A hétvégi forduló után 3-ra bővült a jövő nyári Eb biztos résztvevőinek listája. A két házigazda mellett – bár ez talán már a sorsolás pillantában sem volt kérdéses – elsőként Németország kvalifikálta magát 8 meccses győzelmi szériájának és csoportbeli ellenfeleinek halványabb teljesítményének köszönhetően. A vb-bronzérmesen kívül a két döntős büszkélkedhet még 100%-os teljesítménnyel. Hollandia kijutása is borítékolható, ám matematikailag még várni kell 2 fordulót, hogy egyértelművé váljon, a svédek ui. nem hiszem, hogy pontot veszítenének San Marino ellen a most következő körben. Spanyolország pedig kedden válthatja meg a repülőjegyét a lengyel-ukrán rendezésű kontinenstornára, hiszen a Liechtenstein elleni győzelmével behozhatatlan 8 pontra növelheti előnyét a csehekkel szemben.
Nem véletlen a világbajnokság (és nem mellesleg a világranglista) első három helyezettjének jó szereplése, jelenleg ez a 3 válogatott a legerősebb az egész világon és kisebbfajta csoda lenne, ha nem e 3 csapat közül kerülne ki jövőre az Európa-bajnok.
Vegyük sorban a csoportokat!

A-csoport
Innen Németország már kijutott. A pótselejtezőt érő 2. helyre Törökországnak vannak a legjobb lapjai, egy ponttal vezet a 3. Belgium előtt, de egy meccsel kevesebbet játszott és 6 ponttal előzi meg az azonos mérkőzésszámmal bíró Ausztriát. A törökök Ausztriába látogatnak, fogadják Németországot és Azerbajdzsánt, míg a belgák a németekhez mennek és Kazahsztánt fogadják. Akárhogy osztunk-szorzunk, a törököknek talán már egyetlen győzelem is elég a hátralévő meccseken, de azért valószínűleg nem fogják a véletlenre bízni.

B-csoport
Itt különösen izgalmas a végjáték, mivel 3 csapat is esélyes az első két hely valamelyikére (Oroszország, Írország, Szlovákia), sőt matematikailag még Örményország is beleszólhat, csakhogy neki még van két nehéz meccse (Szlovákia és Írország ellen) idegenben. Bár igaz ez fordítva is, hogy a két riválisnak meg kell küzdenie a reményeit még életben tartó Örményországgal, ráadásul mindkettő játszik még Oroszországgal is – Írország idegenben, Szlovákia odahaza. Sokkal világosabb lesz a kép a szeptember 6-i forduló után, ekkor ui. orosz-ír és szlovák-örmény párharc lesz… (érdekes még az egymás elleni eredmények figyelembe vétele is: a szlovákok és az írek oda-vissza leikszeltek egymással, az oroszok idegenben verték az íreket, viszont odahaza kikaptak a szlovákoktól… ez alapján a szlovák-orosz páros az esélyesebb az első két hely valamelyikére, de a labda gömbölyű)

C-csoport
Az eddig veretlen Olaszország csoportelsőségéhez nem sok kétség férhet. Már matematikailag is csak egyetlen csapat, Szerbia érheti be. Az első 3 helyezett (Olaszország, Szlovénia és Szerbia) még játszik egy körmérkőzést egymással, de az olaszoknak elég egy győzelem és nekik még van egy meccsük a nem éppen acélos Észak-Írországgal szemben is. Persze lehet, hogy már szeptember 6-án bebiztosítják magukat Szlovénia ellen. Erre azért is szükségük lenne, mert utána az előzmények ismeretében maga a pokol vár rájuk Szerbiában, ezért kockázatos lenne az utolsó fordulóig várni. Nem kérdés, az olasz sokkal jobb csapat, mint a szlovén, de hát láttuk a vb-n, hogy szomszédaink nagyon stabilak tudnak ám lenni, akár nagy csapatok ellen is. Érdekes azonban, hogy van két további jelölt is a csoport 2. helyre: Észtország és Észak-Írország. Az előbbi Szlovénia legyőzésével 10 pontos (8 meccsből) lett és így van matematikai (sőt!) esélye a 11 pontos Szerbiával (7 meccs) és a szintén 11 pontos Szlovéniával (8 meccs) szemben, tekintve, hogy riválisai még egymással és az olaszokkal is megmérkőznek, míg az észteknek „csak” az észak-írek vannak hátra oda-vissza. 6 pont esetén és az olaszok „nagyvonalú” győzelmeivel akár megszerezhetik a 2. helyet (feltéve, hogy a szerbek döntetlent játszanak vagy kikapnak a szlovénektől). A „csak” azért került idézőjelbe, mert papíron még Észak-Írországnak is van esélye, hiszen 9 pontja mellett még 3 meccse van hátra, ha oda-vissza vernék az észteket és a legvégén a már rég kijutott és ezért kevésbé motivált olaszok ellen pedig kiizzadnának egy 0-0-s döntetlent, akkor a szerb-szlovén párosítás fentebb már vázolt kimenetele az észak-íreknek kedvezne… Valószínűbb azonban, hogy az észtek és az észak-írek egymást rántják majd a mélybe

D-csoport
Itt a franciák vezetnek és valószínűleg meg is nyerik a csoportot, bár még mennek Romániába és fogadják Bosznia-Hercegovinát. A 2. helyért azonban nagy csata várható. Matematikailag még Albánia is beleszólhat, ám igazi esélye csak Boszniának, Fehéroroszországnak és Romániának van. A beloruszoknak csak két meccsük van hátra (a többieknek 3), ráadásul mindkettő idegenben és a két közvetlen rivális (Bosznia, Románia) ellen. Ha mégis behúznák mindkettőt, akkor már csak a franciákon múlik, hogy kikaparják a fehéroroszoknak a 2. helyet. A 6-i meccseken azért már sok minden el fog dőlni. Összességében véve a bosnyákoknak vannak a legjobb kártyáik: most játszanak otthon Belorussziával, amelynek válogatottját a hétvégén 2-0-ra verték idegenben, míg a románoknak a kijutásért még harcban álló franciákat kellene legyőzni, a következő körben a bosnyákok ráadásul Luxemburggal ütköznek meg és csak a végére marad a franciák elleni meccs, amely a Blanc-legénység számára már jó eséllyel tét nélküli lesz.

E-csoport
Nálunk többé-kevésbé tiszta a sor, a valószínűsíthető végső sorrend: 1. Hollandia 2. Svédország 3. Magyarország – legfeljebb azt remélhetjük, hogy pontazonossággal. Persze azért reménykedni lehet, hogy a svédek kikapnak a hollandoktól és pontot vesztenek a finnekkel szemben.

F-csoport
Itt az elsőségért a görögök és a horvátok nagy csatája várható, valószínűleg a vesztes lesz a 2. Októberben lesz egy közvetlen duelljük Görögországban, ott minden eldől. Mondjuk Izrael még reménykedhet a 2. helyben, ha most megveri idegenben a horvátokat, akik aztán Görögországban is kikapnak (plussz az izraeliek hozzák a kötelező győzelmet Málta ellen), amire kicsi az esély, de van. Mondjuk, ha mindezek után Horvátország legyőzi a letteket az utolsó körben, akkor pontazonosság lesz és sok múlik azon, milyen eredmény születik a szeptember 6-i találkozójukon. Korábban 2-1-re nyertek a horvátok Izraelben…

G-csoport
Ez is egy izgalmasan alakuló csoport, bár a csoportelsőség kérdése nem kétséges: az eddig veretlen angol válogatottnak nyernie kell a csoportutolsó Wales ellen és azzal már majdnem biztos a továbbjutása. Ennek ellenére Montenegro még tartogathat meglepetéseket. Legutóbb csúnya botlás csökkentette továbbjutási esélyeiket, ugyanis kikaptak az addig pont nélkül álló Wales otthonában. A hátralévő két meccsén odahaza az angolok ellen és az utolsó fordulóban idegenben a Svájc ellen kellene pontot-pontokat szerezniük, hogy esélyük legyen legalább a 2. helyre. Mindeközben Svájcnak otthon Bulgáriát, idegenben Wales-et kellene legyőznie és végül a mindent eldöntő utolsó körben Montegnegro ellen is kivívni a 3 pontot, valamint vele együtt a pótselejtező lehetőségét. Ha jobban meggondoljuk, azért a svájciakra inkább érdemes fogadni, mint Montenegróra, ám ha az utóbbi meglepetésgyőzelmet arat odahaza az angolok ellen, akkor még a Capello-fiúknak is van izgulnivalójuk, mert Montenegro akár az első helyet is megszerezheti…

H-csoport
Ahol az első két hely bármelyikére még 3 csapat esélyes és ez a csoport majdnem biztos, hogy az utolsó fordulóig komoly izgalmakat hoz majd. A 13 pontos Portugális és Norvégia mögött ugyanis a 10 pontos, ám egy meccsel kevesebbet játszott Dánia is áhítozik a továbbjutásra. A most következő körben Dánia Norvégiát fogadja, amely meccsen az esetleges győztes lépéselőnybe kerülhetne, ám még ezzel együtt sem dőlne el semmi. Dánia még ellátogat Ciprusra, míg a szigetországiakat Norvégia is fogadja, valamint a portugáloknak is van egy meccsük Izlanddal, ami azt jelenti, hogy 3 pontot valószínűleg még mindegyik csapat szerez, azután pedig az egymás elleni ki-ki-meccsek döntenek. Dánia mellett szól, hogy mindkét riválisát otthon fogadja, mindezzel együtt azt gondolom, C. Ronaldoék a csoport 1. helyének legnagyobb esélyesei és mögöttük talán a Dánok futhatnak be 2-ként. A norvég-dán meccs 1-1 volt, tehát a szeptember 6-i dán-norvég meccs kimenetele egy esetleges későbbi pontegyenlőség szempontjából is döntő lehet.

I-csoport
Ahogy már elöljáróban említettük, nem lehet kérdés, hogy a spanyolok a Liechtenstein elleni soron következő meccsükön kivívják az Eb-részvételt. A 2. helyre a legjobb esélyekkel a csehek pályáznak, de a skótok még izgalmassá tehetik a hajrát, különösen azért, mert egy meccsel kevesebbet játszottak és most egy hazai győzelemmel a Litvánok ellen 2 pontnyira megközelíthetnék a cseheket, akikre a következő körben a világbajnok elleni meccs vár, ahol jó eséllyel nem fognak pontot szerezni. Ha a skótok ezalatt nyernek Liechtenstein ellen, már a csehek elé is kerülnek – a dolog apró szépséghibája, hogy az utolsó fordulóban a skótok találkoznak a spanyolokkal, míg a csehek Litvániába látogatnak. Egy bravúr döntetlen Xaviék ellen, és csehek botlása Litvániában jelenthetné ez esetben a skótok pótselejtezőt érő továbbjutását…

Szerencsés, és ha nem is megérdemelt, de nem érdemtelen győzelmet arattunk. A világranglista 45. helyéről legyőztünk tétmeccsen egy olyan válogatottat, amely sokkal előrebb jegyzett (18.).

Sajnos, jó magyar szokásként a sajtó megint elszállt ettől a sikertől, holott ezzel is mindössze életben tartottuk matematikai esélyeinket, azért a józan ész azt diktálja, beletörődjünk, jó eséllyel a svédek végeznek a 2. helyen, és akár pótselejtezőn ki is vívhatják az Eb-részvételt.

Pár szó a meccsről: elismerésre méltó a győzelem, különösen azok után, hogy kétszer is mélypontról kellett talpra állni (a kihagyott 11-es után, illetve az egyenlítő gólt követő erősödő svéd nyomást követően), kiemelendő néhány nagyszerű teljesítmény is (Rudolf, Szabics, Koman és szerintem a meccs messze legjobbja: Lipták, róla még a későbbiekben szólok pár szót). A kiemelt játékosoktól függetlenül dicséret illeti az egész csapatot, küzdenitudásból és győzniakarásból jelesre vizsgáztak a fiúk. A bátor, gyorspasszos játékkal sem volt gond, igaz, Laczkó nagyon bátortalanul játszott és csak a biztonsági passzokra rendezkedett be, míg az előtte játszó Hajnal – a magyar csapat talán leggyengébb láncszeme – ezúttal nem tudta hozni a tőle elvárt magas színvonalat, a korai tizenegyes miatt nem tudni, hogy annak kihagyása oka vagy következménye volt-e a csapatkapitány pénteki formájának.

A legtöbb gondot a magyar védelem számára Wilhelmsson okozta (illetve a második félidőben a feljavuló Elmander), ami csak részben indokolható azzal, hogy Varga Józsi nem jobbhátvéd, hiszen az Al-Hilal középpályása az elmúlt 10 évben világversenyeken is rendre őrületbe kergette az ő oldalán védekezőket… Varga nem véletlen, hogy nem nagyon mert fellépni, bekapcsolódni a támadásokba, ami azért gyakran hiányzott a játékunkból.

A párharcokból – kiváltképp az első 60-70 percben, amíg volt erőnk – szintén többnyire eredményesen jöttünk ki. Szabics nagyot harcolt a felíveléseknél, bár szerintem agyament ötlet volt a sok felívelést erőltetni a szálfatermetű svéd védőkkel szemben. Amikor talajon próbáltuk megverni őket, szemmel láthatóan a nehézkesen mozgó Majstorovic-ék könnyen zavarba hozhatóak voltak, mint ahogy az egy-egy – nem összehangolt, inkább Zrínyi-szerű kirontásokkal jellemezhető – letámadásnál is kiderült, hogy nem valami labdabiztos a kék-sárga hátsó alakzat.

Király nagyszerűen védett, biztos pont volt a kapuban és ez is sokban segíthette a csapatot a nyugodtabb játékban. Lipták pedig egyenes szenzációs volt! Zlatant a 48. percben kényszerű faultért kapott sárga lapjáig egyenesen lemosta a pályáról, ami azért nem mondható gyakori esetnek a Milan csatárával kapcsolatban. Megnyerte az összes fejpárbajt, sőt talajon is a párharcokat, rendre jó ütemben keresztezett ki, “lent” még a labdáit is jól játszotta meg (egy-két hosszú keresztlabdája volt mindössze pontatlan). Sajnos, a lapja után visszahúzódott, nem lépett ki Ibrahimovicra, Korcsmár pedig hagyta a svéd zsenit, hogy átvegye a labdákat és mélységbe visszajárva szervezze a játékot. Ennek is betudható, hogy feljavultak a svédek és egyre többször veszélyeztették a magyar kaput, ami azonban a szerencsének, Király bravúrjainak és az önfeláldozó védelemnek köszönhetően egészen Elmander szólójáig érintetlen maradt.

Elismerés illeti Egervári mestert, amiért a tartalékos magyar válogatottból is a legjobbat hozta ki, és nem a tisztes helytállásra, hanem a győzelemre játszatta csapatát. Ugyanakkor néhány apró dologra nem ártott volna, ha felhívja fiai figyelmét, pl. a fölösleges felívelgetések kerülésére és arra, hogy a svédek a szögleteknél és az oldalról érkező beadásoknál rendre a hosszút célozzák meg, ahol mindig akadt egy szabad sárgamezes, aki visszafejelte a labdákat…

A sok dicsérő szó ellenére azért, hogy reális képet kapjunk a mérkőzésről nem árt tanulmányozni a statisztikát:

a labdabirtoklás kiegyenlített küzdelmet hozott (51-49% a svédek javára), a többi mutató azonban már jelentős különbségeket takar: a svédek 15-6-ra nyerték a kapuralövési arányt (ebből 6-3 a kapura menő lövések aránya), bár ez azt is igazolhatná, hogy mi hatékonyabban támadtunk. A 4-1-es szögletarány is inkább azt mutatja, hogy a svédek nagyobb nyomás alá helyezték a magyar kaput, mint mi az övékét. A 21-11-es magyar szabálytalansági mutatót azért azzal árnyalnám, hogy a szlovén játékvezető nagyvonalúan szemet húnyt afölött, hogy a svéd védők kivétel nélkül minden fejpárbajnál támaszkodtak ellenfelükre…

Kicsit előrébb tekintve, nagyon nehéz két meccs vár még ránk, különösen azért, mert kötelező győzelmek lennének. Persze, emlékezhetünk, hogy idehaza is nehezen nyertünk Moldávia ellen, ráadásul egyszer már megégtünk náluk…

A reménykedéseinkhez a 6 pontot húzzuk be, aztán majd meglátjuk ez mire lesz elég. Hollandia az elmúlt 3 évben a vb-döntőt leszámítva minden egyes tétmeccsét megnyerte, ezért talán abban bízhatunk, hogy ők idegenben is nyernek a svédek ellen, de annak már sokkal kisebb az esélye, hogy Ibrahimovicék Finnország vagy San Marino ellen pontot veszítenének. Mindegy, legyen az, hogy legalább pontazonossággal végzünk velük, mégha ez sajnos, a továbbjutáshoz nem is lesz elég.