Sanchez tizenegyese: Romero és Argentína a padlón, Chile a mennyekben.
Senki sem lehet próféta a hazájában…
Lionel Messinek az argentin válogatottal nem sikerül trófeát nyerni. Az olimpiai bajnoki cím óta felnőtt válogatott szinten nem jön össze semmi. 4 éve a hazai rendezésű Copa Americán még az elődöntőbe sem jutottak be, tavaly Brazíliában a vb-döntőt bukták el, ahogy most újra a Copán és újfent a döntőben véreztek el.
Az előzetes várakozásokra rácáfolva a döntő kiegyenlített találkozót hozott, és bár Messi klubbeli csapattársa a chilei Bravo kapuja előtt pattogott többet a labda, gól 120 perc alatt sem született.
A tizenegyespárbajban az argentin világklasszis megtette a magáét: belőtte az első tizit, társai azonban hibáztak, majd Messi ex-klubtársa Alexis Sanchez bevitte a végső döfést.
Ahogy korábban már írtunk róla, Messi nem rúgott (sok) gólt a Copán, ám irányító szerepkörben szenzációsan teljesített. A döntőn, ahogy egy éve a Mundialon is, már valamivel szürkébb volt, vagy csak sokkal jobban figyeltek rá az ellenfél védői (ld. Medel gyomorrúgását), és neki úgy tűnik, nincsenek olyan csapattársai, mint Maradonának voltak, akik a sztár semlegesítése esetén is képesek voltak nyerni és elhozni a trófeát…
Chile a korábbi szakaszokban nem elhanyagolható játékvezetői segítséggel, de összességében véve mégis az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítménnyel elhódította a Copát, ami ennek a kivételes generációnak vélhetően a legnagyobb sikere lesz.
Érdekesség még, hogy a bronzmeccsen Peru megvédte “címét”, ezúttal is 3. lett, Guerrero pedig Copa-történelmet írt, mert ezúttal igaz, Vargas-szal megosztva, de újra gólkirály lett!
Ladies and Gentlemen, kérjük, álljanak fel és ünnepeljék a Copa America 2011 és 2015 gólkirályát: Paulo Guerrerót!
Mondhatnánk, hogy 4 év múlva ugyanitt, de a tervek szerint jövő nyáron sokkal érdekesebb dolgok is történhetnek:
az USÁ-ban megrendezik a Copa America Centenariót, ami a Dél-Amerikai Labdarúgó Szövetség, a CONMEBOL 100 évvel korábbi megalapítását ünnepelné, és ezúttal az első valódi Copa America, azaz a teljes kontinens (Észak-, Közép- és Dél-Amerika) részvételével megrendezett viadal lenne.
Persze, sok még a bizonytalanság a torna körül, és a jelenlegi FIFA-botrányok közepette még az is lehet, hogy elmarad. Messinek mindenesetre talán egy utolsó lehetőség lenne arra, hogy a válogatottal is elhódítson egy nagy trófeát…
A gauchok leiskolázták Paraguay-t! Messi rúgott gól nélkül is fenomenális volt! Barrios megint betalált Romero kapujába. Ezek lehetnének a második elődöntő szalagcímei.
Messi 10-esre focizott Paraguay ellen.
Az argentinok semmit nem bíztak a véletlenre, bár az is igaz, a csoportkörben is simán vezettek 2-0-ra Villarék ellen, majd meg kellett elégedniük döntetlennel, és ezúttal is 2-0 után kis híján egyenlítettek Gerardo Martino argentin mester korábbi tanítványai. (Az argentin származású szakember 4 éve még Paraguay szövetségi kapitányaként jutott a döntőbe, most pedig Paraguay kiejtésével Argentína kispadján ülve.)
Messi nem talált a kapuba, relatív visszavontan játszott, helyzetbe is alig került, ellenben zseniális passzokkal szolgálta ki társait: 3 gólpasszt adott és 2 góllal befejeződő támadás is tőle indult. (Nem beszélve arról, hogy amennyiben ügyesebbek a társai, még további gólokat is szerezhettek volna passzaiból.)
A gauchok egyértelmű üzenetet küldtek a hazai csapat és a javukra sokat tévedő játékvezetők felé: félelmetes formában vannak és elcsalhatatlan a döntő.
Habár a chilei sajtó Vargas nevével van tele, aki egy meglehetősen mákos találattal és egy Puskás-díj gyanús bombagóllal biztosította be csapata győzelmét, a találkozó gyakorlatilag már a 20. percben eldőlt.
Még korábban egy kifedezett labda körüli kakaskodásban – a perui védő Zambranónak már ekkor is jutott szerep – Vidal a Cavani által pár napja elkövetett és piros lappal díjazott akciójánál sokkal durvábban vette kezelésbe az Eintracht Frankfurtban idegenlégióskodó védő arcát, amire a venezuelai játékvezető csak a kedélyek nyugtatásával reagált.
Néhány perccel később azonban egyértelművé tette, csak egy csapat juthat tovább ebből az elődöntőből. Nehéz megmondani innen, hogy megvették-e kilóra vagy csak egyszerűen megfélemlítették, de az biztos, hogy látványosan elcsalta a meccset.
Egy felszabadító rúgást követően, amikor is Aranguiz beleszaladt Zambrano labdát elrúgó lábába Jose Argote játékvezető mérlegelés nélkül előkapta a farzsebéből a piros lapot.
Azt sajnos, jól látjuk világbajnokságokon is, hogy a dél-amerikai játékvezetők nem feltétlenül képviselik szakmájuk krémjét – bár tegyük hozzá, nincs könnyű dolguk abban a közegben, ahol a durva belemenések és a végtelen színészkedés a játék alapjaihoz tartoznak – az azonban mégis elszomorító, hogy a hazai csapatot ilyen jelentős hátszéllel tolták be a döntőig, miközben a chilei válogatott e támogatás nélkül is az egyik legtetszetősebb, támadóbb futballt játszotta eddig, azaz véleményem szerint egyáltalán nem volt erre rászorulva.
(Tartom ezt az állításomat annak ellenére is, hogy a Cavanit a negyeddöntőben provokáló Jarát a szövetség a Copa idejére utólagos eltiltással büntette, így Peru ellen sem léphetett pályára.)
A mérkőzés képe az eddigi chilei meccseket idézte, hazai labdatartási fölény, lendületes futball, helyzetek itt is, ott is – de ezúttal nem mondhatnánk, hogy főként ott… A kapuralövési statisztika kiegyenlített erőviszonyokról árulkodik, a peruiak ráadásul többször találták el Bravo kapuját, igaz, gólt viszont csak a chilei Medel balszerencsés mozdulatából szereztek.
A Napoliban igazából gyökeret ereszteni nem tudó Vargas, aki a legutóbbi idényben a QPR színeiben játszott, egy hibás lesre állítás után nagy nehezen bekotorta a hazaiak vezető gólját, Medel egyenlítése után pedig a 64. percben egy távoli lökettel húzta be a továbbjutást érő győztes gólt.
A mérkőzés összefoglalója:
Dél-Amerikában nem ritka, hogy a hazai csapatot túlzottan is nyomják, akár a tornagyőzelemig (ennek leglátványosabb csalása példája az 1978-as argentin vb-győzelem volt), ezért nehéz megmondani, mi várható a döntőben. Ha Messiék jutnak be – papírforma szerint – akkor nem lesz könnyű elcsalni a meccset, ha a paraguay-iak beverekszik magukat, akkor talán a világ könnyebben huny majd szemet a játékvezetői támogatás felett.
Kár, pedig lehetne akár a futball szépségét is élvezni ennyi jó futballista és csapat mellett…
Véget értek a csoportküzdelmek a dél-amerikai kontinensviadalon. A meghívott vendégek (Mexikó, Jamaika) elbúcsúztak, a tavalyi vb-n Dél-Amerikát képviselők pedig (Ecuadort leszámítva) maradéktalanul eljutottak a legjobb 8 közé, ahol a következő párosításokban feszülnek majd egymásnak:
Chile – Uruguay
Bolívia – Peru
Argentína – Kolumbia
Brazília – Paraguay
Ugyanakkor ennyi tényszerű megállapításon túl is sok érdekes dolog történt a csoportkörben.
Az talán az előzetes várakozásoknak megfelel, hogy a házigazda Chile, valamint Messiék és Neymarék megnyerték a csoportjukat, igaz, egyiküknek sem sikerült hibátlan mérleggel zárnia: a Vidal és Sánchez szárnyaló játékára épülő chileiek egy szépségdíjas fejesgóloktól hemzsegő találkozón vesztettek pontot Mexikóval szemben, az argentínok 2-0-s vezetésről voltak képesek leikszelni Paraguay-jal, ahol az egykori Borussia Dortmund-játékos Lucas Barrios és az egykori Werder Bremen-csatár Nelson Valdes mentett pontot guaraniknak, míg Brazília egy igencsak paprikás hangulatú meccsen kapott ki Kolumbiától.
Ez utóbbi nem múlt el különösebb következmények nélkül: Neymar és Bacca is kiállítás sorsára került a lefújást követő tömegjelenetben játszott szerepük miatt. Neymarban benne lehetett a vb-negyeddöntős frusztráció is, amikor Zuniga gerincen térdelte és emiatt nem játszhatott a németek elleni emlékezetes elődöntőn. Én egy kicsit túlzónak érzem a szigort vele szemben. A 4 meccses eltiltás, amely döntőig menetelés esetén is azt jelenti, hogy Neymar nem játszik többet ezen a Copán, kicsit túllő a célon: természetesen szigorúan meg kell fogni a magukról megfeledkező sztárokat, ám a bíróknak és a szövetségnek az is a feladata lenne, hogy védje a futball szépségét őrző játékosokat. Márpedig Neymart ezúttal sem nagyon kímélték, ami után nem lehet hibáztatni, ha elszakad nála a cérna.
Szikrázó összecsapásban azonban nem volt hiány máshol sem: az Uruguay-Paraguay mérkőzésen – a négy évvel ezelőtti Copa America-döntő visszavágóján igen kemény párharcok dúltak a pályán, ahol végül igazságos döntetlen született.
A chileiek meccseit leszámítva jelentős szerepet kaptak szinte minden találkozón a fejesek, még a fejjátékukról kevésbé híres Neymar és Agüero is többször veszélyeztetett, sőt gólt is szereztek fejjel.
A gólkirály-jelöltek közül látványosan hiányoznak a nagy nevek (Messi, Neymar, Cavani, Falcao), ami részben annak is betudható, hogy alig több mint 2-es a meccsenkénti gólátlag… És ez is csak azért ilyen kozmetikázott, mert Chile a 3 meccsen szerzett 10 góljával némiképp megborítja a statisztikát.
Miközben mindenki a nagyokra figyelt, Peru és Bolívia szép csendben besomfordált a legjobb nyolc közé, és mivel ott egymás ellen meccselnek, egyikük szükségszerűen ott lesz az elődöntőben is. Peru esetében ezen nem is kellene csodálkoznunk, hiszen 4 éve is bronzérmet szereztek, ha pedig abba gondolunk bele, hogy a torna az Andokon végigterülő Chilében van, akkor a ritka magaslati levegőhöz szokott bolíviaiak jó szereplése sem meglepetés. Igaz, legutóbb éppen ők csúnyán beleszaladtak egy ötösbe.
A kezdeti botlástól eltekintve úgy tűnik, az argentinok játsszák a legmeggyőzőbb futballt, hozzátéve, hogy a vb-n is látott, kissé talán unalmas, de magabiztos 1-0-kkal operálva.
A negyeddöntő viszont azért is lesz különösen nehéz Messiék számára, mert a kolumbiaiak kispadján is jólismert argentin szakember ül…
Chile is kellemetlen ellenfelet kapott, amelyik zártan védekezik, miközben életveszélyes támadói vannak, bár mint említettem, eddig még Cavani nem csillantotta meg klasszisát, Suarez pedig „harapós kedve miatt” hiányzik az egész Copa ideje alatt, lévén hogy nemzetközi eltiltása még érvényben van jónéhány meccs erejéig. (A tavalyi vb-n az olaszok elleni csoportmeccsen megharapta Chiellinit.)
Ugyanakkor el kell mondjam örök vesszőparipám: a chileieknél a csapat húzóemberei (Sánchez, Vidal, Isla, Medel) tagjai voltak a 2007-es U20-as vb-n bronzérmet szerzett chilei utánpótlás válogatottnak is. Fájó, hogy a mi fiaink a 2009-es hasonló sikert követően meg sem közelítik ezt a szintet.
Azt azért hozzátehetjük, a chilei srácok is mindent megtesznek, hogy elherdálják tehetségüket. A Copán jelenleg még a góllövő listát vezető Vidal néhány napja összetörte a Ferrariját, állítólag ittasan vezetve. Jellemző, hogy a válogatott sikerre oly áhítozó chilei sportvezetés ennek ellenére is csapatban tartotta a Juventus sztárját. Ami érthető is: pár éve – Vidal a történetben valahogy akkor is érintett volt – fontos vb-selejtező előtt Valdivia fiának keresztelőjét ünnepelve pár alapember a válogatottban felöntött a garatra és késve érkezett meg az edzőtáborban a megbeszélt találkozóra, az akkori szövetségi kapitány szavaival élve „profi futballistákhoz nem méltó állapotban”…
A szigorú kapitány kizárta mind az 5 futballistát a keretből, ám a sztárok nélkül az eredmények nem jöttek, még az is félő volt, hogy lemaradnak a brazíliai vb-ről. Így Vidaléknak megbocsátottak és a csapat kijutott a világbajnokságra, ahol pl. kiejtette a címvédő spanyolokat, majd pedig csak balszerencsés körülmények között 11-esekkel estek ki a házigazda brazilokkal szemben.
A recept adott: a sztárok Chilében bármit megtehetnek, hiszen nélkülük nincs eredményes futball. Persze, az kérdés, hogy az áhított trófea elérhető-e, ha ennyire nem veszik komolyan a karrierjüket. Bolívia ellen ugyan a szürkén játszó Vidallal is hengerelt a La Roja.
Latin hangulat, csontzene, technikás futball. Igen, újra Dél-Amerikában járunk. A tavalyi brazília vb után az idei év legnagyobb futballeseménye a Copa America. Sokan legyintenek, hogy messze van és nem túl érdekes, ráadásul éjszaka vannak a meccsek, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: most már ennek a tornának rangja van!
Sokáig rendszertelenül 1-3 évenként rendezték meg, és a nagy csapatok, úgymint Argentína és Brazília csak a B-, vagy C-csapatát küldte el. A sztárok inkább a tengerpartot választották a hosszú európai idények után. Aztán jött egy időszak, amikor a brazilok kisajátították maguknak a Copát, na, nem feltétlenül a legerősebb teamjükkel, inkább a kiöregedő világklasszisok és a feltörekvő új generációk megfelelő elegyével. (Kivétel volt 1997, amikor a Ronaldo-Romario csatárkettős és mögöttük is egy szédületes névsor álomfocival törölte fel a padlót minden ellenfelével, aki szembejött…)
Érdekes, hogy 2007 után a CONMEBOL (Dél-amerikai labdarúgó szövetség, az „UEFA unokatesója”) megértette, 4 évente kell megrendezni a tornát, elkerülve az Eb-t és az egyre népszerűbb, szintén időközben konszolidált Konföderációs Kupát. Erre 2011. kiváló alkalom lett volna, egy évvel a dél-afrikai vb után, amikor is Dél-Amerikai csúnyán lemaradt Európával szemben, ráadásul a 3 évvel későbbi hazai vb-re és a 2012-es olimpiára készülő selecao számára kiváló alkalom lett volna, hogy tétmeccsen tesztelje magát, hiszen eljött a futballvilág krémje: a vb-elődöntős Uruguay, a Messi vezérelte Argentína vagy a vb-n a világbajnok spanyolokat leginkább megizzasztó Paraguay is legerősebb összeállításában érkezett a tornára. Ám a brazilok leszerepeltek, Argentína elvérzett, még az akkor már szárnyait bontogató Chile és Kolumbia is korán búcsúzott és végül Uruguay szerezte meg az aranyat Paraguay orra elől, hogy aztán a vb-selejtezők során mindketten csúnya hanyatlásnak induljanak.
Most Dél-Amerika erősebb, mint valaha: mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a BL-győztes FC Barcelona félelmetes csatársora 3 esélyes válogatott vezéregyénisége: Messinek nagyon hiányzik egy nagy trófea a válogatott mezében, az olimpiai bajnoki cím nem az igazi, tavaly a vb nem jött össze, és a következőn már túl lesz a csúcson, úgyhogy itt és most van az utolsó nagy lehetősége; Suarez címvédésre készül, míg Neymar szintén hiába üldözi a válogatottal a nagy címeket, a Konföderációs Kupát leszámítva, neki sem sok babér termett eddig, igaz, ő legalább még fiatal, van ideje…
És akkor itt van még Kolumbia masszív csapatával, James-szel és most már Falcaóval kiegészülve (na, meg az Európa Liga-győztes Baccával), a rendszeresen meghívott vendég Mexikó, amely 4 éve olimpiai válogatottját küldte el, amely könnyedén búcsúzott, viszont egy évvel később éppen a brazilok ellenében szerezte meg az olimpiai aranyat, a házigazda Chile az idei BL-döntős Vidallal és az ex-Barcás Sanchezzel, vagy a korábbi sikerekre egy rutinos gárdával visszatörekvő Paraguay, amelynek egykori sikeredzője Tata Martino, aki tavaly még a Barca padját koptatta, jelenleg épp az argentínokat irányítja…
