Miért foglalkozunk egy ilyen párosítással a Barca-blogban? Nos, a katalán gárda remélhetőleg bejut a BL-döntőbe és ilyeténformán a fenti párharc győztese lesz az ellenfele. A másik fontos szempont: Guardioláék a hétvégén a Real Madridot fogadják a spanyol bajnokságban, amely meccsen akár el is dőlhet a bajnoki cím sorsa. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen meccset játszanak a Blancók a bajorok ellen.

Azt azért szögezzük le, a Realnak nem feltétlenül kell nyernie Münchenben (mint ahogy a Barcelonának sem holnap Londonban), tekintve hogy odahaza hihetetlenül erős mindkét spanyol sztárcsapat és fél szemmel a szombati El Clásicóra figyelve nem árt tartalékolniuk az erőiket. Valószínűleg megpróbálják irányítás alatt tartva a meccset (értsd nagy labdabirtoklással) egy reményteljes, kényelmes döntetlennel a visszavágóra hagyni a döntést…

E tekintetben talán a Realnak lesz nehezebb dolga, mert a Bayern menni fog előre hazai pályán (a Chelsea valószínűleg visszaáll és odahaza is a kontrákra próbál majd építeni), igaz, ezzel nyíltabb lehet a müncheniek védekezése és így akár egy idegenbeli győzelemmel bebiztosíthatja magát előre a Mourinho-legénység. Azért a támadóbb bajor foci nem feltétlen jelenti a védelem nyíltabbá válását: a legutóbbi 3 BL-meccsén a Bayern München 11 gólt rúgott és egyet sem kapott. Neuer világklasszis kapus, lassan már csak kahni magasságokban lehet róla beszélni. Tegyük hozzá: a Basel és a Marseille véletlenül sem említhető egy lapon a Real Madriddal, amely a BL idei kiírásában eddig egy kivételével minden meccsét megnyerte, félelmetes 32 gólos terméssel (3,2-es gólátlag!).

Érdekes azonban, hogy a Real Madridnak olyan nagyon komoly riválisokkal nem kellett eddig megmérkőznie, míg a Bayern pl. a legerősebb csoportot nyerte meg magabiztosan.

Ha a múltban barangolunk egy kicsit, akkor azt látjuk, a Bayern-Real párosítás az egyik legnagyobb BL-klasszikus. 2000-ben például a bajorok a második csoportkörben álomfocival oda-vissza ízekre szedték a Realt, ám az elődöntőben újra összekerülve óriási meccseken egy jó Anelkának köszönhetően a jelenlegi spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque által dirigált madridiak diadalmaskodtak, hogy aztán be is gyűjtsék a trófeát.

Nem mellesleg, egy évvel később újra Real-Bayern párosítás volt az elődöntő, amelyet ezúttal a német csapat vett sikerrel kettős győzelemmel jutva a döntőbe, ahol ők is a Valenciát győzték le, ahogy egy évvel korábban a Real. A madridi elődöntőt Elber góljával nyerték akkor a müncheniek, 9 nappal azután, hogy a brazil csatár térdműtéten esett át – így ez a találkozó sportorvosi csodaként is emlékezetes maradt

A múltat idézve az edzők személye sem mellékes: a Real első Bajnokok Ligája trófeáját 1998-ban Jupp Heynckes mester, jelenlegi Bayern-tréner keze alatt érte el, míg Mourinho két éve az Interrel a döntőben a münchenieket legyőzve szerezte meg második BL-győzelmét.

Legutóbbi BL-találkozójuk is régen volt már – 2007-ben a 8 között a Bayern végül idegenben szerzett több góllal jutott tovább, azóta mindkét csapat alaposan kicserélődött, alig 2-3 játékos van mindegyik oldalon, akik akkor is játszottak. Így aztán térjünk vissza a jelenhez!

A bajorok múlt hét szerdán kikaptak Dortmundban, így elszálltak bajnoki reményeik, a hétvégén már úgy ikszeltek a Mainz-cal, hogy több kulcsjátékos is (Gomez, Ribery, Lahm, Kroos) a mai BL-elődöntőre rákészülve pihent vagy csak csereként kapott lehetőséget. A müncheniek történelmet írhatnának a döntőbe jutással, mert ez eddig egyetlen „házigazdának” sem sikerült. Ráadásul ezzel a bravúrral – mert a Real ellen ez mindenképpen bravúrral érne fel – megmenthetnék a szezont is, amihez csekély vigasz, hogy a BL-indulás jövőre biztosított és még lesz egy DFB-kupa döntő is a Dortmund ellen. Szóval, a Real lemondhat arról, hogy kényelmes döntetlenre játszhat és tartalékolhat a hétvégi meccsre. A Real-Bayern meccsek hagyományosan egyébként is nagy iramúak és nem ritkák a kiállítások sem, azaz a parázs hangulatnak sem leszünk híján.

A Real Madrid nemcsak a BL-ben hengerel, hanem a spanyol bajnokságban is. Ott még a BL-gólátlagát is felülmúlja: 3,24 gól/meccs. Magabiztos, megingathatatlan előnyéből az utóbbi hetekben 6 pontot elvesztegetett, így egy esetleges hétvégi vereséggel az utolsó fordulók akár izgalmasak is lehetnek. Ahogy Mourinhót ismerjük, ha most meglenne még 7-8 pont előnye a Barcával szemben, szemrebbenés nélkül beáldozná az El Clásicót és csak a BL-re koncentrálna. Ez mondjuk égbekiáltó bűn minden Real-szurkoló szemében, de éppen a nagyon is célorientált Mourinho az, aki megengedheti magának, hogy magasról tesz az ilyesfajta érzelmi megközelítésre. Igaz, a büszkesége hajtja, hogy a Barcelona előtt végezzen minden fronton, de ha belegondolunk: (a kupát ugyan bebukta, de) a bajnoki cím egy Camp Nou-beli vereséggel is meglehet/meglesz, a BL-döntőbe jutással pedig nemzetközi hadszíntéren is a Barca fölé emelkedhet, akár egy közvetlen összecsapáson célfutballal diadalmaskodva, akár – ami álmai netovábbja lenne – a Chelseat kapva a fináléban. Éppen ezért nem kell azon csodálkoznunk, ha a Real-tréner számára a BL-elődöntő fontosabb, mint az El Clásicó.

Diarra és Carvalho ugyan sérült, az előbbi hiánya nem meghatározó, az utóbbit pedig tökéletesen tudja pótolni a Ramos-Pepe belső tengely. Az utóbbi időkben felépült és egyre jobb formába lendült több sztárjátékos is: Kaká, Di Maria, Sahin, tehát ez a Real még erősebb, mint volt akár pár hónappal ezelőtt is. A Ronaldo-Higuain-Benzema trió elképesztő 80 gólnál tarta bajnokságban, már most messze felülmúlva a 2009-es mindent nyerő FC Barcelona mágikus trióját (Eto’o-Messi-Henry: 72 gól). Érdekes módon Ronaldo, miközben a spanyol gólkirályi címért fej fej mellett haladva verseng Messivel, a BL-ben „mindössze” 8 gólnál tart (a kis argentín már 14-nél), Benzema (7 gól) és Higuain (3 gól) is visszafogottabb, bár lehet, hogy ez éppen a Real erejét mutatja: a BL-ben sokkal több gólszerzőt tud felmutatni, gyakorlatilag Casillast kivéve mindenki veszélyes az ellenfél kapujára.