Pillanatnyi forma a legutóbbi meccsek tükrében – C-csoport


Ebbe a csoportba került a legutóbbi két világbajnok, ráadásul az egyik az Európa-bajnoki cím védője is egyben. Az íreknek és a horvátoknak nem sok esélyük lehet a két sztárcsapat ellen, tehát nagy valószínűséggel Olaszország és Spanyolország jut tovább a csoportból, ahol a papírforma alapján az angolokkal és a franciákkal ütközhetnek, és megítélésünk szerint jelenleg mindkét válogatottnál erősebbek, tehát az olaszokat és a spanyolokat jó eséllyel az elődöntőbe várhatjuk. Persze nem szabad elfelejteni, hogy novemberben barátságos meccsen Capello csapata legyőzte a del Bosque-alakulatot.

A spanyol válogatott egyebekben is felemás szereplést tudhat maga mögött a világbajnokság óta. Tétmeccsen 100%-os, bár hozzá kell tennünk, a cseheken kívül komoly ellenfele nemigen akadt a selejtezők során, és hát jelenleg őket sem sorolnák az európai szűk elitbe. Eközben azonban barátságos találkozókon nem egyszer és volt hogy alázós arányban maradt alul a Rojas. Xaviék kikaptak Portugáliától, Argentínától, Olaszországtól és Angliától is. Messzemenő következtetéseket persze nem szabadna mindebből levonni, de azért nem árt a címvédőnek alaposan felkészülnie ellenfeleiből, mert az olaszokkal mindenképp, a fentebb vázoltak tükrében pedig az angolokkal jó eséllyel találkoz(hat)nak az Eb-n. Ráadásul nem vet jó fényt a csapatra, hogy nagynevű csapatokat nem vertek meg Dél-Afrika óta.

Mondjuk, hasonló problémával a 2000-es évek első felében a németek is sokat küszködtek, a világbajnokságokon (2002, 2006) azonban ennek ellenére is sikerült jó eredményeket elérniük, de azt általában úgy, hogy a nagy csapatokat ezeken a tornákon elkerülték, vagy ha egyik-másikkal össze is futottak, szerencsével sikerült túljutniuk rajtuk. Ebben a spanyolok most nem bízhatnak. Persze, nem kell aggódni értük. Del Bosque sokat kísérletezett az elmúlt időkben, ritkán játszott a csapat kétszer ugyanolyan összeállításban.

A keret viszont iszonyatosan erős. Elég csak arra gondolni, hogy a spanyol válogatott elsősorban az FC Barcelonára épül (és a játéka is nagyon hasonló), márpedig a katalánok idén is minden létező viadalt diadallal zártak, egyedül a spanyol kupát engedték ki a kezükből, a szintén spanyol válogatottaktól hemzsegő Real Madrid javára… Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a Barca és a Real a földkerekség két legerősebb futballklubja és belőlük áll össze szinte (néha kivétel nélkül, teljesen) a spanyol válogatott komplett kezdősora. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy más elit klubokban is vannak spanyol játékosok, pl. Silva a City-ben, Mata és Torres pedig a Chelsea-ben rúgja a labdát…

Nagy érvágás viszont a válogatott gólrekorder David Villa kidőlése, aki az Eb-selejtezőkön is a legeredményesebb spanyol játékos volt. Remélhetőleg felépül az Eb-ig, de az erősen kérdéses, hogy csúcsformába tud-e lendülni addig. Márpedig a válogatott nem bővelkedik más gólvágóban. Torres most már években mérhető ideje keresi régi önmagát, Llorente pedig nem is nagyon passzol a spanyol csapat játékához, másrészt azért ő sem az a fajta gólgyáros, amit Villa megtestesít. A középpályáról mondjuk, mindig odaérhet valaki és meg lehet próbálkozni a Barca ún. csatárnélküli focijával is, csakhogy ott van egy Messi… Alternatív megoldások? Esetleg Soldado, de egyelőre ez sem az igazi. Lehet, hogy tényleg a csatár nélküli foci, ami a vb-n mutatott 1-0-s győzelmekkel operálva elég is lehet, csakhogy ott a 8 góljukból 5-öt Villa jegyzett…

Az olasz válogatott a dél-afrikai világbajnokságon címvédőként csúnyán leszerepelt és egy nem túl acélos csoportból még a továbbjutásra sem volt képes. Az Eb-selejtező csoportja ellenben nem volt könnyű, hiszen ott volt rajta kívül még két további vb-résztvevő (Szerbia és Szlovénia), amelyeket ráadásul megelőzte egy meglepetéscsapat, az észt válogatott. Jól jellemzi az olaszok erősségét, hogy ebben az erősnek mondható csoportban veretlenül zártak, 8 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen csúszott be (a második akkor, amikor már számukra semi tétje nem volt a Szerbia elleni idegenbeli fellépésükön) és 10 meccsen csupán 2 gólt kaptak (!) – és ezzel övék az Eb-selejtezők leghatékonyabb védelme. Imponáló gólkülönbségüket (+18) csak a spanyolok, a hollandok és a németek múlták felül, ami hűen tükrözi a csapatok világranglistán elfoglalt helyét, de azért nem árt tudni, megítélésünk szerint az olaszok a másik 3 válogatottnál lényegesen nehezebb csoportban hozták ezt az eredményt.

A keret nagyobbrészt a Juve-Milan-Inter hármas játékosaiból tevődik össze, ám meghatározó labdarúgók szerepelnek más klubokból is (Balzaretti, Criscito, de Rossi, Giovinco, Maggio, Montolivo). A keret nagyjából állandó, ám Prandelli egyszer sem küldte fel ugyanazzal a kezdővel a csapatát. Látható, hogy egy nagy generációváltáson megy át az olasz futball, amelynek ugyan áldozatául esett a 2010-es vb, ám az Eb-re már beérhetnek az első eredmények és ez az olasz válogatott akár elődöntőig, döntőig is eljuthat. A spanyolokhoz hasonlóan a selejtezők legeredményesebb olasz csatára is kidőlt a sorból egy időre. Antonio Cassano szívműtéten esett át, ám ha nem lépnek fel komplikációk, a tavasz folyamán visszatérhet a pályára. Ettől függetlenül nem baj, ha van alternatív lehetőség a csatársorban, mert 2011-ben Cassano leggyakoribb válogatottbeli csatártársa, Pazzini az Interben jelenleg nem nagyon rugdossa a gólokat. Az olaszok nagy szerencséje, hogy a fiatal ígéret Mario Balotelli olasz mestere kezei alatt szárnyal a Manchester City-ben, és novemberben a lengyelek ellen meg is rúgta első felnőtt válogatott gólját.

Apropó a lengyelek! Novemberben az olaszok két barátságos meccset játszottak, az egyiken az erőviszonyoknak megfelelően magabiztosan verték az Európa-bajnokság egyik házigazdáját, a másikon viszont kikaptak a Dél-Amerika-bajnok Uruguay-tól.

A csoport másik két csapata, Horvátország és Írország egyaránt pótselejtezőn biztosította a kontinenstornán való részvételét. Az egyetlen esélyük az lehet, hogy egymás ellen kezdenek. Ha valamelyik nyer, lépéselőnybe kerül. Persze, ehhez még sok minden más is kellene, pl. az hogy a két sztárcsapat ne döntetlennel kezdjen, és a horvát-ír párharc nyertese a másik találkozó vesztesével játsszon a második mérkőzésen. Ha ott sikerül egy bravúrdöntetlen, lehet esély a pontszerzésre az utolsó fordulóra esetleg 100%-osan érkező másik nagy csapat ellen is. Ez egy igen erőteljes spekuláció. Rokonszenves az ír és a horvát csapat is, nem is játszanak rossz focit, de az igazán nagyokkal nincsenek egy súlycsoportban

Pillanatnyi forma a legutóbbi meccsek tükrében – B-csoport


A hollandok ezúttal sem úszták meg, hogy ne a halálcsoportba kerüljenek. Három éve az azelőtti vb-döntő résztvevői ellenében kellett kivívnia a továbbjutást – mindkét csapatot lefocizva abszolválta is a feladatot, ezúttal pedig a vb-bronzérmes németek mellett a szintén vb-résztvevő Portugália és Dánia ellen kell megküzdenie. A hollandok fantasztikus menetelést mutattak be az elmúlt években. Gyakorlatilag az előző Eb óta most őszig egyes-egyedül a világbajnoki döntőt bukták el – azt is csak hosszabbításban, minden egyéb tétmeccsüket megnyerték. Ez a szép sorozat a számukra már tét nélküli utolsó selejtezős meccsen, a nem éppen acélos svédek ellen szakadt meg: a vereség Svédországnak pótselejtező nélküli automatikus kvalikiációt jelentett, míg a hollandokat a némi presztízsveszteségen felül nagy kár nem érte. Legalábbis úgy tűnt, aztán mindjárt jött két nagy pofon, mondhatni, már a kontinenstornára történő felkészülés jegyében. Döntetlen a még pótselejtezőre is kevés Svájc ellen, majd egy csúnya zakó a németektől. Különösen azok után, hogy a világranglista 2. és 3. helyezettjét összesorsolták a csoportkörre, van miért aggódni…

Habár az Oranje egyik (ha nem a) legjobb játékosa, Arjen Robben hosszabb ideje kínlódik a sérülésekkel, csatárgondjai nincsenek van Marwijknak: van Persie és Huntelaar is csúcsformában van és ontják a gólokat klubjukban. Utóbbi nem mellékesen az Eb-selejtezők gólkirálya lett. E mellett a többi poszton is továbbra is sztárklubok húzóemberei vethetők be, egy-egy poszta akár több is. Ez a holland válogatott eltekintve az utolsó 3 meccsén mutatott teljesítményétől mindenképpen aranyra esélyes, persze most is, már a csoportban csúcsformában kell futballoznia, hogy egyáltalán a továbbjutás meglegyen. Egyebekben meg nem ártana az első helyet elcsípni, ellenkező esetben ugyanis a spanyolokkal találhatják szembe magukat már az elődöntőben.

Ha aszerint kellene rangsorolni az országokat, melyik tudja a legtöbb válogatott szintű labdarúgót kiállítani, akkor kétségkívül Németország nyerne. Löw jó eséllyel össze tudna hozni két komplett, teljesen azonos képességű válogatottat is, de hát, ugye, elsősorban az számít, a pályára küldött 11 mit tud kezdeni ellenfelével. Igaz, a Nationalelfnek e téren sem volt gondja. Az Eb-selejtezőket csak a németek és a spanyolok zárták 100%-os teljesítménnyel. Nagy formában vannak a Bayernes sztárok, Mario Gomez számolatlanul rugdossa a gólokat mind a Bayern, mind a DFB mezében, Klose sokadvirágzását éli a Lazioban, Khedira és Özil beilleszkedett a fergeteges Real Madridba, a Leverkusen a Chelsea-vel és a Valenciával nehezített csoportban is kivívta a továbbjutást a BL-ben, és a dortmundi csikók is – mégha nem is szerepeltek kifejezetten sikeresen – komoly nemzetközi tapasztalokra tehettek szert az ősz folyamán. Minden adott tehát egy kiemelkedő szerepléshez, és az előző Eb ezüstérmeséről tudjuk, a nagy tornákon mindig rá tudnak tenni még egy lapáttal, mert mentálisan hihetetlenül erősek.

A már említett hollandok és persze a címvédő spanyolok mellett a német csapat számít még az Európa-bajnokság nagy esélyesének. Szerintem nagyon nagy csodának kell történnie ahhoz – de hát láttunk már ilyet is, pl. 2004-ben – hogy ne e 3 válogatott közül kerüljön ki a végső győztes. A csoportkör 2. meccsén igazi csemege lesz a német-holland meccs, kiváltképp annak ismeretében, hogy a vb óta a németek is a 4-2-3-1-es holland rendszerben futballoznak… Az viszont a németek balszerencséje, hogy a papíron talán kicsivel gyengébb 4. csapat, a dánok ellen az utolsó fordulóban játszanak, azaz addig olyan eredményeket kell elérniük a két riválissal (Hollandia és Portugália) szemben, hogy azok ne tudják kigolyózni egy békés döntetlennel.

Portugália – az örök ígéret. „Európa braziljainak” korábbi aranygenerációja, a Figo-Rui Costa nevével fémjelzett társaság, amely a 1990-es évek elején utánpótlás vb-ket nyert, végül üres kézzel fejezte be pályafutását. Néhányuknak a hazai rendezésű Eb 2004-ben még meghozhatta volna a kései örömöt, ám ott is csak egy 2. helyre futotta. (Négy évvel korábban még behúztak egy EB-bronzot, de tudnunk kell, mindez messze elmaradt a magas, bár az előzmények tükrében nem feltétlen irreális elvárásoktól.) A mostani csapat nem kevésbé tehetséges játékosokból áll. Sőt, van egy korszakos zsenijük is! C. Ronaldo nem csak napjaink, hanem a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Ám Puskáson, Eusebión és Cruyffon kívül nem sokaknak adatott meg, hogy bekerüljön ebbe az illusztris társaságba anélkül, hogy nyert volna vb-t vagy Eb-t. Roninak is össze kell kapnia magát, mert válogatott szinten elég halvány teljesítményt nyújt: a pályára lépések száma/rúgott gólok aránya meg sem közelíti a realos, de még a machesteres mutatóit sem…

Mondjuk, azért Ronaldón kívül is számos tehetséges játékos erősíti a luzitán keretet, amelyből egy jó Carvalho azért mindenképpen hiányozni fog. Ráadásul Pepe komoly kockázati tényező. A portugálok egy barátságos meccsen egy éve csúnyán elintézték a világbajnok spanyolokat is (4-0), ám az Eb-selejtezők végén, amikor egy döntetlen is elég lett volna a csoportelsőséghez, kikaptak a dánoktól. Ez intő jel lehet, mert a dánokkal az Eb-n is egy csoportba kerültek. A németek és a hollandok mellett nagyon nehéz lesz megcsípniük az egyik továbbjutó helyet, de ha úgy futballoznak, ahogy a Bosznia-Hercegovina elleni visszavágón, akkor nem esélytelenek. És a továbbjutás ebből a csoportból már szinte elődöntőt ér, mert az A-csoportból nem kaphatnak igazán nehéz ellenfelet!

Azért a múltba merengve ez a csoport is szinte csak volt Európa-bajnokokból áll, köztük az 1992-ben győztes Dániával. Morten Olsen csapatát kissé lesajnáljuk, ha erre a csoportra tekintünk, pedig utolsó 5 meccsét magabiztosan nyerte, mégpedig úgy, hogy legyőzte Norvégiát, Portugáliát és Svédországot is. Persze, ezt az eredménysort árnyalhatja, hogy Dánia hagyományosan a portugálok mumusa, a hasonló focit játszó északiak közül pedig jelenleg, úgy tűnik, tényleg ők a legjobbak. A keretet böngészve nem találunk nemzetközi sztárt, klubcsapataik alapján kis túlzással még azt is mondhatnánk, ennél már a magyar válogatott kerete is többet tud felmutatni. És valóban. Nem több ez, mint egy jó kis munkáscsapat! Az A-csoportból akár még tovább is juthatna, innen viszont az lenne maga a csoda.

Pillanatnyi forma a legutóbbi meccsek tükrében – A-csoport


Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a politikai közvéleménykutatások arra kíváncsiak, miként voksolnának a választópolgárok, ha most vasárnap kellene az urnához járulniuk, áttekintjük a résztvevő válogatottak jelenlegi formáját, egymás elleni esélyeit, esetleg legutóbb egymás ellen játszott mérkőzéseit, persze egy kis kitekintéssel is arra nézve, mi várható nem egészen fél év múlva…

Ha a múltat nézzük, akkor ez az egyik legerősebb csoport, mert Görögország, Csehország (mondjuk Csehszlovákia jogutódjaként) és Oroszország (a Szovjetunió utódállamaként) személyében 3 korábbi Eb-győztest köszönthetünk itt. Ráadásul az oroszok a legutóbb elődöntőig jutottak, a csehek pedig hagyományosan Eb-menőnek számítanak

Lengyelország-Görögország összecsapással kezdődik majd a 2012-es Európa-bajnokság. A két csapat legutóbbi mérkőzéseit tekintve a lengyelek rendelkeznek jobb mutatóval, igaz, a két évvel ezelőtti győzelmükre már nem nagyon építhetnek. Idén márciusban viszont idegenben voltak jók egy ikszre. A házigazda legutóbbi 5 meccséből két döntetlent, két győzelmet és egy vereséget hozott ki. A két iksz Dél-Korea, illetve Németország ellen igazi fegyverténynek számít, az olaszok elleni 2-0-s vereség, valamint a beloruszok és a mieink legyőzése viszont már többé-kevésbé papírforma. Aki látta a magyar válogatott elleni meccset, megállapíthatta, a lengyel csapat nem egy világverő együttes. Keretében az Arsenal hálóőre, valamint a dortmundi trió (Piszczek, Kuba, Lewandowski) számít nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgónak, ezenkívül jónéhány kisebb Bundesliga- és francia csapatban játszó futballista teszi a keretet stabilabbá. Kijelenthetjük, hogy szinte csak ebből a csoportból van esélyük továbbjutni, de így is nagyon fel kell kötni a gatyát.

A görögök három éve is ott voltak az Eb-n, mondjuk címvédőként elég csúnyán leszerepeltek, de végső soron kijutottak a legutóbbi vb-re és most az Eb-re újra, csont nélkül, megnyerve a selejtezőcsoportjukat. Habár senki sem zárta szívébe a helléneket a kevésbé progresszív futballjuk miatt, azért az eredmények azt mutatják, hogy ez egy jó csapat. Érdekes, hogy novemberben játszottak két barátságos meccset: akkor még nem tudták, hogy az egyik csoportbeli ellenfelükkel, az oroszokkal, és a románokkal. Az előbbi elleni döntetlen még biztató is lehet, hiszen az oroszokat sokan az A-csoport legerősebb csapatának tartják, ám a románok – akik nagyjából a lengyelekhez hasonló játékerőt képviselnek – elleni vereség kijózanítóan hathatott, bár az is lehet, hogy egyszerűen csak leeresztett a csapat az év végére a sikeres selejtezők után… Ha jól kezdenek a házigazda ellen, lépéselőnybe kerülhetnek az első fordulóban az oroszok ellen esetleg alulmaradó csehekkel szemben, jöhet a kontrákra építő bekkelős foci, és ki tudja, ha a második meccs is megvan, akkor már borítékolható a továbbjutás… A 7 évvel ezelőtti kontinensbajnok csapatból még vannak páran a keretben (Szeitaridisz, Karagunisz, Katszuranisz, Hariszteasz stb.), amivel ugyan öregítik a csapatot (már ha fél év múlva is bizalmat kapnak), de emlékezhetünk, Portugáliában is a legidősebb kerettel nyerték meg a tornát.

Az oroszok továbbra is holland szakemberrel a kispadon (ezúttal a Zenit korábbi edzője Dick Advocaat személyében), képzett, gyors futballistákkal a keretben örülhetnek a sorsolás szeszélyének. Az tény, hogy az UEFA-koefficiens egy többé-kevésbé objektív mérőszám, amely alapján a második kalapba kerültek, ám a 3. és 4. kalapban is voltak – meggyőződésem szerint – erősebb csapatok (Portugália, Franciaország, Dánia), mégis sikerült mindegyiket elkerülni és talán a lehető leggyengébb összeállítású kvartettbe kerülni. Nyilván, a győzelmet itt sem adják majd ingyen, ám az oroszoknak vannak a legjobb kártyáik. A selejtezőcsoportjukat a kezdeti bizonytalankodás után simán nyerték, legjobb klubcsapataik (Zenit, CSZKA Moszkva), amelyek játékosaira a keret elsősorban épül, bejutottak a BL-ben a legjobb 16 közé, ezenkívül van néhány Angliában légióskodó sztárjuk is: Arsavin (Arsenal), Pavljucsenko (Tottenham), Biljaletgyinov (Everton). És ne feledkezzünk meg az egyik orosz milliárdos által pénzelt Chelsea-ből egy másik milliárdos által pénzelt Anzsiba „hazatérő” Zsirkovról sem. Összességében ezzel a kerettel a csoportelsőség szinte kötelező, a 8 között azonban csak bitangerős ellenfelet kaphat. Persze, ahogy már korábban is spekuláltunk, ha a B-csoportban a németek nyernének és mögöttük a hollandok végeznének a 2. helyen, akkor újra holland-orosz párosítás lenne az egyik negyeddöntő, és emlékszünk, hogy az előző Eb-n a torna addigi legjobb csapataként menetelő Oranje simán kikapott a „hollandos” focit játszó Szbornajától…

7 évvel ezelőtt a csehek közönségkedvenc csapattá nőtték ki magukat az Eb-n szellemes támadófocijuknak köszönhetően. Leoktatták a hollandokat, a németeket, a dánokat, de az elődöntőben ők is beleestek a „görög csapdába”. Pedig elég lett volna a 100%-os ziccereiknek pusztán a felét-negyedét kihasználni…
A mai keretben már nagy öregnek számít az akkori csapatban is húzóemberként játszó Cech, Rosicky, Baros fémjelezte trió, és ott volt azon az Eb-n Plasil és Hübschman is. Rajtuk kívül a többiek is többnyire idegenlégiósok, de a leverkusenes Michal Kadlecen kívül, akinek a papája 1996-ban EB-ezüstöt vitt haza, más nagyon nem igazán nemzetközi szinten jegyzett csapatban.
A csehek a spanyolok mögött végeztek 2. helyen a selejtezőcsoportban, aminél többet jóformán egyetlen válogatott sem várhat el magától, a pótselejtezőn pedig magabiztosan, oda-vissza verték – a Svájcot megelőző, és Angliát is oda-vissza döntetlenre kényszerítő – Montenegrót. Az ősz elején csúnyán eltángálták (4-0) a szintén házigazda és nézetünk szerint a lengyeleknél azért erősebb ukrán válogatottat, ami biztató lehet a csoportkörre nézve, ahol az oroszok mögött feltehetően nagy tülekedés lesz a másik továbbjutó helyért. Továbbjutás esetén a 8 között azonban már teljesen esélytelen a csapat, bárkit is kapjon a B-csoportból.

Sorsolás – bekövetkezett, amitől tartottunk, de még van remény


A sors néha tud furcsa dolgokat művelni, ezúttal azonban nem rakta helyre – nagyon nem is tehette – azt, amit a lebonyolítási rendszer hibája magában hordozott.

Egyenesen vérlázító, hogy létrejött egy olyan A-csoport, amelyből még egy jól felkészített magyar válogatottnak is lenne esélye továbbmenni.

A-csoport

Lengyelország, Görögország, Oroszország, Csehország

A szláv tesók körberöhögik egész Európát, hogy míg az európai sztárok egymást gyilkolják halomra, ők “strandfociznak” egyet a csoportkörben. A görögök reaktiválják Otto Rehagelt, mert újra az Eb-aranyra törhetnek. A fenti 4 csapatból egyébként csak a hellének voltak jelen a tavalyi vb-n és ők sem hagytak maradandó nyomot Afrikában… Ez mindent elmond az itt szereplő csapatok erejéről.

B-csoport

Hollandia, Dánia, Portugália, Németország

Itt aztán elszabadult a pokol. Ez a 4 csapat kivétel nélkül ott volt a vb-n, a németek és a hollandok a legjobb 4-ig is eljutottak. A portugálokat csak a későbbi világbajnok állította meg. Itt van a világranglista 2. és 3. helyezettje, és a portugáloknál talán a világ, de mindenképpen Európa legjobb labdarúgója. (Csak azért nem mind a 4 csapat csoportelsőként jutott ki, mert Dánia és Portugália történetesen egy selejtezőcsoportból érkezett.) Szégyen, hogy ez megtörténhetett!

C-csoport

Spanyolország, Olaszország, Írország, Horvátország

Csak halkan jegyezzük meg, hogy az UEFA rangsor első négy helyezettje – mely csapatoknak értelemszerűen külön csoportokba kellett volna kerülniük – a B (Hollandia, Németország) és a C (Spanyolország, Olaszország) jelű kvartettbe kerültek. Mellesleg ez a 4 csapat a FIFA-világranglista 4 legjobb európai szereplője is egyben. Még az a szerencse, hogy a 8 között a továbbjutóik nem egymással meccselnek majd. Az íreknek és a horvátoknak úgy tűnik, nem lesz sok sikerélményben részük, pedig az A-csoportból akármelyikük továbbmehetne, azért persze ne írjuk le őket. Az olaszok a legutóbbi (igaz, barátságos) találkozón legyőzték a címvédőt, úgyhogy a spanyoloknak fel kell kötniük a gatyát – mindjárt a nyitómeccsen. Márpedig a hangzatos nyitány a legutóbbi vb-tapasztalatokból kiindulva nem erősségük.

D-csoport

Anglia, Franciaország, Ukrajna, Svédország

Az angolok és a franciák dörzsölhetik a kezüket a csoportbeosztás láttán, ám a 8 között már bitangerős ellenfelek, a legutóbbi két világbajnok fogadja majd nagy valószínűséggel őket. A negyeddöntőbe jutást mondjuk csak ők ronthatják el, mert Ukrajnában és Svédországban nem látunk annyi átütő erőt. Persze, a jövő nyárig még összekaphatják magukat…

Megvannak a kalapok – a beosztás elgondolkodtató


Azt senki nem vonja kétségbe, hogy egy nagy tornán a házigazda automatikus résztvevő legyen. Igaz ugyan, kisebb résztvevői kör esetén az már gondot okozhat, ha két rendező ország van… mondjuk egy Eb-n.

2000-ben ezen még senki nem akadt ki, mert Hollandia és Belgium jó eséllyel selejtezőn is kijutott volna. 2008-ban azonban már nagy luxus volt Svájc és Ausztria részvétele, pedig az előbbi előtte és utána is vb-résztvevő volt. A hazai rendezésű tornán azonban mindkét válogatott gyönyörűen leszerepelt. S tették mindezt relatív könnyű csoportban, már ha Eb-vel kapcsolatban lehet ilyet állítani, ugyanis házigazdaként élvezték a kiemelt státuszt az első kalapba kerülve a sorsoláskor. (Láthattuk, a vb-n sem volt képes Dél-Afrika továbbmenni a kvartettjéből.) És valljuk be, a jelenlegi lengyel és ukrán válogatott még a pótselejtezőre sem ért volna oda egyetlen selejtező csoportban sem…

Értem én, hogy nem mutat jól a tv képernyőjén, ha üresek a lelátók – ilyentől Európában egyébként sem kell félni, kicsik a távolságok, jó a közlekedés és népes a pénzes közönség, amelyik hajlandó időt és energiát is áldozni csak azért, hogy saját csapatának a helyszínen szoríthasson. Ennek ellenére tovább dívik a házigazdák kiemelése. Mindez csak azért zavar engem és valószínűleg sok futballrajongót, mert ha vetünk egy pillantást az UEFA ranglistájára, kiderül: Lengyelország és Ukrajna a két leggyengébb résztvevő az Eb-mezőnyében – jelenleg mindkettőt előzzük még mi magyarok is. Persze a ranglista torzít, mert az UEFA a tétmeccsek eredményei alapján számol, ilyenből meg az elmúlt két évben nem jutott egyik válogatottnak sem (ja, kérem, tetszettek volna kijutni a vb-re), ugyanakkor a FIFA világranglistája semmivel sem fest jobb képet, pedig ott legalább – mégha alacsonyabb szorzóval is, de – szerepet kapnak a barátságos meccsek is. Persze, mitől lenne jobb e két válogatott megítélése, amikor a lengyelek idén 6 meccset nyertek 4 döntetlen és 4 vereség mellett (a győzelmek közül egyedül Argentína legyőzése számíthatna fegyverténynek, már ha nem a C-válogatott ellen érték volna el), az ukránok pedig még ennél is rosszabb mérleggel rendelkeznek.

Nyilván nem az Eb-n való részvételi jogukat szeretném a fentiekkel elvitatni, pusztán arra utalok, mennyire igazságtalan, hogy ez a két válogatott az első kalapba került, miközben a világranglista 3. németek a második kalapba szorultak. Ez akkor lenne különösen fájdalmas, ha mondjuk egy csoportba kerülnének a spanyolokkal, a “szomszédos” csoportba pedig a hollandok kerülnének, mert ez azt jelentené, hogy a világ 3 legjobb csapata, akik közül a legnagyobb valószínűséggel a jövő évi Európa-bajnok is kikerülhet, idő előtt csap össze és üti el egymást a 4 közé jutás lehetőségétől. Nem akarok célozgatni, de láttunk már ilyet: 1954-ben. Az Aranycsapat felőrölte erejét a világ, rajta kívül két legjobb csapata ellen (Brazília, Uruguay) és megtörten érkezett a döntőbe a papíron sokkal gyengébb nyugatnémetek ellen. Azaz, nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy a legjobbak idő előtti csatájából győztesen kikerülő csapat majd megérdemelten nyeri meg a tornát…

Arról már nem is beszélve, hogy létrejöhet egy olyan bitangerős kvartett, amelyben Spanyolország és Németország mellett Portugália és Franciaország lenne még ott. Hol van ez egy súlycsoportban, az e mellett simán elképzelhető Ukrajna, Oroszország, Görögország, Írország négyestől. Pedig, ahogy az előbbiből két jó csapat kiesne, úgy ebből a “gyenge” válogatásból kettő továbbmenne…

Reméljük, Fortuna majd kissé kiegyenlíti mindazt, amit az UEFA igazságtalanul porciózott!

A kalapok:

1. kalap
Lengyelország, Ukrajna, Spanyolország, Hollandia

2. kalap
Németország, Olaszország, Anglia, Oroszország

3. kalap
Horvátország, Görögország, Portugália, Svédország

4. kalap
Dánia, Csehország, Franciaország, Írország

Oktatás magas fokon

Portugália – Bosznia-Hercegovina 6-2

A luzitánok gyakorlatilag szétszedték a bosnyákokat, igaz, a nagy arányú különbség azt követően alakult ki, hogy a vendégek 10 emberre fogyatkoztak.
Paulo Bento csapata semmit sem bízott a véletlenre és nekiment ellenfelének mindjárt az első pillanatokban. A rendkívül gyorsan és látványosan játszó portugálok két bombasztikus lövéssel már a 24. percben kétgólos előnyre tettek szert. Előbb Ronaldo rúgta meg a szokásos védhetetlen szabadrúgásgólját kb. 30 méterről (mondjuk Begovic kapus nem a legjobban helyezkedett), aztán Nani ragasztott Puskás-díj gyanús lövést a felső sarokba szinte ugyanonnan, ahonnan korábban Ronaldo. Időnkénti ellencsapásokkal azért a bosnyákok is riogattak, pl. Dzeko felsőléces fejesével, majd a félidő vége előtt Misimovic szépített 11-esből. Ezt megelőzően ugyanis Coentrao kezezett. Nehéz megítélni, hogy jogos volt-e vagy sem a 11-es, mivel előtte Lulic kissé megtolta a levegőben. Persze a Real-védő alaposan rájátszott és a levegőbe dobva kezeit összeesett – és éppen az indokolatlanul az égbe szökő karja érhetett hozzá a labdához – bár ez sem egyértelmű. Éppenséggel meg lehetett adni, de az adott szituációban nem kis bátorság kellett ehhez Wolfgang Stark részéről.
A fordulást követően az 53. percben aztán újra kettőre nőtt a különbség, ahogy C. Ronaldót leindították és ő klasszisához méltóan góllal fejezte be a támadást. Az akció elején ráadásul Lulic csúnyán rácsúszott egy portugál lábra, mivel a támadást ezzel azonban megakasztani nem tudta, a játékvezető helyesen előnyszabályt alkalmazott, utólag azonban sárga lappal büntette a kemény belépőt. A reklamáló középpályás ráadásul kiharcolt magának egy második sárgalapot is és ezzel mehetett az öltözőbe.
Érdekes módon mégis a bosnyákok szereztek újabb gólt egy beívelés utáni kavarodásból, a gólszerző Spahic egyébként lesen volt, amikor a labdát kapta, így a portugálok a második góljukat illetően is számon kérhetik a játékvezetőt.
Habár a bosnyákok szinte a teljes második félidőt emberhátrányban játszották, a labdatartás az egész meccsre kivetítve meglehetősen kiegyenlített erőviszonyokat mutatott, ugyanakkor a portugálok, ha náluk volt a labda nagyon gyorsan játszottak előre. A lassan elfáradó vendégek mellett a meccs hajrájában könnyen húztak el a villámléptű pirosmezesek. Postiga ennek köszönhetően duplázhatott, előbb Ruben Micael forintos labdáját a kapuba vágva, utána pedig Ronaldo zsenális beadását a felső sarokba bólintva. A csereként beálló Ruben egyébként maga is szerezhetett volna egy gólt, amikor egyedül vezette Begovicra a labdát. Alányesése azonban centikkel, de elkerülte a kaput.
Postiga a duplája után elégedetten hagyhatta el a pályát, a padon örömünnepben tobzódó csapattársak mellett csak egy savanyú arc volt, Hugo Almeidáé, aki nem igazán gratulált kollégájának/riválisának…
Korábban, még Postiga második gólja előtt Miguel Veloso mutatta be, hogy a csapatban van nagyon jó ballábas szabadrúgáslövő is és gyönyörűen tekert a kapu bal sarkába.

A bosnyákok átkozhatják a sorsolásukat, mert bármelyik másik ellenféllel szemben több esélyük lett volna. Portugália pedig bizonyította, hogy Real-, Chelsea-, Manchester United-játékosokkal megtűzdelt csapatával komolyan kell majd számolni az Eb-n, már feltéve, ha így játszanak, ahogy az Estadio da Luzban…

A cseheknek egy kapura lövés is elég volt

Montenegro – Csehország 0-1

Idegenben is nyert a cseh válogatott, így a 4 párosításból egyedüliként kettős győzelemmel jutott ki az Európa-bajnokságra. Összességében ez a mérkőzés is kiegyenlített játékot hozott, bár a “feketehegyiek” aktívabbak voltak Petr Czech kapuja előtt, mint Rosickyék a fehérvári Bozovic portáján. Mindezzel együtt az Eb-menő csehek ezúttal is hihetetlen hatékonyak voltak a durván és sokat szabálytalankodó montenegroiak ellen, lévén, hogy egyetlen kapura menő lövésükből szereztek – győztes – gólt

Az írek is – nem volt vitás

Írország – Észtország 1-1 (Öszessítésben 5-1)

A kényszerű kiállítások miatt is felforgatott észt válogatott becsületből elhozott egy pontot a pénteki összeállításhoz képest nem sokat változott ír válogatott ellen. A mérkőzés statisztikája alapján ezúttal nem volt akkora különbség a két válogatott között (kiegyenlített labdatartási és kapuralövési arány), amelynek azonban a sok elkövetett észt szabálytalanság volt az ára. Ezúttal azonban megúszták kiállítás nélkül.

Trappatoni, az ír szövetségi kapitány sokat megélt edző, akinek azért a rendelkezésére is áll egynéhány jó adottságokkal rendelkező futballista. Mindezek ellenére az ír válogatott sok egyéb csapat kívánságlistáján szerepel majd a december 2-i sorsolás előtt.

Horvátország bebiztosította

Horvátország – Törökország 0-0 (összesítésben 3-0)

A horvátok kinti magabiztos előnyüket megőrizve érték el az Eb 16 csapatos döntőjét. A mérkőzés hasonló képet mutatott, mint az odavágó: a törököknél volt többet a labda, de helyzetig a nagyon stabilan és mélyen védekező horvátok ellen nem igazán tudtak kialakítani, akik az ellencsapásokból még így is többet veszélyzetették az ellenfél kapuját.

Bilic a 98-as csapathoz hasonló játékot játszat a mostani válogatottal és bár a nagy világsztárok (mint pl. akkoriban Boban, Suker) hiányoznak a jelenlegi keretből, azért a sok tehetséges játékos meglehetősen egységes csapattá érett össze. Ráadásul, most az Eb-ig még van közel egy évük tovább csiszolódni.

Előny a cseheknél

Csehország-Montenegro 2-0

Sivok 92. percben szerzett találatával nagymértékben megnőtt a cseh válogatott esélye a továbbjutásra. A csehek az enyhe mezőnybeli fölényüket magazbiztos győzelemre tudták váltani. Vucsinicsék nagy lehetőséget szalasztottak el a hosszabbítás perceiben bekapott második góllal, de azért még így sem reménytelen a helyzetük. A visszavágó mindenesetre izgalmasnak ígérkezik.