Brazília – Németország 1-7
Ez aztán igazi álomfoci volt! Vagy inkább iskolafutball? A szambakirályokat leoktatták az iparos németek? Aligha. De a selecao végre megismerte a korlátait, és olyan csalódást élt meg, amihez képest az 1950-es vereség Uruguay-tól eltörpül.
Miért nyert a német válogatott ilyen arányban? Valóban ennyivel jobbak a braziloknál?
Az utóbbi kérdésre a válasz: NEM!
A brazil fiaskó, egyelőre maradjunk csak annyiban, hogy az elődöntős vereség azon egyszerű oknál fogva következett be, hogy ennyi volt a hazai csapatban. Ezzel a kerettel már a vb-elődöntő is szép eredmény.
Erre biztosan felkapják sokan a fejüket, de be kell látni: a brazil válogatott kerete középszerű és csak egy kivételes edző, na, meg a hazai pálya repítette őket ilyen messzire. Az ugyanis régen rossz, ha a csapat legnagyobb sztárja mondjuk, a két belső védője, meg egy 22 éves fiatal, aki az elmúlt egy évben klubszinten még nem nőtte ki magát a hozzá kapcsolódó ígéreteknek megfelelően (nem beszélve arról, hogy egy válságban lévő csapatban játszotta végig a szezont).
Miután pedig a 3 sztárból 2 nem léphetett pályára a németek ellen, borítékolható volt a vereség, igaz, annak sima, és pláne ilyen sima volta egyáltalán nem volt előre látható.
Pedig az ok a méretes zakóra szintén kézenfekvő: a brazilok nem rendelkeznek vezéregyéniséggel, aki összefogta volna őket, amikor szétesőben volt a csapat. Igaz, ilyen vezéregyéniséggel a németek sem rendelkeznek, mert Lahm egy tehetséges játékos, de a beckenbaueri, matthäusi kvalitásoktól azért messze áll, viszont a németeknek van egy egységes, összeszokott csapatuk – ami a tarka teljesítményekkel tűzdelt brazil válogatottról nem mondható el – és a Nationalelf gerince egyetlen klubcsapatra épül. Éppúgy ahogy 4 éve a spanyoloké…
Szóval, akkor a recept: végy egy erős egyesületet, tűzdeld tele tehetséges nemzeti játékosokkal, tedd meg Guardiolát edzőnek… 🙂
Kicsit komolyabbra fordítva a szót: a brazilok a fentebbi érvekkel együtt sem rosszabbak 6 góllal, mint a németek, egyszerűen csak szétestek és valljuk be, a németeknek minden bejött azon az estén. Még az is, amit esetleg nem akartak vagy nem úgy akartak.
A döntő más tészta lesz. De legalább eldől az egyéniségek kontra csapat párharc. Mert a Messire épülő argentínok az egységes németekkel találkoznak. 1986-ban hasonló volt a felállás: akkor Matthäust ráállították az argentínok istenére, Maradonára, aki így eltűnt a pályáról, a háttérből azonban előléptek Burruchagáék és bebizonyították, hogy más is tud futballozni az albicelestéből. Most erre kevesebb esélyt látok. De az sem biztos, hogy sikerül Messit semlegesíteni!
Lionak ugyanis már csak egyvalami hiányzik az életéből: a legfontosabb trófea. Ő biztos nem adja majd olcsón a bőrét!