Catenaccio

Mi is az a catenaccio?

Előszeretettel használjuk ezt a kifejezést a betonvédekezést (leginkább kényszerből) alkalmazó csapatok jellemzésére, de valóban tudjuk is, mit rejt ez a szakszó?

A defenzív taktikai rendszer neve, a ‘catenaccio’ olaszul az ajtókon, kapukon használt reteszt jelenti, amely magyarul is átment a futball-lexikológiába. Mint ahogy minden taktikának, ennek is voltak előzményei, de klasszikus formáját a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években nyerte el. Ez volt a Grande Inter korszaka, amikor is a klub uralta Olaszország és Európa labdarúgását.

A catenaccio megerősített védekezést jelentett, szigorú, követő emberfogással, és volt egy korszakalkotó újítása: a liberó, vagy ahogy még ma is ismerjük, a söprögető pozíció bevezetése. Ez azt jelentette, hogy az emberfogó védők mögött még kötetlenül, “szabadon” (innen a liberó elnevezés) játszott egy játékos, aki kikeresztezve mindenhol kisegített, ha egy-az-egyben mégis megverték volna valamelyik védőt.

A megerősített védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányító és gyors támadók is kellettek. Tény, hogy a múlt alapján nem minden ok nélkül, de manapság már meglehetősen igazságtalanul vádolják catenaccio-val az olasz futballt, hiszen a Serie A-ban gyakorlatilag egyetlen csapat sem játszik ehhez hasonló szellemben, inkább a kiegyensúlyozott taktikai formációkat részesítik előnyben. Sokakat meglep, ám a catenaccio az FC Barcelonának köszönheti születését, és ebben a sztoriban nem kevés magyar vonatkozás is felfedezhető.

Herrera 1960-ban ugyanis egy rendkívül sikeres barcelonai szezon után volt kénytelen távozni Milánó irányába. Ebben nem kis szerepe játszott a Kubala Lászlóval kialakult konfliktusa, ráadásul magával vitte a későbbi Grande Inter játékában nélkülözhetetlen irányítót, Luiz Suarezt is, aki éppen abban az évben orozta el az Aranylabdát Puskás Ferenc elől.

Ahogy nem Rinus Michels találta fel a totális futballt, nem is Herrera a catenaccio atyja, ám ők tökéletesítették a nevükhöz kapcsolt játékrendszereket.

A Rinus Michels fémjelezte totális futball az 1970-es években azonban alapjaiban kérdőjelezte meg a catenaccio-t. A posztok kötetlensége, a folyamatos elmozgások lehetetlenné tették a követő emberfogást, a labdatartási fölény és a játék ritmusának megszabása pedig a kontrajáték lehetőségeit szűkítették be. Az eredmény? 1972-ben az Európa Kupa (= a BEK és a BL előzménye) döntőjében a totális futballt képviselő Ajax 2-0-ra legyőzte a catenaccio-ra építő Intert és új korszak kezdődött a labdarúgásban.

Catenaccio-t ma már nemzetközi szinten gyakorlatilag senki nem játszik. A liberó/söprögető posztja megszűnt, a szabadon játszó pozíció támadásban értékesebbnek számít, a lestaktika miatt a védelem egyvonalba rendeződik és az is kiderült, a követő emberfogás túl sok fölösleges energiát leköt, helyette a területvédekezés vagy a kettő kombinációja dívik. A védekezést a mai futballban egyébként is már vertikálisan és csapatszinten oldják meg.

Az 1990-es vb-n bronzérmes olasz válogatott vagy a 80-as, 90-es évek fordulójának AC Milanja is a Herrera-féle 1-0-kkal volt sikeres, de azt már nem nevezném catenacció-nak, mert nem a védekezésből indított kontrákra, hanem a jól szervezett védekezés mellett megvalósított labdabirtoklási fölényre és kivételes csatáregyéniségekre (Schillaci, van Basten) épített.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>