 0-3

Ahogy azt már a múlt heti meccs után is írtam: ez a szép korszak a Barca életében (a klub történetének legsikeresebb érája!) véget ért. Ugyanezzel a kerettel, ugyanezzel a játékstílussal már nem lehet megismételni az elmúlt pár év sikereit.

Tény, hogy a visszavágón nem állt rendelkezésre Busquets, és Messi, ki tudja, milyen egészségi állapotban csak a padon kapott helyett, hogy aztán a meccs alatt végig ott is maradjon, ám az eredményen érdemben szerintem az ő pályára lépésük sem változtatott volna. Talán, ha Messi a múlt héten is egészségesen játszik… A továbbjutás kérdését szerintem nem befolyásolta volna. Legfeljebb nem lett volna ennyire megalázó.

A Bayern-henger tovább zakatolt. Egy Barca és egy Juve ellen 4 meccsen gólt nem kapni és 11-et rúgni… Erről szuperlatívuszokban sem lehet az elismeréshez méltóan beszélni.

Müller két meccsen 3 gólt szerezve csattanós választ adott Hitzfeldnek: ha nem is “Filigrantechniker”, de nélkülözhetetlen a bajoroknál.

Hasonlóképp Robben is megmutatta, hogy nem lehet leírni. Apropó, itt visszatérhetünk a Barcával kapcsolatos korábbi felvetésemhez: egyetlen csapat sem teheti meg, hogy nem készül az ellenfeleiből. Illett volna tudni, hogy Robben jobb szélről soha nem lövi el a labdát gyengébb lábbal, szinte mindig befelé cselez a bal lábára…

Hitzfeld volt a tréner mind a Borussiánál, mind a Bayernnél, amikor a két német klub eddigi egyetlen BL-győzelmét aratta. Ez most már mindenképpen meg fog változni, ám nagy kérdés, hogy a Real Madrid kispadján már hasonló sikert megélt Heynckes, vagy az e téren újonc Jürgen Klopp örülhet majd május 25-én este. Szinte közhelyes, de nyilván mindenki a Bayernt tartja esélyesebbnek, amihez én azért hozzátenném, hogy egyetlen meccsen bármi megtörténhet. És a Dortmund szintén nagyon jó csapat.

Persze, Götze valószínű hiánya meg fog érződni a támadójátékon. És egy érdekesség: Lewandowskit megkérdezték, hogy nem lesz-e furcsa a döntőben a jövendőbeli csapata ellen játszani (hivatalosan, ugye még nincs szó róla, hogy a Bayernhez igazolna, sőt a müncheniek erősen tagadnak. Viszont már írtam egyszer, ha valamit a Bayernnél nagyon tagadnak…). Szegény lengyel fiú nagyon zavarba jött és bagadozva válaszolt, hogy mindent meg fog tenni a Dortmund sikeréért. Úgy hogy a Münchenbe igazolását már csak ez alapján is tényként kezelhetjük.

Érdekes, hogy a két Bundesliga-csapat még a bajnokságban is találkozik egymással, de az a meccs nem előjáték lesz. A bajnokság eldőlt, annak a meccsnek gyakorlatilag semmilyen tétje nincs, legfeljebb majd arról ad pontos képet, melyik csapatnak erősebb a kispadja. Most szólok, a Bayerné. Méghozzá sokkal!

És talán ez az, ami alapvetően meghatározza a Barca és a Bayern közötti különbséget. Az FC Messi olyan csapat, amelyben az aranylabdás nem hiányozhat, illetve egy-két kulcsjátékos kiesésével lényegesen gyengébbé válik az együttes. Ezzel szemben a Bayern kezdőjében tetszőlegesen kicserélhető akár 4-5 játékos is, és ez egy cseppet sem látszik meg a csapat teljesítményén. A góltermést tekintve a spanyol pontvadászatban Messi lőtte a Barca góljainak 44%-át (!), azaz gyakorlatilag minden második gólt. Ezzel szemben a Bayernnél a három csatár (Mandzukic, Müller, Gomez) szerezte a gólok kb. felét…

A Barcánál váltásra lesz szükség. Hogy ez milyen formában valósul meg, most még nehéz megítélni. Én látok rá esélyt, hogy az idény végeztével Tito mint vezetőedző távozik. A tiki-taka és a klubot körüllengő játékstílus egyik napról a másikra nem változtatható meg. Ez nem is cél! A keret nagyobbrészt olyanokból áll, akik a Barca futballakadémiáján nevelkedtek. A csapatba elkelne ugyanakkor egy-két tehetséges, új játékos, akik fel tudják venni ezt a stílust, továbbá egy olyan edző, aki már letett valamit az asztalra, de van köze az Ajax–Barcelona tengelyhez, vagy legalább az FC Barcelonához. Nagy nevet nehéz lesz igazolni, bár pl. Rijkaard jelenleg épp szabad a piacon… 🙂

Hasonló elképzeléssel lehetne még Ronald Koeman, aki viszont edzőként fajsúlyos eredményeket nem tud felmutatni. Luis Enrique pedig a “Kis-Barcával” Rómában megbukott… Nehéz lesz így továbblépni, de ha marad Tito Villanova, vagy valami hasonló kaliberű edző kerül a kispadra, egyvalamit akkor is feltétlenül meg kell lépni: az átállást a 4-2-3-1-re. Ebben Messi szerepe megmaradna, stabilabbá válna a védekezés és jobban elférnének a támadószellemű középpályások a pályán. Ehhez Busquets mellé védekező középpályásnak jól passzolna az átigazolási pletykákban felmerült Gündogan, lehet, hogy Sanchez is jobban ki tudna bontakozni, és ezáltal talán Fabregasnak is lenne helye a csapatban.

DreamTeam-játék menedzserek figyelmébe:

A következő játékon el lehet indulni a jelenlegi csapattal, 3 csere engedélyezett, ahogy télen is. Aki így nevez és nem új csapattal, +20 ponttal indulhat a megmérettetésen!

Ebben a fordulóban a bayernes és realos védelmekkel lehetett nagyot szakítani, pláne, ha valakinek (F. Csilla) volt egy Sergio Ramosa. Vlada Neuerrel, Lahmmal és Özillel feltette a tavaszi teljesítményére a koronát.

A forduló egyetlen 0 pontosa, A. Sándor, aki így összesítettben dobogós reményeinek búcsút inthet, nem kis meglepetésre maradt szerzett pont nélkül. Az Iniesta, Pique, Gomez, Dante kvartettből azért valakinek törvényszerűen hozni kellett volna valamit. Ezzel szemben a Barca megint csúnyán kikapott, Dante és Gomez pedig pályára sem lépett, pedig egy hete még ketten 12 pontot hoztak, és ha játszanak, ott körül termeltek volna ezúttal is.

Real Madrid – Borussia Dortmund 2-0

A kihagyott ziccerek nagy meccse volt ez. A Real az első perctől kezdve megpróbálta a lehetetlent és nagyon nekiment a vendég csapatnak. És mivel a Dortmund híresen jól kontrázó csapat, egy nagyon élvezetes összecsapás alakult ki.

Mindkét oldalon rengeteg nem helyzet (!), ziccer alakult ki a kapuk előtt, ám a kapusok földöntúli bravúrokat mutattak be, vagy éppen a kapufa tört ketté pl. egy Lewandowski rakéta nyomán. Hogy a 80. percben még mindig gólnélküli döntetlen volt az állás, a játék képe alapján nehezen volt hihető.

Aztán az utolsó percekre felpörgött minden, és a Dortmundtól ezek szerint most már menetrendszerű drámai végkifejlet következett, amelyben kis híján most ők húzták a rövidebbet.

Érdekes a futball pszichológiája. Mondhatni kockázatos túlnyerni egy meccset, mert nincs veszélyesebb az olyan ellenfélnél, amelynek már nincs vesztenivalója. Ha az első mérkőzésen teszem azt 2-1-re nyer a Borussia, akkor a visszavágón sokkal óvatosabb a Real. Lett volna egy unalmas meccs belőle, amelyben a hazai csapat természetesen támadva/támadgatva játszott volna, de nem rohamoz minden egy lapra feltéve, hiszen a továbbjutást jelentő találatot, ugye a 90. percben is be lehet vinni…

Így viszont már nem kellett attól tartani, hogy esetleg kapnak egy gólt, mert ugyan mivel lett volna rosszabb az amúgy is kilátástalannak tűnő helyzetnél.

Mindkét oldalon kihasználatlanul maradtak nagy lehetőségek, de talán a Dortmund szalasztott el nagyobb ziccereket. A végén azonban elég volt egy gól és azonnal elhitték a madridiak, hogy van keresnivalójuk ezen a meccsen. Ráadásul a dortmundi lábak is görcsössé váltak, mert ők meg elhitték, hogy itt akár még ki is eshetnek. És bizony, nem sok hiányzott ahhoz, hogy Ramos a lefújás előtti pillantokban ne duplázzon és juttassa a döntőbe csapatát…

Egy apró fejszámolgatás és úgy tűnik, csak egyetlen módja van annak, hogy ne V. Sándor nyerje meg a tavaly nyári Eb DreamTeam-játék után a BL-DreamTeamet is: a K. Timi csapatában szereplő Messi 5 góljával a Barcelonának 5-0-ra nyernie kellene a Bayern ellen a visszavágón, és Ronaldo gólt nem rúgva kellene, hogy kiessen a Reallal. Ezek után a Barcának a döntőt is meg kellene minimum 3 Messi-góllal nyernie ahhoz, hogy Timi és Sanyi holtversenybe kerüljenek a végelszámolásnál.

Ennél azért izgalmasabb a második és a harmadik hely sorsa, mert a két helyre aspiráló három jelölt is 6 ponton belül van egymáshoz képest.

Borussia Dortmund – Real Madrid 4-1

A két spanyol sztárcsapat tavaly is elődöntős volt, és akkor is alulmaradtak ellenfeleikkel szemben az első meccsen, igaz, nem ilyen reménytelennek tűnő különbséggel. (Chelsea-Barca 1-0, Bayern-Real 2-1)

Nem véletlenül foglalkoztam az előzetes cikkben annyit Ronaldóval és Lewandowskival, mert végül a találkozó 5 gólját ők ketten szereztek. Igaz, azt nem gondoltam volna, hogy ilyen leosztásban…

Utaltam arra is, hogy Piszczek ezúttal nem kalandozhat majd annyit előre, és ez valóban így is volt, cserébe azonban szinte leradírozta Ronaldót a pályáról, amihez persze az is hozzájárult, hogy a Dortmund hihetetlenül sok futással és agresszív letámadással az egész pályán zavarba hozta ellenfelét, nem nagyon hagyta, hogy megjátszák legjobbjukat, a portugál zsenit. Időnként a játék emiatt grundfoci jelleget öltött, amiből a sikerre éhes, nagyon motivált, és “közelharcban” sokkal képzettebb dortmundiak jöttek ki jobban. Itt is érvényes volt, ami a másik elődöntőre, habár a németek sem tudták a saját játékukat rákényszeríteni a másikra, olyan játék alakult ki, ami a spanyol játékstílusú csapatoknak kevésbé feküdt.

A korábban kicsit halovány Reus, ahogy ígértem, felszívta magát a meccsre, ha kellett, a saját 16-osán szabadított fel, máskor egy félpályát végigszólózott és kényszerítette Lopezt parádéra, vagy éppen kiharcolt egy 11-est a csapata számára. (Amit akkor is a már háromgólos Lewandowskira bíztam volna, ha korábbi hetekben-hónapokban az ügyeletes végrehajtók – Hummels, Blaszczykowski – nem hibáztak volna.)

Apropó, 11-es. Xabi Alonso a közelmúltban spanyol bajnokin is vétett egy ehhez hasonló, büntetővel járó hibát, ami az ő rutinjához és tudásához méltatlan volt.

A meccs legjobbja – és nemcsak szerintem, hanem a német sajtó egy része is hasonlóképpen vélekedik – Gündogan volt. A párharcokból  nyertesként került ki, jó cselei, lövései és nem akármilyen passzai voltak. A villámgyors Borussia-kontrákban elévülhetetlen érdemeket szerzett. Nem véletlen, hogy a statisztika szerint a sárga-feketéknél ő jegyezte a legtöbb labdaérintést. A töröknémet srác az utóbbi hónapokban rendre csúcsteljesítményt nyújt kupákban, bajnokikon, de akár még válogatott meccseken is. Nem véletlen, hogy a Barca kiszemeltjei között van. Bár a jelenlegi tendencia alapján talán butaság lenne elhagynia Dortmundot…

A Real helyzete az idegenbeli gól miatt sem annyira reménytelen, mint a Barcáé, ettől függetlenül kicsi az esély rá, hogy ne német döntő legyen a Wembley-ben. Micsoda szívfájdalom ez az angoloknak, akik még a legjobb 8 közé se tudtak delegálni egyetlen csapatot sem. Talán igaz lehet Lineker sokat idézett kijelentésének módosított twitter-változata: a döntőt 22 ember játsza és a végén a németek nyernek…

A Bild időközben megszellőztette, hogy Lewandowski már két szerződést aláírt a Bayernnel. (Bővebben lásd még a témát: http://alomfoci.hu/lewandowski-es-a-bayern/) Nagy kár lenne, ha a Bayern elindulna a Real korábbi ostoba galaktikus korszakbeli játékospolitikája irányába, továbbá, ha a tehetséges dortmundi csapatot szétkapkodnák. (Götze és Lewa mellett, a már említett Gündogan és Hummels iránt a Barca érdeklődik.)

Persze mindezen igazolási hírek és tények beindították a gépezetet. Götze pótlására a Borussia visszahozná a Manchester Unitedtől a tavaly nyáron oda távozó Kagawát, illetve felmerült a Schalkéban magát idén végleg kinövő, de már két éve is BL-elődöntőt játszó, mindössze 19 esztendős Draxler neve is.

Mi, magyarok korábban abban reménykedtünk, hogy Lewandowski pótlására a Dortmund elviszi Szalait, ám a magyar támadó, aki kiválóan futballozik tavasszal, már nem olyan gólerős, mint ősszel volt… Nekem mondjuk van egy spekulációs tervem: a Bundesligában Lewandowski riválisa a gólkirályi címért a nagy szezont futó Kiessling, aki a Leverkusentől Dortmundba érkezhet, és Szalai talán a gyógyszergyári csapathoz Kiessling helyére. Végülis a Bayer ősszel újra a BL-ben szerepelhet, ami nem lenne rossz válogatott csatárunk fejlődésének…

DreamTeam-játék menedzserek figyelmébe:

A következő játékon el lehet indulni a jelenlegi csapattal, 3 csere engedélyezett, ahogy télen is. Aki így nevez és nem új csapattal, +20 ponttal indulhat a megmérettetésen!

Amint látható, az első hely továbbra sincs veszélyben. V. Sanyi tovább növelte előnyét a közvetlen “üldözőivel” szemben, már amennyiben az idézőjeles kifejezést használhatjuk erre az esetre. K. Timi megerősítette pozícióját a 2. helyen, A. Sándor pedig 1 pontot hozva Forza Valdezen a dobogó harmadik foka felé araszol. B. Attila újabb fordulós jó szereplésével már a 7. helyen tanyázik, akár az 5. hely megszerzése is reális az ő számára.

Érdekes, hogy az éllovasnak már csak két játékosa, Ribery és Ronaldo maradt versenyben, de aggódnia nem kell, valószínűleg a hátralévő 3 fordulót 0 ponttal lehozva is megnyeri ezt a játékot (is).

Az élboly többi tagjának sincs sokkal több játékosa, K. Timi 3 “túlélővel” (Messi, Neuer, Ribery), Forza Valdez 4-gyel (Lahm, Gomez, Pique, Valdes), A. Sándor szintén néggyel (Iniesta, Pique, Gomez, Dante) rendelkezik. Amint látható, mindhárman a Bayern–Barca párosból építkeznek, ráadásul a közöttük lévő kiélezett harcot az átfedések is nehezítik. Ha a Barca jól jön ki a hátralévő meccsekből, és nem kap gólt egyes, vagy akár több meccsen is, továbbá Messi nem épül fel, vagy fél lábbal nem kezd el újra szárnyalni, akkor Forza Valdez lehet a nevető harmadik, aki így 2. lesz 🙂 Persze sok múlik azon is, Gomez pályára lép-e még, rúg-e gólt, illetve Iniesta és Ribery rácáfolva eddigi szereplésükre feliratkoznak-e egyszer-kétszer góllövőnek.

Meghatározó lesz, lehet a mai sorsolás kimenetele is!

Ha a 4 továbbjutót nézzük, gyakorlatilag a papírforma érvényesült, ugyanakkor a negyeddöntők visszavágói – a Juve-Bayern párosítást leszámítva – nem kevés izgalmat hoztak.

A forduló dobogósai sokat köszönhetnek télen megszerzett játékosaiknak. A már nem először fordulónyertes T. Csaba például az Eboué – Reus – Götze triót hozta csapatába az átigazolási időszakban, de a második B. Attila Drogba – Reus – Moura hármasa sem termelt rosszul. A 3. K. Marci pedig sokat köszönhet Ebouénak, valamint a kényszerűségből becserélt, de 0-ra védekező J. Boatengnek és a gólt szerző Pedrónak.

V. Sándor, aki már elég régóta nyugodtan hátradőlve követi az eseményeket, ezúttal is dörzsölheti a kezét, Ronaldo újabb 2 gólt rúgott. Az összesített 2. helyért ádáz harcot vívó K. Timi és Forza Valdez között pedig nem marad következmény nélkül, hogy az előbbi 3 ponttal többet szerzett riválisánál.

Borussia Dortmund – Malaga 3-2

Hollywoodi forgatókönyvírók is hosszasan fogják elemezni a meccset, mert ennek drámaibb kimenetele aligha lehetett volna. Kicsit az volt az ember érzése, hogy olyan ez, mint az 5000 m-es síkfutás atlétikában. 4600 méterig semmi izgalom, a mezőny együtt “kocog”, senki nem diktál tempót, senki nem húz el, és emiatt nem is marad le, mindenki az utolsó körre vár, és akkor is sokféleképpen taktikázik, ki hogy indítja meg vagy éppen kapja el a hajrát, elindul-e idejekorán azzal, aki kilép, vagy bízik a saját elképzeléseiben is csak akkor robbant, amikor az előzetes terveinek megfelelően kell…

Na, így játszott a két csapat. A hazaiak kicsit többet birtokolták a labdát, de nem mertek kockázatos passzokat, támadásokat felvállalni, kicsit alibi volt az egész. Ezzel szemben a másik oldal semmit sem kockáztatva egy nagyon jól megszervezett középpályával állt fel, a dortmundi harmatos játéknak ez is az egyik fő oka volt. Ennek ellenére mindkét csapat rendelkezett olyan klasszisokkal, akik ezen a – mondjuk ki – lagymatag meccsen is bármikor gólt tudtak szerezni váratlan húzással. Ilyen volt a játékból egyáltalán nem adódó Joaquin-gól, és a néhány húzásból és Reus zseniális előkészítéséből a kapu elé kerülő Lewandowski találata is.

Aztán a második játékrészben sokáig megint semmi, majd a Dortmund időnként, megint csak inkább egyéni villanásoknak, mint csapatjátéknak köszönhetően nagy ziccereket alakított ki, ám Caballero óriásiakat védett, vagy éppen jókor volt jó helyen. Aztán a futball törvényszerűsége megbüntette az ordító helyzeteket kihasználatlanul hagyó sárga-feketéket, és a beállt Eliseu, a spanyolok leggólerősebb játékosa – egy elnézett lespozícióból – vezetést szerzett. Úgy tűnt, minden eldőlt, pedig volt meg egy szűk 10 perc, de a hazaiak annyira nem találták a Willy kapujához vezető utat, hogy kifejezetten reménytelennek tűnt a feltámadás.

A végére Klopp, a BVB trénere elővette a régi jó brit trükköt: beküldte Hummelst középső védőnek, és onnan pedig Sanatanát előre, gyakorlatilag csatárpozícióba, aztán ívelgessék fel neki a labdákat, majd ő megverekszik értük, lecsúsztatgatja őket stb. A trükk bevált. A hosszabbítás perceiben a brazil játékos “előkészített” (bár ez kívülről inkább szerencsétlenkedésnek tűnt) egy gólt, majd a továbbjutást érő győztes találatot is bevitte.

Galatasaray – Real Madrid 3-2

A másik meccsen a királyi klub kis híján elszórakozta a biztos továbbjutását. Ha nincs Ronaldója, vélhetően nem jut el a legjobb négyig. Összességében véve és a két meccs alapján azonban megérdemelt a továbblépése.

FC Barcelona – PSG 1-1

A katalánoktól azért több lett volna elvárható, minthogy két döntetlennel menjenek tovább. Messivel vagy nélküle. E helyett bebizonyosodott, hogy az argentin zseni nélkül nincs igazi foci a Blaugrana mezében. Világ- és Európa-bajnokok csetlettek-botlottak a pályán a 62. percig. Az addigi játék képe alapján (és nem csak az eredményt tekintve), a Barca nem érdemelt volna továbbjutást.

A középpálya szervezetlen volt, rendre könnyedén elveszítették a labdát, Busquets teljesen dekoncentrált volt, Zlatanék pedig számos alkalommal lendületből ronthattak a sokat bizonytalankodó védelemre. Hogy a katalánok az első félidőt megúszták kapott gól nélkül, az a csodával volt határos. Igaz, a 0-0 nekik volt jó, de rossz volt nézni, ahogy Iniesta és Xavi nem tudtak vezéregyéniségekké felnőni és összefogni a csapatot, Villa szinte a pályán sem volt, a PSG-s Moura pedig rendre hülyét csinált a Barcelona középpályájából és védelméből. Adriano egy “narancssárgás” belépő után kockázati tényezővé vált.

Egyértelmű, hogy a csapat pszichésen gyengébbnek érezte magát, mert Messi csak a padon ült, a párizsiak pedig megérezték a félelmet az ellenfél megmozdulásain és bátran játszottak, ráadásul a középpályájuk a Malagához hasonlóan jól szervezett volt. A Barca ezzel szemben sokszor ki nem kényszerített hibákból pályán kívülre rúgta a labdát, pontatlanok voltak a passzok, ellenfélhez mentek stb. Nagy területek választották el egymástól a játékosokat, a labdásnak nem mentek segíteni, így a tiki-taka nem működhetett.

Árulkodó volt, hogy nem egyszer a szélen a védelem mögé került egy-egy hazai játékos, aztán felnézett és sem a 16-oson belül, de még annak környékén sem volt megjátszható csapattársa. Nem tudom, mi hangzott el a szünetben az öltözőben, de a Barca játéka nem lett jobb, és a PSG egyik kontrája végül ült. 0-1. A féllábú Messi mehetett melegíteni.

Beállásával szinte egy csapásra megváltozott minden. Bátrabb lett mindenki a Barcelonából, gyorsabbak lettek a labdajáratások. Postosabbak! És végre fel mertek vállalni egy-egy cselt. Egyre többször kerültek Sirigiu kapuja elé, végül pedig sikerült az egyenlítés is. Ehhez az kellett, hogy a szemmel láthatóan sérült Messi levegyen 2 embert a pályáról, adjon egy nagy passzt, Villa végre felcsillantson valamit a tudásából, és Pedro olyan határozottan fejezzen be egy támadást, ahogy a Barcában az utóbbi időben meglehetősen ritkán teszi.

A továbbjutásnak lehet örülne a Camp Nouban, de büszkeségre semmi ok. Ilyen játékkal, bárkit kapnak a négy között, nehezen tudom elképzelni, hogy döntőbe jutnak.

Juventus – Bayern München 0-2

A torinóiak rúgott gól nélkül, kettős vereséggel búcsúztak. Persze, ez egy bitangerős Bayern, de ennél azért többet vártam volna a zebráktól. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok, mire lesz elég Heynckes csapatának fergeteges szezonja egy egészséges Messivel felálló, Milan elleni visszavágós arcát mutató Barca, vagy a szezont menteni kívánó, klasszisokkal teletűzdelt Real Madrid ellen. Mert ez már egy másik kategória lesz! A Dortmunddal szembeni tavalyi frusztrációikat már leküzdötték, de adott esetben ellenük is egészen más lesz/lenne egy BL-meccs, mint egy hazai bajnoki vagy kupaösszecsapás…

Külön kalapot lengetek Claudio Pizzarro előtt, aki 3. számú csatárként is 5 meccsen (többnyire csereként játszva) 4 gólt szerzett a BL idei kiírásában!

A dobogón a fordulós eredmények tükrében komoly változás következett be. Forza Valdez védencének is köszönhetően kénytelen volt átadni ezüstös pozícióját K. Timinek, aki ezúttal 7 pontot hozott V. Sanyin is. Ha ezt a(z) – egyébként szinte lehetetlennek tűnő – küldetést teljesítené a hátralévő 4 fordulóban, úgy még az első helyet is megszerezhetné…

A dobogó legalsó fokától 5 és 10 pontra lemaradva – ami a játék ezen szakaszában már jelentős hátránynak számít – A. Sanyi és R. Jani még reménykedhet a jobb helyezésben.

Gyakorlatilag ez az elitcsoport, utánuk Vlada már lényegesen jobban leszakadva következik, ám ha így folytatja menetelését, nem lehetetlen a még előkelőbb helyezés.

A Real Madrid belehúzott a jóba, a Barca ezúttal is nehéz ellenfelet kapott, a Bayern és a Juve pedig egyfajta előrehozott döntőt játszhat. Röviden így foglalható össze a mai sorsolás eredménye.

A Real Madrid ugyanabból a csoportból szemezgeti az ellenfeleit. A Manchester United után, a Ferguson-csapat mögött végzett Galatasaray-jal meccsel az elődöntőbe jutásért. A törökök a 8-asból papíron a leggyengébbnek tűnnek, ám nem árt óvatosnak lenni velük, hiszen a télen komolyan erősítettek. Burak Yilmaz pl. a legutóbbi 6 BL-meccs mindegyikén betalált a hálóba és 8 góljával éppen a Real-os Ronaldóval holtversenyben vezeti a BL-góllövőlistát. Aztán van náluk még két ex-Real-játékos (Altintop, Sneijder), na meg egy címvédő Drogba személyében…

A Dortmund ki-ki meccset játszik majd a Malagával, az eddigiek alapján a német gárda picivel esélyesebb. Jó szereplése és továbbjutása néhány DreamTeam-menedzsernek különösen érdeke, míg malagás alig van a keretekben.

A Barca–PSG párosításból menthetetlenül hullani fognak a nevek, tekintve hogy e két csapatból szinte mindenkinek van legalább egy játékosa. Zlatan tavaly Milan-mezben, idén a párizsiak szolgálatában találkozhat egykori csapattársaival, hozzá hasonlóan Maxwell is az ellen a katalán klub ellen küzdhet majd, amellyel pár éve még BL-t nyert.

A bajor és torinói szurkolóknak van okuk kesergésre. Bitangerős párosítás jött létre! Igaz, aki továbbjut, egy potenciális döntőbeli riválist már lehúzhat a listáról. Abszolút kétesélyes parti, itt is sok DreamTeam-játék menedzser lesz kénytelen meghasonlani, mert ez a két csapat is sok játékossal képviselteti magát a menedzserjátékunkban.

Most már tényleg a hajrába fordulunk. Egyre kevesebb játékossal lehet pontokat szerezni. Egyre kiszámíthatatlanabb eredmények születnek. Így az igazán izgalmas történések ott várhatók, ahol sűrű a mezőny.

Forza Valdez hozott pár pontot V. Sándoron, de a 29 pontos különbség behozhatatlannak tűnik. Ehhez monjuk az kellene, hogy a Barca Pique tripláival és kapott gólok nélkül jusson el a döntőig, miközben V. Sándor játékosai alig szereznek pontokat.

Érdekesnek inkább a 2. helyért (Valdez és Timi között), illetve a 3. helyért (Timi és A. Sándor között) folytatott párharcok ígérkeznek. A középmezőnyben (7-14. hely) 4 ponton belül van 8 versenyző. Így nagy mozgások inkább ott várhatóak.

És milyen perspektívák mutatkoznak most már? A téli átigazolási időszakban 3 csapat számított népszerűnek, két topligán kívüli (Porto, Galata) és egy topligás (Dortmund). A Porto búcsúzott, a másik kettő viszont jó választásnak bizonyult, de sok mindentől, pl. a péntek délben lezajló sorsolástól is függ, mennyit hoznak majd a konyhára a továbbiakban. A Manchester United kiesése is alaposan rostálta a mezőnyt, továbbá jónéhány Milan-játékossal is szegényebb lesz a következő forduló.

Az igazi nagy favoritok a Barca, Real, Juve, Bayern. A Borussia és a PSG sötét ló, a Malaga és a Galata még sötétebb… Persze, nagyon sok múlik a sorsoláson. Na, meg aztán azon is, hogy az egyes játékosok pályára lépnek-e, és ha igen, mit produkálnak.