A világ évek óta legígéretesebb futballistája július 1-jétől az FC Barcelona keretét erősíti. Neymar Jr. a brazilok jövő évi, hazai rendezésű világbajnokságán a reménycsillag, hogy 12 év után újra a csúcsra vezesse a selecaót.

 

A fiatal játékos szakmailag jó döntést hozott, bár kicsit az az érzésem, hogy ezt a váltást már hamarabb meg kellett volna lépnie.

Az európai sztárklubok megszerzéséért folytatott pókerjátszmájának végén a (korábbi) klubja, a Santos végül a Barca és a Real Madrid ajánlatát is elfogadhatónak tartotta, a végső döntést ezzel lehelyezve a csatárfenomén kezébe.

Jelen állás szerint a Realt elhagyja Mourinho, és számos játékosát csábítják többfelé. A királyiaknál tehát bizonytalan a jövő, és a Madridra egyébként sem jellemző a hosszú távú, tudatos építkezés.

Ezzel szemben a Barcában – a BL-ben elszenvedett csúnya elődöntős kudarc ellenére – egy fiatal, de már évek óta együtt érő csapat van, amely azonban némi megújulásra szorul. És ebben Neymarnak kiemelkedő szerepe lehet.

Már a tavalyi kudarcok kapcsán írtam a katalán klub Messi-függőségéről, amely az idei szezonban még erőteljesebben jelentkezett. A csapat szélsőjátéka is sokat akadozott – régi álmom, ugye, hogy Messi visszakerüljön jobb szélre, ahonnan valószínűleg ő maga kevesebb gólt szerezne, de több, élvezetesebb megoldást láthatnánk tőle, és a nehezebb meccseken nem eltűnne a betömörülő védelem sűrűjében, hanem szélről megbontaná azt – ld. a Milan elleni második gólját…

Neymar képes lenne (lesz!) megverni kis területen is a szélső védőket, ebből a szempontból Tello, Sanchez, Villa és Pedro rendre kudarcot vallott a nagyon mélyen játszó nagy csapatok ellen. Ugyanakkor én úgy látom, hogy a Messire nehezedő gólfüggőség is enyhülne. (A 4 előbb említett Barca-támadó idén együtt is csak 32 gólt hozott össze (eddig) Messi 46 találatával szemben.) Neymar a hazai pontvadászatban és a nemzetközi kupákban is kb. minden második meccsén a hálóba talál, válogatottban pedig pontosan annyi gólt lőtt, mint az argentín zseni (33), csakhogy sokkal kevesebb pályára lépés alkalmával.

Neymar mindössze 21 éves, még rengeteget fejlődhet, képezhető, formálható, az ő kvalitásainak pedig a legmegfelelőbb a spanyol pontvadászat és a Barca játéka, amelyben nagyon sok labdaérintés van, nem a rohanásra, a labda nagy területeken történő gyors bejáratására van kihegyezve a játék, hanem a labdabirtoklásra, és arra, hogy a dolgokat kicsiben, finom érintésekkel oldják meg. Ez sokban hasonlít ahhoz a focihoz, amit Brazíliában játszanak, és kifejezetten közel áll Neymar stílusához is.

Azzal mondjuk tisztában kell lenni, hogy még törékeny ez a karrier. Látszott a bemutatkozón is, hogy a nagy nyomást nehezen viseli. Amikor kiment a Camp Nou gyepére, nem vágott ki egy olyan magabiztos labdazsonglőrködést, mint mondjuk pár éve Zlatan. Egy amatőr focistától is elvárható óvatos dekázás alatt idegességében még a labdát is leejtette. Látszik, hogy mentálisan még nem olyan erős, és nem is várható el, egy ennyi idős játékostól, hogy vezéregyéniség legyen. (Nem lehet mindenki olyan, mint Thomas Müller…)

Ám éppen ezért van jó helyen a Barcában! Világ- és Európa-bajnokok egész sora mellett és a négyszeres aranylabdás Messi oldalán – egyelőre – nem a főszerepet kell eljátszani. Miközben meggyőződésem, hogy a következő szezonban a legjobb mellékszereplőnek járó “Oscart” lazán zsebre teszi.

Régóta mondogatták róla, hogy meg kell mutatnia magát Európában, csak akkor válhat világklasszissá, ha itt is bizonyít. 2011-ben a Libertadores Kupa megnyerése után úgy nyilatkozott, hogy fél évig még biztosan marad, mert a Santos-szal a klubvilágbajnokságon is részt szeretne venni. Annak döntőjében a Barca lefocizta őket. Neymarnak gyakorlatilag értékelhető megmozdulása sem volt.

 

Azóta viszont eltelt másfél év. Talán már tavaly nyáron lépnie kellett volna. Persze, elbizonytalaníthatta, hogy Guardiola távozott Barcelonából. Neymarnak szerintem szüksége van egy tapasztalt, kiváló edzőre. Egy Guardiola, egy Heynckes, egy Ferguson vagy egy Mourinho lett volna talán a legalkalmasabb arra, hogy igazi nagy játékost neveljen belőle. Nem tudom, hogy Titóban megvan-e az ehhez szükséges kivételes képesség a játékosai egyéni motiválására, és hogy egészségi állapota egyáltalán lehetővé teszi-e majd, hogy eleget foglalkozzon az irányítása alá tartozó srácokkal.

Mindenesetre, Neymar Junior, Isten hozott Európában és sok sikert!