Azt senki nem vonja kétségbe, hogy egy nagy tornán a házigazda automatikus résztvevő legyen. Igaz ugyan, kisebb résztvevői kör esetén az már gondot okozhat, ha két rendező ország van… mondjuk egy Eb-n.

2000-ben ezen még senki nem akadt ki, mert Hollandia és Belgium jó eséllyel selejtezőn is kijutott volna. 2008-ban azonban már nagy luxus volt Svájc és Ausztria részvétele, pedig az előbbi előtte és utána is vb-résztvevő volt. A hazai rendezésű tornán azonban mindkét válogatott gyönyörűen leszerepelt. S tették mindezt relatív könnyű csoportban, már ha Eb-vel kapcsolatban lehet ilyet állítani, ugyanis házigazdaként élvezték a kiemelt státuszt az első kalapba kerülve a sorsoláskor. (Láthattuk, a vb-n sem volt képes Dél-Afrika továbbmenni a kvartettjéből.) És valljuk be, a jelenlegi lengyel és ukrán válogatott még a pótselejtezőre sem ért volna oda egyetlen selejtező csoportban sem…

Értem én, hogy nem mutat jól a tv képernyőjén, ha üresek a lelátók – ilyentől Európában egyébként sem kell félni, kicsik a távolságok, jó a közlekedés és népes a pénzes közönség, amelyik hajlandó időt és energiát is áldozni csak azért, hogy saját csapatának a helyszínen szoríthasson. Ennek ellenére tovább dívik a házigazdák kiemelése. Mindez csak azért zavar engem és valószínűleg sok futballrajongót, mert ha vetünk egy pillantást az UEFA ranglistájára, kiderül: Lengyelország és Ukrajna a két leggyengébb résztvevő az Eb-mezőnyében – jelenleg mindkettőt előzzük még mi magyarok is. Persze a ranglista torzít, mert az UEFA a tétmeccsek eredményei alapján számol, ilyenből meg az elmúlt két évben nem jutott egyik válogatottnak sem (ja, kérem, tetszettek volna kijutni a vb-re), ugyanakkor a FIFA világranglistája semmivel sem fest jobb képet, pedig ott legalább – mégha alacsonyabb szorzóval is, de – szerepet kapnak a barátságos meccsek is. Persze, mitől lenne jobb e két válogatott megítélése, amikor a lengyelek idén 6 meccset nyertek 4 döntetlen és 4 vereség mellett (a győzelmek közül egyedül Argentína legyőzése számíthatna fegyverténynek, már ha nem a C-válogatott ellen érték volna el), az ukránok pedig még ennél is rosszabb mérleggel rendelkeznek.

Nyilván nem az Eb-n való részvételi jogukat szeretném a fentiekkel elvitatni, pusztán arra utalok, mennyire igazságtalan, hogy ez a két válogatott az első kalapba került, miközben a világranglista 3. németek a második kalapba szorultak. Ez akkor lenne különösen fájdalmas, ha mondjuk egy csoportba kerülnének a spanyolokkal, a “szomszédos” csoportba pedig a hollandok kerülnének, mert ez azt jelentené, hogy a világ 3 legjobb csapata, akik közül a legnagyobb valószínűséggel a jövő évi Európa-bajnok is kikerülhet, idő előtt csap össze és üti el egymást a 4 közé jutás lehetőségétől. Nem akarok célozgatni, de láttunk már ilyet: 1954-ben. Az Aranycsapat felőrölte erejét a világ, rajta kívül két legjobb csapata ellen (Brazília, Uruguay) és megtörten érkezett a döntőbe a papíron sokkal gyengébb nyugatnémetek ellen. Azaz, nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy a legjobbak idő előtti csatájából győztesen kikerülő csapat majd megérdemelten nyeri meg a tornát…

Arról már nem is beszélve, hogy létrejöhet egy olyan bitangerős kvartett, amelyben Spanyolország és Németország mellett Portugália és Franciaország lenne még ott. Hol van ez egy súlycsoportban, az e mellett simán elképzelhető Ukrajna, Oroszország, Görögország, Írország négyestől. Pedig, ahogy az előbbiből két jó csapat kiesne, úgy ebből a “gyenge” válogatásból kettő továbbmenne…

Reméljük, Fortuna majd kissé kiegyenlíti mindazt, amit az UEFA igazságtalanul porciózott!

A kalapok:

1. kalap
Lengyelország, Ukrajna, Spanyolország, Hollandia

2. kalap
Németország, Olaszország, Anglia, Oroszország

3. kalap
Horvátország, Görögország, Portugália, Svédország

4. kalap
Dánia, Csehország, Franciaország, Írország

Portugália – Bosznia-Hercegovina 6-2

A luzitánok gyakorlatilag szétszedték a bosnyákokat, igaz, a nagy arányú különbség azt követően alakult ki, hogy a vendégek 10 emberre fogyatkoztak.
Paulo Bento csapata semmit sem bízott a véletlenre és nekiment ellenfelének mindjárt az első pillanatokban. A rendkívül gyorsan és látványosan játszó portugálok két bombasztikus lövéssel már a 24. percben kétgólos előnyre tettek szert. Előbb Ronaldo rúgta meg a szokásos védhetetlen szabadrúgásgólját kb. 30 méterről (mondjuk Begovic kapus nem a legjobban helyezkedett), aztán Nani ragasztott Puskás-díj gyanús lövést a felső sarokba szinte ugyanonnan, ahonnan korábban Ronaldo. Időnkénti ellencsapásokkal azért a bosnyákok is riogattak, pl. Dzeko felsőléces fejesével, majd a félidő vége előtt Misimovic szépített 11-esből. Ezt megelőzően ugyanis Coentrao kezezett. Nehéz megítélni, hogy jogos volt-e vagy sem a 11-es, mivel előtte Lulic kissé megtolta a levegőben. Persze a Real-védő alaposan rájátszott és a levegőbe dobva kezeit összeesett – és éppen az indokolatlanul az égbe szökő karja érhetett hozzá a labdához – bár ez sem egyértelmű. Éppenséggel meg lehetett adni, de az adott szituációban nem kis bátorság kellett ehhez Wolfgang Stark részéről.
A fordulást követően az 53. percben aztán újra kettőre nőtt a különbség, ahogy C. Ronaldót leindították és ő klasszisához méltóan góllal fejezte be a támadást. Az akció elején ráadásul Lulic csúnyán rácsúszott egy portugál lábra, mivel a támadást ezzel azonban megakasztani nem tudta, a játékvezető helyesen előnyszabályt alkalmazott, utólag azonban sárga lappal büntette a kemény belépőt. A reklamáló középpályás ráadásul kiharcolt magának egy második sárgalapot is és ezzel mehetett az öltözőbe.
Érdekes módon mégis a bosnyákok szereztek újabb gólt egy beívelés utáni kavarodásból, a gólszerző Spahic egyébként lesen volt, amikor a labdát kapta, így a portugálok a második góljukat illetően is számon kérhetik a játékvezetőt.
Habár a bosnyákok szinte a teljes második félidőt emberhátrányban játszották, a labdatartás az egész meccsre kivetítve meglehetősen kiegyenlített erőviszonyokat mutatott, ugyanakkor a portugálok, ha náluk volt a labda nagyon gyorsan játszottak előre. A lassan elfáradó vendégek mellett a meccs hajrájában könnyen húztak el a villámléptű pirosmezesek. Postiga ennek köszönhetően duplázhatott, előbb Ruben Micael forintos labdáját a kapuba vágva, utána pedig Ronaldo zsenális beadását a felső sarokba bólintva. A csereként beálló Ruben egyébként maga is szerezhetett volna egy gólt, amikor egyedül vezette Begovicra a labdát. Alányesése azonban centikkel, de elkerülte a kaput.
Postiga a duplája után elégedetten hagyhatta el a pályát, a padon örömünnepben tobzódó csapattársak mellett csak egy savanyú arc volt, Hugo Almeidáé, aki nem igazán gratulált kollégájának/riválisának…
Korábban, még Postiga második gólja előtt Miguel Veloso mutatta be, hogy a csapatban van nagyon jó ballábas szabadrúgáslövő is és gyönyörűen tekert a kapu bal sarkába.

A bosnyákok átkozhatják a sorsolásukat, mert bármelyik másik ellenféllel szemben több esélyük lett volna. Portugália pedig bizonyította, hogy Real-, Chelsea-, Manchester United-játékosokkal megtűzdelt csapatával komolyan kell majd számolni az Eb-n, már feltéve, ha így játszanak, ahogy az Estadio da Luzban…

Montenegro – Csehország 0-1

Idegenben is nyert a cseh válogatott, így a 4 párosításból egyedüliként kettős győzelemmel jutott ki az Európa-bajnokságra. Összességében ez a mérkőzés is kiegyenlített játékot hozott, bár a “feketehegyiek” aktívabbak voltak Petr Czech kapuja előtt, mint Rosickyék a fehérvári Bozovic portáján. Mindezzel együtt az Eb-menő csehek ezúttal is hihetetlen hatékonyak voltak a durván és sokat szabálytalankodó montenegroiak ellen, lévén, hogy egyetlen kapura menő lövésükből szereztek – győztes – gólt

Írország – Észtország 1-1 (Öszessítésben 5-1)

A kényszerű kiállítások miatt is felforgatott észt válogatott becsületből elhozott egy pontot a pénteki összeállításhoz képest nem sokat változott ír válogatott ellen. A mérkőzés statisztikája alapján ezúttal nem volt akkora különbség a két válogatott között (kiegyenlített labdatartási és kapuralövési arány), amelynek azonban a sok elkövetett észt szabálytalanság volt az ára. Ezúttal azonban megúszták kiállítás nélkül.

Trappatoni, az ír szövetségi kapitány sokat megélt edző, akinek azért a rendelkezésére is áll egynéhány jó adottságokkal rendelkező futballista. Mindezek ellenére az ír válogatott sok egyéb csapat kívánságlistáján szerepel majd a december 2-i sorsolás előtt.

Horvátország – Törökország 0-0 (összesítésben 3-0)

A horvátok kinti magabiztos előnyüket megőrizve érték el az Eb 16 csapatos döntőjét. A mérkőzés hasonló képet mutatott, mint az odavágó: a törököknél volt többet a labda, de helyzetig a nagyon stabilan és mélyen védekező horvátok ellen nem igazán tudtak kialakítani, akik az ellencsapásokból még így is többet veszélyzetették az ellenfél kapuját.

Bilic a 98-as csapathoz hasonló játékot játszat a mostani válogatottal és bár a nagy világsztárok (mint pl. akkoriban Boban, Suker) hiányoznak a jelenlegi keretből, azért a sok tehetséges játékos meglehetősen egységes csapattá érett össze. Ráadásul, most az Eb-ig még van közel egy évük tovább csiszolódni.

Csehország-Montenegro 2-0

Sivok 92. percben szerzett találatával nagymértékben megnőtt a cseh válogatott esélye a továbbjutásra. A csehek az enyhe mezőnybeli fölényüket magazbiztos győzelemre tudták váltani. Vucsinicsék nagy lehetőséget szalasztottak el a hosszabbítás perceiben bekapott második góllal, de azért még így sem reménytelen a helyzetük. A visszavágó mindenesetre izgalmasnak ígérkezik.

Észtország-Írország 0-4

Szegény észtek csúnyán beleszaladtak a késbe hazai pályán. Két kiállítás és négygólos zakó, kicsit a mi 97-es vb-pótselejtezőnkre emlékeztet. Nekik az írországi visszavágón tényleg csak a becsületükért hajtás maradhat a cél. A továbbjutás eldőlt. Az íreknek bejött a sorsolás, amelyen most már úgy tűnik, tény, a leggyengébb ellenfelet kapták. Le a kalappal az észtek eddigi szereplése előtt, de azért bízunk benne, a magyar nemzeti 11 a vb-selejtezőkön behúzza a 6 pontot velük szemben…
Az írek 1988 után jutottak ki újra az Európa-bajnokságra!!! (ebből lehet erőt meríteni nekünk magyaroknak is, mégha nekik azért egy-két vb-részvétel időközben azért összejött.)

Gólnélküli döntetlennel ért véget a talán legizgalmasabbnak várt pótselejtező. Ez az eredmény és talán a mutatott játék képe is Portugáliának kedvez, ám egy 1-1-es döntetlen a Fény stadionjában a luzitánoknak hozná el a sötétséget.

Az elején látszott, mindkét csapat tart egy kicsit a másiktól, és főleg azok világklasszis góllövőitől, ezért mindkét csapat ott szűkítette a területet, ahol csak tudta. Emiatt gyakran grundfoci-jellegű játék bontakozott ki, értelemszerűen C. Ronaldo és Dzeko ebben annyira nem jeleskedett. Azért fokozatosan némi összjáték is kibontakozott, főleg az egyénileg egyértelműen képzettebb portugálok részéről, akik több kapuralövései lehetőséget is kialakítottak. A hazaiak idegesen, sok hibával játszottak és csak egyéni játékkal operáltak a bátrabbjaik, főként Misimovic, akivel a portugál védők csak nehezen bírtak el. Dzeko egyetlen csatárként egyértelműen azt a feladatot kapta, hogy kímélje az erejét és várjon a megfelelő pillanatra, amikor lecsaphat…

A második félidőre némiképp felpörgött a meccs, köszönhetően a cseréknek, a portugáloknál a halvány Postiga helyére H. Almeida jött be, a bosnyákok pedig átálltak a kétcsatáros játékra, Ibisevicet is a pályára küldvén.

Előzetesen említettük a közvetítés alapján jogos portugál kritikát, a pálya gyepének alkalmasságát illetően. C. Ronaldónak sikerült is csúnyán mellé durrantani 14 méterről, miután Nani elegáns sarkazással tálalt elé, de az az igazság, hogy talán ennek köszönhetik, megúszták vereség nélkül, mert Ibisevic két ordító gólhelyzetben is nagyot hibázott, a labda ugyanis felpattant a rúgás előtt egy göröngyön… Így a rossz pálya a hazaiakat sújtotta inkább.

Törökország – Horvátország 0-3

Visszavágtak déli szomszédaink az előző Eb-n tizenegyespárbajban elvesztett negyeddöntőért. Az ezredforduló két vb-bronzérmesének találkozóján a horvátok emlékeztettek jobban a többek között szövetségi kapitányuk (Slaven Bilic) fémjelezte 98-as csapatra, mint a törökök a 2002-es félholdas hősökre. Nehéz megállapítani, mi volt a csapatok eredeti taktikája, mert az már a 2. percben borult, miután Corluka nagyon csúnyán megforgatta török védőkollégáját, a laposan a kapu előtt keresztbe lőtt labdájára a hosszún Olic érkezett és a vezetéssel arra kényszerítették a hazaiakat, hogy még a tervezettnél is nyíltabban játszanak.

Érdekes módon azonban nem a kontrák hozták meg ezek után a délszláv sikert, ilyenekből a mélyen visszahúzódó Srnáék előtt ritkábban alakult ki gólhelyzet, viszont amikor néha előremerészkedtek, rögzített szituációból nagyon veszélyesek tudtak lenni: az egyik ilyen beadásból a wolfsburgi gólgyáros Mandzukic, majd a második félidőben a védő létére ellenálhatatlan csatárerényeket csillogtató Corluka fejelt gólt és pecsételte meg a hazai csapat sorsát.

A törökök mentek előre becsülettel, de a horvátok olyan kompaktan védekeztek, hogy helyzetig sem nagyon tudtak eljutni. Az előző Eb-n bronzérmes csapat, az oroszokkal szintén bronzérmes szövetségi kapitányával, Guus Hiddinkkel együtt jó eséllyel hiányozni fog az ukrán-lengyel Eb-ről. Ezt a továbbjutást innen már csak a horvátok veszíthetik el – de nemigen fogják.

Bosznia-Hercegovina – Portugália

Pénteken az egyik legérdekesebb összecsapás kétségkívül a legutóbbi vb-pótselejtezők egyik párosításának megismétlése lesz. Ahogy már korábban jeleztük, ezúttal egy jobb bosnyák válogatottal kell megmérkőzniük a portugáloknak, akik továbbjutás esetén zsinórban ötödjére lennének ott a kontinensviadalon.

Paulo Bentónak azonban főhet a feje: miután kihagyta a Ciprus elleni keretből Carvalhót, a madridi védő olyan “kurányis” módon távozott és bejelentette, ezentúl nem kér a válogatottból. Hasonlóképpen nyilatkozott a chelsea-s Bosingva is. Eközben sérülés miatt nem áll a kapitány rendelkezésére a zenites Danny és az Atletico Madridban játszó Silvio. Persze még így is félelmetes keretből állíthatja össze a kezdő tizenegyét (elég, ha csak C. Ronaldo formájára gondolunk), Pepe, F. Coentrao és H. Almeida visszatérése mindenképpen erősítést jelent majd.

A portugál szövetség eközben azzal szítja a tüzet, hogy másodszorra is panaszt nyújtott be az UEFÁ-nak a zenicai stadion gyepének minőségét kifogásolva. (Az első ilyen irányú megkeresésüket az Európai Labdarúgó Szövetség elutasította.)

Csehország – Montenegro

A csehek a világ- és Európa-bajnok spanyolok mögött végeztek második helyen a csoportjukban, ami miatt nem kell szégyenkezniük, viszont Csehszlovákia 1993-as szétválása óta minden alkalommal ott voltak az Eb-ken, ezért a pótselejtező elbukása nagy szégyen lenne számukra. A Montenegro elleni összecsapás történelmi jelentőségű, mert ez lesz az első találkozó a balkáni ország válogatottjával.

A cseheknél visszatér a csapatba Rosicky, viszont nem játszhat a két találkozó egyikén sem az eltiltott Hübschman. A montenegróiaknál az USÁ-ban légióskodó Boskovics a nagy visszatérő, míg a Lille védője Marko Basa vállsérülése miatt nem lép pályára.

Törökország – Horvátország

A horvátoknál sérülés miatt több hiányzó is van: Mladen Petric, Niko Kranjcar és Ivan Strinic. Helyükre Slaven Bilic behívta a Bayern Münchenben (nem) játszó Olicot és Pranjicot. Nem kapott ellenben behívót Badelj és Klasnic. Az előző Eb-ről nem rendelkeznek kellemes emlékekkel a törökökkel kapcsolatban. Akkoriban Bilic súlyos edzői hibát vétett, a drámai végkifejletű hosszabítás után magába roskadva az elszalasztott lehetőségen kesergett, ahelyett hogy felrázta volna csapatát a tizenegyespárbajra, amit így simán el is buktak. Az akkori fiatal játékosok (Corluka, Modric, Rakitic, Kranjcar) időközben beértek és persze van számos igen tehetséges fiatal játékosuk. Nagy kérdés, mire mennek a nagy generációváltáson áteső törökökkel.

Észtország – Írország

Az írek sem a legjobb előjelekkel készülnek a tallini odavágóra:
a sérült Liam Lawrence és Shane Long mellett, Leon Best sem vesz részt a pénteki találkozón, mivel éppen péntek estére várható első gyermeke megszületése. John O’Shea ugyan már egészséges, de még nincs 100%-os állapotban. Ő és Leon a visszavágóra csatlakozik a kerethez. Shay Given kapus kihagyta ugyan a keddi edzést, hogy a beállt nyakát kezeltesse, pénteki pályára lépése azonban nincs veszélyben.