Már október végén nyilvánosságra hozták a FIFA Aranylabda 2012-re jelöltek szűkített névsorát. Mint ismeretes, a 23-as listát egy szakértő testület állítja össze, amelyből válogathatnak FIFA-tagszövetségenként 1-1 szavazattal a válogatott szövetségi kapitányok és válogatott csapatkapitányok, illetve egy-egy újságíró. (Nem vagyok egy Uli Hoeness, ezért elnézést is kérek a hölgyektől, de itt és most csak a férfi mezőnyről lesz szó…) Nem sikerül nyomára bukkannom a szavazás határidejének, de ha a korábbi évekből indulok ki, amikor is december elején nyilvánosságra hozták a top3-at, akkor feltehetően november vége.

Ezt, már korábban is jeleztem más fórumokon, nem tartom szerencsésnek, hiszen a BL-ből még egy forduló hátravan, decemberben lesz még egy klubvilágbajnokság és a topligákban is játszanak néhány meccset…

A tavalyi évvel ellentétben számomra van néhány meglepetés a kiemeltek listáján, de mielőtt belevágnék, elárulom, én kiket tartok arra a legérdemesebbnek.

Kezdem azzal, hogy bár nagy Messi– és Ronaldo-rajongó vagyok, nálam egyik sem érdemelte ki, hogy idén megkapja. Lenyűgöző, amilyen mennyiségben termelik a gólokat, tényleg minden elismerésem, de annak díjazására ott van az Aranycipő, meg a gólkirályi címek. A legjobb játékos státuszhoz ennél több kell! A csatár feladata, hogy gólt lőjön, pusztán ennek hatékonysága alapján nálam még nem jár Aranylabda. Ennyi erővel kaphatná egy védő is, aki hasonló (vagy, ami valószínűbb egy jó védő esetén, még nagyobb) hatásfokkal szerel, mint ahogy Roni és Leo a gólokat termeli. Hogy ők ketten azért jól is futballoznak? Tény! Egy bizonyos fokig. Az idei évet nézve Ronaldóra még nem is lehet panasz, Messi azonban korábbi játékához képest nagyon visszaesett. Sok labdát veszít, keveset van játékban, ez utóbbi a rendkívül kevés mozgásával van összefüggésben. Mindezt az eredményesség szempontjából ellensúlyozza a rengeteg gólja és a szintén nem kevés gólpassza, de ez akkor sem az Év játékosa-teljesítmény volt!

 

Korábban sokat nyomot a latban, az utóbbi pár évben éppen Messi miatt ez kissé háttérbe szorult, mit ért el egy potenciális Aranylabda-esélyes csapatával-csapataival az adott évben. Messi mérlege? Egy kupagyőzelem. Ez nem sok. A BL-ben “csak” elődöntő, a bajnokságot is elbukta a Barcával, az argentín válogatott ugyan nyugodtan menetel a Brazília nélküli vb-selejtezős csoportban, de be- becsúsztak kínos vereségek, pontvesztések… Ez olyan csapattársak mellett, mint ami jellemzi az Albicelestét és a Blaugranát, szégyenteljesen kevés. (A két társaságból 6-an is ott vannak a kiemeltek között.)

Ronaldónak ezzel szemben több van a zsákjában: a spanyol bajnoki cím többet ér a Copa del Rey-trófeánál, de a BL-t ők is bebukták, és bár egész jól szerepeltek, csak egy bronzérem jött ki az Európa-bajnokságból is. Ráadásul most ősszel annyira nem hengerel a Real: a bajnokságban a Barcát nagyon elengedte maga mellől, a BL-ben a Borussia oda-vissza megfricskázta a bajszukat…

Na, de ha ők nem, akkor ki?

Hát, van több jelölt is…

 Zlatan Ibrahimovic! Tudom, most mindenkinek felszalad a szemöldöke, de gondoljunk csak bele, ő sokkal szerényebb képességű csapattársak mellett képes varázsolni a pályán, és ha már a friss élményeknél tartunk, az utóbbi hetekben ontja a gólokat és a gólpasszokat, az előbbiekből pedig rendre szépségdíjas találatokat jegyez. A svéd válogatott kellemes meglepetésként jó meccseket játszott az Eb-n, mégha el is bukott némiképp balszerencsésen. Zlatan ott is vezéregyéniség volt, a PSG-be kerülve pedig az őszre – ha lehet ilyet mondani a korábbi teljesítménye után – egyenesen megtáltosodott.

Didier Drogba. Ő ugyan a futball fősodrából a nyártól már kiírta magát, de azért ő szinte mindenki másnál többet tud felmutatni: BL-t nyert a nagy riválisok mellett szerényebb erőkből álló Chelsea-vel és nem mellesleg az év elején csak tizenegyespárbajban bukta el az Afrika Nemzetek Kupáját az elefántcsontparti gárdával. Mindkét sikerben nem kis része volt neki, a Bajnokok Ligája döntőt Drogba nélkül nem a Kékek nyerik…

 

És akinek a régi logika mentén mindenképpen meg kellene kapnia az idei Ballon d’Ort, holott még csak a 23-as listára sem nevezték: Fernando Torres! Nyugi, nyugi! Nem kell felszisszenni! A Bajnokok Ligája-győztes, Európa-bajnok, Eb-gólkirály Torresről beszélek. Így már egészen másképp hangzik, ugye? Torres már messze nem az a goleador, aki volt 2010-es térdműtétje előtt, ez igaz, DE: nagyon fontos gólpasszt adott a Benfica ellen Lisszabonban a BL-negyeddöntőben, megszabadító gólt lőtt a Camp Nouban a Barca elleni elődöntőben, az Eb-n a futball alapelveit felforgató szövetségi kapitánya ellenére is képes volt az alatt a kevés játékidő alatt, amit kapott, gólkirályi címre elengendő találatot (és gólpasszt;-) összehozni.

 

Fura, hogy ő nincs a listán, de ott van Rooney, Benzema, Balotelli. Számomra az is kérdés, hogy az Eb-n a szárnyait bontogató, azóta viszont válogatott- és klubszinten is világklasszissá érett Marco Reus miért nincs például a keretben, vagy ha már az előbbi három csatárt említettük, helyettük Mario Gomez miért nem került fel rá. Gomez tavasszal és nyáron az Eb-n ontotta a gólokat, válogatottban és a Bayernben egyaránt. BL-döntőt játszott és Eb-bronzérmet szerzett. Aztán megműtötték és csak most tért vissza. Hogyan? 26 másodperccel azután, hogy becserélték a Bundesligában, vágott egy gólt. Mérlegre lehet tenni az idei teljesítményét a másik 3 úriemberével…